2021. március 2. kedd
Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Élni, halni Koszovóért

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Az lenne a legnagyobb politikai bölcsesség, ha méltósággal kivonulnának Koszovóból, mert az „már sem de facto, sem de iure nincs Szerbia kezében”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Kitört a botrány szerb hazafias fronton. Miközben az ország vezetői, ahogyan Tomislav Nikolić fogalmazott: „emberfeletti harcot folytatnak”, hogy megakadályozzák Koszovó UNESCO-tagságát és az uniós csatlakozási tárgyalások 35. fejezetének kibővítését, az akadémia elnöke a küzdelem feladására szólított fel.

A hivatalos Koszovó-politika elleni támadás onnan érkezett, ahonnan senki sem várta: a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) elnöke, dr. Vladimir Kostić részéről. Vagyis abból az intézményből, amely a nemzeti alapelvek legfőbb letéteményesének számít, és ahol a délszláv háború kirobbantásában kulcsszerepet játszó memorandumot is megfogalmazták. Hogy dr. Kostić véleményét mennyire osztják akadémikus társai, és hogy ő maga meddig marad még ennek az intézménynek az élén, az már a napokban eldől.

Mit is mondott dr. Kostić a Belgrádi Rádiónak adott nyilatkozatában?

A lényeget idézzük: valakinek meg kellene már mondani a népnek, hogy Koszovó elveszett, és az lenne a legnagyobb politikai bölcsesség, ha méltósággal kivonulnának Koszovóból, mert az „már sem de facto, sem de iure nincs Szerbia kezében”. Ha a kormány képviselői csak külön engedéllyel léphetnek Koszovó területére, akkor ez „világosan mutatja, hogy immáron sem emberi, sem gazdasági, sem másféle kapacitásunk nincs ahhoz, hogy ott saját akaratunkat érvényesítsük”.

Továbbá: a szerbnél sokkal nagyobb népek is elveszítették kultúrájuk bölcsőjét…. Senki sem kérheti a szerbektől, hogy felejtsék el Koszovót, „no de valakinek szándékában áll háborúzni ezért?”.

A testvéri oroszokkal való szövetkezésről is kifejtette véleményét, ami szerinte „mesterkélt alternatíva” az Európai Unióval szemben, mert kérdés, hogy „kellünk-e egyáltalán Oroszországnak? Majd a költő szavait idézve így szemléltette az unióba való belépést: Szerbiának „hányással küszködve is el kell jutnia ebbe az édenbe”.

Amint az várható volt, a válasz gyorsabban érkezett az elnöki hivatalból, mint ahogy a rádió hallgatóságának ideje lett volna alaposabban eltöprengeni a SANU-elnökének eretnek gondolatain. A közlemény leszögezi, hogy Kostić professzor álláspontja szöges ellentétben áll Szerbia érdekeivel és „az ország polgárai nagy többségének meggyőződésével”. Rámutat arra, hogy „miközben az állam, a szörnyű nyomások ellenére, nehéz harcot vív Koszovó függetlenségének elismerése ellen”, Kostić professzor azt szorgalmazza, hogy Szerbia mondjon le területének egy részéről.

Majd következik a kioktatás: hogyan mondhat le ő vagy bárki más olyasmiről, ami nem az ő tulajdona? És a hazafias pátosz: „Koszovót vérükkel áztatták azok, akik életüket áldozták érte”. Végül pedig a konklúzió egy kérdés formájában: „Megmaradhat-e Kostić professzor egy ilyen nyilatkozat után az akadémia élén?”.

Lehet, hogy más, kevésbé demokratikus országokban is beleszól az államfő a tudományos intézmények vezetőinek kinevezésébe, de ennyire nyíltan követelni az akadémia elnökének leváltását politikai állásfoglalása miatt mégiscsak párját ritkító.

A Kostić-nyilatkozat azért kavart ekkora hullámokat, mert Belgrádban amúgy is izzásig hevült a légkör az uniós csatlakozási tárgyalások 35. fejezete kapcsán, amely a Koszovóval való viszonyt taglalja, és tulajdonképpen alapját képezi a további tárgyalásoknak. Az utólag beiktatott német-brit-horvát függelék ugyanis azt a követelést tartalmazza - a belgrádi vezetés legalábbis ezt így értelmezi -, hogy Szerbia közvetve ismerje el volt déli tartománya függetlenségét, tekintse országhatárnak a köztük húzódó határt, és számolja fel ott működő intézményeit.

Mindez, mint tapasztaltuk, olyan viharos reagálást váltott ki Belgrádban, mintha hadüzenet érkezett volna Brüsszelből. Aleksandar Vučić kormányfő a tőle megszokott patetikával drámai figyelmeztetést intézett az uniós vezetőkhöz és újra előhozakodott a rendkívüli választások ötletével („ha azt követelik, hogy tapossuk sárba nemzeti lobogónkat, akkor én ebben nem veszek részt, akkor jöjjenek az új választások!”), azt üzenve nekik, hogy akkor más politikusokra és azok másfajta tárgyalási platformjára lesz szükség, mert ő a sajátját „nem tudja, és nem is hajlandó megváltoztatni”.

Még nagyobb vehemenciával utasította el az állítólagos ultimátumot Tomislav Nikolić. A legnagyobb példányszámú esti lapnak adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy Koszovó előbbre való, mint az unióhoz való tartozás. „Ha az uniós tagságnak az az ára, hogy ismerjük el Koszovót, akkor én ellenzem a belépést”, szögezte le határozottan a szerb elnök. Egyben bejelentette egy állásfoglalás kidolgozását, amelyet a kormány terjesztene a parlament elé, s amely mögé felsorakozna az egész államvezetés „az ország szuverenitásának védelmében”. Ez lenne Szerbia válasza a Nyugatnak.

Egy másik megnyilatkozásában pedig nem kevesebbet állított, minthogy Koszovó elismerésének kikényszerítése polgárháborút idézne elő Szerbiában!

(…) Elég volt végignézni a tudósítást a Szerb Haladópárt fennállása hetedik évfordulójára rendezett hétvégi ünnepségről, hogy képet kapjunk a szerb vezetésben uralkodó politikai légkörről. Mindent elárul az a mozzanat, ahogyan a részvevők percekig tartó tapsviharral üdvözölték az orosz nagykövetet, vagy Emir Kusturicának, a „világhírű szerb filmrendezőnek” (ahogyan a belgrádi sajtó titulálja a szarajevói bosnyák gyökerű alkotót) zavaros történelmi reminiszcenciáit a szerbek szenvedéséről és az új imperializmusról.

Lehangoló élmény volt látni annak az „élcsapatnak” a küldötteit, amely minden valószínűség szerint a következő választásokat is megnyeri, és tovább harcol „Koszovónkért”. A reálisan gondolkodók agyonhallgatott véleménye ellenére is.

2015. október 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább