Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Döffenés
Keszég Károly
Nem írok többet egy sort sem. Legalábbis vajdasági magyar sajtószervbe nem. Cselekvő értelmiség nélkül minden nemzetrész a világban elvész. Minőség nélkül pedig esély sincs a megmaradásra. Ez a mi felelősségünk, s nem is kevés.
Most nem a Naplóról beszélek, hanem, az emberekről, akik ide írtak. Akiket immár a szektásság vádja is ér, hiszen érettük is szól harang. Ez a környezet vitaképtelen, mert kicsinyes és sunyi, álszent és akarnok. A szemedbe nevet, hogy hátadban érezd a kést. Ez a közeg nem tűri el a szuverén egyéniséget, nem látja, hogy itt maga körül nemcsak azok az értékek termelődnek, amelyeket maga fedez fel, hanem olyanok is, amelyek többek annál, hogy egyszerűen csak felmutathatók legyenek. Mert minden közösséghez való tartozás mégsem a múltat, hanem a jelent jelenti, azt az érzékenységet, amely a dolgok mélyére hatol – s nem áll meg a felület simaságánál. A politikus megvan önmagával, hiszen elérte, amit akart, vagy ismét morgolódik, átkozódik. Az értelmiség megvan önmagának, köszöni szépen, jól van. Legföljebb az anyaország felé kacsingat jó pénzekért, noha azt a kifejezést, hogy „anyaország” inkább csak behelyettesítette, gyakran az „internacionalizmus” helyébe. Akik elmentek, azok is vagy hősök vagy áldozatok, s akik valamire jutottak érdekes mód jórészt olyan helyen prosperálnak, amelyeket azelőtt mélyen megvetettek nemzeti mivoltuk miatt. Vala egykor a szó becsülete, s leve annak elveszettsége.
Mindenki megnyugodhat, minden marad a régiben, csak azok maradnak fenn, amelyekhez párosult a megszokás. A Napló kivételével úgyis csak a volt állami lapok utódjai élnek; éljenek is sokáig. Végtére is, valahol el kell helyezkedni ott a család, a köpönyeg, amelyet sokan csak azért húznak fel, hogy alkalomadtán kifordítsák, s például azt mondják, hogy csak és kizárólag nekik köszönhetően jelenhetett meg, következésképpen maradhatott fenn a Napló. Holott nem kell nyomozni: véletlenül sem azért történt mindez, hiszen egy kivételével nem volt olyan főszerkesztő a nagy nemzetiségi-kisebbségi médiában, aki ne akarta volna ennek az újságnak a vesztét. Ahelyett hogy saját háza táján seperne az ember, mindig a másikét találja piszkosnak. A szomszéd tehene döglődik, de a teje kell még. Valának hazugságok, melyek igaznak látszanak. S ember nem vala hozzá, csak gatya.
Kivételes emberekkel dolgoztam együtt, s addig, amíg nem látszott megalázónak, szép és hatalmas játékot űztünk. Következetesebben senki sem hitte, hogy maga az újságírás nem a pitiáner gondolkodók mellékfoglalkozása, hanem cselekvő értelemé, s ezt megalázni immár olyan bűn, amelyet eltűrni nevetséges is lenne. Azt, aki akkor írt és beszélt, rajzolt, amikor más hallgatott, behúzódott, s leste az alkalmat, hogy mikor lépjen ismét színre, s tömje magát és korát demokráciának látszó szószegésekkel, bölcsesség-hímzésekkel, raport-kézművességgel – nos, azt, aki akkor mert és tett, amikor annak az ideje volt, ma semmibe veszik. Mert ma sem más, mint akkor volt becsüli annyira a szót, a kimondottat és leírtat, mint a szó őt. Tehetségét felhasználják, gondolatait félrerakják, őt magát, ha nem akar munkanélküli lenni, taposómalmokba kényszerítik, immár nem azért, hogy edződjön, hanem hogy megtörjön. Hiszen szuverén egyéniség, s ezt komolyan veszi, nem úgy, mint azok. akik az agyak autonómiáját csak úgy tudják elképzelni, ha ők is beleszólhatnak a szürkeállomány működésébe. Ami még nem is lenne baj, de szakavatottság hiányában vajmi keveset ér az igehirdetés. Itt a szürkeségnek van jövője, ímhol kerekedik egy szürkécske felhő.
Azoknak írtunk, akik fölfogták, milyen nehéz az igazság közelébe férkőzni, s adtunk bátorítást is ahhoz, hogy értelme legyen, a maradásnak, s ne legyen elveszettség-íze a menésnek. Hogy jobban értették szavunkat külföldön, mint itthon, s még érdekes volt, addig számítottunk hivatkozási alapnak itt, legfeljebb újabb tanulság, de semmi érdemlegeset nem old meg. Az olvasó túllát a butaságon, csak engedjék meg, hogy választhasson. A sajtó és az újságírás igenis elhatározás kérdése, csakhogy mi mindig is hajlamosak voltunk két dologra: műkedvelő szintet profizmusnak feltüntetni, és a hivatástudatot a műkedvelés alá értékelni. Nekünk csak az volt és maradt a fontos, hogy sajtónk legyen, hogy az milyen, nem lényeges. Pontosabban: ha már zavarta köreinket, akkor az már végzetes volt. Tíz évvel előnyben vannak azok. akik mostani értékteremtésünket irányítják; az, aki ebbe belelép, egy darabig koncot harcolhat ki magának, később már azt sem. Átmosottak itt a fejek, de privátok a kezek. Aki a rendszerváltást komolyan vette, naivsággal bélyegeztetik meg. Valának tudói a változásnak, s menekülői a korhadásnak.
Nem azért mondom, de tényleg büszke vagyok a kollégáimra. Akik éveken át képesek voltak csak hitből teremteni valamit, azokat megsüvegelem. Hiszen mást nem kaphatnak. Hogy tőlem nem, ezt megértik, de hogy mástól sem, ez olyan jelenség, amelyet csak egy semmirevaló kor termelhet ki. Amelyben azok, akik a végletekig képesek voltak kitartani, azon gondolkodnak, hogy elmenjenek, vagy hogy legértékesebb kincsüket: tehetségükét veszni hagyják. Mert, mondom én, könnyű volt mások ellen kiállni, és békét meg toleranciát követelni, meg azt szajkózni, hogy a diktatúra csak újabb diktatúrába vezet, s messze lesz nekünk Európa is és a 21. század is, s oly messze még a virradat –de nem tudunk mit kezdeni saját fajtánk gáncsoskodásával.
Könnyű volt? Csinálták volna utánunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szabadkai városvezetést nem érdekli a falusiak nyomora
Szégyen és gyalázat. Ez testvérek között is azt jelenti, hogy a VMSZ és a várost vele >
OKTATÁSI ÜRÖMÖK
A legújabb PISA teszt szerint „a szerbiai tanulók eredményei 50 ponttal alacsonyabbak, mint a Gazdasági Együttműködési >
Magyar mozgalom – A vég kezdete
Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az >
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >