2024. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Űzők és űzöttek (2.)

Németh Árpád
Németh Árpád
Űzők és űzöttek (2.)
A szerző felvétele

Az első lövést mintha a fülem mellett sü­tötték volna el. Válaszként lentről géppuska kattog fel, aztán elszabadul a pokol. Minden irányból, és minden irányba lőnek, időnként a hátunk mögül egy mozsárágyú is bele­mordul az irdatlan hangzavarba. A fejünk felett gránát süvít el, valószínűleg az ágyú személyzetét vette célba. Óvatosan lekupo­rodunk, a percek kínos lassúsággal múlnak. Egy óra eltettével fokozatosan elül a csata­zaj. Megjelennek az első bosnyák katonák, ám amint meglátják a kamerát, szitkozódva fogják ránk a fegyvert.

– Tűnés!

Egyikük mégis bekéredzkedik kocsinkba, tőle tudom meg, hogy nem sikerült az áttö­rés.

– Ez már a harmadik kísérletünk. Kime­rültek vagyunk, csüggedtek, nem bírjuk to­vább!

Arra már nem kapunk választ, mi lett az ott rekedtek sorsa. Pedig csak szinte kar­nyújtásnyira voltak a szabadságtól.

A Szarajevótól délnyugatra fekvő Igman hegységre utazunk, ahova – első bevetésként – megérkeznek a gyorshadtest francia és brit alakulatai. A Devon és Dorset regi­ment katonái egy tucat 105 milliméteres ágyúból álló üteget is beásnak a hegyen.

– Közvetlen engedélyt kaptunk arra, hogy azonnal tüzet nyissunk bárkire, aki megtá­madja az Igmanon átvonuló konvojokat – magyarázza Jeff Cook alezredes.

Graham Porter százados a tüzérek számí­tógépét ellenőrzi. Az utat időnként tűz alatt tartó szerb egységek helyzetét már bemér­ték, és betáplálták a komputerbe.

A francia idegenlégiósok tenyere már viszket, szinte nyomban megtorolnák két nemrégiben elesett bajtársuk életét A többi kéksisakostól eltérően járműveik nincsenek fehérre mázolva, ellenkezőleg, vészjóslóan terepszínűek. A legények is marconák; még szerb, horvát, sőt szlovén is akad közöttük, mégis a trikolor színei alatt harcolnak.

– A mi felada­tunk az ENSZ-csapatok csodála­tos küldetése biz­tonságának szavatolása. Ezért is maradtak jár­műveink terep­színűek – mond­ja Jacques Lecerk ezredes tört an­golsággal. A cso­dálatos jelzőt, a „bjutifúl”-t gunyo­rosan húzza alá. A kedvünkért szinte kérkedve mutatja be fegyverzetü­ket. A tankok egy szempillantás alatt forgatják el 360 fokos szögben csöve­iket, a nehéz aknavetőket másodpercek alatt állítják hadrendbe.

A szerbek nyilván láthatták a tévés jelen­téseket, mert az Igmanra irányított fegyvere­ik azóta elnémultak.

Ehelyett Srebrenica után Žepát rohamoz­zák meg, a másik védett és lefegyverzett övezetet. Több napos alkudozás után, és né­mi készpénz meg üzemanyag fejében Ratko Mladić tábornok – a férfiak kivételével – ke­gyesen útjára enged mindenkit.

Az első konvoj kétnapos buszozás után érkezik Zenicára. A török katonák már ko­rábban felkészültek a menekültek fogadásá­ra; sátortábort építettek.

A menekülteket délután két órára vártuk, ehelyett másnap hajnali egykor döcögött be az első busz. Tidža Imamović nyomban sírva fakadt.

– A férjem ott maradt, ki tudja, mi tesz vele? Kifelé jövet rengeteg halottat láttunk az út mellett, talán nincs köztük?!

Képtelen vagyok megvigasztalni. Razija Osmančević is könnyezik:

– Másodszor menekülök. Először, még a háború kezdetén Rogaticából űztek el. Nem bírom már tovább, semmim sem maradt, nincs hová mennem!

Felbukkan egy fiatal férfi is, szó szerint az egyetlen. Dr. Nijaz Štitkovacot azért enged­ték szabadon, mert orvos, így gondját visel­hette a sebesülteknek, betegeknek:

– Hatszázan védték a városkát a túlerővel szemben. A 7300 lakosból ötezret engedtek el, a többiek még mindig bujkálnak.

Larry Hollingworth, a Menekültügyi Főbiztosság deres szakállú, télapó kinézetű képviselője sem tud megbékélni a már ki tudja hányadszor ismétlődő, lehangoló lát­vánnyal.

– Én vezettem az első segélyszállítmányt Žepába. Azt hittem, ezzel új fejezetet nyitok az öt évszázadon át meg nem hódított város történelmében. Ehelyett Žepa könyve mind­örökre lezárult.

Muharem Cero, a bosnyák kormány me­nekültügyi minisztere a végsőkig elkesere­dett.

– A Nyugat papírsárkány, képtelen önál­lóan cselekedni. Nem ismeri fel a fasizmust, s ha fel is ismeri, tehetetlen vele szemben.

1995. augusztus 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább