2024. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Vért és könnyet

Ezt jelenti a szerbiai választások kimenetele, az izzadság csak később jön

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Két nappal a sorsdöntőnek beharan­gozott és földcsuszamlással végző­dött hókuszpókusz után felhívtam a „másik” Szerbia legkövetkezetesebb szócsövét. Az egyik újságíró-haverom jelentkezett, és arra a különben gü­gye, de ebben az esetben talán hely­tálló kérdésemre, hogy van, azt vála­szolta, remekül.

Az Önök krónikása, bár nem feltétlenül bízva a válasz makulátlan őszinteségében, hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázta: leg­alább egy ember van, aki Belgrád kellős közepén remekül érzi magát. A legfontosabb a humorérzék, még az ilyen vérzivataros időkben is.

Tárcsáztam a másik liberális lapot is, ahol már elkeseredettebb volt a hangulat. „Borzadály, hogy minden kampány nélkül Šešeljék ennyire előre­törtek”. Keserű megállapítás a kolléga részéről. Csakhogy ez a kampánynélkü­liség-teória nem áll. Ha a választási hadjárat alatt csupán azt értjük, hogy a politikusok sorra járják a körzetek na­gyobb városait, és azok főterén akar­ják a maguk ügyének megnyerni a választópolgárt, akkor Šešeljéknek tényleg nem volt nagy kampányuk. De a vajda, úgy tűnik, sokkal jobban érzi a környezetét, mint a demokrati­kus ellenzék, és a lehető leghatáso­sabb módszert választotta. Le sem lehetett vakarni a képernyőről. Persze könnyű volt neki, hiszen Draškovićékat (hogy a VMDK-ról ne is be­széljünk) csak másodpercekre enged­ték a kamerák elé. Az persze más lapra tartozik, hogy azt a rövidke időt hogyan használták ki. Egyesek példá­ul úgy, hogy ezer márkás minimálbért ígértek. Demagógiára még nagyobb demagógiával válaszolni nem a leg­bölcsebb dolog.

A választások utáni derűtlen időszak legfontosabb kérdése nem az, hogy a szocialisták a radikálisokkal szövetkez­nek – immár legálisan is! – vagy a következetességgel aligha vádolható demokratákkal. Nem, nem ez a nagy talány, hanem az, hogy Dobrica Ćosić lemond-e vagy nem. Közvetle­nül a választások előtt ugyanis úgy nyilatkozott, hogy távozik amennyiben nem a demokratikus erők győznek. A pátriárkával történt hétvégi eszmecse­réje után viszont kerek perec kijelentet­te, hogy esze ágában sincs lemonda­ni, ezt csak akkor teszi meg, amikor a népe érdekei megkövetelik. No, már­most Ćosić vagy nem látta a válasz­tások eredményeit, vagy szerinte a demokratikus erők győztek vagy, ami a legvalószínűbb, még mindig azt hi­szi, hogy ő a Nemzet Atyja. Ideje lenne már komolyabban szemügyre vennie a vajdát.

És ez nem ártana a Vezérnek sem, ha még sokáig akar a trónon ülni. Milošević egyébként megtartotta újabb székfoglaló beszédét, és abban békét meg jogállamot parancsolt. Nem tudni, hogy a jogállamon azt kell-e érteni, hogy a szerb rendőrség felsőbb utasí­tásra elfoglalhat minden épületet és intézményt. Ami az utasítások tartal­mát illeti, nem kellene sokat dilemmázni, hiszen a belügyminiszteri tárca legesélyesebb várományosa éppen a vajda. Módszereit begyakorolhatta a horvátországi és boszniai hadszíntere­ken. A különbség most az lesz, hogy a megbüntetendők listáján nem usz­tasák és iszlám fundamentalisták, ha­nem megbízhatatlan szerbek szerepelnek majd.

És ugyan mit fog mindehhez szólni a listákat nem nagyon kedvelő világ? Karácsony és újév között a földteke nyugati részén szinte megbénul az élet, és ilyenkor nem szokás idült válságokkal foglalkozni. Szélcsönd van a világ döntéshozó testületéiben, de nagyon is valószínű, hogy vihar előtti csönd ez. Vészesen közeledik az ultimátumszerű határidő, január 15-e, amelyet az iszlám országok szabtak a boszniai csomó hatékony kibogozásá­ra vagy átvágására. Hogy a világ ve­zetői mennyit adnak a délszláv válság főszereplőinek a szavára, az viszont abból tűnik ki a napnál is világosab­ban, hogy Major brit miniszterelnök sétát tett a minap Horvátországban, és meglátogatta a brit kéksapkásokat. Erről azonban elfelejtette tájékoztatni a „házigazdát, úgyhogy a horvát ál­lamfő sértődötten panaszkodott, hogy az ő országa nem egy banánállam, ahol csak úgy lehet ki- meg besétál­ni. Még az a szerencse, hogy Major nem tankokkal vagy repülőkkel jött. Ezúttal.

Nem tudom, mekkora visszhangja volt a két héttel ezelőtti felhívásom­nak, és a fiúk hazajöttek-e szavazni. Mindenesetre az örök kételkedők most elmondhatják elsősorban saját lelkiismeretük megnyugtatására, hogy Iám, hiába is jöttek volna, mert itt már úgyis minden el volt döntve. Mindazok, akik így gondolkodnak fél­reértettek, én őmiattuk szólaltam meg, mert senki sem menekülhet a saját árnyékától.

1992. december 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?

A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >

Tovább

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább