Ma Valter, Irma névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Öt év után
... még mindig szabadon, függetlenül, és egyre távolabb Európától
Bódis Gábor
Egy lap születésnapján illik udvarias mondatokat mormolni az elmúlt nehéz időkről, amelyek során helytálltunk és megmaradtunk. Meg arról, hogy ki mindenki hagyott el bennünket, a fizikai lét ideiglenes vagy végleges értelmében.
Ezek az ideiglenesek vannak, hál' istennek többen, a világ minden táján. Magamban lapozok a Napló egykori számainak megsárgult (hű, de giccses!) lapjai között és nézem a fejlécet – az egykorit –, amelynek az volt az ambíciója, hogy behálózza egész Európát. Meg az akkori Jugoszláviát, amely már majdnem ott volt. Akkortájt ugyanis még nem volt háború, csak Milošević.
Nos, maradjunk az ideigleneseknél, „a mieinknél”. Németh Árpád, a Napló másik alapító tulajdonosa azóta megjárta a horvátországi és a boszniai háborút. Jelenleg Budapesten él.
Egykori Los Angeles-i tudósítónk, Molnár Imre is hasonló utakat és harcmezőket járt. Neki is az anyaország a mostani átmeneti lakhelye.
Balázs Attila elsők között ment el az „igazi magyarok” közé. Először az azóta befuccsolt Pesti Hírlapban tengette életét, majd átköltözött a Bródy Sándor utcába, és a rádióban közelebb került az irodalomhoz.
Mucsi Géza, a Mieink sorozat szerzője, a jobb sorsra érdemes Pannon Hírlap megálmodója is a Pesti Hírlap külpolitikáját egyengette egy ideig, utána pedig a Blikkbe szerződött.
Blaskó Márta a Határontúli Magyarok Hivatalában igyekszik segíteni a vajdasági magyarságon – annak ellenére, hogy ez utóbbiak megtesznek mindent a segítség elhárítása érdekében.
Dormán László, akinek fotói talán minden írásnál erőteljesebben szólnak egy korról, szintén a „pesti fiúk” hosszú sorához csatlakozott. Nem tudni, hogy a jelen pillanatban hol barangol elmaradhatatlan fényképezőgépével.
Guelmino Sándor nem foglalkozik már napjaink elemzésével, legalábbis a Naplóban nem, hanem a Bajza utcában igyekszik megalapozni a jobb időket.
A Napló menedzserei (akiket csak a gyengébbek neveznek titkárnőnek) Paulik Hajnalka és Balogh Emerencia is Budapesten vannak.
Gáspár Mihály a Mai Napban fut be sikeres hírlapírói pályát. Vissza-visszatérő fiúk, Sándorov Péter és az első műszaki, Nemes István.
A Napló alapítói közül – ezek közé azokat sorolom, akik az egykori Partizanskih brigada utcában és a Letsch-féle színházklubban ötlöttek ki az újságot – már csak Keszég Károly,
Csíkos Zsuzsa és Léphaft Pál tartózkodik Újvidéken.
A múltkor Zentán jártunk és kisorsoltuk tárgysorsjátékunk díjait. Itt felvonult a Napló mostani gárdája: Tóth Lívia, Kókai Péter, Mihájlovits Klára, H. Rice Valéria, Szabó Palócz Attila, Juhász Attila, Horváth László. Fellépett a Naplóval egy kicsit összefonódott Telepi Rádió is (Léphaft, Heinermann Péter, Klemm József).
Szabadkáról még mindig jelentkezik a harcias Soltis Gyula és a kifogyhatatlan KOPÉ, Zentárói pedig SAMU meg Varga Zoltán. Állandó belgrádi tudósítónk, a Krampus, alias Duško Mandić sem a magas honorárium reményében küldi minden héten faxait.
És Tormán László, Szántó Zoltán, P. Keczeli Klára, Németh Zoltán...
Nem ideiglenesen, hanem örökre távozott Slobodan Stanojević, Pintér Lajos és legutóbb Soós József, akinek Zenta volt és maradt a szerelme.
És itt abba is hagyom a felsorolást, ha valakit ki is felejtettem, nem volt szándékos. Nos, most már csak arról kellene szólni, hogy ez a mai Napló menynyiben hasonlít az akkorira. Mindenekelőtt, mint ahogy az előbbi felsorolásból is kitűnik, az elsődleges gárda alaposan megfogyatkozott. Az, hogy „onnan” valaki továbbra is bedolgozik, korántsem jelenti azt, hogy a gárda tagja. Másodsorban, alaposan megváltoztak a körülmények is. Öt évvel ezelőtt szándékosan választottuk május 9-ét, a győzelem napját indulásnak. Mert nem akármilyenéi győzelmet ünnepeltünk kedden, hanem a „fasizmus feletti győzelmet”. 1990-bem ez a győzelem, 45 éves lévén, kezdett elfáradni, feledésbe merülni. Nálunk pedig a legyőzött kezdett éledezni, és azóta is makacsul tartja magát.
Az alapvető választ késleltetve csak egy apró kitérő. Latinka Perović, a „szerb liberalizmus” egyik vezéralakja a Republika című lapban sorozatot jelentetett meg Szerbia és Európa viszonyáról. Ebben az „antibürokratikus forradalomról”, a Politika hírhedtté vált Odjeci i reagovanja uszító rovatáról ír, megállapítva, hogy Szerbia akkor kezdett elszakadni Európától, amikor Miloševićék kerültek hatalomra.
Ezek szerint szemfényvesztés lenne azzal áltatni az Olvasót, hogy a Naplóval vállvetve harcolva közelebb kerül oda, ahonnan először 75 évvel ezelőtt, később pedig a fasizmus újbóli megjelenésével üldözték ki. Nem, erről egyelőre szó sincs.
Mindezek miatt, aki Újvidéken, Szabadkán, Zentán stb. vívja meg a saját küzdelmét, még nagyobb felelősséget és áldozatot vállal. Ergo az akkori Napló abból indult ki, hogy Európa itt lakik, csak éppen egy történelmi incidens (Milošević) miatt kerültünk tőle ideiglenesen messzire. A mai Napló, remélem, ezt a gárda is érzékeli, már a hosszan tartó elszigeteltségre rendezkedik be. Egy csöpp Európa nem elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
Remélem, a következő öt év nem lesz rosszabb.
Kommentek
Gábor,
Engem joggal nem említesz sem az élők, sem a holtak között. Nem is haragszom, mert én amikor 1991 szeptember 21.-én elhagytam gyökereim, a hazám, a városom, az életem 38 ott leélt évét, és abból másfél jutott kedvenc "harmadik gyerekemre" a Naplóra, kényszerpályára kerültem és nem voltam hajlandó tovább jelenteni...megszűnt az egyik legszebb munkám, amit valaha csináltam. De nem azért nem írtam tovább, hanem úgy éreztem, gondoltam, erkölcsi alap nélkül-hisz elmentem-meg sem szólalhatok többé ebben a lapban. Csak amikor Boszniában kitört a háború, az őrület, jelentkeztem még egy szer, talán utoljára, akkor is álnéven és ez még mindig bánt. Féltem, rettegtem és felejteni akartam, de nem tudtam. El szerettem volna felejteni harmincnyolc szép évet, hogy talán még ennyit valahogy leélhessek, csak eszembe ne jusson mind az amit felejteni akarok.
Most, hogy újjászületett a Napló, kicsit megnyugodtam és olvasom. Nagy élvezettel a jobbnál jobb írásokat...sőt, sokaknak felhívom figyelmét, hogy ők is olvassák, még az anyaországban is, mert ebből a lapból sokat tanulhatnak az itt születettek és az rájuk is fér.
Sáfrány Ferenc
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >
Nemzetközi segédlettel
A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >
Több vagy kevesebb?
A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >
Gyerekek a röszkei migránsbörtönben
A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >
Ünneplés helyett megemlékezés
Mégis leginkább problematikus számomra az erkölcsi hozzáállás hiánya. Vállalta-e valaki az erkölcsi felelősséget az általa okozott >
Intelmek fáradt fölháborodókhoz
Lehet, hogy ez a mizéria még hosszú évekig eltart, de a politikai munka – amely nem >
Bűnbanda, maffia és dicshimnusz
A címben használt három szó – bűnbanda, maffia és dicshimnusz – jól kifejezi nem csak a >
Választást nyertek
A Fidesz-fiókpárt(ok) (rövidítve: FfP) sikeresen túszul ejtette/ték, azzal együtt zsugorodó közönségüket, viszont formális legitimitásuk, de facto >