2021. április 11. vasárnap
Ma Leó, Szaniszló, Glória névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A vízum-barakk

Szabadka, 1995. júliusa

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Egy szabályos magyarországi rendszám­táblával rendelkező gépkocsiból (tévedés ne essék: tehát nem vámtáblás) kiszálló illetőtől megkérdezi magyarul egy járókelő, hogy ez meg ez az utca hol is van.

A válasz egy értetlen „Molim?”, azaz „Tessék?”. A jóember, aki egy szabályosan Magyarországon regisztrált (vagy állampolgár vagy letelepedett) autót vezet, egy kukkot sem tud magyarul. Ebben talán nincs is semmi különös, hiszen már régen elálltunk a magyar nyelv világhódító ambíciójától. Az sem meghökkentő, hogy a jómódúnak tűnő illető (viszonylag új nyugati típusú gépkocsiból szállt ki) a szomszédos Magyarországon keresi a boldogulását. Az pedig végképp nem baj, hogy rá nem vonatkozna a kilátásba helyezett vízumkényszer.

A baj ott kezdődik és fejeződik be, hogy a vajdasági magyarok legnagyobb részére igen­is vonatkozni fog. Méghozzá éppen azokra, akik nem vették vándorbotjukat (és márkái­kat), hogy az „anyaország”-ban éljék túl a há­borús éveket, hanem ellenkezőleg, az „ottho­nukban” akartak vagy kénytelenek maradni. Mind hátrányosabb helyzetük és annak dacára, hogy bármely pillanatban elvihetik őket ágyútöl­teléknek – Téves csataterekre.

Van, aki hisz a történelmi igazságtételben, és most értetlenül áll a legújabb rébusz előtt. Az az ember vagy politikus, akinek megsúgták annak idején a közeljövő fordulatait és ennek alapján látványosan, a vasfüggöny elszabdalásával kiengedte a keletnémeteket, most visszatér egykori eszmetársai vívmányához: a vas­függönyhöz.

A vajdasági magyarság hiszékenyebb (tete­mesebb) része az „anyaországi” „rendszervál­tás” után elhitte, hogy 15 millió egyenrangú magyar létezik a világon. A forróbb fejűek azt is bevették, hogy Trianon már a múlté. Majd jön Antall, ha nem is fehér lovon.

Helyette jött a háború, és mellőlük a ba­ranyai magyarokat a hódító szerbek minde­nestül elüldözték. A behívók elől több mint tízezren az „anyaországban” kerestek mene­déket. No, nem ingyen és egy gatyában, mint erdélyi vagy ukrajnai nemzettársaik, hanem német márkákkal és olyan know-how-val, amellyel a vidám barakkban csak kevesen rendelkeztek. A történelmi véletlen műve, hogy az egykori Jugoszláviában a szánalmas, proli módon kegyetlenkedő Jani bácsi helyett, egy nagyvilági diktátor irányí­totta, alattvalói sorsát. Ennek köszönhetően a magyar kisebbség is (minden sérelme el­lenére) nagyvonalúbban, tehát emberibb módon élhetett. Mérnökei, orvosai, közgaz­dászai a legújabb nyugati ismereteket sajá­títhatták el. Az újságírók bejárták a fél vilá­got. A nyugati kölcsönöket csak részben za­bálták fel. Azok egy részét másra használták. A történelmi igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy fegyverekre is.

Ilyen előzmények után és az „anyaorszá­gi” közvélemény kezdeti (nagyon rövid) szimpátiája mellett viszonylag könnyen sze­reztek tartózkodási engedélyt, sőt letelepe­dést is. Volt pénzük, dolgozni akartak és magyarul is tudtak.

És akkor, még az Antall-utánzat kor­mányzásának utolsó napjaiban hoztak egy olyan idegenrendészeti törvényt, amelyre a Mandela előtti Dél-afrikai Köztársaság is méltán lehetett volna büszke. A Magyaror­szágnak nevezett államban a kinn rekedt magyaroknak sokkal kisebb jogaik lettek, mint a seftelő kínaiaknak, nem beszélve a Marinko Magdákról, akik játszva vettek meg nem egy-egy magyarországi rendőrt, ha­nem ha kellett, főkapitányságokat is. Bez­zeg, nekik semmilyen gondjuk nincs a tar­tózkodási vagy letelepedési engedélyükkel, őket nem ellenőrzik, hogy vajon miből él­nek meg, hol laknak. Ez a szerencse csak a magyaroknak jutott ki osztályrészül. Őket tudja csak úgy istenigazából macerálni a leereszkedően analfabéta rendőrségi alkalma­zott. Persze, hiszen ő csak egyetlen nyelven tud kioktatni, és véletlenül ezek a szeren­csétlenek beszélik ezt a nyelvet.

Aki csak egy napot töltött az Izabella utcá­ban (hallom, most már elköltöztek) az Idegen­rendészeten, tudja, hogy milyen nehéz ma­gyarnak maradni mindazok a megaláztatások után, amik ott érik. Nehéz ezt követően ép ésszel szeretni az „anyaországot”.

Mind ahogy nehéz elviselni azt a szervilitást, amellyel minden határátlépéskor talál­kozik a nem feketéző utas. A magyar-oszt­rák határon Magyarországról kifelé menet a magyar vámos kérdezi meg, hogy van-e ci­garetta vagy alkohol. A magyar vámos gon­doskodik arról, nehogy veszteség érje az osztrák államot?!

A legújabb fejlemény a számítógépek be­vezetése a határátkelőkön. Miért vásárolták éppen a leglassúbbakat? Ismét kifelé menet az állítólag már profi egyenruhás mindenki számát betáplálja, és jöhet a várakozás. A gyerekek sem kivételek. Sokat utaztam már életemben, de csak a magyar határon lát­tam, hogy kifelé ellenőriznek.

Mindezek azonban csak „apró színfoltok” egy Nyugatra (eredménytelenül) nyaló, és Keletre taposó állam hétköznapi életében. Mert jött Ő a nagy késsel. Vagyis a vízum­mal. Még ha nem is lesz igaz, morbid.

Magda Marinkóéknak lesz vízumuk is.

1995. július 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább

Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagyobb vesztese

Kezdem hinni, hogy Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagobb vesztese. Riasztó helyzet állt elő: valójában két Újvidék >

Tovább

Egyet ír a törvény, más a gyakorlat!

A Fidesz EP képviselői (Gál Kinga és Deli Andor) is, felszólalásukban az EP ülésén a Szerbiával >

Tovább

A Nagy Árulás

Pontosan fogalmaz Károlyi Csaba, amikor megjegyzi, hogy a 68-ról az Áttüntetésekben, a Parainézisben írtam, de nem >

Tovább

Vučić: „Az EP képviselők időben és térben is elvesztek”

Pillanat kérdése, hogy mikor fogja az EU-ból valaki nyilvánosan kifejezni a fokozódó elégedetlenséget és irritálást, hogy >

Tovább

A baljós ártatlanság kora után

Kezdődött a végtelennek nevezhető igazságos háborúsdi, a baljós ártatlanság korát felváltotta a győzelmekkel teli kollektív bűnösség >

Tovább

Nem mi vagyunk a mérleg nyelve

Az ellenségképzést nem kifejezetten a politikai szereplők részéről értem, a DK-n kívül nem emlékszem olyan pártra, >

Tovább

VMDK: Az EP Szerbiáról szóló jelentése komoly csapás Vučić autokrata rendszerére

A VMDK ebben a folyamatban különösen visszataszítónak és elfogadhatatlannak tartja a kisebbségi kormánypárt hozzáállását és ténykedését. >

Tovább

Ez a regény igazi, hamvas csoda

És végre feltárul előttem Budapest! A leírások annyira szuggesztívek, hogy olvasás közben lelki szemeimmel szüntelenül fel >

Tovább

Kampányolás az Európai Parlament ellen

Deli az EP – a vita után elfogadott – határozatának 48. pontjáról, amelyik az emberi és >

Tovább