2021. október 23. szombat
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Holtodiglan

Hiszékeny árvák tanulsága: közelebb van a Kelet, mint Bosznia

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Sokáig azt hittem, hogy ez az eszte­len háború kiirtotta a bosnyák viccet is, ami kulturális szempontból hatalmas veszteséget jelentene. Hál' istennek nem így van. A minap ugyanis valaki a mellemnek szegezte a sorsdöntő kér­dést:

– Tudod-e, hogy miért harcolnak Boszniában a horvátok és a muzulmá­nok?

Mielőtt még elkezdtem volna fel­lengzős módon tálalni a magyarázatot, az illető közbevágott:

– A második és a harmadik helyért!

Ennél találóbb történet aligha szüle­tett a valamikori bosnyák országban, amely azóta végérvényesen nemzeti szí­nű darabjaira hullott szét. Izetbegović, akiről már nem nagyon lehet tudni, hogy még mindig a bosnyák ábrándért harcol vagy azért, hogy a leendő muzul­mán államnak minél nagyobb „életter”-et biztosítson, a minap az amerikai elnök­nél járt. De minek? Billy ugyanis nem ígért semmit, sőt még azt is letagadta, hogy bármikor kecsegtetett volna akármivel. Nem hatották meg még az olyan jelentések sem, mint amilyent a Zág­rábban állomásozó amerikai nagykövet

küldött neki. Ha hiszik, ha nem, a szigorúan bizalmas, diplomáciai postán továbbított helyzetjelentés szintén egy viccel kezdődött. Ez pedig így szólt:

– Mi a különbség Szarajevó és Auschwitz között?

A válasz:

– Auschwitzban volt gáz!

Mindenesetre eredeti módja a hely­zetjelentésnek. De ebből a szempontból a Jugoszláviának nevezett lakatlan szi­get sem áll jobban, hiszen nemcsak gáz nincs, hanem kőolaj sem, és a távfűtést csak akkor kezdik meg, ha 5 fok alá süllyed a hőmérséklet. Tehát január­ban. Vagy a legjobb esetben december­ben. Azt mondják, a macedón határ lezárása tette be a kaput, hiszen az embargó-megkerülés legfontosabb csa­tornáját zárták le ezzel. Románia is vo­nakodik a további suba alatti jószomszédságtól, maradt volna Görögország, de hát a macedónok közébük ékelődtek, meg a „békeharcos” Micotakisz csillaga is leáldozóban van. Új vá­lasztásokra készülnek Göröghonban, és ki tudja, hogy az új fiúk mennyire szíve­sen látják majd Miloševićet és csapatát. Mert, hogy mindeddig igyekeztek a ked­vükben járni, az nem vitás. Karadžićot, a kiváló költőt is csupán biztonsági okokból nem látták vendégül. Pedig, ha kenyértörésre nem is, tányértörésre biz­tosan sor került volna. Így aztán a

magányos poétának nem marad más hátra, mint Szarajevó bombázása. Unal­mas egy szórakozás, mi tagadás, de hát a költőknek már csak ez a sors jutott.

Nem tudom ellenben, hogy Tuđmanéknak milyen sorsuk lesz, hiszen a legnagyobb horvát ismét fölélesztette a krajinai lappangó tüzet, amelyet eloltani ő bizonyára nem tud, legfeljebb meg­perzseli magát. Miért éppen most, ami­kor teljesen olajozottan működött a szerb-horvát, akarom mondani a Milošević-Tuđman-tengely? Boszniát fel­osztották, Nagy-Szerbia és Nagy-Hor­vátország elérhető közelségbe került, az otthoni ellenzőket sikerült a nevetséges pojáca szintjére visszazülleszteni. Akkor hát minek ez a bonyodalom? Valószínű, hogy ez is a megállapodás egy része, bármennyire is furcsán hangzik. A dedinjei hadúr már néhányszor kimotyog­ta, hogy a horvátországi szerbeknek a horvát állam keretein belül kell megol­daniuk a gondjaikat. Ha valaki erre azt mondja, hogy ez a szerb nemzeti ügy elárulása, akkor én azt válaszolom: nem, ez egy végsőkig romlott, de ezál­tal rendkívül hatékony politika része.

Amennyiben egyáltalán lehet valamit előre jelezni ebben a balkáni zűrzavar­ban, akkor azt kell mondani, hogy még rosszabb napok várhatók. Ennek a jós­latnak elsősorban nemzetközi alapja van. Nézzük csak: mindeddig az első számú külpolitikai téma Bosznia volt. Állítólag mindenki odafigyelt – persze ebből semmi haszon nem származott. Most viszont jött az Arafat meg a Rabin, és csodát akarnak művelni. Az utóbbi évtizedek legbotladozóbb amerikai kor­mányzata kapva kapott az alkalmon, és habár az ügyben szinte semmi érdeme sincsen, hatalmas pompával aláírt vala­milyen békeegyezményt. Mindenki bol­dog, a színpompás rendezvényen ott van az összes élő és mozgó egykori és leendő amerikai elnök. Valaki naivul felteszi a kérdést, hogy nem túlzás-e egy terrorista vezérnek ilyen államfői tiszteletet adni. A tömeg lehurrogja, most Clintonék pontszerzéséről van szó és nem erkölcsről. Egyébként járt már Amerikában Karadžić is. Mégsem dőlt össze az Empire State Building. Meg rá sem, ami egy ekkora mamlasz épülettől igazán satnyaság.

Hiába, senki és semmi sem tökéletes, kivéve a Milošević-Šešelj-féle kettőst amely ezidáig zökkenőmentesen műkö­dött A formula is pofon egyszerű: a vajda kiabál, a főnök intézkedik. Jó viccnek hat az a bejelentés, hogy Šešeljék árnyékkormányt alakítanak. Könyör­göm, minek? Nem jó nekik ez, ami van? Hiszen az övéké.

Jól értesült belgrádi körök szerint a vajda rendszeres látogatója a Főnök­nek, és a találkozókon igyekeznek koor­dinálni az akciókat. Az ellenzék meg hümmög mindehhez. Sőt, az újjászüle­tett Draškovićon kívül, már szinte min­denki igyekszik közelebb kerülni a hata­lomhoz és a vele járó profithoz. Állítólag nyílt titok, hogy például az egyetemisták lázadásának megfékezésében nagy sze­repet játszott Zoran Đinđié valójában Arkan üzlettársa. A magát szintén de­mokratának valló Koštunica pedig igyek­szik túllicitálni Šešeljt is.

Az élet úgy szép, ha zajlik.

1993. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább