Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Mindig is jobban szerettem a „kö­zönséges'' vezércikkeket, mint a szü­letésnapi köszöntőket. De hát mit le­het tenni, az ember gyermeke csak egyszer kétszáz számos.

Valamikor, majd egy évvel ezelőtt, a Napló harmadik születésnapjának megünneplése alkalmával azt talál­tam mondani, hogy remélem, egy évvel, később, azaz ez idő tájt már nem leszünk egyedül a vajdasági ma­gyar független sajtó szűkös égbolt­ján. Azóta a 7 Napnak sikerült leráz­nia az állami igát, a vajúdó Magyar Szó körül is van mozgolódás, ami egy új, független napilap megszüle­tését eredményezhetné. Tudomá­som van arról is, hogy egy másik na­pilap is előkészületben van. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mert a második világháború előtt ezen a vidéken több napilap is működött ki­sebb-nagyobb sikerrel. Szinte min­dennél fontosabb, hogy a jó értelem­ben vett polgári sajtó többszínűsége visszatérjen, hiszen ez a legszilárdabb védőbástya a különböző előjelű, kizá­rólagosságot hirdető ideológiák be­törése és terjedése ellen.

Ilyen szempontból egyáltalán nem baj, hogy az új lapok különböznek majd egymástól. Még az sem lehet igazán végzetes, ha átveszik az anya­országban dúló megosztottságot, hi­szen ez is az igazán szabad sajtó kö­zépkora, egyfajta előélete. A nemzeti­ és a liberális féle felosztás esetleges, sok esetben mesterséges, sőt arra hi­vatott, hogy leplezze a valódi érdeke­ket. Csakhogy előzménynek még ez is jobb, mint a pártirodalom, az álla­mi cenzúra és végső soron a könyvé­getés. Még ha egyesek fenye­getőznek is vele.

Az elektronikus sajtó terén már nincsenek ilyen biztató jelek, sőt ha ez egyáltalán lehetséges, még job­ban az autoritárius rezsimhűség felé csúsztak ezek a szebb napokat is lá­tott médiák. A sunyi besúgóság elve alapján működő Újvidéki Televízió példáját követni látszik a Rádió is, amely vezérkart is váltott és a köpenyét keresi (ismét mint mindenkor: tisztelet a már annyiszor emlegetett kivételeknek).

Ami a Naplót illeti, büszkén, de nem nagyképűen szeretjük hangsú­lyozni, hogy mi voltunk a független vajdasági magyar sajtó úttörői. A má­sik nagy büszkeségünk, hogy immár majd négy éven keresztül fenn tud­tunk maradni. Sőt, tudomásom sze­rint az egyetlen olyan lap vagyunk, amely szerényen ugyan, de folyama­tosan tiszteletdíjakat is tudott fizetni, ami nem mellékes körülmény a tengődő vajdasági tollforgatók meg­élhetése és maradása szempontjá­ból.

Büszkék vagyunk arra is, hogy – véleményem szerint – meg tudtuk őrizni független és pártatlan szerkesz­tési politikánkat ami, valljuk be őszintén, nem egy nagy bűvészmu­tatvány, amikor ténylegesen függet­len lapról van szó. Alapelvünk mindig is az volt, hogy minden véleményt megjelentetünk, mindenkinek helyt adunk és semmilyen megkötöttsége nincsen szerzőinknek. Illetve egy azért van: hogy ne szítsanak nemzeti gyűlöletet. Lám, ilyen könnyű szer­kesztéspolitikát lefektetni, ha az em­ber nem akar fából vaskarikát csinál­ni, azaz ha különböző eszmei vetüle­tekkel szeretné leplezni, amit nem le­het. Hogy egy pártot, egy szervezetet egy Gazdát szolgál. És ilyen esetek­ben kell a mogorva arcú, sokakat szolgált szerkesztőknek elemezni és eszmeileg helyre tenni minden mon­datot. A Napló gárdája számára ezek mindig is nevetséges pótcselekvések voltak.

Kevésbé vagyunk büszkék arra, hogy a naplósok, vagy legalábbis azok, akiket mi azoknak tartottunk, szétszóródtak, mint megannyi vajda­sági honfitársuk. A legtöbbjük tartja velünk a kapcsolatot, írnak, jelent­keznek a világ minden tájáról. Van­nak azonban olyanok is, akiket a Napló, másokkal szemben kivételt téve, felkarolt a maga szerény mód­ján futtatott, mert úgy vélte, hogy ez­zel is hozzájárul a vajdasági magyar kultúra fejlesztéséhez. Hálát termé­szetesen nem vártunk, de arról még álmodni sem mertünk volna, hogy egykori Napló-szerzők a legsötétebb ideológia szolgálatába állnak. Az emigráció is egyfajta rosta, amelyen a töpörödöttek nem jutnak túl.

Hagyjuk azonban a múltat és a je­lent és forduljunk az optimista jövő felé, amelyben a Napló már csak minőség szempontjából lesz egyedül­álló. Kívánjunk magunknak, és remél­jük Önöknek is, még legalább tízszer 200 számot.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |