Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Téves azonosulások
Szabadelvű gondolatok a 300. Naplóban
Bódis Gábor
Ha elsatnyult matematikai érzékem nem csal, akkor a 300. Napló annyit jelent, hogy – miután január elsején a hetedik évfolyamunkba léptünk – újságunk egy majd hatéves történelmi pillanatot ölel fel, annak krónikása. Mozgalmas évek voltak, mozogtunk is eleget.
A kezdet kezdetén néhányan kihasználtuk azt a kínálkozó alkalmat, hogy lehet már (államtól) független sajtó, és megalapítottuk a polgári hagyományokra támaszkodó lapot. A század elején megjelent és a negyvenes években megszüntetett Bácsmegyei Naplóra való hivatkozás is az államtól és a pártoktól kívánta elhatárolni a mi Naplónkat.
Ezerkilencszázkilencvenben, az induláskor éltük az első téves azonosulási korszakunk végét. Korosztályunk a titoizmusban született, annak a történelmét sulykolták belé, az ez által kiépített giccsparádét tartottuk természetesnek. Mert jól éltünk. Csak mellesleg untatom önöket egy személyes élménnyel. A hatvanas évek elején jártam először Nyugaton, és akkor rendült meg „osztályöntudatom”. Nem tudatosult bennem ez a „szakadás”, de azt észrevettem, hogy a mi világunk távolról sem a legjobb. Persze távol áll tőlem, hogy jubileumunkat a titoizmus elleni vádirattal töltsem ki. Természetesen összetettebb kérdésről és időszakról van szó, amely – magyar szempontból – tömeges kiirtással kezdődött és soha vissza nem szerezhető kisebbségi jogokkal fejeződött be. Az utána következett szörnyűség tette rózsaszínűvé az élvhajhászó diktátor korát. Csupán a Napló-történet hitelessége miatt említem tehát a titoizmust, amelyben például elképzelhetetlen volt a szabad sajtó.
Az egészben viszont a legszörnyűbb az, hogy teljes elbutításunk következményeként ezt nem is hiányoltuk.
A történelmet sajátságosan tolmácsolók azt is állíthatnák, hogy a miloševićizmus teremtette meg a feltételeket a mindenféle erjedésre. Ez meg már olyan téves azonosulás, hogy erre mifelénk ennek csak nagyon kevesen dőltek be. A szerb vezér színre lépése inkább egy másik téves azonosulást hozott magával. Ez pedig a nacionalizmus, amelynek a legprimitívebb felhasználásával zajlott le a horvátországi, majd a boszniai háború. A Belgrádból okádott (elnézést, de ez enyhe kifejezés) sovinizmus arra kényszerített sokakat, hogy hasonlóképpen „fegyverkezzenek fel”. Hiszen nemzeti mivoltukban érte őket a támadás. Egy időben – a második Napló időszak – fennállt annak a veszélye, hogy a magyar nacionalizmus válik az itteni magyarság talpra állásának vezéreszméjévé. A VMDK tündöklésének és a 15 milliós magyarságnak volt ez a pillanata.
Ezt a veszélyt nem tudatosan kerültük ki, hanem az emberekben (nem is annyira) rejlő hatalomvágy tette helyére a dolgokat. Sokan siránkoznak a vajdasági magyarság széthúzása miatt, pedig az lenne az igazán siralmas, ha bárgyú tömegként egy akolban melegednénk. Afelől már nem vagyok meggyőződve, hogy a választásokon nem a bárgyúság diadalmaskodik. Mindenesetre a vajdasági magyarság is „elvesztette szüzességét”, és már nem lehet olyan meggyőzően hirdetni a szintén aligha megalapozott különlegességet. A „különlegesség” abból származott, hogy Trianon következtében kisebbségként éltünk, most már azt is mondhatjuk, emberemlékezet óta. Ilyen „különlegességben” szenvednek azonban nemcsak az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarok, hanem a boszniai és a horvátországi szerbek, a vajdasági horvátok, románok, ruszinok, szlovákok stb.
A közvetlen háborús veszély múlásával megkezdődött a hazamenni vagy nem dilemmája. Pontosan nem lehet tudni, hogy hányan mentek (mentünk) el a vajdasági magyarok közül, de ezek többsége – ezt bátran állíthatom - nem talált otthonra új hazájában. Már nem tudott még egyszer tévesen azonosulni. Sokan vannak vagy lennének, akik visszatérnének. A vajdasági magyar pártok és önkormányzatok egyik elsődleges feladata lenne, hogy ezt a hazatérést megkönnyítsék. És ez egyben a Napló pillanatnyi „társadalmi közege” is. Voltunk élcelődő szabadelvűek, túlélésre lelkesítő tollforgatók, megalkuvást nem ismerő békeharcosok. Szerintem sikerült nagy ívben elkerülnünk a téves azonosulásokat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >
A Vidék filozófiája
Ez az a populizmus, kollektivizmus, nacionalizmus, népiesség, amely nem képes lépést tartani a modernizáció kihívásaival, s >
Kérdések zuhataga egy szép napon:
Tudja-e Pásztor Bálint és a többiek, hogy önmagukon kívül más is van a világon? Ideje ennek az >
VMDK: Elfogadhatatlan a politikai kontroll a vajdasági magyar közmédia felett
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a MNT alapítású médiumok ilyen jellegű korlátozását és politikai >
Pásztor megtorpant a damaszkuszi úton
„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor >
Amikor belép a színre az átállók sáskahada
A milliárdok bizarr menekítéséről Magyar Péter számolt be, szerinte a Fidesz belső körei külföldre mentik a >
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >