Ma Brúnó, Renáta, Renátó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Fehér terepjárón Bihaćban
Németh Árpád
A Korana folyót átívelő mindkét slunji hidat a napokban robbantották fel a krajinai szerbek. A horvát hadsereg fergeteges támadását azonban ezzel szinte egy pillanatra sem tudták lecsillapítani. Útban Bihać felé, a Fehérnek nevezett egyik koranai hídnál várakoztunk csak rövidebb ideig, amíg az utászok egy rögtönzött híd összeszerelésével bajlódtak. A folyónak ezt a szakaszát kavicsokkal valamelyest feltöltötték, hogy a tankok átkelhessenek rajta; végül terepjárónk is megbirkózott a gázlóval.
Slunj – Vukovárhoz hasonlóan – romokban hever, noha csak órákig tartott ostroma. S hogy szerb lakosai fejvesztve meneküllek, azt az erkélyeken lengedező, szárításra kitett ruha bizonyítja a legjobban. A városka terén régi tankot állítottak ki, nyilván a jugoszláv hadseregtől kölcsönözték a krajinaiak. „Ez itt Szerbia!” – hirdetik rajta a cirill betűk, amihez horvát kéz még nem fűzött megjegyzést. A szomszédos házon fehér zászló lobog – a megadás jele, vagy talán horvátok éltek benne, mindenesetre környékén egy élő lélek sincs.
Néhány kilométerrel odébb egy horvát katona két malacot terel.
– Zárd be őket, jók lesznek vacsorára – veti oda társának, miközben az útirányról faggatom.
Kicsit tétovázik – látszik rajta, hogy nem helybeli, nem ismeri a terepet – aztán kiböki:
– Hát, az erdőben rejtőznek még csetnikek, de majd kifüstöljük őket!
Néhány ház még lángokban áll, majd – amint közeledünk a határhoz – egyre több fogatos kocsival, traktor vontatta pótkocsival találkozunk. Kezdetben menekülteknek nézem őket, mire a hűtőszekrények, mosógépek, heverők láttán rájövök, hogy Boszniából érkezettek, akik valamikori szomszédaik és ellenségeik használati tárgyait gyűjtik össze.
Bihaćba már felszabadítóként érkezünk meg. Fehér terepjárónkat egy külvárosi laktanya katonái heves integetéssel üdvözlik, a tankcsapdákat pillanatok alatt félrehúzzák utunkból. Találomra a kórházba indulunk. Dr. Bekir Tatlić igazgató kalauzol bennünket, jómaga is sebész. – Több mint tízezer műtétet hajtottunk végre a háború alatt – mondja.
Az egyik javában tart, akárcsak a háború. Jozo Šantić jobb lábát kísérlik megmenteni az orvosok Négyen voltak a traktoron, amelyik tankaknára futott. Egyikük a kórházba vezető úton kiszenvedett, ketten könnyebben sérültek meg, Jozo pedig talán mindörökre rokkant marad. Az orvosok még nem nyúlnak a fűrészhez, rögzíteni próbálják a szétroncsolt alsó lábszárcsontot. A szétmarcangolt húsból már nem dől a vér. Felesége, Antonija, aki történetesen a kórház ápolónője, könnyes szemmel nézi az operációt.
– Hűl már a lába, menthetetlennek látszik – rebegi.
Az intenzív osztályon csupa amputált végtagú férfi fekszik. A legfiatalabb, Denis Kovačević, mindössze 14 éves, tegnap került oda.
– Hazafelé menet egy néni mögött baktattam, amikor felrobbant az akna. Neki semmi baja sem történt Még megpróbáltam megtalálni a lábamat, mielőtt elájultam volna – mondja bámulatos lélekjelenléttel.
A belvárosi bazárban jobbára Szerbiából származó cigarettát, házi fejésű tejet és segélyszállítmányból elcsent étolajat próbálnak rásózni a vásárlókra. Itt látszik leginkább, hogy valamelyest enyhült a három éve tartó ostromzár.
– Volt olyan időszak is, amikor 1150 márkába került egy zsák liszt. Ma már alacsonyabbak az árak egyfelől a növekedő kínálat, másrészt meg amiatt, mert a lakosságnak elfogyott a megtakarított pénze – mondja Rejhan Mujagić.
A város felett motoros sárkány köröz, majd egy legelőn, a birkák mellett landol. Mile Šantić kászálódik ki az egyszemélyes gépből:
– Végre szabad levegőt szívhattam be a front füstje helyett – mosolyogja.
Tawheed Islam őrnagy, a bangladesi kéksisakosok helyi parancsnoka nem osztja derűlátását.
– Attól tartok a szerbek Bihać ellen délkelet felől indított támadása általános offenzívává fajul.
Szavait alátámasztani látszik Milan Martić, elűzött krajinai vezér Banja Luka-i fenyegetése:
– Harmincezer harcosomat egyesítem a boszniai szerb erőkkel, és visszafoglaljuk területeinket.
Zágrábba a két nappal korábban megtisztított főúton térünk vissza. Velünk szemben, dél felé, 120 mm-es ágyúkkal kiegészített horvát alakulatok tartanak. Közvetlenül Karlovac előtt egy kilőtt kocsi vesztegel. Nem sokkal korábban találhatták el. Az anyósülés utasa leszegett fejjel ül. Zsíros kalapja az orrára csúszott, mintha a megnyugtató halál helyett szeszmámor bódította volna el.
A mellette posztoló horvát őr ridegen bámulja a hullát, mégis, mintha attól tartana, hogy feléled.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >