2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Vállalássá nőtt vállalkozás

Németh Zoltán

Amikor hat évvel ezelőtt Bódis Gábor és Németh Árpád, a Napló két alapítója és szerkesztője arra kért, írjak a lapukban, szívesen vállaltam, nemcsak azért, mert már az első számoktól kezdve a független hetilap hangneme közel állt hozzám, hanem azért is, mert egy-egy írásért igen szép tiszteletdíjat is ígértek.

Bevallom, kissé anyagias vagyok, legalább is olyannyira, hogy munkámból egyszerűen, de ember­hez méltóan szeretnék megélni. Számomra ez a következőket jelenti: naponta háromszor jóllakni, úgy, hogy italra, cigarettára, kávéra is jusson, a könyvtárt szüntelenül gazdagítani, de lemezeket, CD-felvételeket is vásárolni, autót venni, s bele üzema­nyagot, s évente legalább egyszer két-három hétre elutazni, kikapcsolódás, szórakozás céljából. Természetesen a családi vetés részének tartom a színház, a mozi látogatását is, az új bútorok vásár­lását, a mosógép, a hűtőszekrény és egyéb műszaki cikkek javíttatását, a születésnapok, baráti találkozók kiadásait. Azt hi­szem, nem túl nagy igények ezek, s akkor, amikor a Napló szárnyra kelt, ezeket az igényeket nem is volt nehéz megvalósítani. Mondhatnák önök, akkor még nem volt háború, meg akkor az a hírhedt Mar­ković volt hatalmon, aki tisztességes bére­ket biztosított.

Sokunk abban hibázott, hogy azt gondolta, a jólét örökké tartani fog. Sajnos, nem tartott.

Markovićot elzavarták, s utána, szinte hetek, hónapok múltán a világ legsze­gényebb polgárai lehettünk. Igen, mert a háborús előkészületek, majd a háború pénzbe kerül. Sok pénzbe. S ezt az őrületet, amely Jugoszlávián az elmúlt években végigsöpört, nekünk kellett megfizetnünk.

Nemrég Boszniában jártam, s letar­tóztatott a szerb rendőrség. Bizonyos tö­megsírok után érdeklődtem, feljelen­tettek, s mondhatom, igen gyorsan meg is jelent a rendőr. A Drina menti rendőr­állomáson vették fel az adataimat, s közben epés megjegyzéseket tettek, ami­kor Daytont említettem meg a békeszer­ződésben foglaltakat.

– Te, újvidéki, emlegeted Daytont?! Én ontottam a vérem, s nem te, neked egy szavad sincs!   

Nem voltam olyan helyzetben, hogy vitába szálljak vele, s elmondjam neki, hogy azt, amit csináltak, s ami ellenemre volt, amit mélységesen elítéltem, aka­ratlanul jómagam is támogattam. Támo­gattam, mert éhbérért kellett dolgoznom, s közben tudtam, hogy a jó falatok, a jó italok, cigaretták, az utazások, baráti összejövetelek, könyvek, lemezek, szín­házi látogatások ára ott robban valahol Szarajevó felett, Srebrenicánál, Mostar­nál... ..

S igenis van közöm ehhez a piszkos háborúhoz.

S valamennyiünknek közünk van, nekünk, akik maradtak, akiket beso­roztak, s akiket nem, s azoknak is, akik távoztak. Mert miért távoztak volna, ha nem lett volna háború, s maradt volna a jólét is, mint ahogy jómagam ezt együgyűen hittem.

Távozott Németh Árpád, majd távo­zott Bódis Gábor is.

Nem távozott viszont a Napló. S Keszeg Károly barátomnak köszönhe­tően nem távozott a Napló szelleme sem, sőt bátrabb, szókimondóbb, harciasabb lett, néha olyannyira, hogy már egyesek olvasni sem merték, mert attól tartottak, olvasásából is baj származhat. Nem származott. Senkit – legalábbis tudomá­som szerint – senkit sem hurcoltak meg azért, mert Naplót találtak volna lakásán, de közvetlenül azokat sem bántották, akik le merték írni „eretnek” gondola­taikat, soraikat.

Tudom, a Napló-gárda közül egye­seknek közvetetten igenis volt bántó­dásuk, ám azt is tudom, hogy ezt teljes tudatukban vállalták. Nem vállalta vi­szont a sorok elején említett két alapító. Nem vállalták, mert ebben a vállalásban, ebben a vállalkozásban anyagi javakat már nem láttak.

Egyetlen napilapunk, a Magyar Szó is óriásit vállalt az elmúlt években. Háborúellenes cikkei miatt. Főszerkesz­tő-válságokkal próbálták elhallgattatni, s miután ez nem sikerült, megvonták tőle az anyagi támogatást, s csupáncsak a szerkesztőség embereinek lelkesedésén múlott, hogy túlélte azt a nehéz kort.

S a Napló is csak ennek köszönheti a túlélést. Annak a maréknyi embernek, akinek neve az impresszumban szerepel, az alapító neve alatt, s akik vállalták, hogy egy ügyért, egy értelmes dologért az anyagiakról is lemondanak, s éveken át fillérekért írják meg ITT mindazt, amit sokan még a határon túl sem mernek papírra vetni.

A Napló nekik köszönheti létét.

Reagálás: A szabadelvűség világcsúcsa

1996. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább