Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az újkor hajnalán
Egy újság csak akkor lehet független, ha nem tartozik egyetlen politikai képződményhez sem
Bódis Gábor
Mindig is jobban szerettem a „közönséges'' vezércikkeket, mint a születésnapi köszöntőket. De hát mit lehet tenni, az ember gyermeke csak egyszer kétszáz számos.
Valamikor, majd egy évvel ezelőtt, a Napló harmadik születésnapjának megünneplése alkalmával azt találtam mondani, hogy remélem, egy évvel, később, azaz ez idő tájt már nem leszünk egyedül a vajdasági magyar független sajtó szűkös égboltján. Azóta a 7 Napnak sikerült leráznia az állami igát, a vajúdó Magyar Szó körül is van mozgolódás, ami egy új, független napilap megszületését eredményezhetné. Tudomásom van arról is, hogy egy másik napilap is előkészületben van. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mert a második világháború előtt ezen a vidéken több napilap is működött kisebb-nagyobb sikerrel. Szinte mindennél fontosabb, hogy a jó értelemben vett polgári sajtó többszínűsége visszatérjen, hiszen ez a legszilárdabb védőbástya a különböző előjelű, kizárólagosságot hirdető ideológiák betörése és terjedése ellen.
Ilyen szempontból egyáltalán nem baj, hogy az új lapok különböznek majd egymástól. Még az sem lehet igazán végzetes, ha átveszik az anyaországban dúló megosztottságot, hiszen ez is az igazán szabad sajtó középkora, egyfajta előélete. A nemzeti és a liberális féle felosztás esetleges, sok esetben mesterséges, sőt arra hivatott, hogy leplezze a valódi érdekeket. Csakhogy előzménynek még ez is jobb, mint a pártirodalom, az állami cenzúra és végső soron a könyvégetés. Még ha egyesek fenyegetőznek is vele.
Az elektronikus sajtó terén már nincsenek ilyen biztató jelek, sőt ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban az autoritárius rezsimhűség felé csúsztak ezek a szebb napokat is látott médiák. A sunyi besúgóság elve alapján működő Újvidéki Televízió példáját követni látszik a Rádió is, amely vezérkart is váltott és a köpenyét keresi (ismét mint mindenkor: tisztelet a már annyiszor emlegetett kivételeknek).
Ami a Naplót illeti, büszkén, de nem nagyképűen szeretjük hangsúlyozni, hogy mi voltunk a független vajdasági magyar sajtó úttörői. A másik nagy büszkeségünk, hogy immár majd négy éven keresztül fenn tudtunk maradni. Sőt, tudomásom szerint az egyetlen olyan lap vagyunk, amely szerényen ugyan, de folyamatosan tiszteletdíjakat is tudott fizetni, ami nem mellékes körülmény a tengődő vajdasági tollforgatók megélhetése és maradása szempontjából.
Büszkék vagyunk arra is, hogy – véleményem szerint – meg tudtuk őrizni független és pártatlan szerkesztési politikánkat ami, valljuk be őszintén, nem egy nagy bűvészmutatvány, amikor ténylegesen független lapról van szó. Alapelvünk mindig is az volt, hogy minden véleményt megjelentetünk, mindenkinek helyt adunk és semmilyen megkötöttsége nincsen szerzőinknek. Illetve egy azért van: hogy ne szítsanak nemzeti gyűlöletet. Lám, ilyen könnyű szerkesztéspolitikát lefektetni, ha az ember nem akar fából vaskarikát csinálni, azaz ha különböző eszmei vetületekkel szeretné leplezni, amit nem lehet. Hogy egy pártot, egy szervezetet egy Gazdát szolgál. És ilyen esetekben kell a mogorva arcú, sokakat szolgált szerkesztőknek elemezni és eszmeileg helyre tenni minden mondatot. A Napló gárdája számára ezek mindig is nevetséges pótcselekvések voltak.
Kevésbé vagyunk büszkék arra, hogy a naplósok, vagy legalábbis azok, akiket mi azoknak tartottunk, szétszóródtak, mint megannyi vajdasági honfitársuk. A legtöbbjük tartja velünk a kapcsolatot, írnak, jelentkeznek a világ minden tájáról. Vannak azonban olyanok is, akiket a Napló, másokkal szemben kivételt téve, felkarolt a maga szerény módján futtatott, mert úgy vélte, hogy ezzel is hozzájárul a vajdasági magyar kultúra fejlesztéséhez. Hálát természetesen nem vártunk, de arról még álmodni sem mertünk volna, hogy egykori Napló-szerzők a legsötétebb ideológia szolgálatába állnak. Az emigráció is egyfajta rosta, amelyen a töpörödöttek nem jutnak túl.
Hagyjuk azonban a múltat és a jelent és forduljunk az optimista jövő felé, amelyben a Napló már csak minőség szempontjából lesz egyedülálló. Kívánjunk magunknak, és reméljük Önöknek is, még legalább tízszer 200 számot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >