2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

6 éves vagyok

Bódis Gábor
Bódis Gábor
6 éves vagyok
Feral Tribune

Még békében indultunk, valamikor a kilencvenes évek elején, és íme, iskolás­korunkat is békében ünnepelhetjük. Ha esetleg valaki nem ért egyet velünk ebbéli megállapításunkban, hát vessen magára. Mert: az egyetlen mérvadó ember a Drinán innen azt mondta, hogy nem voltunk soha háborúban. És mennyire igaza volt. Olyannyira, hogy egy Etinski nevű ügyvéd most Hágában azt bizony­gatta: nem tudni, Bosznia miért perelte be Kis-Jugoszláviát háborús bűnökért, amikor az soha nem is hallott a háborúról, Karadžićot meg nem is ismerjük. Mellesleg az IFOR sem, különben bizonyosan már letartóztatta volna.

Szóval békében élünk és már a XXI. században érezzük magunkat, ahogyan azt a szocialisták megmondták. Az se semmi, hogy kedvenceink, Kertes és Božović élnek és virulnak. Nem tudom, emlékeznek-e arra, hogy az utóbbit mi „koronáztuk meg” egyik számunkban, s neveztük ki Vajdaság főszerkesztőjének. Nos, azóta sokat öregbítették hírnevüket.

Múlt pénteken ünnepelte a világ a szabad sajtó napját. Milosevic turbóhor­vát ikertestvére, Tuđman mit csinált ezen a napon? Behívatta a rendőrségre Viktor Ivančićot, a Feral Tribune főszerkesztőjét. Az ok: a szabadelvű spliti hetilap nem a legjobb fényben mutatta be a horvát államfőt. Ezt megelőzően Richard Holbrooke-nak, a daytoni béke végrehajtó­jának – aki átmenetileg elment bankárnak – magyar származású felesége hiába járt Tuđmannál. Márton asszony ugyanis megpróbálta elmagyarázni a Tito-utánzatnak, hogy a demokráciában a szabad sajtó olyan, mint a betevő falat. Így érvelt a mit sem sejtő asszonyság – amikor Clintonnak valamilyen műsor nem tetszik a televízióban, akkor csak egyet tehet: kikapcsolhatja a tévét.

Erre a szintre a mi Clintonjaink még nem jutottak el. Figyeljék csak meg: Szerbiában és Horvátországban, sőt Boszni­ában is, a hatalom úgy képzeli el a sajtó­szabadságot, hogy minden médiumot a saját ellenőrzése alá von. A Freedom House nevű amerikai alapítvány idei fel­mérése szerint sajtószabadság a volt Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlo­véniában van, félig-meddig Boszniában, Macedóniában és Horvátországban, míg Szerbiában ez a fogalom ismeretlen. Nem túl hízelgő megállapítás, s talán nem is pontos, hiszen, ha nem is említjük a Nap­lót, de azért létezik Vreme, a Naša Borba, a B 92-es rádió. Szabad televízió nincs, ezt már tudjuk. A Szerbiai Televízió pro­pagandája még gügyébb, mint valaha, pedig azt hittük, már régen túljutottak a mélyponton. Nem mondok újdonságot, de nem állom ki: ennél a hatalomnál nincs mélypont.

Nem tudom, megvigasztalja-e Önöket az a tény, hogy másutt sem jobb a helyzet. Abban a kegyben van részem; hogy az utóbbi időben láthatom a HTV-t. Nos, a Horvát Televízió a múlt héten direktben közvetítette Tuđman elnök mennyből történt alászállását. Az ősz hajú történész­tábornok egy helikopterrel érkezett Okučaniba, ahol népünnepélyt tartottak Nyugat-Szlavónia felszabadításának évfordulóján. A hercig egyenruhába öltöz­tetett, enyhén szólva is elhízott harcosok előtt Tuđman elmagyarázta: nemcsak a külföld tehet arról, hogy a horvátoknak évszázadok óta nem volt független ál­lamuk. A belső széthúzás az igazi ok. Remélem, ismerős a történet.

A horvát elnök az Okučaniban meg­tartott ünnepséget arra használta fel, hogy kirohanjon az ellenzék ellen, amely volt olyan pimasz és Zágrábban mint városban és mint ispánságban megnyerte a választásokat. Emiatt ezeket a választá­sokat semmisnek kellett nyilvánítani, és újakat kiírni.

A lényeg a következő: a horvát elnök, akárcsak a mieink, páni félelemben él. Látszólag ennek nincs semmilyen alapja.

Vegyük csak a közelebbi példát. A harmatkönnyű ellenzék összefog és népgyű­léseket szervez Szerbia-szerte. Drašković, Đinđič és Pešić még együtt sem képez olyan erőt, amely esetleg megingathatná a szocialistákat. Mégis Újvidéken primitív ellentüntetést szerveznek. Valamit tudnak, amit mi nem. A néhanapján megjelenő felmérések mind azt mutatják, hogy a szocialisták vezetnek és Milošević tovább­ra is a legnépszerűbb politikus. Mi nem stimmel akkor?

A rendszerből kivált Avramović bankkormányzót meg akarjak fojtani, a privatizációt, még mielőtt beindult volna, leállították, a független sajtót majdnem teljesen megszüntették. Mégsem érzik magukat páholyban. Szinte felfoghatatlan. Ellenséget keresnek.

És talán ebben kell keresni a dolgok értelmét. Ennek a rendszernek nincs pozitív gondolata, nem építeni, hanem rombolni akar. Ehhez kell ellenségkép. Most Kosovo és az albánok a soros vétkesek.

Erről jut estembe. Mit kíván Rugova az általa kifogott aranyhaltól? Hogy az árva Marko (Milošević fia) megkérdezze Šešelj özvegyétől: ki ölte meg Arkant Vuk temetésén? 

De hol van mindebben a 6 éves Napló? Ott, ahol elkezdte. A valós háború kezdete előtt jelentünk meg, de már akkor, amikor az állami sajtó javában készítette a népet a háborúra. Szókimondóbbak azt mondanák: uszított. A kü­lönbség az akkori és a mostani helyzet között talán az, hogy akkor talán jobban rettegtünk, mert nem tudtuk, mi vár ránk Azóta már tudjuk. Meg azt is, amit már említettem: nincs mélypont.

Sokan hasonlítják össze a zágrábi és a belgrádi rezsimet és azok megtestesítőit. Szerintem van különbség. Tuđman nacionalista és emiatt kiszámítható. Milošević még az sem. Így aztán teljesen: kiszá­míthatatlan. Félő, hogy emiatt még sokáig, nem lesz Igazi béke a Balkánon. Napló, viszont lesz.

1996. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább