Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
6 éves vagyok
Bódis Gábor
Még békében indultunk, valamikor a kilencvenes évek elején, és íme, iskoláskorunkat is békében ünnepelhetjük. Ha esetleg valaki nem ért egyet velünk ebbéli megállapításunkban, hát vessen magára. Mert: az egyetlen mérvadó ember a Drinán innen azt mondta, hogy nem voltunk soha háborúban. És mennyire igaza volt. Olyannyira, hogy egy Etinski nevű ügyvéd most Hágában azt bizonygatta: nem tudni, Bosznia miért perelte be Kis-Jugoszláviát háborús bűnökért, amikor az soha nem is hallott a háborúról, Karadžićot meg nem is ismerjük. Mellesleg az IFOR sem, különben bizonyosan már letartóztatta volna.
Szóval békében élünk és már a XXI. században érezzük magunkat, ahogyan azt a szocialisták megmondták. Az se semmi, hogy kedvenceink, Kertes és Božović élnek és virulnak. Nem tudom, emlékeznek-e arra, hogy az utóbbit mi „koronáztuk meg” egyik számunkban, s neveztük ki Vajdaság főszerkesztőjének. Nos, azóta sokat öregbítették hírnevüket.
Múlt pénteken ünnepelte a világ a szabad sajtó napját. Milosevic turbóhorvát ikertestvére, Tuđman mit csinált ezen a napon? Behívatta a rendőrségre Viktor Ivančićot, a Feral Tribune főszerkesztőjét. Az ok: a szabadelvű spliti hetilap nem a legjobb fényben mutatta be a horvát államfőt. Ezt megelőzően Richard Holbrooke-nak, a daytoni béke végrehajtójának – aki átmenetileg elment bankárnak – magyar származású felesége hiába járt Tuđmannál. Márton asszony ugyanis megpróbálta elmagyarázni a Tito-utánzatnak, hogy a demokráciában a szabad sajtó olyan, mint a betevő falat. Így érvelt a mit sem sejtő asszonyság – amikor Clintonnak valamilyen műsor nem tetszik a televízióban, akkor csak egyet tehet: kikapcsolhatja a tévét.
Erre a szintre a mi Clintonjaink még nem jutottak el. Figyeljék csak meg: Szerbiában és Horvátországban, sőt Boszniában is, a hatalom úgy képzeli el a sajtószabadságot, hogy minden médiumot a saját ellenőrzése alá von. A Freedom House nevű amerikai alapítvány idei felmérése szerint sajtószabadság a volt Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlovéniában van, félig-meddig Boszniában, Macedóniában és Horvátországban, míg Szerbiában ez a fogalom ismeretlen. Nem túl hízelgő megállapítás, s talán nem is pontos, hiszen, ha nem is említjük a Naplót, de azért létezik Vreme, a Naša Borba, a B 92-es rádió. Szabad televízió nincs, ezt már tudjuk. A Szerbiai Televízió propagandája még gügyébb, mint valaha, pedig azt hittük, már régen túljutottak a mélyponton. Nem mondok újdonságot, de nem állom ki: ennél a hatalomnál nincs mélypont.
Nem tudom, megvigasztalja-e Önöket az a tény, hogy másutt sem jobb a helyzet. Abban a kegyben van részem; hogy az utóbbi időben láthatom a HTV-t. Nos, a Horvát Televízió a múlt héten direktben közvetítette Tuđman elnök mennyből történt alászállását. Az ősz hajú történésztábornok egy helikopterrel érkezett Okučaniba, ahol népünnepélyt tartottak Nyugat-Szlavónia felszabadításának évfordulóján. A hercig egyenruhába öltöztetett, enyhén szólva is elhízott harcosok előtt Tuđman elmagyarázta: nemcsak a külföld tehet arról, hogy a horvátoknak évszázadok óta nem volt független államuk. A belső széthúzás az igazi ok. Remélem, ismerős a történet.
A horvát elnök az Okučaniban megtartott ünnepséget arra használta fel, hogy kirohanjon az ellenzék ellen, amely volt olyan pimasz és Zágrábban mint városban és mint ispánságban megnyerte a választásokat. Emiatt ezeket a választásokat semmisnek kellett nyilvánítani, és újakat kiírni.
A lényeg a következő: a horvát elnök, akárcsak a mieink, páni félelemben él. Látszólag ennek nincs semmilyen alapja.
Vegyük csak a közelebbi példát. A harmatkönnyű ellenzék összefog és népgyűléseket szervez Szerbia-szerte. Drašković, Đinđič és Pešić még együtt sem képez olyan erőt, amely esetleg megingathatná a szocialistákat. Mégis Újvidéken primitív ellentüntetést szerveznek. Valamit tudnak, amit mi nem. A néhanapján megjelenő felmérések mind azt mutatják, hogy a szocialisták vezetnek és Milošević továbbra is a legnépszerűbb politikus. Mi nem stimmel akkor?
A rendszerből kivált Avramović bankkormányzót meg akarjak fojtani, a privatizációt, még mielőtt beindult volna, leállították, a független sajtót majdnem teljesen megszüntették. Mégsem érzik magukat páholyban. Szinte felfoghatatlan. Ellenséget keresnek.
És talán ebben kell keresni a dolgok értelmét. Ennek a rendszernek nincs pozitív gondolata, nem építeni, hanem rombolni akar. Ehhez kell ellenségkép. Most Kosovo és az albánok a soros vétkesek.
Erről jut estembe. Mit kíván Rugova az általa kifogott aranyhaltól? Hogy az árva Marko (Milošević fia) megkérdezze Šešelj özvegyétől: ki ölte meg Arkant Vuk temetésén?
De hol van mindebben a 6 éves Napló? Ott, ahol elkezdte. A valós háború kezdete előtt jelentünk meg, de már akkor, amikor az állami sajtó javában készítette a népet a háborúra. Szókimondóbbak azt mondanák: uszított. A különbség az akkori és a mostani helyzet között talán az, hogy akkor talán jobban rettegtünk, mert nem tudtuk, mi vár ránk Azóta már tudjuk. Meg azt is, amit már említettem: nincs mélypont.
Sokan hasonlítják össze a zágrábi és a belgrádi rezsimet és azok megtestesítőit. Szerintem van különbség. Tuđman nacionalista és emiatt kiszámítható. Milošević még az sem. Így aztán teljesen: kiszámíthatatlan. Félő, hogy emiatt még sokáig, nem lesz Igazi béke a Balkánon. Napló, viszont lesz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A jövő cserbenhagyott bennünket
A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, >
„Razzia-emlékközpont épül Újvidéken”
Az Újvidéken készülő Razzia-emlékközpont ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. A természetes azonban az lenne, ha >
Balkáni road-movie
„Az élet egy road-movie”, amelyben a „nappalok és éjszakák átmenet nélkül torlódnak egymásba”, miközben „sebességváltó nélkül >
Menekülés a politikamentes irodalomba
A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >
Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket
A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >
A Csillag
Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >
Nincsenek új megbotránkoztatók
Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >
„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?
Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >
Mindig Nyugatra menj...
Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >
Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!
Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >
„Tordán elégedettek”?
Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >
A népszámlálási eredményekre várva
Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >