Ma Janka, Zsanett, Johanna, Nándor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Téves azonosulások
Szabadelvű gondolatok a 300. Naplóban
Bódis Gábor
Ha elsatnyult matematikai érzékem nem csal, akkor a 300. Napló annyit jelent, hogy – miután január elsején a hetedik évfolyamunkba léptünk – újságunk egy majd hatéves történelmi pillanatot ölel fel, annak krónikása. Mozgalmas évek voltak, mozogtunk is eleget.
A kezdet kezdetén néhányan kihasználtuk azt a kínálkozó alkalmat, hogy lehet már (államtól) független sajtó, és megalapítottuk a polgári hagyományokra támaszkodó lapot. A század elején megjelent és a negyvenes években megszüntetett Bácsmegyei Naplóra való hivatkozás is az államtól és a pártoktól kívánta elhatárolni a mi Naplónkat.
Ezerkilencszázkilencvenben, az induláskor éltük az első téves azonosulási korszakunk végét. Korosztályunk a titoizmusban született, annak a történelmét sulykolták belé, az ez által kiépített giccsparádét tartottuk természetesnek. Mert jól éltünk. Csak mellesleg untatom önöket egy személyes élménnyel. A hatvanas évek elején jártam először Nyugaton, és akkor rendült meg „osztályöntudatom”. Nem tudatosult bennem ez a „szakadás”, de azt észrevettem, hogy a mi világunk távolról sem a legjobb. Persze távol áll tőlem, hogy jubileumunkat a titoizmus elleni vádirattal töltsem ki. Természetesen összetettebb kérdésről és időszakról van szó, amely – magyar szempontból – tömeges kiirtással kezdődött és soha vissza nem szerezhető kisebbségi jogokkal fejeződött be. Az utána következett szörnyűség tette rózsaszínűvé az élvhajhászó diktátor korát. Csupán a Napló-történet hitelessége miatt említem tehát a titoizmust, amelyben például elképzelhetetlen volt a szabad sajtó.
Az egészben viszont a legszörnyűbb az, hogy teljes elbutításunk következményeként ezt nem is hiányoltuk.
A történelmet sajátságosan tolmácsolók azt is állíthatnák, hogy a miloševićizmus teremtette meg a feltételeket a mindenféle erjedésre. Ez meg már olyan téves azonosulás, hogy erre mifelénk ennek csak nagyon kevesen dőltek be. A szerb vezér színre lépése inkább egy másik téves azonosulást hozott magával. Ez pedig a nacionalizmus, amelynek a legprimitívebb felhasználásával zajlott le a horvátországi, majd a boszniai háború. A Belgrádból okádott (elnézést, de ez enyhe kifejezés) sovinizmus arra kényszerített sokakat, hogy hasonlóképpen „fegyverkezzenek fel”. Hiszen nemzeti mivoltukban érte őket a támadás. Egy időben – a második Napló időszak – fennállt annak a veszélye, hogy a magyar nacionalizmus válik az itteni magyarság talpra állásának vezéreszméjévé. A VMDK tündöklésének és a 15 milliós magyarságnak volt ez a pillanata.
Ezt a veszélyt nem tudatosan kerültük ki, hanem az emberekben (nem is annyira) rejlő hatalomvágy tette helyére a dolgokat. Sokan siránkoznak a vajdasági magyarság széthúzása miatt, pedig az lenne az igazán siralmas, ha bárgyú tömegként egy akolban melegednénk. Afelől már nem vagyok meggyőződve, hogy a választásokon nem a bárgyúság diadalmaskodik. Mindenesetre a vajdasági magyarság is „elvesztette szüzességét”, és már nem lehet olyan meggyőzően hirdetni a szintén aligha megalapozott különlegességet. A „különlegesség” abból származott, hogy Trianon következtében kisebbségként éltünk, most már azt is mondhatjuk, emberemlékezet óta. Ilyen „különlegességben” szenvednek azonban nemcsak az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarok, hanem a boszniai és a horvátországi szerbek, a vajdasági horvátok, románok, ruszinok, szlovákok stb.
A közvetlen háborús veszély múlásával megkezdődött a hazamenni vagy nem dilemmája. Pontosan nem lehet tudni, hogy hányan mentek (mentünk) el a vajdasági magyarok közül, de ezek többsége – ezt bátran állíthatom - nem talált otthonra új hazájában. Már nem tudott még egyszer tévesen azonosulni. Sokan vannak vagy lennének, akik visszatérnének. A vajdasági magyar pártok és önkormányzatok egyik elsődleges feladata lenne, hogy ezt a hazatérést megkönnyítsék. És ez egyben a Napló pillanatnyi „társadalmi közege” is. Voltunk élcelődő szabadelvűek, túlélésre lelkesítő tollforgatók, megalkuvást nem ismerő békeharcosok. Szerintem sikerült nagy ívben elkerülnünk a téves azonosulásokat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sikertelen politikus eredménytelen karrierje
Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >
Miért ne írjunk Trianonról
Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >
Covidióták
Nehéz eldönteni, hogy a járvány, vagy a hozzá kapcsolódó emberi hülyeség terjed-e gyorsabban (a magyar dáridós-vidámvasárnapos-sorosozós >
Nincsen magyar alternatíva!
A választók pedig már belefáradtak a megmaradásért folytatott küzdelembe. A legtöbbjüket a politika már nem érdekli, >
Kékek és vörösök
Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >
Milošević, az úttörő
Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >
A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul
Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >
Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért
A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >
Kaméleonok kora
Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >
A náci irodalomról
A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >
Hát egy magyar mennyit ér?
Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >
A románellenesség ellen
Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >