2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Élni, halni Koszovóért

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Az lenne a legnagyobb politikai bölcsesség, ha méltósággal kivonulnának Koszovóból, mert az „már sem de facto, sem de iure nincs Szerbia kezében”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Kitört a botrány szerb hazafias fronton. Miközben az ország vezetői, ahogyan Tomislav Nikolić fogalmazott: „emberfeletti harcot folytatnak”, hogy megakadályozzák Koszovó UNESCO-tagságát és az uniós csatlakozási tárgyalások 35. fejezetének kibővítését, az akadémia elnöke a küzdelem feladására szólított fel.

A hivatalos Koszovó-politika elleni támadás onnan érkezett, ahonnan senki sem várta: a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) elnöke, dr. Vladimir Kostić részéről. Vagyis abból az intézményből, amely a nemzeti alapelvek legfőbb letéteményesének számít, és ahol a délszláv háború kirobbantásában kulcsszerepet játszó memorandumot is megfogalmazták. Hogy dr. Kostić véleményét mennyire osztják akadémikus társai, és hogy ő maga meddig marad még ennek az intézménynek az élén, az már a napokban eldől.

Mit is mondott dr. Kostić a Belgrádi Rádiónak adott nyilatkozatában?

A lényeget idézzük: valakinek meg kellene már mondani a népnek, hogy Koszovó elveszett, és az lenne a legnagyobb politikai bölcsesség, ha méltósággal kivonulnának Koszovóból, mert az „már sem de facto, sem de iure nincs Szerbia kezében”. Ha a kormány képviselői csak külön engedéllyel léphetnek Koszovó területére, akkor ez „világosan mutatja, hogy immáron sem emberi, sem gazdasági, sem másféle kapacitásunk nincs ahhoz, hogy ott saját akaratunkat érvényesítsük”.

Továbbá: a szerbnél sokkal nagyobb népek is elveszítették kultúrájuk bölcsőjét…. Senki sem kérheti a szerbektől, hogy felejtsék el Koszovót, „no de valakinek szándékában áll háborúzni ezért?”.

A testvéri oroszokkal való szövetkezésről is kifejtette véleményét, ami szerinte „mesterkélt alternatíva” az Európai Unióval szemben, mert kérdés, hogy „kellünk-e egyáltalán Oroszországnak? Majd a költő szavait idézve így szemléltette az unióba való belépést: Szerbiának „hányással küszködve is el kell jutnia ebbe az édenbe”.

Amint az várható volt, a válasz gyorsabban érkezett az elnöki hivatalból, mint ahogy a rádió hallgatóságának ideje lett volna alaposabban eltöprengeni a SANU-elnökének eretnek gondolatain. A közlemény leszögezi, hogy Kostić professzor álláspontja szöges ellentétben áll Szerbia érdekeivel és „az ország polgárai nagy többségének meggyőződésével”. Rámutat arra, hogy „miközben az állam, a szörnyű nyomások ellenére, nehéz harcot vív Koszovó függetlenségének elismerése ellen”, Kostić professzor azt szorgalmazza, hogy Szerbia mondjon le területének egy részéről.

Majd következik a kioktatás: hogyan mondhat le ő vagy bárki más olyasmiről, ami nem az ő tulajdona? És a hazafias pátosz: „Koszovót vérükkel áztatták azok, akik életüket áldozták érte”. Végül pedig a konklúzió egy kérdés formájában: „Megmaradhat-e Kostić professzor egy ilyen nyilatkozat után az akadémia élén?”.

Lehet, hogy más, kevésbé demokratikus országokban is beleszól az államfő a tudományos intézmények vezetőinek kinevezésébe, de ennyire nyíltan követelni az akadémia elnökének leváltását politikai állásfoglalása miatt mégiscsak párját ritkító.

A Kostić-nyilatkozat azért kavart ekkora hullámokat, mert Belgrádban amúgy is izzásig hevült a légkör az uniós csatlakozási tárgyalások 35. fejezete kapcsán, amely a Koszovóval való viszonyt taglalja, és tulajdonképpen alapját képezi a további tárgyalásoknak. Az utólag beiktatott német-brit-horvát függelék ugyanis azt a követelést tartalmazza - a belgrádi vezetés legalábbis ezt így értelmezi -, hogy Szerbia közvetve ismerje el volt déli tartománya függetlenségét, tekintse országhatárnak a köztük húzódó határt, és számolja fel ott működő intézményeit.

Mindez, mint tapasztaltuk, olyan viharos reagálást váltott ki Belgrádban, mintha hadüzenet érkezett volna Brüsszelből. Aleksandar Vučić kormányfő a tőle megszokott patetikával drámai figyelmeztetést intézett az uniós vezetőkhöz és újra előhozakodott a rendkívüli választások ötletével („ha azt követelik, hogy tapossuk sárba nemzeti lobogónkat, akkor én ebben nem veszek részt, akkor jöjjenek az új választások!”), azt üzenve nekik, hogy akkor más politikusokra és azok másfajta tárgyalási platformjára lesz szükség, mert ő a sajátját „nem tudja, és nem is hajlandó megváltoztatni”.

Még nagyobb vehemenciával utasította el az állítólagos ultimátumot Tomislav Nikolić. A legnagyobb példányszámú esti lapnak adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy Koszovó előbbre való, mint az unióhoz való tartozás. „Ha az uniós tagságnak az az ára, hogy ismerjük el Koszovót, akkor én ellenzem a belépést”, szögezte le határozottan a szerb elnök. Egyben bejelentette egy állásfoglalás kidolgozását, amelyet a kormány terjesztene a parlament elé, s amely mögé felsorakozna az egész államvezetés „az ország szuverenitásának védelmében”. Ez lenne Szerbia válasza a Nyugatnak.

Egy másik megnyilatkozásában pedig nem kevesebbet állított, minthogy Koszovó elismerésének kikényszerítése polgárháborút idézne elő Szerbiában!

(…) Elég volt végignézni a tudósítást a Szerb Haladópárt fennállása hetedik évfordulójára rendezett hétvégi ünnepségről, hogy képet kapjunk a szerb vezetésben uralkodó politikai légkörről. Mindent elárul az a mozzanat, ahogyan a részvevők percekig tartó tapsviharral üdvözölték az orosz nagykövetet, vagy Emir Kusturicának, a „világhírű szerb filmrendezőnek” (ahogyan a belgrádi sajtó titulálja a szarajevói bosnyák gyökerű alkotót) zavaros történelmi reminiszcenciáit a szerbek szenvedéséről és az új imperializmusról.

Lehangoló élmény volt látni annak az „élcsapatnak” a küldötteit, amely minden valószínűség szerint a következő választásokat is megnyeri, és tovább harcol „Koszovónkért”. A reálisan gondolkodók agyonhallgatott véleménye ellenére is.

2015. október 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább