Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Családi perpatvar
Igazán megható, hogy a jugoszláv válság két főbűnöse mennyire aggódik a békéért
Bódis Gábor
Abban a kivételes megtiszteltetésben volt részem, hogy végighallgathattam a „Minden Szerb Egyadta Zúzmara” elmélet és gyakorlat szerzőjét, aki az általa kiválasztott újságírók előtt egy szép litániát tartott a békéről, a világ igazságtalanságáról, az ellenzék fölösleges költekezéséről és még néhány eszményien világos gondolatról.
Önöknek minden bizonnyal sikerült pontosan tájékozódniuk a „beszélgetés” részletes tartalmáról, ha nem is magyar nyelvű, akkor legalább valamilyen más, tárgyilagos napi hírközlő eszköz révén. Emiatt és egyéb elfoglaltságom miatt most tartózkodom attól, hogy minden egyes fényesebbnél fényesebb részlettel foglalkozzam. Csak egy igazán magasztos ötletet ragadok ki, természetesen a saját felelősségemre. A szerb államfő azt javasolta az ellenzéknek, hogy ne nagyon költekezzen a választási kampány idején, hanem az erre szánt összeget inkább a szegények megsegítésére fordítsa. Hát, kérem, a politika igencsak tisztátlan története során aligha hangzott el ehhez mérhető magasröptű indítvány. Én csak ahhoz a kijelentéshez tudnám hasonlítani, amely egy korábbi uralkodó szájából röppent fel az örökkévalóság szorongó vadászmezejére, és amely ilyetén volt mondva: „Ha a népnek nincs kenyérre valója, miért nem eszik kalácsot?” No, nem azért, mert egyre kevesebb a közép-európai típusú pékség és cukrászda a Vajdaságban.
Ezt nyilatkozta tehát Az, Aki Ezen A Télen Sem Fog Fázni. És ráfázni sem, hiszen a választások, amelyeket ő talált ki a saját szórakoztatására, még egy gyöngécske házibajnokság szintjét sem érik el, hiszen előre lehet tudni nemcsak a végeredményt, hanem azt is, hogy ki mikor fog gólt lőni, ki lesz az öngólkirály, és kinek mutat fel a bíró piros lapot. A másik mákvirág sem tétlenkedett időközben, hanem előrukkolt a saját, legújabb ihletésű béketervével, amelynek az időzítése volt jellemző. Pontosan akkor beszélt a nemzethez Tuđman, amikor Norvégiában „titkos” tárgyalások folytak a horvát kormány és a krajinai szerbek között. Olyannyira titkos volt a susmogás, hogy a belgrádi rádió óránként kapcsolta különtudósítóját, aki beszámolt a legapróbb részletekről is. Hiába, a délszláv törzseknek még van mit tanulniuk Arafatéktól.
Maradjunk azonban a leghorvátabb horvátnál, akinek javaslatában csak az az újdonság, hogy ha nem is teljes, de legalább valamilyen autonómiát kínált fel a szerbeknek. Eső után köpönyeg – mondanák a szkeptikusabbak, de a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű. És ki tudja, mindez hogyan illik bele a Milošević-Tuđman-féle egykori megállapodásba, amellyel nemcsak Boszniát osztották fel. Ha a Szerb Fagyasztó túlságosan nagy autonómiát harcol ki a krajinaiaknak, akkor nyugodtan lemondhat Kosovóról. Ez több okból sem felelhet meg neki. Elsősorban azért, mert a Rigómező sokkal gazdagabb kizsákmányolhatóság szempontjából, mint Krajina, ahol esetleg csak a nincstelenséget lehetne kiaknázni. No de ebből van elég Szerbiában is! Olyannyira, hogy exportálhatna is belőle, csak még vevő nem akadt. Azonban Kertes Mišóékat ismerve tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen.
Még a vajdasági médiapiacon sem, ahol hál’ Istennek néhányan megemberelték magukat, és többé már nem a szerb államtól várják a megváltást bizonyos mennyiségű valuta képében. Mégsem tragikus, hogy az újraszületett 7 Nap részletesén közli Csurka Pista (aki szerint a Tévémaci is kommunista) vajdasági látogatásának a programját. De ne adjunk azonnal igazat azoknak, akik szerint várható volt ez az irányultság. Remélhetőleg az új-régi gárda sokkal körültekintőbben, mint én föl tudja mérni, hogy egy borgőzös, hiú ábrándokat kergető politika importja végveszélybe sodorhatja az amúgy is védtelen vajdasági magyarságot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >