Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hóhányók
Bódis Gábor
Minden hörcsög addig jár Genfbe, amíg fizetik.
– Radovan, tagadd le, hogy repültek a gépeink!
– Nem tehetem, Biljana, hiszen úgy röpködtek, mint az őrültek!
– Akkor viszont mondd azt, hogy légi parádét tartottunk!
Az ellopott elmés beszélgetés nem egy Rejtő-regényből való, hanem a legvalósabb realitásból, ha egyáltalán annak nevezhető az, ami már több mint másfél éve történik Boszniában. A helyszín sem egy oráni matrózkocsma, hanem a tűzfészkét olyan odaadóan védő nép még önfeláldozóbb vezetőségének székhelye, ahol néhány hónappal ezelőtt ilyeténképpen tanakodtak azon a lenini alapvető kérdéskörön, hogy vajon mi is a teendő. Helyzetük látszólag szorongatott volt, mert a NATO meg Washington már szinte azt fontolgatta, hogy nem ártana esetleg elkezdeni gondolkodni: amennyiben ezek a fránya boszniai szerbek tovább lődöznek és kő kövön nem marad Boszniában, nos, akkor lehetne egy igen kemény BT határozatot megfogalmazni. Persze vigyázni kellene akkor is az arányokra, hiszen minden felet arányosan kell elítélni. Egyszóval ez akkor történt, amikor a Biztonsági Tanács figyelmeztette Karadžićékat: érvényt szereznek a BT-határozatnak, ha a boszniai szerb légierő továbbra is szorgalmasan fel-felröpköd a banjalukai repülőtérről. A szereplőket meg remélem, önök is felismerték. Hát persze, a széplelkű Karadžićról és az Arkant ölelgető Biljana asszonyról van szó.
Apropó, Arkan. A világ legdemokratikusabb országának városait ellepték a nemzetközileg körözött belgrádi cukrászlegény plakátjai, ami annak is a bizonyítéka, hogy a politikában nincsen mélypont. Az optimisták, természetesen ismét minden alap nélkül, azt állították, hogy Šešeljnél rosszabb nem lehet. Nem-e? Csakhogy a pénz beszél, a kutya meg ugathat. Arkannak viszont van pénze, és hajlandó (le)fizetni minden szerkesztőséget. Belgrádi jól értesült körök azt állítják, hogy a csábításnak nem tudott ellenállni a fővárosi Studio B mind ez ideig független tévéállomás sem. A krimipités viselt dolgai pedig akkor fognak napvilágra kerülni, amikor a Nagy Manitou megunja kisded játékait. Egyébként ugyanezen belgrádi körök szerint a már régen nyugalomba vonult Stane Dolancot (emlékszik még rá valaki?) kellene megkérdezni, hogy az akkor még egységes állam biztonsági szolgálatát milyen szálak fűzték Arkanhoz. Az már a mostani kapcsolataira vall, hogy minden „felszabadított” boszniai városba ő vonult be elsőként. És első útja hová vezetett? Eltalálták: a bankba. Ebből fizeti a választási kampányát.
Eltértem azonban az eredeti vonulatomtól, és néhány másodpercre magukra hagytam főszereplőimet. Nos, Biljana és Radovan fondorlatos beszélgetését nem a már említett szolgálat segítségével hallgattam le és adtam át a hálás utókornak, hanem a televízióban láttam. No, nem a Szerbiai RTV igazmondó képernyőjén. Nyugaton mutatták be azt a Karadžić-portrét, amelyben ez a fent említett parányi részlet is szerepel.
Viszont a nyugati tévék nézettségével valami baj lehet vagy csak a politikusaik tartoznak a képernyőutálók táborába. Egyébiránt ugyanis mással nem lehetne megindokolni, hogy a látottak után újfent leültek tárgyalni mindenkivel Genfben.
Még egy indokot lehetne találni. Nem tudom, észrevették-e, hogy amikor Milošević valamilyen válaszút előtt áll, akkor a Nyugat szinte lihegve siet a segítségére. Mi mással magyarázható ez a hirtelen feltámadt tárgyalási hajlam. Vagy az a tény, hogy a francia és a német (!) külügyminiszternek éppen néhány héttel a már amúgy is lefutottnak számító szerbiai választások előtt jutott eszébe, hogy kilátásba helyezze a szankciók enyhítését, sót esetleg a felfüggesztését is.
Azt már régen megszoktuk, hogy Milošević zágrábi ikertestvére, amikor csak lehet, kihúzza őt a sárból. Most már lassan azt kell kézlegyintéssel tudomásul vennünk, London-Párizs-Bonn sem jobb a Tuđmanné vásznánál.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez
Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >
Gyűlölet és kompromisszum
A társadalom szétrombolása üzemszerűen folytatódik. Elsősorban nem az ellenzék hibája, hogy olyan, amilyen. Ami a magyarországi >