Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kisebbségi egyetértés vagy teljhatalom?
Végel László
"Vajon nem azért kell a sajtót egy pártnak irányítani, hogy esetleg eltitkolják a magyarság előtt az ígéretek visszavonását?"
A KUDARCOT TÖBBÉ NEM LEHET MILOŠEVIĆRE HÁRÍTANI. AZ ÓRA KETYEG, A VÁLASZTÓPOLGÁROK ISMÉTELGETIK: FIGYELÜNK BENNETEKET! BETARTJÁTOK-E AZ ÍGÉRETEKET?
Nagyon fontosnak tartom a Magyar Szó igazgató-bizottságának kinevezése ügyében felmerült kérdéseket napirenden tartani és elméletileg megalapozott koherens válaszokat keresni. Nem csupán a Magyar Szó miatt, hanem a demokratikus értékrend érvényesítése és tisztelete érdekében. Erre azért fektetem a hangsúlyt, mert meggyőződésem, hogy ezeknek a tisztelete nélkül a kisebbségi társadalom apátiája tovább növekszik.
Nézzük, miről van szó! A kinevezési körüli vitában mindenki a demokráciával igazolja magát. A szembenálló felek azonban különbözőképpen értelmezik a demokráciát.
A TÖBBSÉGI ELV
Az első csoportot, a hatalommal rendelkező, a VMSZ körül felsorakozó elit képviseli: úgy véli, hogy a parlamenti választások erőviszonyait át kell ültetni a közintézményekbe, érvényesíteni kell a különböző közszolgálati intézményekben, elosztó rendszerekben. A döntés szószólói vagy tanácsosai egyedül ezzel az érvvel támasztották alá a kinevezési mércéket. Ennek a csoportnak a legrangosabb értelmiségi képviselői közé tartozik Várady Tibor a VMSZ elnökének tanácsosa és Józsa László a VMSZ alelnöke. A Forum igazgató-bizottságának kinevezése végül is az ő elképzelésük szerint történt, tehát egy pontosan leírható politikai döntésről van szó, amely önmagát értelmezi. Tekintettel arra, hogy pártértelmiségi szerepüket méltányolom, vitába szállnék velük, és rendkívül örvendetesnek tartanám, ha ezt a döntést elméletileg megindokolnák, hogy ezzel is példát mutassunk a szakszerű, tárgyilagos párbeszédből. A második csoport, ide sorolom magam is, viszont úgy véli, hogy a parlamenti erőviszonyokat el kell ismerni ugyan, de nem szabad a párthatalmi játékteret gépiesen átültetni a közéletbe, a társadalom intézményrendszerébe, így a közszolgálati médiába sem.
A különbség régi keletű. A politikai filozófia gazdagon árnyalta ezeket a különbségeket, de senki sem vonta kétségbe az alapvető törésvonalat, amelyet még Tocqueville, a demokratikus gondolkodás atyja ismert fel. A többségi és a liberális demokrácia közötti különbségekről van szó. A rangos szakíró a kettő közötti különbség megvonásakor nem győzte hangsúlyozni, hogy a többségi demokrácia a többségi despotizmus veszélyét hordozza magában. Vannak persze példák ara, hogy ez a modell is működőképes, de egy biztos: a megosztott etnikumú társadalmakban veszélyes a szabadságra nézve, tehát működésképtelen.
A szerbiai politikai életben az eddigi hatalom a többségi demokrácia elve uralkodott. A Szerb Tudományos Akadémia nevezetes Memoranduma fektette le legkövetkezetesebben ez az elvet, amely a továbbiakban töretlenül jutott érvényre a szerbiai politikai életben. Ez érvényesült a közszolgálati média irányításában is. A szerbiai parlamentben számtalanszor kijelentették, ez legális és legitim, hiszen a parlamenti erőviszonyok a népakaratot tükrözik.
AZ EGYETÉRTÉSI ELV
Ezzel szemben a liberális demokrácia tanai szerint a többségi akaratot erőteljesen korlátozni kell. Az alkotmányban és minden más szinten. A demokrácia a hatalmat gyakorlók kinevezési módjára vonatkozó felfogás, a liberalizmus pedig a hatalom céljait is annak korlátozásait tartja szem előtt. Vagy, miként a magyar Bibó István tanított bennünket: a demokrácia a többség uralmát képviseli, a liberalizmus pedig korlátozza a demokratikus teljhatalmat. E kettő kombinációjának köszönve szorítható vissza az uralom, ez biztosítja a politikai és a nemzeti kisebbségek szabadságát.
Az október 5-i választások után hatalomra kerülő politikai elit egyféle többségi demokráciát rossznak és gonosznak nyilvánított és vele szembeállította az erényes és toleráns többségi demokráciát. Ez azt jelenti, hogy a többségi demokrácia elvét nem tagadták meg, semmiféle jelét nem mutatták, hogy az intézményrendszert más irányba kívánják reformálni, csak a többségi alapon működő többpártrendszer torzulásáról beszéltek, nem bírálták felül annak jellegét. Ennek függvényében, elismerem, hogy Váradyt és Józsát kötelezik a Szerbiai Demokratikus Ellenzéken belüli megegyezések, s hogy Forum igazgató-bizottságának kinevezésekor hűek maradtak a SZDE régi-új doktrínájához, tehát az örökölt modellben próbálnak erényes politikát gyakorolni.
Feltűnő azonban, hogy ezzel hűtlenekké váltak a saját autonómiakoncepciójukhoz. Ezt a jogukat nem vonom kétségbe. Nyilvánvaló, hogy a VMSZ a jelenlegi politika konstellációkban ezzel a joggal élt is. Csak nem tájékoztatta róla a választóit. Úgy tudom, azért mert a SZDE-en belül minden párt ideiglenesen lemondott a saját pártprogramjáról. Ez a megállapítás részint pontos, részint, hangsúlyozom, mert megválasztása után Koštunica nemcsak, hogy nem mondott le pártprogramjának nemzeti dimenziójáról, hanem felerősítette azt. Ezek a pártok úgymond, lemondtak bizonyos programelvekről, ami nem volt nehéz, hiszen a nemzeti érdekek megfogalmazáson túl nem volt határozott politikai programjuk, amit a szakírók sorra elismernek. Ők tehát arról mondtak le, ami nincs, a VMSZ pedig az autonómiáról, amit visszavonhatatlanul megígért a magyar kisebbségnek. Nem állítom, hogy a választások után lehetetlen visszatérni az eredeti programhoz, de ez önellentmondásos politikai játéktérbe vezet, amelyből nagyon nehéz lesz kilépni. Egyetlen párt sem követelheti a választások után, hogy partnerei elismerjék azt a programot, amiről a választások előtt lemondott. Mindenesetre januárban, a választások után eldől ez is.
Ha nem sikerül érvényesíteni az ígéreteket, akkor a kudarcot többé nem lehet Miloševićre hárítani. Az óra ketyeg, a választópolgárok ismételgetik: Figyelünk benneteket! Betartjátok-e az ígéreteket? Lesz-e területi és személyi elvű, illetve háromlépcsős autonómia vagy nem, miután a szocialistákkal való kényszerű szövetség után az ellenzékkel önként léptetek szövetségre? Harcoltok-e érte vagy lapultok a fotelekben? A szabad sajtónak nemcsak joga, hanem kötelessége is ezt számon kérni. Vajon nem azért kell a sajtót egy pártnak irányítani, hogy esetleg eltitkolják a magyarság előtt az ígéretek visszavonását? („Nyílt titok, hogy a DOS-on belüli megállapodások alapján a Forum kiadóházat és a többi vajdasági magyar intézményt - az újvidéki színházat, a magyar tanszéket és a magyar művelődési egyesületeket - ezentúl a VMSZ fogja irányítani.”, olvasom a Népszava 2000. november 2-i számában a VMSZ tisztségviselőjének baljós jövendölését, amelyből kiderül, hogy a felelősség nem csak a VMSZ-é, hanem az SZDÉ-é is, hiszen ők csak „megállapodtak”.)
A MEGTAGADOTT AUTONÓMIA
Addig is azonban nyugtalanító, hogy a VMSZ értelmiségi-ideológusai a kisebbségi társadalmon belül autonómiaellenes többségi elvet érvényesítettek, ami már a választási ígéretek (ideiglenes?) visszavonását jelzi. Nem tudom felfogni, miért volt szükségük ilyen váratlan és radikális leszámolásra az autonómia alapvető eszméjével.
Velük szemben a többségi hatalmat korlátozó liberális demokrácia együttműködési többletére helyezném a hangsúlyt, tehát a liberális demokrácia elvét a multikulturalizmus és a kommunitarizmus irányába gondolnám tovább. Úgy vélem ugyanis, hogy e nélkül a kisebbségi társadalmakban lehetetlen a demokratikus értékrend megteremtése. Miért? Egyszerűen ezért, mert ezekben a társadalmakban a kritikus tömeg hiányában semmiképpen sem alakulhat ki egy teljes értékű, kibontakoztatott, átfogó pluralista pártszerkezet, egyenlő esélyekkel kecsegtető kompetitív többpártrendszer A pluralizmus csonka lesz, ez a csonkaság antidemokratikus akadályokat képez. Főleg akkor nem kerül sor a fentiekre, ha a pártgyőzelem a többségi parlamenti és választási rendszerek függvényében fogalmazódik meg. Mi a teendő tehát? A kisebbségi társadalomban olyan demokratikus intézményeket kell kimunkálni, amelyek következetesen érvényesítik a konszenzuális (egyetértésen alapuló) demokrácia elvét, vagyis olyan játékszabályok érvényesülnek, amelyekben a különböző kisebbségi csoportok megegyezése ellensúlyozza a többségi elvet, tehát találkoznak a szükségszerűen laza szerkezetű kisebbségi pártok, a makropolitika és a mezopolitika (a politika középszférája, az érdekcsoportok terepe). Ezzel a kisebbségi társadalom önmagát definiálja, sajátos intézményrendszerével védelmet teremt a többségi intézményrendszerekkel szemben is, illetve azokkal is csak egyetértésen alapuló együttműködést épít ki.
HITELES KISEBBSÉGI KÖZPOLITIKA
Az egyetértésen alapuló demokratikus intézmények ugyanakkor az alulról építkező kisebbségi társadalom autonómiának alapjait fektetik le. Nyilvánvaló, hogy csak így nyílik tér a civil ellenőrzés számára, amelynek a jelen esetben még a gondolatát kiirtották. Ezen a nyomvonalon haladva a Forum Kiadóház igazgató-bizottsága egészen másként áll össze: különböző, világosan definiált makro- és mezopolitikai csoportok képeznék, amelyek kizárják erőfölényt. A pártok mellé tehát felsorakoznak a különböző, egymással is versengő intézményi érdekcsoportok. A szakirodalom együttműködési modellnek nevez, amelyet az Európai Unió is programjába vett. Ezek után teljességgel érthetetlen, hogy pártértelmiségünk jeles képviselői miért utasítják el.
Vitapartnereim bizonyára azt válaszolják, hogy ők a legjobbat akarják, szándékaik demokratikusak, és úgy is fognak viselkedni. A szándékot nem vonom kétségbe. Azt gondolom azonban, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Bozóki Antal a száraz tények felsorakoztatásával, szakszerűen kimutatta, hogy egy párt veszi át a Forum Holding irányítását (Bozóki Antal: A demokrácia és a média, Magyar Szó, 2000. november 22.). Ezen az úton a demokratikus szándék saját ellentétébe csap át. A demokratikus szándék legjobban azzal hitelesíthető, hogy milyen intézményeket kíván teremteni. Vagyis Kanttal vallom, hogy: "A köztársasági államforma (az alkotmányos demokrácia) fennkölt elveit sokak vélekedése szerint csak angyalok lennének képesek megtartani. Ez azonban tévedés. Az ember jó polgár lehet akkor is, ha nem válik erkölcsi lénnyé; csupán megfelelő politikai berendezkedésre van szükség, mely biztosítja, hogy a rossz szándékok kölcsönösen féken tartsák egymást. Még egy ördögökből álló társadalom is működhet úgy, mintha minden tagját az erkölcs vezérelné - feltéve, hogy az ördögök racionális lények -, ha az államot alkalmas módon rendezték be. Így hát a politikában nem jó emberekre van szükség, hanem jó intézményekre."
(Magyar Szó, 2000. 11. 28)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >
Događa li se čudo u Mađarskoj?
Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >
Hatalomváltás előtti forrongások
Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >