2025. április 19. szombat
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Bosznia itt van

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Prágai tavasz. Mínusz 2 fokkal. Celsiusban mérve. Ha csak emiatt égette el magát a néhai Jan Palach, akkor kár volt. Esetleg az szolgálhat számára vigaszul – posztumusz –, hogy teret neveztek el róla.

Még pontosabban fogalmazok. A Vencel teret lezáró vagy kezdő – ki hogy látja – Múzeum épülete mögött elrejtve áll az egykori állam, a cseh­szlovák, árván maradt vasbeton bun­kere. Egyes prágaiak azt állítják, hogy ez is épület, de ezt csak kevesen veszik be. Ha összehasonlításra lenne ked­vem, akkor azt mondanám, hogy a valamikori JKSZ (ne tetessék magu­kat, hogy nem tudják: a Jugoszláv Kommunista Szövetség) Központi Bi­zottságának épületére emlékeztet. Azzal a különbséggel, hogy erre még inkább rányomta a bélyegét az idő szocialista vasfoga.

Nos, ebben a csodás palotában ücsörögtem, midőn megszólalt a telefon a negyedik emelet egyik szo­bájában, amely véletlenül a Szabad Európa Rádió délszláv osztályának adott menedéket. Beleszól a vonal másik végén valaki és hangsúlyo­zásából azonnal rájövök, hogy „szű­kebb hazám” fia az illető. Miután bemutatkozott, azt mondja, hogy őt Mile Isakov küldte. A feladata: csinál­jon velünk interjút, amint átköltöztünk Münchenből. Ő ugyanis, így mutatko­zott be, a Nezavisni című lap cseh-országbeli tudósítója. Nem ebből él meg, efelől biztosíthatom Önöket.

Mondtam, hogy lemegyünk érte, mert a cseh portások éppen gyorstan­folyamon vannak bármilyen idegen nyelv elsajátítása céljából. Magyarán: elég nehéz velük szót érteni. Egyet azonban szentül tisztelnek. A regulát, így aztán a belépés a bunkerbe re­ménytelen.

Miután leráztuk magunkról a ke­let-, közép- és általában mindenféle európai bürokráciát, felmegyünk a már említett negyedikre, ahol elmesé­li, hogy: tudja, a Napló volt az első független írott sajtó Vajdaságban. Vi­szont az ő kulai rádiója volt az első független elektronikus média a „be­szűkült pátriában”. De nem hagyták sokáig működni. Már az is csodának számított, hogy egyáltalán bejegyez­ték. Azt mondja, Lučić egykori tar­tományi tájékoztatási miniszternek köszönheti. Akinek emiatt busás kenőpénzt fizetett. És aki azért odafi­gyelt rá, mert amikor magyarul és ruszinul is megszólalt a rádiója, akkor azonnal megrótta: „Mit képzelsz, talán CNN-t akarsz játszani?”

Utána kezdődött a valódi kálvária. Jöttek a rendőrök, házkutatást tartot­tak nála, nem engedték használni a leadótornyot. Ráparancsoltak, hogy egyeseket alkalmaznia kell, különben oda az engedély. Szerinte annyira forróvá vált a talaj, hogy azt a mindig hideg cseh sörre kellett felváltani. Ha­csak ideiglenesen is. Most arra vár, hogy a Soros Alapítvány felszerelést hoz be számára. Ha ez mind össze­jön, akkor nagyon szívesen átvenné a SZER délszláv adását. Ebbéli remé­nyeiben nem biztattam.

Ezt követően rátért az interjúra, ami sok szokványos kérdést tartal­mazott. Például: hogyan férnek meg a szarajevói, belgrádi és zágrábi új­ságírók egymással. Válasz: azért, mert profik és mert tényeket közölnek, nem pedig az „elkötelezett” újságírás fu­tárai. Kettő: mennyire „irányított” az adás. Nehéz ezt elhitetni, de a SZER mindig is abban különbözött a többi külföldi (BBC, Amerika Hangja) kor­mányrádiótól, hogy nem a munkaadó szabja meg, mit, milyen sorrendben kell leadni, hanem arról teljesen szu­verén módon a szerkesztőség dönt. Több mint ötéves SZER-es múltamra is hivatkoztam, amelynek során egyet­len egyszer sem cenzúráztak.

Végül rám kérdezett: tudja, hogy hamarosan kibővül a műsor – ebben az esetben lesz-e több vajdasági riport benne. Nem szívesen válaszolok az ilyen kérdésre, hiszen valahogyan szívügyemnek kellene tekintenem Vaj­daságot. Csakhogy – magyarázom – egy általános (volt) jugoszláv adásban aligha kaphat nagyobb teret egy olyan vidék, amelyet teljesen megfosz­tottak politikai önállóságától. Mond­juk, Újvidék Kragujevac szintjére „emelkedett” – mondom a rossz példát és azonnal észbe kapok, hogy Kragu­jevac az ottani gyár miatt sokkal je­lentősebb. A szomorú valóság az, hogy Vajdaságban már régóta nem döntenek semmiről sem. Ami a külföl­det illeti, a „vajdasági ügy” csupán kisebbségi üggyé vált. No de erről is csak fanyalogva tesznek említést. Itt nincsenek látványos letartóztatások, perek, mint Kosovóban. Kit érdekel az, hogy a maroknyi magyarság miként marja egymást. Majd ha lőnek.

És vajon lehetetlen az, hogy lője­nek? Mi a különbség Vajdaság és Bosz­nia között? A történelemben vannak közös vonások: mindkettő az OM Mo­narchiában (azok a szép napok) kapott valamilyen államiságot. Mindkettő többnemzetiségű. Mind a két hely a különböző felekezetű és nemzetiségű népek példás együttélésére esküdött, és ezzel, mint legnagyobb erényével büszkélkedett. Közben egyik helyen sem vették észre, hogy a vidék (Boszni­ában) még a 17. században él, illetve Vajdaság harmadik gyarmatosítása (most van folyamatban) után már alig vannak olyanok, akik „érzik” az együtt­élést. Továbbá: mindkettő sorsáról valahol máshol döntenek. A gonosz birodalmában.

Ez utóbbi eszmefuttatást nem mondtam el az interjúban. És azt sem, hogy remélem, Vajdaság nem kerül a SZER vezető hírei közé. Mert oda csak egy módon kerülhet. Boszniát felváltva.

Bal kézzel, alulról háromszor, fába – kopogjuk le.

1995. április 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább

A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése

A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >

Tovább

Egy új nemzedéki mítosz

Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >

Tovább

MAGYAR TYACIK

Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >

Tovább

A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét

A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >

Tovább

A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag

Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >

Tovább

AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI

Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >

Tovább

A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták

Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus?  A választ keresve egyre >

Tovább

Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan

A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >

Tovább

Roletták mögött…

A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >

Tovább

A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI

Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >

Tovább

„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"

Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >

Tovább