2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Bandi bácsi Naplója

Mucsi Géza
Mucsi Géza
Bandi bácsi Naplója
Orosz István rajza

A székesfővárosban ér utol a Napló háromszázadik száma is. Mondom is, mert hát itt találkoztam a kétszázadikkal és a szintén jubileumi századikkal is. Valamennyi­en, ideiglenesen itt tartózkodók, annak rendje és módja szerint, akkor megrendeltük a korcsmárosnétól a 100 szál gyertyát, meg mellé a száz icce bort is, az asztalra. Most is rendelek valamit, illik. Ha nem is háromszáz gyertyát, de legalább száz Naplónként egyet. Három a magyaré címen. A bor és az icce mennyisége változatlan.

Viszont a Napló-jubileumon kívül nincs különösebb okunk az ünneplésre, ha csak az nem, hogy a Napló még mindig áll és eljut az olvasóhoz.

Lapozgatom az első Naplót, felütöm a legutóbbit. Miről is írtunk ez alatt a csaknem hat év alatt – ebben a háromszáz példányban? Más, békésebb időkben egy közepes képességű írócska, köl­tőcske ennyi idő alatt kényelmesen összehozott volna egy-két kötetet, hosszasan értekezett volna a napfoltok és az izlandi irodalmi újhullám közti összefüggésről, és könyvtárra való esszé­sorozatban elmélkedett volna az Apolló Holdbamenetele és a svábbogár hegy­mászást szokásai közti különbségekről.

Nekünk nem jutott ki ebből az élvezetből. Mi már az első számban olyan nevekkel foglalkoztunk, amelyek, lám-lám, most is igencsak felbukkannak (mi az, hogy felbukkannak?!) a Napló­ban, a világsajtóban, az isten háta mögötti tanyákon, a bérces balkáni csúcsokon, meg holmi hágai, háborús bűnökkel foglalkozó nemzetközi bíró­ságokon is.

Ezért most ebből a szövegből ki­maradnak.

Úgy látszik, hatással van rám az itteni, néhány barátommal együtt bevezetett szokás: ülünk a kocsmában, egyéb tár­sashelyen. Előttünk a finom folyékonyság és egy persely, amelyben időnként koppan, csörren a fémpénz. Létezik ugyanis egy tilalomlista, és aki ezek közül a tiltott, agyonutált nevek közül egyet is kiejt a száján – büntetést fizet. Mondhatom, hogy kez­detben pillanatok alatt megtelt az alkalmi (közös) kassza, a húszforintosok csörömpölése olykor túlszárnyalta a morajt, avagy a bazsavelő legények cincogását. Most átlagcsend uralja a társashelyeket. Nemcsak pénzkérdés, hanem ízlés is a nevek tudatos elhallgatása. Pedig itt, a székesfővárosban aztán szabad mondani, voltak olyan idők, amikor illett is. Most más a divat – a „szakértelem”, a Száva, a szolgalelkűség, a hídavatás a menő. Ami megint csak nem a mi ügyünk...

Ezért most büntetlenül, ideírom szer­kesztőségben kollégám, egy öreg sajtócsatár, nyugdíjas olvasószerkesztőm nevét: Turi András. Amúgy ő a mi Bandi bácsink.

Történt egyszer, hogy asztalomon felfedezte a Naplót. Majd el is kérte, otthoni bön­gészésre. Azóta lelkiismeret-furdalásom van, amikor véletlenül késik a Napló, nem kerül az Országos Széchenyi Könyvtár olvasói elé – és természetesen Bandi bácsi asztalára sem.

„Nagyon tudtok ti vajdaságiak. Élve­zetesen és szépen magyarul írtok” – mondja minden alkalommal, s örömmel telít, nem kell számára lefordítani a mondanivalót sem. Azóta persze, már az is kiderült, hogy közeli ismerőse Illés Sándornak, ők ketten már annak idején megtárgyalhatták közös ügye­inket. Nézem Bandi bácsit. Ott lapul benne az állandó kérdés: de hol tanultatok meg ilyen szépen...? Nem úgy és nem azt kérdezi, mint az itteni sajtóhuszárok legtöbbje, hogy honnan tudunk mi magyarul? Tényleg, hogy- hogy ilyen szépen? És értelmesen? Mondom a választ, amely pofonegyszerű: magyarok vagyunk.

Nejem, a Széchenyi Könyvtár meg­rendelésére a Jó Pajtás repertóriumát készíti, az egész lakásunk cetlihalmaz. Előkerül a Pionírújság, meg csaknem 40 év Jó Pajtása. „Jó voltál Pajtás?" – kérdezte volt két­ségbeesetten Gerold László éppen a Napló legelső számában, 1990. május kilencedikén.

Jó volt a Pajtás – válaszolom nyugodt lelkiismerettel a tanár úrnak anélkül, hogy hazabeszélnék. Aztán belevetem magam a „termésbe". Lássuk csak: ötvenes évek, hatvanas évek, hetvenes évek, nyolcvanas évek, aztán döcögve, de mégis... Olvasom például F. F. és G. L. verseit, mosolyogva nézegetem megannyi kiváló barátom gyer­mekkori fotóját, írását és nyelvcsettintéssel megállapítom, hogy jó néhányan közülük ma, megtett emberekként, sokcsaládos apaként nagyszerű művelői a magyar nyelv­nek. És ha nem tévedek, azaz jól saccolom: bácsit, ebben a jubileumi számban is olvashatók.

Aztán átböngészem a kistudósítók ro­vatát, piszmogok a szavalóversenyek, be­szédversenyek eredményei között. Keresem a választ, hogy megtárgyalhassam Bandi bácsival. Íme: például az iskolák. És hossza­san sorolom neki, a teljesség teljes igénye nélkül: szabadkai Jovan Mikić, topolyai Április 20. (akkor még), Novi-Bečej-i Miloje Čiplić, temerini Kókai Imre, debelyacsai Moša Pijade, horgosi Október 10., zrenjanini Sonja Marinković, kanizsai Ivo Lola Ribar, bajsai Testvériség-Egység, becsei Sever Đukić, zentai Thurzó Lajos, palicsi Vladimir Nazor, adai Cseh Károly, kulai Körösi Csoma Sándor, péterrévei Samu Mihály, padéi Szervó Mihály, kikindai Fejős Klára – és kissé nosztalgikusán – az újvidéki Petőfi Sándor, József Attila és Nikola Tesla elemi iskola. Meg még sok száz műhely – valamennyi a vajdasági magyar értelmiség fellegvára. Az iskolanevek talán ma már nem is olyan fontosak. Iskolák kellenének. A régi néphősök nevét elmosta a történelem, az újak majd jönnek (most nem írom ide, mert megígértem, hogy nem szerepeltetem). A gyermeklappal együtt sajtónk ter­méke bámulatos. A történelmet pedig, legalább azt, hogy hány és milyen magyar iskoláink voltak, letagadni nem lehet.

A lényeg az, hogy többek között Bandi bácsi is, visszaadta a hitet. Ez most fontos. Nagyon fontos. Hogy legalább mi egymás között ne dulakodjunk, ne marakodjunk. Ha­nem olvassunk, írjunk, cseleked­jünk, ne mondjunk le magyarsá­gunkról, sajtónkról, iskoláinkról. Ne csatározzunk ízlésesnek éppenséggel nem mondható álproblémákon, hogy ki az, aki elment, ki az, aki maradt. Nem mentei innen senki. Hiszen miénk itt a tér.

E tételt megerősítendő, most, a jubile­umon határoztam el azt is, hogy Bandi bácsit elhalmozom minden földi jóval, azaz további termékeinkkel.

A Napló mellett már megismerkedett ugyan a Magyar Szóval is, ám nem árt fellapoznia a Hét Napot, a Családi Kört, a Jó Pajtást, az egykori Képes Ifjúságot, Új Symposiont, Dolgozókat, Mézeskalácsot – ezer bocsánat, ha valakit kihagytam. Nem volt szándékos. Az viszont igen, hogy Bandi bácsi is társuljon a Napló népes olvasó­táborához.

„Nem volt nehéz, Géza” – mondja majd az öreg – miközben kíváncsian kezébe veszi ezt a háromszázadikat is.

Én meg a jövőben még legalább kétszer ennyi Napló rendszeres böngészését kívánom neki.

A Naplónak pedig még több ilyen Bandi bácsit.

1996. január 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább