Ma Timót, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Szertelenül
avagy mi az összefüggés a SZER megszűnése, 1956 és a Vajdaság között?
Bódis Gábor
Teljesen véletlen, hogy a Szabad Európa Rádió magyar adásait az 1956-os forradalom évfordulójának a napjaiban szüntették meg az amerikai illetékesek. Aki kevésbé járatos a világpolitikában, és nem tanult a történelmi tapasztalatokból, az naivan elcsodálkozhat ezen. Micsoda érzéketlenség?!
Pedig ugyanezt az „érzéketlenség”-et láthattuk 1956-ban Magyarországon vagy manapság Boszniában. És valójában aligha szólhatunk valamit is, hiszen az amerikai érzéketlenség eltörpülhet a nyugat-európai mellett. Mégis, vigasztalhat bennünket a tudat, hogy Londonban vagy Párizsban talán tudják, mikor kezdődött a magyar forradalom. Amerikáról ez nehezen föltételezhető. Ennek egyik ékes példája, hogy a tévedhetetlennek mutatkozó CNN hírtelevízió hetekig azt hirdette az egyik közjátékszerű föliratában, hogy Magyarországon állami ünnep lesz október 28-án. Egyre megy, hogy 23. vagy 28.; a mocsáron túl efféle apróságra nem adnak. Miként arra sem, hogy Litvánia után Lengyelországban is a volt kommunisták ismét élre kerültek. A következő választások pedig éppen Magyarországon lesznek, ahol Horn Gyuláék kezdik átvenni a vezetést népszerűség dolgában a fideszesektől.
Amikor az előző mondatot leírtam, azonnal éreztem, hogy igazságtalanságot követek el Slobolanddel szemben, ahol a mindenható elnök, nem bírva cérnával a szennyes teregetését, föloszlatta a még arra sem érdemesült „parlament”-et, és kiíratta a ki tudja hányadik „szabad” választásokat, akár egy receptet az orvos a menthetetlen beteg számára. Ez esetben a menthetetlen a szerbiai szavazótábor, amely meggyőződésem szerint ismét repesve adja majd a voksát Miloševićre. Ha meg nem adja, ott van a rendőrség, amelynek a mottója: a pénz számolva, a polgár verve jó.
Eltávolodtam azonban elégikus hangnememtől, amellyel tulajdonképpen búcsút akartam venni a Teenager-partytól, Cseke Lászlótól és a többiektől, akik nélkül nem lett volna legalábbis viszonylagos pártatlan tájékoztatás magyar nyelven negyven éven keresztül. A SZER magyar adásának a megszüntetéséből azonban egyáltalán nem lehet levonni azt a következtetést, hogy Magyarországon kitört volna a sajtószabadság. Budapesten ezen a téren, ha nem is annyira, mint például Belgrádban, nagyon távol állnak az európai mércéktől. Sőt, az állapotok egyre rosszabbodnak – és most nem gondolok a szemben álló felek egyikére sem –, úgyhogy olyan sajtókampányra számíthatunk a tavaszra esedékes választások előestéjén, amely előtt még a Szerbiai Televízió is kalapot emelhet.
Ennek előjelei is vannak, például az, hogy az anyaországban nosztalgiával emlegethetik a kádári időket, amikor 1956 egyszerűen ellenforradalom volt, most viszont az egykori szabadságharcosok egymásnak estek, és még a világtalálkozójukat sem voltak képesek tisztességesen megszervezni. Ennél azért 1956 többet érdemelt volna.
Vigaszul még az sem szolgálhat, hogy a mostani nyugati vezetők sem jobbak az akkoriaknál. Sőt! Bár kis elégtételekkel kirukkolnak Clintonék. Ilyen volt az amerikai elnök és a brit kormányfő hétvégi perpatvara. Billy ugyanis kikotyogta, hogy Major azt mondotta neki: ha beleegyezik a boszniai fegyverembargó föloldásába, akkor ez akár a kormányzásába kerülhet. Az évszázad legnépszerűtlenebb Downing utcai lakosa a tévében cáfolta amerikai kollégáját, kifejtvén, hogy ő ilyesmit ki sem ejtett a száján. Éjjel ugrasztották a londoni amerikai nagykövetet, hogy magyarázatot kérjenek Billy gyerek titoktartásának a hiányosságairól. Clinton viszont, ha nem lépett is föl erélyesebben Boszniában, hanem a rendkívüli stratégiai fontosságú Szomáliában és a gazdasági világhatalomként elkönyvelt Haitiben gyakorolta a csendőr szerepét, annyit azért legalább megtett, hogy kimondta: „A franciák és az angolok miatt nem lehet igazából rendet teremteni a volt Jugoszláviában.” Nekünk ezzel újat nem mond, de jólesik hallani.
A brit kormány azonban hű maradt önmagához, mert a szarajevói filmfesztiválra (!) nem engedte elutazni színészeit, akiknek az egyedülálló rendezvényt meg kellett volna nyitniuk. Nem engedték föl őket az ENSZ Olaszországból induló gépére. Még magyarázat sincsen, mert tagadnak a londoni külügyben.
Hát így állunk mi a világban, ahol megszüntetnek, elfelejtenek, cáfolnak, csak intézni nem intéznek semmit sem. Valamilyen tanulság azért mégiscsak levonható. Elsősorban nálunk, a vajdasági sajtóban, ahol egyesek még mindig az államtól várják a sült galambot. Lehet, hogy kapnak is galambszárnyacskát, hogy éhen ne haljanak, de közben havi két-három márkáért föláldozzák a függetlenségüket. Arról nem is beszélve, hogy a vajdasági magyar nyelvű tájékoztatást sodorják végveszélybe éppen azok, akik folyamatosan rimánkodnak és állami pénzből akarnak független sajtót teremteni. Ha jól emlékszem, ezt nevezik fából vaskarikának.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi vár Amerikára?
Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >
Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >
“Összeesküvés Amerika ellen”
Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >
Bizalmi válságban
A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >
A globális dráma
"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >