2021. április 22. csütörtök
Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

6 éves vagyok

Bódis Gábor
Bódis Gábor
6 éves vagyok
Feral Tribune

Még békében indultunk, valamikor a kilencvenes évek elején, és íme, iskolás­korunkat is békében ünnepelhetjük. Ha esetleg valaki nem ért egyet velünk ebbéli megállapításunkban, hát vessen magára. Mert: az egyetlen mérvadó ember a Drinán innen azt mondta, hogy nem voltunk soha háborúban. És mennyire igaza volt. Olyannyira, hogy egy Etinski nevű ügyvéd most Hágában azt bizony­gatta: nem tudni, Bosznia miért perelte be Kis-Jugoszláviát háborús bűnökért, amikor az soha nem is hallott a háborúról, Karadžićot meg nem is ismerjük. Mellesleg az IFOR sem, különben bizonyosan már letartóztatta volna.

Szóval békében élünk és már a XXI. században érezzük magunkat, ahogyan azt a szocialisták megmondták. Az se semmi, hogy kedvenceink, Kertes és Božović élnek és virulnak. Nem tudom, emlékeznek-e arra, hogy az utóbbit mi „koronáztuk meg” egyik számunkban, s neveztük ki Vajdaság főszerkesztőjének. Nos, azóta sokat öregbítették hírnevüket.

Múlt pénteken ünnepelte a világ a szabad sajtó napját. Milosevic turbóhor­vát ikertestvére, Tuđman mit csinált ezen a napon? Behívatta a rendőrségre Viktor Ivančićot, a Feral Tribune főszerkesztőjét. Az ok: a szabadelvű spliti hetilap nem a legjobb fényben mutatta be a horvát államfőt. Ezt megelőzően Richard Holbrooke-nak, a daytoni béke végrehajtó­jának – aki átmenetileg elment bankárnak – magyar származású felesége hiába járt Tuđmannál. Márton asszony ugyanis megpróbálta elmagyarázni a Tito-utánzatnak, hogy a demokráciában a szabad sajtó olyan, mint a betevő falat. Így érvelt a mit sem sejtő asszonyság – amikor Clintonnak valamilyen műsor nem tetszik a televízióban, akkor csak egyet tehet: kikapcsolhatja a tévét.

Erre a szintre a mi Clintonjaink még nem jutottak el. Figyeljék csak meg: Szerbiában és Horvátországban, sőt Boszni­ában is, a hatalom úgy képzeli el a sajtó­szabadságot, hogy minden médiumot a saját ellenőrzése alá von. A Freedom House nevű amerikai alapítvány idei fel­mérése szerint sajtószabadság a volt Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlo­véniában van, félig-meddig Boszniában, Macedóniában és Horvátországban, míg Szerbiában ez a fogalom ismeretlen. Nem túl hízelgő megállapítás, s talán nem is pontos, hiszen, ha nem is említjük a Nap­lót, de azért létezik Vreme, a Naša Borba, a B 92-es rádió. Szabad televízió nincs, ezt már tudjuk. A Szerbiai Televízió pro­pagandája még gügyébb, mint valaha, pedig azt hittük, már régen túljutottak a mélyponton. Nem mondok újdonságot, de nem állom ki: ennél a hatalomnál nincs mélypont.

Nem tudom, megvigasztalja-e Önöket az a tény, hogy másutt sem jobb a helyzet. Abban a kegyben van részem; hogy az utóbbi időben láthatom a HTV-t. Nos, a Horvát Televízió a múlt héten direktben közvetítette Tuđman elnök mennyből történt alászállását. Az ősz hajú történész­tábornok egy helikopterrel érkezett Okučaniba, ahol népünnepélyt tartottak Nyugat-Szlavónia felszabadításának évfordulóján. A hercig egyenruhába öltöz­tetett, enyhén szólva is elhízott harcosok előtt Tuđman elmagyarázta: nemcsak a külföld tehet arról, hogy a horvátoknak évszázadok óta nem volt független ál­lamuk. A belső széthúzás az igazi ok. Remélem, ismerős a történet.

A horvát elnök az Okučaniban meg­tartott ünnepséget arra használta fel, hogy kirohanjon az ellenzék ellen, amely volt olyan pimasz és Zágrábban mint városban és mint ispánságban megnyerte a választásokat. Emiatt ezeket a választá­sokat semmisnek kellett nyilvánítani, és újakat kiírni.

A lényeg a következő: a horvát elnök, akárcsak a mieink, páni félelemben él. Látszólag ennek nincs semmilyen alapja.

Vegyük csak a közelebbi példát. A harmatkönnyű ellenzék összefog és népgyű­léseket szervez Szerbia-szerte. Drašković, Đinđič és Pešić még együtt sem képez olyan erőt, amely esetleg megingathatná a szocialistákat. Mégis Újvidéken primitív ellentüntetést szerveznek. Valamit tudnak, amit mi nem. A néhanapján megjelenő felmérések mind azt mutatják, hogy a szocialisták vezetnek és Milošević tovább­ra is a legnépszerűbb politikus. Mi nem stimmel akkor?

A rendszerből kivált Avramović bankkormányzót meg akarjak fojtani, a privatizációt, még mielőtt beindult volna, leállították, a független sajtót majdnem teljesen megszüntették. Mégsem érzik magukat páholyban. Szinte felfoghatatlan. Ellenséget keresnek.

És talán ebben kell keresni a dolgok értelmét. Ennek a rendszernek nincs pozitív gondolata, nem építeni, hanem rombolni akar. Ehhez kell ellenségkép. Most Kosovo és az albánok a soros vétkesek.

Erről jut estembe. Mit kíván Rugova az általa kifogott aranyhaltól? Hogy az árva Marko (Milošević fia) megkérdezze Šešelj özvegyétől: ki ölte meg Arkant Vuk temetésén? 

De hol van mindebben a 6 éves Napló? Ott, ahol elkezdte. A valós háború kezdete előtt jelentünk meg, de már akkor, amikor az állami sajtó javában készítette a népet a háborúra. Szókimondóbbak azt mondanák: uszított. A kü­lönbség az akkori és a mostani helyzet között talán az, hogy akkor talán jobban rettegtünk, mert nem tudtuk, mi vár ránk Azóta már tudjuk. Meg azt is, amit már említettem: nincs mélypont.

Sokan hasonlítják össze a zágrábi és a belgrádi rezsimet és azok megtestesítőit. Szerintem van különbség. Tuđman nacionalista és emiatt kiszámítható. Milošević még az sem. Így aztán teljesen: kiszá­míthatatlan. Félő, hogy emiatt még sokáig, nem lesz Igazi béke a Balkánon. Napló, viszont lesz.

1996. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább