Ma Emánuel, Emánuéla, Larissza, Árpád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Döffenés
Keszég Károly
Nem írok többet egy sort sem. Legalábbis vajdasági magyar sajtószervbe nem. Cselekvő értelmiség nélkül minden nemzetrész a világban elvész. Minőség nélkül pedig esély sincs a megmaradásra. Ez a mi felelősségünk, s nem is kevés.
Most nem a Naplóról beszélek, hanem, az emberekről, akik ide írtak. Akiket immár a szektásság vádja is ér, hiszen érettük is szól harang. Ez a környezet vitaképtelen, mert kicsinyes és sunyi, álszent és akarnok. A szemedbe nevet, hogy hátadban érezd a kést. Ez a közeg nem tűri el a szuverén egyéniséget, nem látja, hogy itt maga körül nemcsak azok az értékek termelődnek, amelyeket maga fedez fel, hanem olyanok is, amelyek többek annál, hogy egyszerűen csak felmutathatók legyenek. Mert minden közösséghez való tartozás mégsem a múltat, hanem a jelent jelenti, azt az érzékenységet, amely a dolgok mélyére hatol – s nem áll meg a felület simaságánál. A politikus megvan önmagával, hiszen elérte, amit akart, vagy ismét morgolódik, átkozódik. Az értelmiség megvan önmagának, köszöni szépen, jól van. Legföljebb az anyaország felé kacsingat jó pénzekért, noha azt a kifejezést, hogy „anyaország” inkább csak behelyettesítette, gyakran az „internacionalizmus” helyébe. Akik elmentek, azok is vagy hősök vagy áldozatok, s akik valamire jutottak érdekes mód jórészt olyan helyen prosperálnak, amelyeket azelőtt mélyen megvetettek nemzeti mivoltuk miatt. Vala egykor a szó becsülete, s leve annak elveszettsége.
Mindenki megnyugodhat, minden marad a régiben, csak azok maradnak fenn, amelyekhez párosult a megszokás. A Napló kivételével úgyis csak a volt állami lapok utódjai élnek; éljenek is sokáig. Végtére is, valahol el kell helyezkedni ott a család, a köpönyeg, amelyet sokan csak azért húznak fel, hogy alkalomadtán kifordítsák, s például azt mondják, hogy csak és kizárólag nekik köszönhetően jelenhetett meg, következésképpen maradhatott fenn a Napló. Holott nem kell nyomozni: véletlenül sem azért történt mindez, hiszen egy kivételével nem volt olyan főszerkesztő a nagy nemzetiségi-kisebbségi médiában, aki ne akarta volna ennek az újságnak a vesztét. Ahelyett hogy saját háza táján seperne az ember, mindig a másikét találja piszkosnak. A szomszéd tehene döglődik, de a teje kell még. Valának hazugságok, melyek igaznak látszanak. S ember nem vala hozzá, csak gatya.
Kivételes emberekkel dolgoztam együtt, s addig, amíg nem látszott megalázónak, szép és hatalmas játékot űztünk. Következetesebben senki sem hitte, hogy maga az újságírás nem a pitiáner gondolkodók mellékfoglalkozása, hanem cselekvő értelemé, s ezt megalázni immár olyan bűn, amelyet eltűrni nevetséges is lenne. Azt, aki akkor írt és beszélt, rajzolt, amikor más hallgatott, behúzódott, s leste az alkalmat, hogy mikor lépjen ismét színre, s tömje magát és korát demokráciának látszó szószegésekkel, bölcsesség-hímzésekkel, raport-kézművességgel – nos, azt, aki akkor mert és tett, amikor annak az ideje volt, ma semmibe veszik. Mert ma sem más, mint akkor volt becsüli annyira a szót, a kimondottat és leírtat, mint a szó őt. Tehetségét felhasználják, gondolatait félrerakják, őt magát, ha nem akar munkanélküli lenni, taposómalmokba kényszerítik, immár nem azért, hogy edződjön, hanem hogy megtörjön. Hiszen szuverén egyéniség, s ezt komolyan veszi, nem úgy, mint azok. akik az agyak autonómiáját csak úgy tudják elképzelni, ha ők is beleszólhatnak a szürkeállomány működésébe. Ami még nem is lenne baj, de szakavatottság hiányában vajmi keveset ér az igehirdetés. Itt a szürkeségnek van jövője, ímhol kerekedik egy szürkécske felhő.
Azoknak írtunk, akik fölfogták, milyen nehéz az igazság közelébe férkőzni, s adtunk bátorítást is ahhoz, hogy értelme legyen, a maradásnak, s ne legyen elveszettség-íze a menésnek. Hogy jobban értették szavunkat külföldön, mint itthon, s még érdekes volt, addig számítottunk hivatkozási alapnak itt, legfeljebb újabb tanulság, de semmi érdemlegeset nem old meg. Az olvasó túllát a butaságon, csak engedjék meg, hogy választhasson. A sajtó és az újságírás igenis elhatározás kérdése, csakhogy mi mindig is hajlamosak voltunk két dologra: műkedvelő szintet profizmusnak feltüntetni, és a hivatástudatot a műkedvelés alá értékelni. Nekünk csak az volt és maradt a fontos, hogy sajtónk legyen, hogy az milyen, nem lényeges. Pontosabban: ha már zavarta köreinket, akkor az már végzetes volt. Tíz évvel előnyben vannak azok. akik mostani értékteremtésünket irányítják; az, aki ebbe belelép, egy darabig koncot harcolhat ki magának, később már azt sem. Átmosottak itt a fejek, de privátok a kezek. Aki a rendszerváltást komolyan vette, naivsággal bélyegeztetik meg. Valának tudói a változásnak, s menekülői a korhadásnak.
Nem azért mondom, de tényleg büszke vagyok a kollégáimra. Akik éveken át képesek voltak csak hitből teremteni valamit, azokat megsüvegelem. Hiszen mást nem kaphatnak. Hogy tőlem nem, ezt megértik, de hogy mástól sem, ez olyan jelenség, amelyet csak egy semmirevaló kor termelhet ki. Amelyben azok, akik a végletekig képesek voltak kitartani, azon gondolkodnak, hogy elmenjenek, vagy hogy legértékesebb kincsüket: tehetségükét veszni hagyják. Mert, mondom én, könnyű volt mások ellen kiállni, és békét meg toleranciát követelni, meg azt szajkózni, hogy a diktatúra csak újabb diktatúrába vezet, s messze lesz nekünk Európa is és a 21. század is, s oly messze még a virradat –de nem tudunk mit kezdeni saját fajtánk gáncsoskodásával.
Könnyű volt? Csinálták volna utánunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >