2020. november 26. csütörtök
Ma Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hóhányók

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Minden hörcsög addig jár Genfbe, amíg fizetik.

– Radovan, tagadd le, hogy repül­tek a gépeink!

– Nem tehetem, Biljana, hiszen úgy röpködtek, mint az őrültek!

– Akkor viszont mondd azt, hogy légi parádét tartottunk!

Az ellopott elmés beszélgetés nem egy Rejtő-regényből való, hanem a legvalósabb realitásból, ha egyáltalán annak nevezhető az, ami már több mint másfél éve történik Boszniában. A helyszín sem egy oráni matrózkocs­ma, hanem a tűzfészkét olyan oda­adóan védő nép még önfeláldozóbb vezetőségének székhelye, ahol néhány hónappal ezelőtt ilyeténképpen tana­kodtak azon a lenini alapvető kérdés­körön, hogy vajon mi is a teendő. Helyzetük látszólag szorongatott volt, mert a NATO meg Washington már szinte azt fontolgatta, hogy nem árta­na esetleg elkezdeni gondolkodni: amennyiben ezek a fránya boszniai szerbek tovább lődöznek és kő kövön nem marad Boszniában, nos, akkor lehetne egy igen kemény BT határozatot megfogalmazni. Persze vigyázni kellene akkor is az arányokra, hiszen minden felet arányosan kell elítélni. Egyszóval ez akkor történt, amikor a Biztonsági Tanács figyelmeztette Karadžićékat: érvényt szereznek a BT-határozatnak, ha a boszniai szerb légi­erő továbbra is szorgalmasan fel-fel­röpköd a banjalukai repülőtérről. A szereplőket meg remélem, önök is felismerték. Hát persze, a széplelkű Karadžićról és az Arkant ölelgető Bil­jana asszonyról van szó.

Apropó, Arkan. A világ legdemok­ratikusabb országának városait ellep­ték a nemzetközileg körözött belgrádi cukrászlegény plakátjai, ami annak is a bizonyítéka, hogy a politikában nin­csen mélypont. Az optimisták, termé­szetesen ismét minden alap nélkül, azt állították, hogy Šešeljnél rosszabb nem lehet. Nem-e? Csakhogy a pénz beszél, a kutya meg ugathat. Arkannak viszont van pénze, és hajlandó (le)fizetni minden szerkesztőséget. Belgrádi jól értesült körök azt állítják, hogy a csábításnak nem tudott elle­nállni a fővárosi Studio B mind ez ideig független tévéállomás sem. A krimipités viselt dolgai pedig akkor fognak napvilágra kerülni, amikor a Nagy Manitou megunja kisded játéka­it. Egyébként ugyanezen belgrádi kö­rök szerint a már régen nyugalomba vonult Stane Dolancot (emlékszik még rá valaki?) kellene megkérdezni, hogy az akkor még egységes állam biztonsági szolgálatát milyen szálak fűzték Arkanhoz. Az már a mostani kapcsolataira vall, hogy minden „fel­szabadított” boszniai városba ő vonult be elsőként. És első útja hová veze­tett? Eltalálták: a bankba. Ebből fizeti a választási kampányát.

Eltértem azonban az eredeti vonu­latomtól, és néhány másodpercre magukra hagytam főszereplőimet. Nos, Biljana és Radovan fondorlatos beszélgetését nem a már említett szolgálat segítségével hallgattam le és adtam át a hálás utókornak, hanem a televízióban láttam. No, nem a Szer­biai RTV igazmondó képernyőjén. Nyugaton mutatták be azt a Karadžić-portrét, amelyben ez a fent említett parányi részlet is szerepel.

Viszont a nyugati tévék nézettségé­vel valami baj lehet vagy csak a politikusaik tartoznak a képernyőutálók táborába. Egyébiránt ugyanis mással nem lehetne megindokolni, hogy a látottak után újfent leültek tárgyalni mindenkivel Genfben.

Még egy indokot lehetne találni. Nem tudom, észrevették-e, hogy ami­kor Milošević valamilyen válaszút előtt áll, akkor a Nyugat szinte lihegve siet a segítségére. Mi mással magyarázha­tó ez a hirtelen feltámadt tárgyalási hajlam. Vagy az a tény, hogy a francia és a német (!) külügyminiszternek ép­pen néhány héttel a már amúgy is lefutottnak számító szerbiai választá­sok előtt jutott eszébe, hogy kilátásba helyezze a szankciók enyhítését, sót esetleg a felfüggesztését is.

Azt már régen megszoktuk, hogy Milošević zágrábi ikertestvére, amikor csak lehet, kihúzza őt a sárból. Most már lassan azt kell kézlegyintéssel tudomásul vennünk, London-Párizs-Bonn sem jobb a Tuđmanné vászná­nál.

1993. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább

Czeslaw Milos: „Azt mondom, XX. század és libabőrös leszek tőle”

Mit fognak mondani a XXI. századról? Nemcsak Czeslaw Milos esszéit, hanem a verseit is kedvelem. A >

Tovább

Az egyetemi tanárok és az iszlám

Tudomásul veszem, én is azzal vigasztalódok, hogy a barbárság csatát nyerhet, de háborút nem. Előfordulhat-e azonban >

Tovább

Hivatásos optimisták

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is >

Tovább

Manapság kocsonyás lett a szellemi élet

Csakhogy a komp immár nem pusztán Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai régió. Az értelmiség nagy része >

Tovább

Európa árvái

Idővel azonban hála néhány kritikusnak, rádöbbentem, hogy ez egy másik titokzatos kisebbségit is megszólaltat. Európa legrejtélyesebb >

Tovább

Marxizmusról és egyebekről

De az biztos, hogy a primitív anyagiasság, az a materializmus, amely „az anyagi előny” ideológiája, a >

Tovább