2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szertelenül

avagy mi az összefüggés a SZER megszűnése, 1956 és a Vajdaság között?

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Teljesen véletlen, hogy a Szabad Európa Rádió magyar adásait az 1956-os forradalom évfordulójának a napjaiban szüntették meg az amerikai illetékesek. Aki kevésbé járatos a vi­lágpolitikában, és nem tanult a törté­nelmi tapasztalatokból, az naivan el­csodálkozhat ezen. Micsoda érzéket­lenség?!

Pedig ugyanezt az „érzéketlenség”-et láthattuk 1956-ban Magyarországon vagy manapság Boszniában. És való­jában aligha szólhatunk valamit is, hiszen az amerikai érzéketlenség el­törpülhet a nyugat-európai mellett. Mégis, vigasztalhat bennünket a tu­dat, hogy Londonban vagy Párizsban talán tudják, mikor kezdődött a ma­gyar forradalom. Amerikáról ez nehe­zen föltételezhető. Ennek egyik ékes példája, hogy a tévedhetetlennek mu­tatkozó CNN hírtelevízió hetekig azt hirdette az egyik közjátékszerű fölira­tában, hogy Magyarországon állami ünnep lesz október 28-án. Egyre megy, hogy 23. vagy 28.; a mocsá­ron túl efféle apróságra nem adnak. Miként arra sem, hogy Litvánia után Lengyelországban is a volt kommu­nisták ismét élre kerültek. A követ­kező választások pedig éppen Ma­gyarországon lesznek, ahol Horn Gyuláék kezdik átvenni a vezetést népszerűség dolgában a fideszesektől.

Amikor az előző mondatot leírtam, azonnal éreztem, hogy igazságtalan­ságot követek el Slobolanddel szem­ben, ahol a mindenható elnök, nem bírva cérnával a szennyes teregetését, föloszlatta a még arra sem érdeme­sült „parlament”-et, és kiíratta a ki tudja hányadik „szabad” választáso­kat, akár egy receptet az orvos a menthetetlen beteg számára. Ez eset­ben a menthetetlen a szerbiai szava­zótábor, amely meggyőződésem sze­rint ismét repesve adja majd a voksát Miloševićre. Ha meg nem adja, ott van a rendőrség, amelynek a mottója: a pénz számolva, a polgár verve jó.

Eltávolodtam azonban elégikus hangnememtől, amellyel tulajdonképpen búcsút akartam venni a Teenager-partytól, Cseke Lászlótól és a töb­biektől, akik nélkül nem lett volna legalábbis viszonylagos pártatlan tájé­koztatás magyar nyelven negyven éven keresztül. A SZER magyar adá­sának a megszüntetéséből azonban egyáltalán nem lehet levonni azt a következtetést, hogy Magyarországon kitört volna a sajtószabadság. Buda­pesten ezen a téren, ha nem is annyi­ra, mint például Belgrádban, nagyon távol állnak az európai mércéktől. Sőt, az állapotok egyre rosszabbod­nak – és most nem gondolok a szemben álló felek egyikére sem –, úgyhogy olyan sajtókampányra szá­míthatunk a tavaszra esedékes válasz­tások előestéjén, amely előtt még a Szerbiai Televízió is kalapot emelhet.

Ennek előjelei is vannak, például az, hogy az anyaországban nosztalgiá­val emlegethetik a kádári időket, ami­kor 1956 egyszerűen ellenforradalom volt, most viszont az egykori szabad­ságharcosok egymásnak estek, és még a világtalálkozójukat sem voltak képesek tisztességesen megszervezni. Ennél azért 1956 többet érdemelt vol­na.

Vigaszul még az sem szolgálhat, hogy a mostani nyugati vezetők sem jobbak az akkoriaknál. Sőt! Bár kis elégtételekkel kirukkolnak Clintonék. Ilyen volt az amerikai elnök és a brit kormányfő hétvégi perpatvara. Billy ugyanis kikotyogta, hogy Major azt mondotta neki: ha beleegyezik a boszniai fegyverembargó föloldásába, akkor ez akár a kormányzásába kerül­het. Az évszázad legnépszerűtlenebb Downing utcai lakosa a tévében cá­folta amerikai kollégáját, kifejtvén, hogy ő ilyesmit ki sem ejtett a száján. Éjjel ugrasztották a londoni amerikai nagykövetet, hogy magyarázatot kér­jenek Billy gyerek titoktartásának a hiányosságairól. Clinton viszont, ha nem lépett is föl erélyesebben Boszni­ában, hanem a rendkívüli stratégiai fontosságú Szomáliában és a gazda­sági világhatalomként elkönyvelt Hai­tiben gyakorolta a csendőr szerepét, annyit azért legalább megtett, hogy kimondta: „A franciák és az angolok miatt nem lehet igazából rendet te­remteni a volt Jugoszláviában.” Ne­künk ezzel újat nem mond, de jólesik hallani.

A brit kormány azonban hű maradt önmagához, mert a szarajevói film­fesztiválra (!) nem engedte elutazni színészeit, akiknek az egyedülálló ren­dezvényt meg kellett volna nyitniuk. Nem engedték föl őket az ENSZ Olaszországból induló gépére. Még magyarázat sincsen, mert tagadnak a londoni külügyben.

Hát így állunk mi a világban, ahol megszüntetnek, elfelejtenek, cáfolnak, csak intézni nem intéznek semmit sem. Valamilyen tanulság azért mégiscsak levonható. Elsősorban nálunk, a vajdasági sajtóban, ahol egyesek még mindig az államtól várják a sült galambot. Lehet, hogy kapnak is galambszárnyacskát, hogy éhen ne hal­janak, de közben havi két-három márkáért föláldozzák a függetlenségü­ket. Arról nem is beszélve, hogy a vajdasági magyar nyelvű tájékoztatást sodorják végveszélybe éppen azok, akik folyamatosan rimánkodnak és ál­lami pénzből akarnak független sajtót teremteni. Ha jól emlékszem, ezt nevezik fából vaskarikának.

1993. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább