2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Fiúk, gyertek haza!

Levél bajtársaimnak a hontalanok határtalan hazájába.

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Sorstársaim,

azért fordulok ezekkel a hevenyé­szett sorokkal hozzátok, mert úgy hi­szem, olyan időket élünk, amikor nektek is, mindannyiunknak, még egy esélyt kell adnunk annak a környezet­nek, amely így vagy úgy kivetett ben­nünket.

December 20-a, ha megér­jük, nem akármilyen nap lesz – volt vagy meglevő – hazánkban. Nem csupán egy alig létező ország parla­menti erőpróbájáról van szó, hanem ennél sokkal többről. Arról, hogy megteremtődjenek a föltételek Euró­pa utolsó aktív fasiszta gócpontjának a fölszámolására. Sőt ennél még többről! Nem véletlenül használtam az aktív jelzőt, hiszen a szunnyadó despotizmus megtalálható mindenütt, de leginkább a világnak ezen a fertá­lyán. Ott, ahol most tartózkodtok, egy aktív vulkán szintén azzal fenyeget, hogy a láva elönti a környező területe­ket is. Az a folyamat, amely néhány évvel ezelőtt itt kezdődött meg, járványszerűen terjed. Vegyétek csak elő a történelemkönyveket...

A fentiek miatt kérlek benneteket, hogy néhány órára tegyétek félre sé­relmeiteket, félelmeiteket, az emigrán­sokra jellemző tespedtséget, és jelen­jetek meg a szavazóhelyeken. Tudom, e sorok láttán kétkedve ingatjátok fe­jeteket, és talán arra gondoltok, hogy az egyébként iróniával fölvértezett kró­nikásnak elment az esze, vagy valaki bepalizta, és beállt pártaktivistának. Nem így van, elhihetitek nekem. To­vábbra is az a véleményem, hogy a belgrádi rezsim fölszámolása nélkül nem lehet béke ezen a vidéken.

Igaz, hogy az elsők között ismertet­tem fenntartásaimat azzal az amerikai üzletemberrel szemben, akit a hábo­rús bűnösök gyülekezete hívott meg. Ezenkívül nemegyszer írtam arról, hogy az íróember, aki Jugoszlávia élén áll, érzelmileg és eszmeileg in­kább azzal rokon, akit megdöntenie kellene, mint a volt kerékpárbajnok­kal. Azt viszont Ti nem láthattátok, hogy tényleg létezik egy másik Szer­bia is, mert ezt én is csak az utóbbi időben tapasztalom. Ez a Szerbia ma elönti a tereket, hogy meghallgassa azt az embert, akit Milošević és

Božović csak hazaárulóként emleget. Milan Panić pedig mondja a magáét, még olyan helyeken is, amelyeket ha­gyományosan Milošević-pártinak tar­tanak. Zaječarban például azt mond­ta, hogy csak december 20-ig hajlandó finoman viselkedni, de azután: „Le fogom váltani azt a bandát, amely a Szerbiai Televízióban 24 órán keresz­tül engem szidalmaz. Ezek nem szer­bek, hanem ebek” Finomabb lelkű egyéneknek valószínűleg igencsak visszatetsző egy politikus ilyen meg­nyilatkozása. Csakhogy nem politikus­ról van szó, és nem közönséges politi­kai környezetről, hanem egy olyan bandáról, amely tízezreket vitt a halál­ba. Ilyenekkel nem lehet tárgyalni, csak letaglózni őket. Jelképesen azt mondhatnánk, hogy Panić képében egy bomba robbant Belgrád kellős közepén.

Érzem, hogy még mindig rezignáltan motyogtok magatok elé, nem tudtalak teljesen meggyőzni benneteket. Tudnotok kell azonban, hogy ha ez a bomba nem robban, akkor jön a többi, és elszabadul a pokol. Mindannyiotoknak van itt hozzátartozója, ismerőse, barátja. Az ő sorsuk érdekében is hozzá kell járulnotok ahhoz, hogy legalább esély legyen a változásra.

Azt is megértem, ha a mellemnek szegezitek a kérdést: „Na és, ha az ellenzék nyer, ezzel mi mit nyerünk? Közöttük ugyanis legalább annyi na­cionalista van, mint a szocialisták kö­zött.” Ezt azonnal aláírom, és beval­lom, hogy el sem tudom képzelni, mi fog történni abban az esetben, ha Miloševićéket tényleg sikerülne elza­varni: itt azonban nem előre megírt történelemről van szó, hanem az utol­só esélyről. Arról, hogy ne kelljen még több keresztfát készíteni. Ezenkí­vül egy új hatalom, bármennyire is akarna – a nemzetközi közvélemény miatt – legalább évekig nem merne nyílt soviniszta politikát folytatni.

Számtalan fönntartásotok között van még egy igen megalapozott, ez pedig az, hogy hiába lenne itthon béke, megélhetés, még jó ideig aligha lesz. Nem szállnék szembe ezzel az állítással, hiszen a józan ész is ezt sugallja. Ámbár, sosem lehet tudni! De nem is a végleges visszatérésről fecsegek én itt, hanem csak egy né­hány órásról. A lelkiismeret miatt is. Ami miatt helyesen megtagadtátok, hogy részt vegyetek egy őrült háború­ban. Most is tagadásról van szó: ta­gadni, hogy tehetetlenek vagyunk. Ha bebizonyosodik az ellenkezője, mint eleddig megannyiszor, akkor lega­lább elmondhatjuk, hogy megtettük a tőlünk telhetőt.

Ismétlem, csupán december 20-ról van szó, és azt is megismétlem: ha megérjük. Még aznap vissza lehet utazni, nem kell bevárni egy esetleges váratlan fordulatot.

Most, hogy leírtam ezeket a soro­kat, valamennyire megnyugodtam. Remélem, nem valami hazafias tirá­daként fogjátok fel őket. Sokkal job­ban szerettem volna ironizálni délszláv ügyekben, hiszen a témáknak se sze­ri, se száma. Most azonban – talán utoljára – másról van szó.

Karácsony előtt állunk.

Gondolkodjatok el soraim felett bé­kében.

Egy ingázó hontalan

1992. december 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább