2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplós imám

Egy bűnbánó trianoni árva finnyás gondolatai minden hátsó szándék nélkül

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Nem titkoltam sohasem, hogy bi­zonyos kényszerítő körülmények miatt földi pályafutásomat néhány évvel ezelőtt az anyaországban folytattam. A Napló olvasói azt is tudják, hogy a lap nem maradt árván, hiszen Keszég Karcsi és csapata biztosították a fo­lyamatosságot. Egészen rosszmájú emberek még attól sem riadtak vissza, hogy azt állítsák: amióta nem én szerkesztem, még javult is a Napló. Mondom, egészen rosszindulatú em­berekről van szó.

Persze, a Napló sokkal nagyobb szerelem, mintsem hogy csak úgy ott lehessen hagyni. Emiatt heti gyakori­sággal voltam kénytelen megízlelni a magyar és a szerb határőrség ven­dégszeretetét. Egy-két incidenst kivé­ve, amelyekről a lapban beszámol­tunk, különösebb kifogásom nem le­het egyik fél számlájára sem. Sőt, tekintettel a háborús és az embargós körülményekre, még példásnak is ne­vezhetném a fináncok magatartását. Lehet, hogy egyeseknek más tapasz­talatuk van, de az enyémet sem kell lebecsülni: ugyanis majd száz határát­lépésről van szó.

Továbbra sem kívánok titkolózni, tehát közhírré tétetem, hogy egy ug­rás előtt (a lap megjelentekor már, remélem, után) állok, és a bajorok zajos fővárosában igyekszem megke­resni a mindennapi betevőt. Sokan megkérdezték tőlem a hír hallatán, hogy mi lesz a Naplóval. Mi lenne? A csapat marad Újvidéken, Szabadkán, Zentán, Adán, Szarajevóban, Buda­pesten és... Münchenben. Ezt úgy kell fölfogni, hogy nem beszűkülünk, ha­nem terjeszkedünk. Egyébként is mindig az volt a vágyunk, hogy egy határokat (el) nem ismerő hetilapot készítsünk, olyant, amely mindenhol, ahol magyarul olvasnak, megállja a helyét. A jelenlegi körülmények ezt még nem teszik lehetővé, mert most elsősorban itthon szeretnénk helytáll­ni. Jobb időkre tervezgetünk, és én, személy szerint, szerencsés fejlemény­nek tartanám, ha a Naplóból indulna ki a háború utáni független magyar nyelvű tájékoztatás a Vajdaságban. Nagyon sokan elmentek, de legalább annyian maradtak, akik európai szintet tudnának nyújtani a délvidéki tollforgatásban. Ezzel sok olyan gond megoldódna, amely most gyötri az itteni tájékoztatást, és amely – azon­nal hozzá kell tenni – teljesen félreve­zeti a közvéleményt, sőt téves irányba tereli a kétségtelenül létező akciókész­séget. Tévúton van az, aki azt hiszi, hogy a kommunizmusból örökölt tá­jékoztatási mamutintézményeket csak azért is meg kell menteni. Mert a „mieink”. Azok nem voltak és soha nem is lesznek a mieink. De hát, ha ebben éli ki magát valaki, tessék csak továbbra is hőskölteményeket írni az állami sajtóról.

Apropó, állami, méghozzá kisebb­ségi állami sajtó. Budapesten a mi­nap bemutatkoztak a határon túli magyar nyelvű lapok. Az égvilágon senki sem volt rájuk kíváncsi. Nehogy azt higgye valaki, hogy az anyaországban tombolnak az örömtől, amikor meg­látnak egy „trianoni” lapot, és kap­kodják egymás kezéből. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a határok igenis léteznek, és hatásuk, évtizedek­ben mérve, óriási. Sajnos.

Söpörjünk azonban a mi házunk előtt, ott is összegyűlt a gaz. Amikor azt kérdezik tőlem, mi lesz a Napló­val, akkor a kérdező bizonyára nincs tisztában azzal, miként készül immár több mint három éve a Napló. Állan­dó anyagi bizonytalanság közepette. És ha nincs pénz, akkor nincs kihez fordulni. Senki meg nem sajnál ben­nünket. Egyébként Isten mentsen meg a sajnálattól. Nem abból aka­runk európai szintű újságot csinálni. Azzal csak önmarcangoló, bezárkózott kisebbségi lapot lehet produkálni. A Napló soha nem készült annak. Ép­pen ezért, azt hiszem, tévedés volt a minap beállni a koldusopera kórusá­ba Budapesten. A Napló eddig is és létezése végéig továbbra is bármilyen segélyt megad az anyaországi sajtó­nak. A hamis odaadás minden jele nélkül.

Már megint máshol söprögetek, ahelyett, hogy a Naplóról regélnék. Vagy egész idő alatt mégis azt te­szem? Lehet. Azt azonban még el akartam mondani, hogy világbéli csa­vargásaimnak vannak kimondottan kedvező (pénzügyi) visszahatásai az újságra. Ezzel nem akarom áltatni a Kedves Olvasót, hogy csak ez az oka a bolyongásnak. De ha már így ala­kult…

Csak még néhány szóra. Egyik rá­diós kollégám az óceánon túlra láto­gatott, és visszatértekor mesélte: az első magyarul beszélő miről mesélt neki? Hát igen, a Naplóról. Valószínű­leg nem tudják – honnan is tudhat­nák –: lapunknak széles olvasótábora van külföldön, és tudunk arról, hogy az érdekesebb cikkeket fénymásolják, és egymásnak küldik az ottani olva­sók.

Elég volt a dicsekvésből, de hát nem várhatják el egy apától, hogy tárgyilagosan ítélkezzen gyermekéről.

1993. augusztus 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább