2024. december 2. hétfő
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Gyomorultak

Aki nem dolgozik, ne is egyék, a többiek meg haljanak éhen

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ez a vezérgondolat vezeti az eszmeiségben és a hadgyakorlatban megdicsőült belgrádi rendszert. Még nem érték el a végső célt, de már nagyon közel járnak hozzá. Képzeljék csak el azt a diktátorok számára felejthetet­lenül gyönyörű képet, amelyen egy egész ország sorban áll – semmiért.

Ez a sorban állás is olyan evolúción megy keresztül, mint a vadászás és a halászás. Őseink, akiknek kényelmes civilizációs fokát már majdnem elér­tük, ezt a két tevékenységet eredetileg azért űzték, mert a gyomruk hajtotta rá őket. Utána, amikor már más gyógymódot is feltaláltak a gyomorkorgás ellen, akkor már csak szórako­zásból tették csetnik képű ősapáink. A mai leszármazottak pedig intelligenciában, öltözködésben, kulturáltság­ban mindenáron vissza akarnak térni az ősi állapotokhoz. Aki nem vadászik, halászik és úgy általában öldös, az ne is egyék. Azaz marad számára a harmadik ősvallás, a sorban állás. Kinek a zsebe, kinek az igénye sze­rint.

Lehet például a bank előtt veszte­gelni, habár a nem létező szövetségi kormány legutóbbi „gazdasági” intézkedései után megcsappant ezeknek a szórakozóhelyeknek a látogatottsága. Kedvenc csereberélő társaink, a ne­mes származású dealerek (magyarul valutaüzérek) pedig mind mélyebbre húzódnak a városi főterek és piacok árnyékába. Félelmük nem alaptalan: nem más, mint maga Misi, a Kertes vette őket üldözőbe, miután kormánytaggá ütötték. A jeles „magyar,” nem­csak őket, hanem „a többi idiótá”-t is megfenyegette. Nincs többé kecmec, Misi bácsi rendet tesz.

A sorban állók persze izgalommal telített kéjérzettel bámulják a legújabb tisztogatási akciót, persze nem azért, mintha ezzel megrövidülne a sor. Ez a veszély nem fenyegeti őket, és erre vigyáz is a hatalom, nehogy elvegye a néptől a leszórakoztatóbb időtöltését.

Egyébként is egyesek már annyira belejöttek a tolóablak-játékba, hogy már el sem tudják képzelni másként az életüket, és csodálkoznak a szank­cióinkon kívüli világon, hogy eddig még nem fedezte fel ezt a nagyszerű civilizációs vívmányt. Dehát tudjuk mi, hogy a világ mivel van elfoglalva: a szerbek (és újabban a horvátok) sa­nyargatásával. A minap a következő jelenet játszódott le egy szabadkai bank előtt. Egy gyanútlan honpolgár igyekezett az épület felé abban a hiszemben, hogy rövidesen átadhatja magát a sorban állás örömeinek. Egy rövidet bámészkodott a bejárat előtt, megvetően visszapillantva a kívül re­kedt világra. De mielőtt betehette vol­na a lábát a kiválasztottak szentélyé­be, két fogdmeg (Misi emberei) le­csaptak rá, és rásütötték a jelenkor legszégyenletesebb bélyegét, vagyis azt, hogy valutával üzérkedik. Hiába tiltakozott a szerencsétlen, hogy csak szórakozni indult a tolóablakhoz. An­nak rendje és módja szerint átkutat­ták a sorban állók szeme láttára, és miután kiderült, hogy deviza helyett csak zsebkendő található az ember­nél, szó nélkül, pontosabban anélkül, hogy elnézést kértek volna tőle, ott­hagyták. A kissé megszégyenült sze­replőnk betámolygott a pénzintézetbe, ahol azelőtt pénzzel dolgoztak, de ez a szokás már rég kiment a divatból, és először halkan, majd egyre hangosabban elkezdett szitkozódni. Az át­kok sűrűjéből kihallatszott az érinthe­tetlen rendszer enyhe kritikája is. De itt már a monológ véget ért, mert közbeszólt egy régóta szórakozó nyug­díjas, akiről föltételezhető, hogy nem az esztergapad mellett gyűjtögetett idő­sebb napjaira. „Mindezért az amerikai­ak a felelősek!” – mondta ki a szen­tenciát a harcos múltú és jelenű atya­fi. „Dehogy az amerikaiak...” – kezdett bele az okfejtésbe a zsebkendőkkel üzérkedő, és hosszasan ecsetelte az amerikaiak ártatlanságát ebben az ügyben. A nyugtalan nyugdíjas azon­ban nem hagyta magát, és önbizal­mát csak növelte, hogy tudatában volt annak: az ütőkártyát még nem játszotta ki. Mint az erdei lesben állás­kor, most is inkább megérezte a ha­todik (harcos) érzékével, hogy mikor kell odacsapni. Amikor a zsebkendős már Washington dicsőítésénél tartott, hirtelen kivágta: „Igen ám, de legyil­koltak 6 millió indiánt!”

Erre nincs replika. Az örök igazság mécsese pislákolta be a sorban állók szentélyét, és a megszégyenült Ameri­ka-párti, fejleszegve beállt a többiek közé.

Tanulság: délelőtt sorban állás, délután tévé, így válik a nép péppé.

1993. július 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább

Egyoldalú politikai oktatás

Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >

Tovább