Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Nándorfehérvári harangok
Nyitány kőbaltára és fenyőágra
Keszég Károly
Hétfő, december 21.
Dél van és harangoznak Európának. Régen elfeledték már Hunyadi Jánost és a törököt is, csak a déli harangszó maradt meg emlékeztetőül egy hajdani korra, amikor együtt lépett fel a világ az egyre terjedő veszedelemmel szemben, s akadt férfiú, aki vállalni merte a harcot. Most nem az az érdekes, hogy Európában megkondulnak a harangok az egykor volt magyar kormányzó nándorfehérvári diadalának a tiszteletére, hanem hogy érte, Európáért szólnak. Vojislav Šešelj üdvözletét küldi betegágyából.
Reggel óta hallgatom a különböző választási eredményeket, de nem érzek semmit. A változást legkevésbé. A legjobb vicc, amit hallottam, egy román megfigyelőtől ered. Azt mondta, hogy minden rendben lefolyt, s az eredmény híven tükrözi a demokrácia fejlettségi fokát. Még egyet is kell értenem vele, mert ilyen fejlettségi szinten csak ilyen eredmények születhettek. Eljövend a kőbalták kora.
A szerbiai ellenzék nyaldossa sebeit. Különösen a demokraták, akik már csokorba gyűjtötték a szavazáskor történt rendellenességeket. Csak a fejben kellene rendet teremteni – a Mićunovićéban. Történhettek galádságok, meg történtek is, csakhogy ezek nem hatottak ki a végeredményre. Az viszont igen, hogy a simulékony politika megbosszulta magát. Dragoljub Mićunović lehetett volna az a politikus, aki összefogja az ellenzéket és távlatot mutat a szerbségnek de még azon a nevezetes március 9-én megtagadta a többi pártvezért, s kijátszotta az egyetemistákat. A háborúban már nem kérdezhette meg tőlük, hogy „hova tűnt a sok virág”. Akkor már ők is azokban a tankokban ültek, amelyeket az akkor még létező Jugoszláviában először ellenük, a belgrádi tüntetők ellen vonultattak fel. A demokraták azt nem vették észre, hogy vitafórum csak egyenlő felek küzdelmében alakulhat ki – ahol fejszék csapdosnak le fejeket, ott a vita nem öngyilkosság, hanem bűn. A párt másik feje, Zoran Đinđić már kora reggel kijelentette, rákényszerítik a hatalmat arra, hogy két hónap múlva újra kiírják a választásokat. Előbb lesz koalíciós partner a demokratákból, mintsem választások Szerbiában februárban.
Demokratikus választásokról beszélünk, mert a világ a választásokhoz ragaszkodott, s neki is megfelelt, hogy akár két jelentős népcsoport, a kosovói albánok és a sandžaki muzulmánok nélkül, de nyitva legyenek az urnák. Nyitva van a demokrácia koporsója is. Mindenütt.
Estefelé aztán némileg felderül orcám. A tudósításokból ugyanis kiderül, hogy mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek mondják. Alig csordogálnak az információk, de azokból is kiderül, hogy Milan Panić mégiscsak előrelépett, s egyre erősödik meggyőződésem, hogy szándékosan tartják vissza az információkat a Panić-győzelmekről. Szabadkán, Topolyán, Zentán – hogy Kanizsáról ne is beszéljünk! –, sőt Temerinben (Szentamással a háttérben) is vezet. (Becsén kiderül, hogy a VMDK még az SZSZP-nek is parancsolhat: nem hitelesíthetők a pénteken leadott szavazatok.) Belgrádból viszont egymásnak ellentmondó jelentések érkeznek. A DEPOS éppúgy hisz saját győzelmében, mint az SZSZP. A nemzetközi megfigyelők néhány komoly hiányosságra hívják fel a figyelmet: a 18 éves fiatalok jó részét kihagyták a szavazók jegyzékéből, Dél-Szerbiában pedig azt sem tudták, hogy mit kínál föl az ellenzék. Stimmel. A franciák azt mondják, hogy náluk már kisebb vétségekért is megismételnék a választásokat.
Milan Panić első nyilatkozatában kifejti, hogy kilencven napon belül új választások lesznek Amerikában, ahol a szerbiai menekültek otthonra lelhetnek talán – mondom én. Mindenesetre valószínűleg az az igazság, hogy Milošević balkáni fejedelem kénytelen lesz megmérkőzni még egyszer a szerb-amerikai biciklistával és gyógyszergyárossal. Szóval szerdáig, csütörtökig úgysem tudhatok meg újat a választásokról, mert addigra gyűlnek csak össze a cédulák. (Ha a technikai fejlődés vissza nem fogja őket.) A világ pedig addig szorongva várja a küzdelem végkimenetelét. Bush és Major azzal fenyegetőzik, hogy a háborús opció győzelme esetén teljes zárlatot rendel el Szerbiával szemben: lélek se be, se ki. Még a telefonkapcsolat is megszűnik a külvilággal. És az igazság sem jut túl a határokon. Milošević így is kellőképpen begyakorolta a diktatúra különböző módozatait, a teljes zárlat után a tökélyre fejlesztheti azokat.
Mindezek után csak annyit mondhatok hogy a Napló gratulál Milan Panić úrnak születésnapjára, mert felmutatott valamit, amit a balkáni sötétség és a nyugati bájolgás kifelejtett minden számításból: az életbe vetet hit reményét. Ezen a bolygón, s itt, ahol halomra hullnak az emberek a tudatlanság és a „hazaszeretet”- milyen gyilkos kifejezés lett ebből a fennkölt szóból! – barikádjain. Nem rajta múlik, ha a tévé csahos kutyáinak ugatásai mégis eredményesebbek lesznek, mint a vitézül megvívott harcok.
Másrészt ismét szólni kell a VMDK-ról. Már máskor is említettem, hogy világos program nélkül nincs eredmény. Ez faktum. Világos, hogy még egyszer nem lehet Világos? Nekünk igen, de nekik? Úgy látszik a mindenkori hatalomnak és hatalomra éhes ellenzéknek tényleg számolni kell a vajdasági magyarság érdekszervezetével. Ha nem akar ismét pasalik lenni. Egyébiránt pedig, ahogy a történelmi szélkakas fordul, könnyen meglehet, hogy a nándorfehérvári vár ormán megszólal a müezzin, miközben Szarajevóban délben harangoznak. S lőn a világ bosszúja önmagán.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez
Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >