2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Három a délszlávé

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ismét itt a HadiNapló ideje, hiszen (eddig csak) szemtanúi lehetünk a harmadik délszláv háború kezdeté­nek. A horvátok az Adria helyett a Livno völgyébe vonultak. És ismét jöhet a földrajz: Grahovo, Glamoč, Knin, Drvar, Jajce. Pedig igazából Bihać. Vagy mégis Knin.

A siránkozó Tanjug hírügynökség szomorúan állapítja meg, hogy a horvátok nemcsak a városokat fog­lalták el, hanem a környező falvakat is, közöttük Obljajt. Ez a település úgy került a történelembe – amely nem bottal ver –, mint Gavrilo Princip szülőfaluja.

Karadžić és Martić, akik ellen Há­gában elfogatási parancsot adtak ki, statáriumot hirdettek, és most már nemcsak Szerbiában (Crna Gorában nem engedik tevékenykedni őket) fogdossák a katonaköteleseket, ha­nem „hazai” terepen is. Mellesleg a külföldön élő, domovnicával rendel­kező horvátok sem utaztak az utóbbi hónapokban haza. Ott sem bővel­kednek önkéntesekben.

A nyugati sajtó a Horvát Hadsereg felkészültségét dicséri. Mladićék dicső hada harckocsikat hátrahagyva menekül. Majd lövi a kiürített Grahovót. Minden percben várható, hogy valahol a polgári lakosságot löveti a bősz djeneral.

A pártatlan hírügynökségek jelen­tik, hogy Mladićék hordája felperzsel­te a „védett” övezetnek kikiáltott Žepát. Közben pedig a szokásukhoz hí­ven raboltak. A Grahovóba bevonuló horvátok sem társalogni akartak a szerb lakossággal, de a propagandá­hoz jobban értenek. A világnak nem azt mutatták be, hogyan „pacifikál­tak”, hanem hogy az elfoglalt város­ban minden a legnagyobb rendben van, majdnem családias a hangulat. Csak az emberek hiányoznak. Erről a részről mintegy 10 ezer szerb nemze­tiségű menekül. Mennyivel más volt a kép, amikor a csetnik felségjelzésű martalócok vonultak be a horvát vagy muzulmán városokba. Világgá röpítették saját kegyetlenkedéseiket. Sohasem tudjuk meg, hogy emberi életekben mérve mekkora a különb­ség a „civilizált” és a barbár hódítás között

Mindenki Belgrádra vár, vajon a dedinjei kavaró most mit tesz. Először is kiadnak egy közleményt, aminek az a lényege, hogy síkra kell szállni a politikai megoldásért. Utána a manöken-elnök a tisztavatáson ugyanezt megismétli, békeszólamok­kal fűszerezve. Ezután a jugoszláv kormányon a sor, amely elítéli a hor­vát agressziót.

Közben Karadžić segélyért könyö­rög, a krajinai szerbek meg Abdićék pedig kezdenek elvonulni Bihać alól. Ha ez volt a horvátok célja, akkor be­jött nekik. Tuđman, nagy elődje, Tito egykori rezidenciájában fogadja a ja­pán Akasi Jaszusit, akit csak néhány nappal azelőtt fosztottak meg attól a jogától, hogy megmentse Mladićékat a NATO bombáitól. Minden Horvá­tok Atyja azt mondja a krajinai Marticéknak, hogy vagy tárgyalnak tisztességesen, vagy a ZNG-ből hadse­reggé vált egységek megindulnak Knin felé. Figyelmeztetésül egy kicsit meggránátozzák a szerb főhadiszál­lástól alig 20 kilométerre levő falut.

A gyűjtögetőknek is van dolguk. Legutóbb egy francia tiszt aranyköpését jegyezhették fel a Halhatatlan Mondások Könyvébe. A bölcs Chirac-katona azt mondta az Igman hegység lankáján az arra ténfergő ri­porternőnek, hogy ők ugyan nem tudják biztosítani Szarajevó biztonsá­gát, mert: „Mit gondol maga, Chica­góban mindenki biztonságban van?”

Az egyik UNPROFOR (Ugye Nem Próbálunk Rosszat Okozni Fiunknak Orvosvolt Radovannak) – szóvivő így nyugtatta meg a szerb perzselés elől menekülő muzulmánokat: „Mi csak azokon tudunk segíteni, akiket a szerbek a rendelkezésünkre bocsáta­nak”.

Voltak, akiket nem bocsátottak a rendelkezésükre, mint azt a két žepait, akik tárgyaltak Mladićékkal a város feladásáról. Még arra is rákényszerí­tették őket a tévé kamerái előtt, hogy cáfolják, bármilyen bántódás is érte volna őket. Utána pedig egysze­rűen kivégezték a szerencsétleneket. Így kell bánni a tárgyalófelekkel! To­vább gyarapodott a Szerb Katona dicsősége.

Új momentum, hogy az iszlám or­szágok nyíltan és aktívabban a szara­jevói kormány segítségére sietnek. Velayati, a perzsák külügyese maga jött el meghozni a hírt, hogy ezentúl nemcsak repülőszőnyegeket szállíta­nak Izetbegovićéknak. Habár aki lát­ta a CNN tudósítását a bosnyák had­seregről (arab betűkkel díszített zöld fejszalaggal), annak világos, hogy még korántsem értek véget az ezer­egy éjszaka meséi.

Kinyitom a Tanjug hírügynökséget (hiába, a kedvencem), és látom, hogy azért otthon rendben mennek a dolgok. Az aratás halad. És min­denki izgul, hogy mennyi kenyérga­bona kerül a silókba.

1995. augusztus 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább