2020. szeptember 30. Szerda
Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szertelenül

avagy mi az összefüggés a SZER megszűnése, 1956 és a Vajdaság között?

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Teljesen véletlen, hogy a Szabad Európa Rádió magyar adásait az 1956-os forradalom évfordulójának a napjaiban szüntették meg az amerikai illetékesek. Aki kevésbé járatos a vi­lágpolitikában, és nem tanult a törté­nelmi tapasztalatokból, az naivan el­csodálkozhat ezen. Micsoda érzéket­lenség?!

Pedig ugyanezt az „érzéketlenség”-et láthattuk 1956-ban Magyarországon vagy manapság Boszniában. És való­jában aligha szólhatunk valamit is, hiszen az amerikai érzéketlenség el­törpülhet a nyugat-európai mellett. Mégis, vigasztalhat bennünket a tu­dat, hogy Londonban vagy Párizsban talán tudják, mikor kezdődött a ma­gyar forradalom. Amerikáról ez nehe­zen föltételezhető. Ennek egyik ékes példája, hogy a tévedhetetlennek mu­tatkozó CNN hírtelevízió hetekig azt hirdette az egyik közjátékszerű fölira­tában, hogy Magyarországon állami ünnep lesz október 28-án. Egyre megy, hogy 23. vagy 28.; a mocsá­ron túl efféle apróságra nem adnak. Miként arra sem, hogy Litvánia után Lengyelországban is a volt kommu­nisták ismét élre kerültek. A követ­kező választások pedig éppen Ma­gyarországon lesznek, ahol Horn Gyuláék kezdik átvenni a vezetést népszerűség dolgában a fideszesektől.

Amikor az előző mondatot leírtam, azonnal éreztem, hogy igazságtalan­ságot követek el Slobolanddel szem­ben, ahol a mindenható elnök, nem bírva cérnával a szennyes teregetését, föloszlatta a még arra sem érdeme­sült „parlament”-et, és kiíratta a ki tudja hányadik „szabad” választáso­kat, akár egy receptet az orvos a menthetetlen beteg számára. Ez eset­ben a menthetetlen a szerbiai szava­zótábor, amely meggyőződésem sze­rint ismét repesve adja majd a voksát Miloševićre. Ha meg nem adja, ott van a rendőrség, amelynek a mottója: a pénz számolva, a polgár verve jó.

Eltávolodtam azonban elégikus hangnememtől, amellyel tulajdonképpen búcsút akartam venni a Teenager-partytól, Cseke Lászlótól és a töb­biektől, akik nélkül nem lett volna legalábbis viszonylagos pártatlan tájé­koztatás magyar nyelven negyven éven keresztül. A SZER magyar adá­sának a megszüntetéséből azonban egyáltalán nem lehet levonni azt a következtetést, hogy Magyarországon kitört volna a sajtószabadság. Buda­pesten ezen a téren, ha nem is annyi­ra, mint például Belgrádban, nagyon távol állnak az európai mércéktől. Sőt, az állapotok egyre rosszabbod­nak – és most nem gondolok a szemben álló felek egyikére sem –, úgyhogy olyan sajtókampányra szá­míthatunk a tavaszra esedékes válasz­tások előestéjén, amely előtt még a Szerbiai Televízió is kalapot emelhet.

Ennek előjelei is vannak, például az, hogy az anyaországban nosztalgiá­val emlegethetik a kádári időket, ami­kor 1956 egyszerűen ellenforradalom volt, most viszont az egykori szabad­ságharcosok egymásnak estek, és még a világtalálkozójukat sem voltak képesek tisztességesen megszervezni. Ennél azért 1956 többet érdemelt vol­na.

Vigaszul még az sem szolgálhat, hogy a mostani nyugati vezetők sem jobbak az akkoriaknál. Sőt! Bár kis elégtételekkel kirukkolnak Clintonék. Ilyen volt az amerikai elnök és a brit kormányfő hétvégi perpatvara. Billy ugyanis kikotyogta, hogy Major azt mondotta neki: ha beleegyezik a boszniai fegyverembargó föloldásába, akkor ez akár a kormányzásába kerül­het. Az évszázad legnépszerűtlenebb Downing utcai lakosa a tévében cá­folta amerikai kollégáját, kifejtvén, hogy ő ilyesmit ki sem ejtett a száján. Éjjel ugrasztották a londoni amerikai nagykövetet, hogy magyarázatot kér­jenek Billy gyerek titoktartásának a hiányosságairól. Clinton viszont, ha nem lépett is föl erélyesebben Boszni­ában, hanem a rendkívüli stratégiai fontosságú Szomáliában és a gazda­sági világhatalomként elkönyvelt Hai­tiben gyakorolta a csendőr szerepét, annyit azért legalább megtett, hogy kimondta: „A franciák és az angolok miatt nem lehet igazából rendet te­remteni a volt Jugoszláviában.” Ne­künk ezzel újat nem mond, de jólesik hallani.

A brit kormány azonban hű maradt önmagához, mert a szarajevói film­fesztiválra (!) nem engedte elutazni színészeit, akiknek az egyedülálló ren­dezvényt meg kellett volna nyitniuk. Nem engedték föl őket az ENSZ Olaszországból induló gépére. Még magyarázat sincsen, mert tagadnak a londoni külügyben.

Hát így állunk mi a világban, ahol megszüntetnek, elfelejtenek, cáfolnak, csak intézni nem intéznek semmit sem. Valamilyen tanulság azért mégiscsak levonható. Elsősorban nálunk, a vajdasági sajtóban, ahol egyesek még mindig az államtól várják a sült galambot. Lehet, hogy kapnak is galambszárnyacskát, hogy éhen ne hal­janak, de közben havi két-három márkáért föláldozzák a függetlenségü­ket. Arról nem is beszélve, hogy a vajdasági magyar nyelvű tájékoztatást sodorják végveszélybe éppen azok, akik folyamatosan rimánkodnak és ál­lami pénzből akarnak független sajtót teremteni. Ha jól emlékszem, ezt nevezik fából vaskarikának.

1993. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább