2021. december 1. Szerda
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A vízum-barakk

Szabadka, 1995. júliusa

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Egy szabályos magyarországi rendszám­táblával rendelkező gépkocsiból (tévedés ne essék: tehát nem vámtáblás) kiszálló illetőtől megkérdezi magyarul egy járókelő, hogy ez meg ez az utca hol is van.

A válasz egy értetlen „Molim?”, azaz „Tessék?”. A jóember, aki egy szabályosan Magyarországon regisztrált (vagy állampolgár vagy letelepedett) autót vezet, egy kukkot sem tud magyarul. Ebben talán nincs is semmi különös, hiszen már régen elálltunk a magyar nyelv világhódító ambíciójától. Az sem meghökkentő, hogy a jómódúnak tűnő illető (viszonylag új nyugati típusú gépkocsiból szállt ki) a szomszédos Magyarországon keresi a boldogulását. Az pedig végképp nem baj, hogy rá nem vonatkozna a kilátásba helyezett vízumkényszer.

A baj ott kezdődik és fejeződik be, hogy a vajdasági magyarok legnagyobb részére igen­is vonatkozni fog. Méghozzá éppen azokra, akik nem vették vándorbotjukat (és márkái­kat), hogy az „anyaország”-ban éljék túl a há­borús éveket, hanem ellenkezőleg, az „ottho­nukban” akartak vagy kénytelenek maradni. Mind hátrányosabb helyzetük és annak dacára, hogy bármely pillanatban elvihetik őket ágyútöl­teléknek – Téves csataterekre.

Van, aki hisz a történelmi igazságtételben, és most értetlenül áll a legújabb rébusz előtt. Az az ember vagy politikus, akinek megsúgták annak idején a közeljövő fordulatait és ennek alapján látványosan, a vasfüggöny elszabdalásával kiengedte a keletnémeteket, most visszatér egykori eszmetársai vívmányához: a vas­függönyhöz.

A vajdasági magyarság hiszékenyebb (tete­mesebb) része az „anyaországi” „rendszervál­tás” után elhitte, hogy 15 millió egyenrangú magyar létezik a világon. A forróbb fejűek azt is bevették, hogy Trianon már a múlté. Majd jön Antall, ha nem is fehér lovon.

Helyette jött a háború, és mellőlük a ba­ranyai magyarokat a hódító szerbek minde­nestül elüldözték. A behívók elől több mint tízezren az „anyaországban” kerestek mene­déket. No, nem ingyen és egy gatyában, mint erdélyi vagy ukrajnai nemzettársaik, hanem német márkákkal és olyan know-how-val, amellyel a vidám barakkban csak kevesen rendelkeztek. A történelmi véletlen műve, hogy az egykori Jugoszláviában a szánalmas, proli módon kegyetlenkedő Jani bácsi helyett, egy nagyvilági diktátor irányí­totta, alattvalói sorsát. Ennek köszönhetően a magyar kisebbség is (minden sérelme el­lenére) nagyvonalúbban, tehát emberibb módon élhetett. Mérnökei, orvosai, közgaz­dászai a legújabb nyugati ismereteket sajá­títhatták el. Az újságírók bejárták a fél vilá­got. A nyugati kölcsönöket csak részben za­bálták fel. Azok egy részét másra használták. A történelmi igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy fegyverekre is.

Ilyen előzmények után és az „anyaorszá­gi” közvélemény kezdeti (nagyon rövid) szimpátiája mellett viszonylag könnyen sze­reztek tartózkodási engedélyt, sőt letelepe­dést is. Volt pénzük, dolgozni akartak és magyarul is tudtak.

És akkor, még az Antall-utánzat kor­mányzásának utolsó napjaiban hoztak egy olyan idegenrendészeti törvényt, amelyre a Mandela előtti Dél-afrikai Köztársaság is méltán lehetett volna büszke. A Magyaror­szágnak nevezett államban a kinn rekedt magyaroknak sokkal kisebb jogaik lettek, mint a seftelő kínaiaknak, nem beszélve a Marinko Magdákról, akik játszva vettek meg nem egy-egy magyarországi rendőrt, ha­nem ha kellett, főkapitányságokat is. Bez­zeg, nekik semmilyen gondjuk nincs a tar­tózkodási vagy letelepedési engedélyükkel, őket nem ellenőrzik, hogy vajon miből él­nek meg, hol laknak. Ez a szerencse csak a magyaroknak jutott ki osztályrészül. Őket tudja csak úgy istenigazából macerálni a leereszkedően analfabéta rendőrségi alkalma­zott. Persze, hiszen ő csak egyetlen nyelven tud kioktatni, és véletlenül ezek a szeren­csétlenek beszélik ezt a nyelvet.

Aki csak egy napot töltött az Izabella utcá­ban (hallom, most már elköltöztek) az Idegen­rendészeten, tudja, hogy milyen nehéz ma­gyarnak maradni mindazok a megaláztatások után, amik ott érik. Nehéz ezt követően ép ésszel szeretni az „anyaországot”.

Mind ahogy nehéz elviselni azt a szervilitást, amellyel minden határátlépéskor talál­kozik a nem feketéző utas. A magyar-oszt­rák határon Magyarországról kifelé menet a magyar vámos kérdezi meg, hogy van-e ci­garetta vagy alkohol. A magyar vámos gon­doskodik arról, nehogy veszteség érje az osztrák államot?!

A legújabb fejlemény a számítógépek be­vezetése a határátkelőkön. Miért vásárolták éppen a leglassúbbakat? Ismét kifelé menet az állítólag már profi egyenruhás mindenki számát betáplálja, és jöhet a várakozás. A gyerekek sem kivételek. Sokat utaztam már életemben, de csak a magyar határon lát­tam, hogy kifelé ellenőriznek.

Mindezek azonban csak „apró színfoltok” egy Nyugatra (eredménytelenül) nyaló, és Keletre taposó állam hétköznapi életében. Mert jött Ő a nagy késsel. Vagyis a vízum­mal. Még ha nem is lesz igaz, morbid.

Magda Marinkóéknak lesz vízumuk is.

1995. július 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább