2019. augusztus 22. csütörtök
Ma Menyhért, Mirjam névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Három a délszlávé

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ismét itt a HadiNapló ideje, hiszen (eddig csak) szemtanúi lehetünk a harmadik délszláv háború kezdeté­nek. A horvátok az Adria helyett a Livno völgyébe vonultak. És ismét jöhet a földrajz: Grahovo, Glamoč, Knin, Drvar, Jajce. Pedig igazából Bihać. Vagy mégis Knin.

A siránkozó Tanjug hírügynökség szomorúan állapítja meg, hogy a horvátok nemcsak a városokat fog­lalták el, hanem a környező falvakat is, közöttük Obljajt. Ez a település úgy került a történelembe – amely nem bottal ver –, mint Gavrilo Princip szülőfaluja.

Karadžić és Martić, akik ellen Há­gában elfogatási parancsot adtak ki, statáriumot hirdettek, és most már nemcsak Szerbiában (Crna Gorában nem engedik tevékenykedni őket) fogdossák a katonaköteleseket, ha­nem „hazai” terepen is. Mellesleg a külföldön élő, domovnicával rendel­kező horvátok sem utaztak az utóbbi hónapokban haza. Ott sem bővel­kednek önkéntesekben.

A nyugati sajtó a Horvát Hadsereg felkészültségét dicséri. Mladićék dicső hada harckocsikat hátrahagyva menekül. Majd lövi a kiürített Grahovót. Minden percben várható, hogy valahol a polgári lakosságot löveti a bősz djeneral.

A pártatlan hírügynökségek jelen­tik, hogy Mladićék hordája felperzsel­te a „védett” övezetnek kikiáltott Žepát. Közben pedig a szokásukhoz hí­ven raboltak. A Grahovóba bevonuló horvátok sem társalogni akartak a szerb lakossággal, de a propagandá­hoz jobban értenek. A világnak nem azt mutatták be, hogyan „pacifikál­tak”, hanem hogy az elfoglalt város­ban minden a legnagyobb rendben van, majdnem családias a hangulat. Csak az emberek hiányoznak. Erről a részről mintegy 10 ezer szerb nemze­tiségű menekül. Mennyivel más volt a kép, amikor a csetnik felségjelzésű martalócok vonultak be a horvát vagy muzulmán városokba. Világgá röpítették saját kegyetlenkedéseiket. Sohasem tudjuk meg, hogy emberi életekben mérve mekkora a különb­ség a „civilizált” és a barbár hódítás között

Mindenki Belgrádra vár, vajon a dedinjei kavaró most mit tesz. Először is kiadnak egy közleményt, aminek az a lényege, hogy síkra kell szállni a politikai megoldásért. Utána a manöken-elnök a tisztavatáson ugyanezt megismétli, békeszólamok­kal fűszerezve. Ezután a jugoszláv kormányon a sor, amely elítéli a hor­vát agressziót.

Közben Karadžić segélyért könyö­rög, a krajinai szerbek meg Abdićék pedig kezdenek elvonulni Bihać alól. Ha ez volt a horvátok célja, akkor be­jött nekik. Tuđman, nagy elődje, Tito egykori rezidenciájában fogadja a ja­pán Akasi Jaszusit, akit csak néhány nappal azelőtt fosztottak meg attól a jogától, hogy megmentse Mladićékat a NATO bombáitól. Minden Horvá­tok Atyja azt mondja a krajinai Marticéknak, hogy vagy tárgyalnak tisztességesen, vagy a ZNG-ből hadse­reggé vált egységek megindulnak Knin felé. Figyelmeztetésül egy kicsit meggránátozzák a szerb főhadiszál­lástól alig 20 kilométerre levő falut.

A gyűjtögetőknek is van dolguk. Legutóbb egy francia tiszt aranyköpését jegyezhették fel a Halhatatlan Mondások Könyvébe. A bölcs Chirac-katona azt mondta az Igman hegység lankáján az arra ténfergő ri­porternőnek, hogy ők ugyan nem tudják biztosítani Szarajevó biztonsá­gát, mert: „Mit gondol maga, Chica­góban mindenki biztonságban van?”

Az egyik UNPROFOR (Ugye Nem Próbálunk Rosszat Okozni Fiunknak Orvosvolt Radovannak) – szóvivő így nyugtatta meg a szerb perzselés elől menekülő muzulmánokat: „Mi csak azokon tudunk segíteni, akiket a szerbek a rendelkezésünkre bocsáta­nak”.

Voltak, akiket nem bocsátottak a rendelkezésükre, mint azt a két žepait, akik tárgyaltak Mladićékkal a város feladásáról. Még arra is rákényszerí­tették őket a tévé kamerái előtt, hogy cáfolják, bármilyen bántódás is érte volna őket. Utána pedig egysze­rűen kivégezték a szerencsétleneket. Így kell bánni a tárgyalófelekkel! To­vább gyarapodott a Szerb Katona dicsősége.

Új momentum, hogy az iszlám or­szágok nyíltan és aktívabban a szara­jevói kormány segítségére sietnek. Velayati, a perzsák külügyese maga jött el meghozni a hírt, hogy ezentúl nemcsak repülőszőnyegeket szállíta­nak Izetbegovićéknak. Habár aki lát­ta a CNN tudósítását a bosnyák had­seregről (arab betűkkel díszített zöld fejszalaggal), annak világos, hogy még korántsem értek véget az ezer­egy éjszaka meséi.

Kinyitom a Tanjug hírügynökséget (hiába, a kedvencem), és látom, hogy azért otthon rendben mennek a dolgok. Az aratás halad. És min­denki izgul, hogy mennyi kenyérga­bona kerül a silókba.

1995. augusztus 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább