2019. augusztus 26. hétfő
Ma Izsó, Tália, Natália, Zampfira névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Űzők és űzöttek (1.)

Németh Árpád
Németh Árpád
Űzők és űzöttek (1.)
A szerző felvétele

Délután érkeztünk meg a frontvonalra. Hogy közeledünk hozzá, arra a szaporodó ellenőrző pontok figyelmeztettek bennün­ket, no meg vezetőnk nógató szavai:

– Taposs a gázpedálra! Arról a dombról lőhetnek bennünket...

Egy jellegzetes boszniai kisvárosban, Kalesijában már huzamosabb ideig tar­tóztatott fel a katonai rendőrség. Gyana­kodva méregették a második hadtest pa­rancsnokának különleges engedélyét, s még újabb húsz percet vett igénybe, amíg a recsegő tábori telefonon leellenőrizték hitelességét Addig szemezhettem az üsz­kös házakból felbukkanó, elfásult tekinte­tekkel, azokkal, amelyek oly jellegzetessé teszik a boszniai kisvárosokat. S ha azok az arcok ki nem lesnek az ablak­üveget helyettesítő műanyagfóliák mögül, eszembe sem jutott volna, hogy emberek él­nek a romok kö­zött.

A rendőrök vé­gül is továbbot in­tettek, addigra vi­szont az „idegenvezető” vált rop­pant idegessé:

– Látod azt a bal kanyart? Szűk ugyan az út, mégis keményen, lassítás nélkül vedd be! Azt szinte állandóan tűz alatt tartják.

Túljutottunk – attól inkább retteg­ve, hogy az ellen­kező oldalról csa­pódik belénk valaki. További húsz perces zötykölődés után megérkeztünk a valódi frontvonalra, Međedára. Negyven kilomé­terre van délkeletre Tuzlától, légvonalban nyolcvan kilométerre Srebernicától, a né­hány nappal korábban „felszabadított”, az ENSZ által védetté nyilvánított övezettől. Srebrenicához ez a legközelebb eső, a bosnyák kormánycsapatok által el­lenőrzött terület. A nők, az öregek meg a gyermekek már kiszabadultak a három és fél éves fogságból; most arra a több ezer férfira várunk, akik Srebrenica eleste óta bolyonganak az ellenség területén.

Hajnalban kaptat fel az első borostás férfi a hegyoldalra. Járása ütemesnek tű­nik, ez azonban csak látszat. Görnyedt testét inkább a lendület, a töretlen akarat viszi, mintsem az erő. Mezítláb érkezik, kapca csak az egyik lábára jutott Azon is átütött a kiserkedt vér, ragacsos sárrá al­vadva. Noha fenn várják, összeroskad. Lá­bai fura alakzatban terülnek szét, mintha csak eltörtek volna.

A következő fiatal legény, benne még van erő. Fegyvert is visz a vállán, egy ki­mustrált vadászpuskát. Végül vagy há­romszázan kerülnek elő az erdőből. El­hányják széttaposott bakancsaikat, gumi­csizmáikat, leoldozzák a rögtönzött köté­seket lábaikról. Az első kortyok után a szemekbe fokozatosan visszatér az élet, nyel­vük is megoldódik

– Vagy hétezren indultunk el – meséli Mirsad Salihović. – A szerbek azonban még az első éjjel rajtaütöttek táborun­kon. Kézigránátokkal támadtak, gép­puskatüzet ontottak ránk. Sokan pánik­ba estek, két csoportra szakadtunk. Koromsötét éjjel volt, minden támpont nél­kül bolyongtunk az erdőben.

Egy katona szakít félbe bennünket:

– Maradt még közületek valaki az úton?

Mirsad fáradtan emeli fel kezét, a túlsó hegyre mutat.

– Ott még rejtőznek néhány százan. Azzal folytatja történetét – Első éjjel még magunkkal vonszoltuk a sebesülteket, a holtakat is megpróbáltuk tisztességgel elhantolni. Később már erre sem futotta erőnkből. Rengeteg áldozatot hagytunk az erdőkben.

Salih Mehmedović inkább csak magá­ban mondja:

– Falunkból 54 szomszédommal in­dultunk el, nyolcan éltük túl a barango­lást.

Egyszerre csak Mirsad arca felderül:

– De mi is ejtettünk ám néhány fog­lyot! Az egyiket én csíptem el, neki még rádióvevője is volt. A készülék váratlanul meg is szólalt, Janezt szólították. Én vá­laszoltam, mondom, Janez velem van, a haja szála sem görbült. Engedd el, és mi is túlengedünk benneteket, hangzott a túlsó oldalról. Rájöttem hát, hogy Ja­nez fontos fickó, a motozás után ki is derült, hogy Zorán Janković a becsüle­tes neve, s hogy a szerb titkosszolgálat századosa. Dehogy engedtem el, tud­tam, hogy az életünk múlik rajta. Idáig cipeltük.

Közben Nedžib Memišević is mellénk telepszik. Időnként idegesen megrez­zen.

– Amikor egy aszfaltúton meneteltünk át, hajszál híján rajtunk ütöttek. Utolsó emberünk épp csak hogy bevetette magát a fák közé, amikor néhány kamion tűnt fel. Vagy száz fegyveres lehetett rajtuk, kémlelő tekinteteikből ítélve nyilván bennünket kerestek. Térkép, iránytű nélkül próbáltunk észak felé jutni. Másnap értük el a Jadar folyót. Egyik átívelő hídjához embert kötöztek; karjait, füleit és orrát tőből metszették le. Ne közelítsetek hozzám, aláaknáztak, esedezett a szerencsétlen. Tehetetlenek voltunk, otthagytuk.

Nedžib szemei elfátyolosodnak. Közben a tiszti kar tanácskozik. Az erdőben rekedteket csak kétféle módon lehet kimenteni: vagy utat törnek feléjük, vagy cserébe felkínálják az elfogott szerb tisztet. A második opció kézenfekvőbbnek bizonyul, a tárgyalások azonban rövid időn belül megrekednek. A szerbek nem bíznak az adott szóban, végül elutasítják a cserét.

Másnap hajnali ötkor érkezünk međedai fennsíkra, két katona viszont már a falu felé baktat vissza:

– Elkéstek, 32–en még fél háromkor előbújtak.

Noha már megvirradt, letelepszünk a völgy felett, abban bízva, hátha megjelenik még néhány srebrenicai. Kelet felé jól kivehető Loznica. Az már Szerbia.

Űzők és űzöttek (2.)

1995. augusztus 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább