2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Emberarcú kapitalizmus?

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Bölcs akadémikusok

Mintha retrovizorba tekintenék. Újra fellángolt a vita a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémiáról. A Szerb Tudományos Akadémia közleményben gyanús törekvésnek nevezte a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia fenntartását. A mai világban az akadémiák szaporodnak, de jelentőségük erősen megcsappant, legfeljebb presztízst jelentenek. Viszont Szerbiában ebből is napi politikai ügy lett. Új tudományos felfedezéssel szaporodott Szerbia: a tudósok gyanakszanak, hogy a suba alatt valami történik a Vajdaságban. Kíváncsi vagyok, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia vajdasági tagjai elfogadják-e saját akadémiájuk közleményét. Eddig nem emelték fel a szavukat.  Abban bíztam, hogy igazságérzetük tiltakozni fog. De bölcsen hallgatnak.

Szerbiai csoda

Pokoli nyár vár ránk, nehéz döntése előtt állunk, olvasom Budapesten Aleksandar Vučić kormányfő amerikai látogatása után adott nyilatkozatát. A tavasz is nehéz volt, a tél is, a polgárok végtelenül türelmesek, a kormánypártok népszerűsége továbbra sem csökken. Csökkentek a nyugdíjak, kisebb lett a közszolgák fizetése, s olvasom, hogy a villanyáram is drágább lesz.  Ezt a türelmet nevezem szerbiai csodának.

Koldusok

Észrevettem, hogy Budapesten a koldusok sokkal támadóabbak, mint Újvidéken, ahol inkább könyörögnek, Budapesten viszont szitkozódnak. Ma délben a Ferenciek terén egy koldusasszony kis bögrét tartva a kezében ordítozta az emberek felé, hogy rákosodjanak meg mindannyian. A járókelők félénken a bögrébe vetették forintjaikat.

Új bor, új tömlő

Károlyi Csabával pár új vajdasági prózakötetről beszélgetünk. Örülök, hogy legalább néhány könyv kiérdemli a figyelmét.  A figyelem most felén irányul. Kiderült, hogy a vajdasági színházi botrányok után egyre többen figyelik a gyorsan fogyatkozó vajdasági magyar közösségben történteket. Most már világosabban látnak, mint egy-két évvel ezelőtt. A sajtó szabadságáról folyó vitát sem kell részleteznem. Néhány a Vajdaságból elszármazott újságíró és közíró munkásságának, valamint az internetnek köszönve az anyaországban többet tudnak meg rólunk. mint öt-tíz évvel ezelőtt.  A sajtószabadságról folyó vita nem új keletű, vagy tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, azóta időnként napirendre került, aztán elcsitult. Elemezni kéne az elmúlt 15 évet, az „incidensek” arra figyelmeztetnek, hogy a rendszerbeli hiányosságokat kellene kiküszöbölni. Egyféle mini-rendszerváltásra lenne szükség a vajdmagyar politikai életben, át kellene gondolni az elmúlt tizenöt évet, nem kellene foltozgatni, hanem a jó és a rossz tapasztalatok alapján összegezve megújulni. Érdemes lenne szem előtt tartani a bibliai példabeszédet is: az új bort új tömlőkbe kell tölteni. Nem könnyű feladat, többpártrendszerű környezetben élünk, ám a magyar közösségben nincs kritikus tömeg a tényleges többpártrendszerű struktúra, vagyis a politikai váltógazdaság megteremtésére. Valójában egypártrendszerben kínlódunk, s a politikusoknak ízlik a hatalom. A végsőkig kitartanak. Ebben a helyzetben lehetséges-e plurálissá tenni a közéletet, tehát a sajtót is? Talán azzal kéne kezdeni, hogy megszabadulnunk a begyepesedett szólamoktól. Ilyen, például, az a gyakran hangoztatott megállapítás, miszerint a sajtó úgy szolgálja a közösséget, ha a győztes pártvezetőségnek rendeli alá magát. Nem! Közösség sokkal több, mint egy párt! Sokszínű, sokféle érdekkel, állandó érdekegyeztetéssel.  Egyébként is, ez a retorika az egypártrendszer öröksége. Ugyanezt az örökséget melegítette fel Vojislav Šešelj is a kilencvenes években. 

A valóságba menekülve

Körülbástyázom magam a valósággal, hogy ne vezessenek félre a látszatok.

Emberarcú kapitalizmus?

A Magyar Nemzetben Bizna Viktor arról faggat néhány jeles tudóst, hogy van-e esélye az emberarcú kapitalizmusnak. A kérdés ironikusnak is nevezhető, ám komolyan is feltehető. Azt hiszem, hogy a kapitalizmusban természetesen akad sok boldog ember, de a felmérések szerint az újkapitalista országokban a társadalom nem boldog. Róna Péter közgazdász ugyan azzal vigasztalódik, hogy a kapitalista rendszer egyik jellegzetessége a tőkefelhalmozás változni fog. Többé nem játszik fontos szerepet a vagyon, hanem a tudás birtoklása. Igen, ez lehetséges, csakhogy a tudástőke birtoklása is egyre inkább a gazdagok előjoga lesz. 

Egy „botrány” tanulsága

Az első hírek kisebbfajta botrányról szóltak az Újvidéki Színház társulatának az Urbán András rendezte előadásáról, a Bánk bánról, amelyet pécsi nemzeti színházi fesztiválon (POSZT) mutattak be. Másnap, harmadnap a szakma arról tájékoztatott, hogy nem botrányról, hanem sokkal komolyabb dologról van szó, amelyről nem úgy kellene beszélni, mint ahogy azt néhány színházi funkcionárius tette. A Magyar Nemzet kritikusa, Pethő Tibor szerint a „kitűnő dramaturgokat megszégyenítő alternatív dráma, a legmodernebb Bánk bán szült komoly drámai szituációt a nézőtéren”. A Népszabadságban Zappe László „markáns politikai színháznak”nevezi Urbán András rendezését. Egyben felhívja a figyelmet, hogy ez előadás lényege a darab központi kérdése, a hazafiság, a szülőföldhöz ragaszkodás…. gubancos körének felmutatása”. Ebben az értelemben, írja, a Bánk Bán szorosan kötődik Urbán előző rendezéséhez a Neoplantához. Végső soron – tenném hozzá - korunk egyik leggubancosabb fogalmáról, a nemzetről van szó. A Neoplanta próbái alatt, de utána is Urbánnal sokszor cseréltünk eszmét erről a kérdésről. Számomra mindig idegenek a létünket meghatározó nemzeti tartalmaktól, s korunk kihívásai elől egyféle felettébb divatos narcisztikus individualizmusba menekülő „széplelkek”. Nem az individualizmus ellen beszélek, inkább azt állítom, hogy a teljes értékű individualizmus korunkkal és környezetünkkel való együttélésben, perlekedésben bontakozik ki. Az általam becsült individualizmusnak tehát van nemzeti színezete, zománca, mint ahogy a magyar liberalizmus nagy alakja, Kossuth Lajos mondta volt. Ugyanakkor idegennek érzem a manapság egyre inkább teret hódító az anakron nemzettudatot, amely. a nemzeti identitást valamiféle középkori várnak képzeli el, amelyből ágyúkkal lőnek minden más eszmére. Ez a nemzeti identitás ma már csak szép történelmi emlék. Nem csoda, hogy a régimódi nacionalisták apokaliptikus jövőt ígérnek, ebből csak kard nélküli karcsörtetés születik, mint ahogyan azt Németh László több mint nyolcvan évvel ezelőtt megállapította. Ez a hangoskodó, meddő, demagóg nacionalizmust a politikai elit titkos fegyvere lett, visszaél vele, mert amint veszélybe kerül a hatalma, azonnal a nacionalizmus után kiált. A hatalmi pártok úgy akarnak örökké hatalmon maradni, hogy kisajátítják a nemzetet, a hazaszeretetet. A nacionalizmus ma biznisz lett vagy ellenségképet faragó, kizárólagosságot hirdető eszmerendszer, amelynek semmi köze a 19. század polgári nacionalizmusához. A narcisztikus individualizmus gerjeszti a demagóg nacionalizmust és vice versa. Ezzel azonban nem lehet levenni a napirendről a nemzeti hovatartozás tudatát, biztos vagyok abban, hogy az elkövetkező évtizedekben fontos lesz, de azzal is tisztában vagyok, hogy a nemzeti identitástudat válságban van, mert nem tudott megújulni. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a nemzeti identitás megújítása lesz az elkövetkező évtizedek drámája, mind a baloldalon, mind a jobboldalon, mivelhogy a modernizáló baloldal elvetette a régi válaszokat, de nem tudott megfogalmazni újakat, a jobboldal nem keresett új válaszokat, hanem görcsösen ragaszkodott az a régiekhez. A kisebbségi ember fokozottabban rákényszerült arra, hogy új válaszokat keressen, nem a párthovatartozás, nem a doktrínák miatt, hanem az élet kényszeríti erre. Az élete és nem a funkcionáriusi bőrfotel.  Nos, a bőrfotel-perspektíva idézte elő a „botrányt” Budapesti magaslatokról természetesen nem értelmezhető, hogy miről szólt az előadás, nem értelmezhető hogy a nemzeti kérdés drámája. Egyszer már ki kell mondani azt is, hogy nem tud nemzetben gondolkodni az, aki nem ismeri a kisebbségi értelmezéseket.  Az egyközpontú nemzettudat kizárja határon túli magyarokat a nemzetből, és botrányt lát ott, ahol a nemzet drámája zajlik. Szerencsére, Vári György rámutatott a magaslati nemzeti gőg eme fonákságára. „Élünk-halunk a határokon átívelő nemzeti összetartozásért, törvényt hozunk, lüke dalocskákat szerzünk róla, haragszunk azokra, akiknek nem fáj Trianon, csak éppen a határon túli magyarok nem érdekelnek valahogy bennünket.”

Kerti eszmecsere

A Rómaifürdőn. Esterházy kertjében találkozom a kollégákkal. Závada Pál gratulál a Neoplanta avagy az Ígéret Földjéhez. Tavaly nyáron olvasta, azóta nem találkoztunk. Színházi gondjairól beszél. Érdekes, hogy a magyar színházi emberek idegenkedve fogadják a mai magyar irodalmat és drámát.  Parti Nagy Lajossal Újvidékről beszélgetek. Érdekes, hogy ezekben a hetekben több magyar íróval találkoztam, akiknek Újvidék-nosztalgiájuk van. Ám azok, akik kritikusan gondolkodnak a ma rendszerről, nem kapnak meghívást.

 Helyzetrajz

Fülledt délután érkezem Újvidékre, este vihar tombol. A panellakásban kibírhatatlan hőség. A terasz virágjainak java része túlélte a kánikulát. Olvasni és írni szinte lehetetlen. Felkattintom a televíziót, Újvidéken lövöldözés a Mišić vajda utcában. Tömegverekedés.  Továbbra is tart a menekültáradat, nigériai, afgán, nigériai, iraki és pakisztáni állampolgárok a Balkánon keresztül, Magyarországon át menekülnek a nyugati országokba. Nem tudom, hogy akad-e jó megoldás. Orbán Viktor magyar kormányfő Szerbia felé esetleg határzárat emel.  Nebojša Stefanović Szerbia belügyminisztere szerint ez ellenkezne a nemzetközi egyezményekkel. Közös kormányülésen keresnek megoldást. Ukrajnában kiújulnak a harcok. Az Iszlám Államot képtelenek megfékezni. Az EU-ban tart a civakodás.

 

 

2015. június 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább