2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kész röhej

Nyugati bohózat azon keletiek számára, akiket nemcsak a rágógumi érdekel

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Washington Post nevű amerikai napilapban olvastam a múlt héten egy tudósítást Szarajevóból.

A genfi tárgyalásoknak nevezett komédia ki tudja, hányadik felvonásával párhuza­mosan a riporter a bosnyák főváros körüli hegyeket járta, és a többi kö­zött egy olyan szerb katonával beszél­getett, aki, csodák csodájára, a regu­láris bosnyák hadsereg oldalán védi Szarajevót. Az illető a füstölgő szerb ütegekre mutatva csak annyit mon­dott a tudósítónak:

– Innen nézve a genfi tárgyalás kész röhej.

Egy dolgot azonban a fiatalember nem vett számításba: akik Boszniáról döntenek, nem a szarajevói hegyek­ben laknak. Hanem luxusszállókban. Deviza napidíjért. Amelynek értéke csak egyetlenegy napra jócskán meg­haladja a szerbiai átlagfizetést, a hor­vátot megközelíti, a boszniairól kár beszélni. Nem történt még kimutatás – és gyanítom, hogy akárcsak a há­borús bűnösök esetében, nem is lesz – arról: mennyi devizát, kerozint és nem utolsósorban türelmet pazaroltak el a volt Jugoszlávia lokális helytartói lázálmaik megvalósítása érdekében.

És ezen még nem is lehet nagyon csodálkozni. Azon viszont annál inkább, hogy a világ mindehhez, ha nem is mindig szívesen, de asszisztált. Demagógia lenne azt állítani, hogy az uralkodók bárhol is osztoznak alattva­lóik sorsában. Elvégre az angol ki­rálynő sem él walesi bányászként. Mégis, iszonyú nyomorban a taktikusabb uralkodók legalább titkolják, hogy mennyire nem érdekli őket a „nép”.

Nos, a „mieink” nem tartoznak a taktikusok közé. Ők ugyanis létfon­tosságú világproblémákat oldanak meg – immár két-három esztendeje. Ember legyen a talpán, aki logikát vél fölfedezni az utóbbi néhány év dél­szláv történéseinek a tömkelegében.

Én, szerény képességeimből kifolyó­lag, csupán egy vezérfonalra bukkan­tam. Ez pedig nem más, mint az állandó, percről percre történő rög­tönzés. Minden oldalon.

Nem osztom azoknak a vélemé­nyét, akik például azt állítják, hogy Slobodan Milošević a kezdet kezde­tétől a „nem létező” Memorandum alapján hangyaszorgalommal valósítgatja meg Nagy-Szerbiát. Nagy-Szer­bia csak melléktermék, a hatalmon maradásért való küzdelem mellékter­méke. Ha következetességről lenne szó, akkor hogyan került az asztalra mondjuk Panić vagy Šešelj vagy Ćosić. Káderszempontból következe­tességről csak Mihalj Kertes esetében beszélhetünk, dehát a tisztogatáshoz kell egy jó adag magyar hitbuzgóság. Az államalkotó nemzet kitermelt poli­tikusai közül igen szerény számban vannak olyanok, akik ekkora hittel és vakbuzgalommal szolgálnák az ügyet. A békéscsabai Savović Margit eseté­ben viszont számunkra, vajdaságiak számára csak az megnyugtató, hogy eredeti anyaországiról van szó, így hát el is várható tőle a szerb ügy iránti erotikus ragaszkodás.

Eme kis „magyarkodás” után tér­jünk vissza a vezérfonalhoz, vagyis ahhoz, hogy minden, ami az utóbbi években Jugoszlávia területén történt, egy hatalmas rögtönzés következmé­nye, és ennek melléktermékei a kiala­kulófélben lévő Nagy-Szerbia, a független Szlovénia, a képlékeny Horvát­ország, a lebegő Macedónia, a sunyin kiugrani készülő Crna Gora és a már régen nem létező Bosznia-Hercegovi­na. Egyébként, ha már itt tartunk, megható volt egy bizonyos Ratko Mladić tábornok legújabb aranyköpé­se, amely szerint esze ágában sincs visszavonulni a Bjelašnicárói és az Igmanról, mert azok ősi szerb (és olimpiai) hegységek. Ezt mi sem bizo­nyítja ékesebben, mint az a tény, hogy a Dubrovnik és Szarajevó szétlövetését irányító tábornok szülőfaluja alig tíz kilométernyire van a frontvo­naltól. No, kérem, ezt tromfolja le valaki, ha meri!

Van egy tippem, hogy ki merné, de az most a belső gondokkal van elfog­lalva. A szerbiai állami (a szó legszo­rosabb értelmében vett) szakszervezet megelégelte a tétlen majomkodást, és a tettek mezejére lépett. Alapos előkészületek után meghirdetett egy általános sztrájkot, de úgy, hogy a még mindig a gyárcsarnokokban lé-zengők nehogy komolyan vegyék. Nem is vették. Ezzel egyidejűleg fölfegyverezte az egyik ellentábort, a nyugdíjasokat, akiknek a havi jussát a nyolc és félszeresére emelte. Ebből természetesen a Hol vagy, Misi? Ker­tes által üldözött devizaüzéreknek van hasznuk, hiszen megjelent a friss ban­kók tömege, a márka pedig dolgozik szépen, ahogy a csillag megy az égen. Ahogy érdemes.

P. S. Az amerikai beavatkozásról szándékosan nem írtam. Mottóm; múltával dicsérd a napot.

1993. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább