2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Családi perpatvar

Igazán megható, hogy a jugoszláv válság két főbűnöse mennyire aggódik a békéért

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Abban a kivételes megtiszteltetés­ben volt részem, hogy végighallgat­hattam a „Minden Szerb Egyadta Zúzmara” elmélet és gyakorlat szerzőjét, aki az általa kiválasztott újságírók előtt egy szép litániát tar­tott a békéről, a világ igazságtalan­ságáról, az ellenzék fölösleges költe­kezéséről és még néhány eszményi­en világos gondolatról.

Önöknek minden bizonnyal sike­rült pontosan tájékozódniuk a „be­szélgetés” részletes tartalmáról, ha nem is magyar nyelvű, akkor lega­lább valamilyen más, tárgyilagos napi hírközlő eszköz révén. Emiatt és egyéb elfoglaltságom miatt most tartózkodom attól, hogy minden egyes fényesebbnél fényesebb rész­lettel foglalkozzam. Csak egy igazán magasztos ötletet ragadok ki, ter­mészetesen a saját felelősségemre. A szerb államfő azt javasolta az ellenzéknek, hogy ne nagyon költe­kezzen a választási kampány idején, hanem az erre szánt összeget in­kább a szegények megsegítésére fordítsa. Hát, kérem, a politika igen­csak tisztátlan története során alig­ha hangzott el ehhez mérhető ma­gasröptű indítvány. Én csak ahhoz a kijelentéshez tudnám hasonlítani, amely egy korábbi uralkodó szájá­ból röppent fel az örökkévalóság szorongó vadászmezejére, és amely ilyetén volt mondva: „Ha a népnek nincs kenyérre valója, miért nem eszik kalácsot?” No, nem azért, mert egyre kevesebb a közép-euró­pai típusú pékség és cukrászda a Vajdaságban.

Ezt nyilatkozta tehát Az, Aki Ezen A Télen Sem Fog Fázni. És ráfázni sem, hiszen a választások, amelye­ket ő talált ki a saját szórakoztatásá­ra, még egy gyöngécske házibajnokság szintjét sem érik el, hiszen előre lehet tudni nemcsak a vég­eredményt, hanem azt is, hogy ki mikor fog gólt lőni, ki lesz az öngól­király, és kinek mutat fel a bíró piros lapot. A másik mákvirág sem tétlenkedett időközben, hanem előrukkolt a saját, legújabb ihletésű béketervé­vel, amelynek az időzítése volt jel­lemző. Pontosan akkor beszélt a nemzethez Tuđman, amikor Norvé­giában „titkos” tárgyalások folytak a horvát kormány és a krajinai szer­bek között. Olyannyira titkos volt a susmogás, hogy a belgrádi rádió óránként kapcsolta különtudósítóját, aki beszámolt a legapróbb rész­letekről is. Hiába, a délszláv törzsek­nek még van mit tanulniuk Arafatéktól.

Maradjunk azonban a leghorvátabb horvátnál, akinek javaslatában csak az az újdonság, hogy ha nem is teljes, de legalább valamilyen au­tonómiát kínált fel a szerbeknek. Eső után köpönyeg – mondanák a szkeptikusabbak, de a helyzet egyál­talán nem ilyen egyszerű. És ki tudja, mindez hogyan illik bele a Milošević-Tuđman-féle egykori meg­állapodásba, amellyel nemcsak Boszniát osztották fel. Ha a Szerb Fagyasztó túlságosan nagy autonó­miát harcol ki a krajinaiaknak, ak­kor nyugodtan lemondhat Kosovóról. Ez több okból sem felelhet meg neki. Elsősorban azért, mert a Rigó­mező sokkal gazdagabb kizsákmányolhatóság szempontjából, mint Krajina, ahol esetleg csak a nincstelenséget lehetne kiaknázni. No de ebből van elég Szerbiában is! Oly­annyira, hogy exportálhatna is belőle, csak még vevő nem akadt. Azonban Kertes Mišóékat ismerve tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen.

Még a vajdasági médiapiacon sem, ahol hál’ Istennek néhányan megemberelték magukat, és többé már nem a szerb államtól várják a megváltást  bizonyos mennyiségű valuta képében. Mégsem tragikus, hogy az újraszületett 7 Nap részlete­sén közli Csurka Pista (aki szerint a Tévémaci is kommunista) vajdasági látogatásának a programját. De ne adjunk azonnal igazat azoknak, akik szerint várható volt ez az irányult­ság. Remélhetőleg az új-régi gárda sokkal körültekintőbben, mint én föl tudja mérni, hogy egy borgőzös, hiú ábrándokat kergető politika importja végveszélybe so­dorhatja az amúgy is védtelen vaj­dasági magyarságot.

1993. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább