Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vért és könnyet
Ezt jelenti a szerbiai választások kimenetele, az izzadság csak később jön
Bódis Gábor
Két nappal a sorsdöntőnek beharangozott és földcsuszamlással végződött hókuszpókusz után felhívtam a „másik” Szerbia legkövetkezetesebb szócsövét. Az egyik újságíró-haverom jelentkezett, és arra a különben gügye, de ebben az esetben talán helytálló kérdésemre, hogy van, azt válaszolta, remekül.
Az Önök krónikása, bár nem feltétlenül bízva a válasz makulátlan őszinteségében, hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázta: legalább egy ember van, aki Belgrád kellős közepén remekül érzi magát. A legfontosabb a humorérzék, még az ilyen vérzivataros időkben is.
Tárcsáztam a másik liberális lapot is, ahol már elkeseredettebb volt a hangulat. „Borzadály, hogy minden kampány nélkül Šešeljék ennyire előretörtek”. Keserű megállapítás a kolléga részéről. Csakhogy ez a kampánynélküliség-teória nem áll. Ha a választási hadjárat alatt csupán azt értjük, hogy a politikusok sorra járják a körzetek nagyobb városait, és azok főterén akarják a maguk ügyének megnyerni a választópolgárt, akkor Šešeljéknek tényleg nem volt nagy kampányuk. De a vajda, úgy tűnik, sokkal jobban érzi a környezetét, mint a demokratikus ellenzék, és a lehető leghatásosabb módszert választotta. Le sem lehetett vakarni a képernyőről. Persze könnyű volt neki, hiszen Draškovićékat (hogy a VMDK-ról ne is beszéljünk) csak másodpercekre engedték a kamerák elé. Az persze más lapra tartozik, hogy azt a rövidke időt hogyan használták ki. Egyesek például úgy, hogy ezer márkás minimálbért ígértek. Demagógiára még nagyobb demagógiával válaszolni nem a legbölcsebb dolog.
A választások utáni derűtlen időszak legfontosabb kérdése nem az, hogy a szocialisták a radikálisokkal szövetkeznek – immár legálisan is! – vagy a következetességgel aligha vádolható demokratákkal. Nem, nem ez a nagy talány, hanem az, hogy Dobrica Ćosić lemond-e vagy nem. Közvetlenül a választások előtt ugyanis úgy nyilatkozott, hogy távozik amennyiben nem a demokratikus erők győznek. A pátriárkával történt hétvégi eszmecseréje után viszont kerek perec kijelentette, hogy esze ágában sincs lemondani, ezt csak akkor teszi meg, amikor a népe érdekei megkövetelik. No, mármost Ćosić vagy nem látta a választások eredményeit, vagy szerinte a demokratikus erők győztek vagy, ami a legvalószínűbb, még mindig azt hiszi, hogy ő a Nemzet Atyja. Ideje lenne már komolyabban szemügyre vennie a vajdát.
És ez nem ártana a Vezérnek sem, ha még sokáig akar a trónon ülni. Milošević egyébként megtartotta újabb székfoglaló beszédét, és abban békét meg jogállamot parancsolt. Nem tudni, hogy a jogállamon azt kell-e érteni, hogy a szerb rendőrség felsőbb utasításra elfoglalhat minden épületet és intézményt. Ami az utasítások tartalmát illeti, nem kellene sokat dilemmázni, hiszen a belügyminiszteri tárca legesélyesebb várományosa éppen a vajda. Módszereit begyakorolhatta a horvátországi és boszniai hadszíntereken. A különbség most az lesz, hogy a megbüntetendők listáján nem usztasák és iszlám fundamentalisták, hanem megbízhatatlan szerbek szerepelnek majd.
És ugyan mit fog mindehhez szólni a listákat nem nagyon kedvelő világ? Karácsony és újév között a földteke nyugati részén szinte megbénul az élet, és ilyenkor nem szokás idült válságokkal foglalkozni. Szélcsönd van a világ döntéshozó testületéiben, de nagyon is valószínű, hogy vihar előtti csönd ez. Vészesen közeledik az ultimátumszerű határidő, január 15-e, amelyet az iszlám országok szabtak a boszniai csomó hatékony kibogozására vagy átvágására. Hogy a világ vezetői mennyit adnak a délszláv válság főszereplőinek a szavára, az viszont abból tűnik ki a napnál is világosabban, hogy Major brit miniszterelnök sétát tett a minap Horvátországban, és meglátogatta a brit kéksapkásokat. Erről azonban elfelejtette tájékoztatni a „házigazdát, úgyhogy a horvát államfő sértődötten panaszkodott, hogy az ő országa nem egy banánállam, ahol csak úgy lehet ki- meg besétálni. Még az a szerencse, hogy Major nem tankokkal vagy repülőkkel jött. Ezúttal.
Nem tudom, mekkora visszhangja volt a két héttel ezelőtti felhívásomnak, és a fiúk hazajöttek-e szavazni. Mindenesetre az örök kételkedők most elmondhatják elsősorban saját lelkiismeretük megnyugtatására, hogy Iám, hiába is jöttek volna, mert itt már úgyis minden el volt döntve. Mindazok, akik így gondolkodnak félreértettek, én őmiattuk szólaltam meg, mert senki sem menekülhet a saját árnyékától.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Értelmiségi „lakoma” Óbecsén
Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >
Az elfüggönyözött valóság
Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >