Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Családi perpatvar
Igazán megható, hogy a jugoszláv válság két főbűnöse mennyire aggódik a békéért
Bódis Gábor
Abban a kivételes megtiszteltetésben volt részem, hogy végighallgathattam a „Minden Szerb Egyadta Zúzmara” elmélet és gyakorlat szerzőjét, aki az általa kiválasztott újságírók előtt egy szép litániát tartott a békéről, a világ igazságtalanságáról, az ellenzék fölösleges költekezéséről és még néhány eszményien világos gondolatról.
Önöknek minden bizonnyal sikerült pontosan tájékozódniuk a „beszélgetés” részletes tartalmáról, ha nem is magyar nyelvű, akkor legalább valamilyen más, tárgyilagos napi hírközlő eszköz révén. Emiatt és egyéb elfoglaltságom miatt most tartózkodom attól, hogy minden egyes fényesebbnél fényesebb részlettel foglalkozzam. Csak egy igazán magasztos ötletet ragadok ki, természetesen a saját felelősségemre. A szerb államfő azt javasolta az ellenzéknek, hogy ne nagyon költekezzen a választási kampány idején, hanem az erre szánt összeget inkább a szegények megsegítésére fordítsa. Hát, kérem, a politika igencsak tisztátlan története során aligha hangzott el ehhez mérhető magasröptű indítvány. Én csak ahhoz a kijelentéshez tudnám hasonlítani, amely egy korábbi uralkodó szájából röppent fel az örökkévalóság szorongó vadászmezejére, és amely ilyetén volt mondva: „Ha a népnek nincs kenyérre valója, miért nem eszik kalácsot?” No, nem azért, mert egyre kevesebb a közép-európai típusú pékség és cukrászda a Vajdaságban.
Ezt nyilatkozta tehát Az, Aki Ezen A Télen Sem Fog Fázni. És ráfázni sem, hiszen a választások, amelyeket ő talált ki a saját szórakoztatására, még egy gyöngécske házibajnokság szintjét sem érik el, hiszen előre lehet tudni nemcsak a végeredményt, hanem azt is, hogy ki mikor fog gólt lőni, ki lesz az öngólkirály, és kinek mutat fel a bíró piros lapot. A másik mákvirág sem tétlenkedett időközben, hanem előrukkolt a saját, legújabb ihletésű béketervével, amelynek az időzítése volt jellemző. Pontosan akkor beszélt a nemzethez Tuđman, amikor Norvégiában „titkos” tárgyalások folytak a horvát kormány és a krajinai szerbek között. Olyannyira titkos volt a susmogás, hogy a belgrádi rádió óránként kapcsolta különtudósítóját, aki beszámolt a legapróbb részletekről is. Hiába, a délszláv törzseknek még van mit tanulniuk Arafatéktól.
Maradjunk azonban a leghorvátabb horvátnál, akinek javaslatában csak az az újdonság, hogy ha nem is teljes, de legalább valamilyen autonómiát kínált fel a szerbeknek. Eső után köpönyeg – mondanák a szkeptikusabbak, de a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű. És ki tudja, mindez hogyan illik bele a Milošević-Tuđman-féle egykori megállapodásba, amellyel nemcsak Boszniát osztották fel. Ha a Szerb Fagyasztó túlságosan nagy autonómiát harcol ki a krajinaiaknak, akkor nyugodtan lemondhat Kosovóról. Ez több okból sem felelhet meg neki. Elsősorban azért, mert a Rigómező sokkal gazdagabb kizsákmányolhatóság szempontjából, mint Krajina, ahol esetleg csak a nincstelenséget lehetne kiaknázni. No de ebből van elég Szerbiában is! Olyannyira, hogy exportálhatna is belőle, csak még vevő nem akadt. Azonban Kertes Mišóékat ismerve tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen.
Még a vajdasági médiapiacon sem, ahol hál’ Istennek néhányan megemberelték magukat, és többé már nem a szerb államtól várják a megváltást bizonyos mennyiségű valuta képében. Mégsem tragikus, hogy az újraszületett 7 Nap részletesén közli Csurka Pista (aki szerint a Tévémaci is kommunista) vajdasági látogatásának a programját. De ne adjunk azonnal igazat azoknak, akik szerint várható volt ez az irányultság. Remélhetőleg az új-régi gárda sokkal körültekintőbben, mint én föl tudja mérni, hogy egy borgőzös, hiú ábrándokat kergető politika importja végveszélybe sodorhatja az amúgy is védtelen vajdasági magyarságot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >
Nemzetközi segédlettel
A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >
Több vagy kevesebb?
A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >
Gyerekek a röszkei migránsbörtönben
A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >