Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Mindig is jobban szerettem a „kö­zönséges'' vezércikkeket, mint a szü­letésnapi köszöntőket. De hát mit le­het tenni, az ember gyermeke csak egyszer kétszáz számos.

Valamikor, majd egy évvel ezelőtt, a Napló harmadik születésnapjának megünneplése alkalmával azt talál­tam mondani, hogy remélem, egy évvel, később, azaz ez idő tájt már nem leszünk egyedül a vajdasági ma­gyar független sajtó szűkös égbolt­ján. Azóta a 7 Napnak sikerült leráz­nia az állami igát, a vajúdó Magyar Szó körül is van mozgolódás, ami egy új, független napilap megszüle­tését eredményezhetné. Tudomá­som van arról is, hogy egy másik na­pilap is előkészületben van. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mert a második világháború előtt ezen a vidéken több napilap is működött ki­sebb-nagyobb sikerrel. Szinte min­dennél fontosabb, hogy a jó értelem­ben vett polgári sajtó többszínűsége visszatérjen, hiszen ez a legszilárdabb védőbástya a különböző előjelű, kizá­rólagosságot hirdető ideológiák be­törése és terjedése ellen.

Ilyen szempontból egyáltalán nem baj, hogy az új lapok különböznek majd egymástól. Még az sem lehet igazán végzetes, ha átveszik az anya­országban dúló megosztottságot, hi­szen ez is az igazán szabad sajtó kö­zépkora, egyfajta előélete. A nemzeti­ és a liberális féle felosztás esetleges, sok esetben mesterséges, sőt arra hi­vatott, hogy leplezze a valódi érdeke­ket. Csakhogy előzménynek még ez is jobb, mint a pártirodalom, az álla­mi cenzúra és végső soron a könyvé­getés. Még ha egyesek fenye­getőznek is vele.

Az elektronikus sajtó terén már nincsenek ilyen biztató jelek, sőt ha ez egyáltalán lehetséges, még job­ban az autoritárius rezsimhűség felé csúsztak ezek a szebb napokat is lá­tott médiák. A sunyi besúgóság elve alapján működő Újvidéki Televízió példáját követni látszik a Rádió is, amely vezérkart is váltott és a köpenyét keresi (ismét mint mindenkor: tisztelet a már annyiszor emlegetett kivételeknek).

Ami a Naplót illeti, büszkén, de nem nagyképűen szeretjük hangsú­lyozni, hogy mi voltunk a független vajdasági magyar sajtó úttörői. A má­sik nagy büszkeségünk, hogy immár majd négy éven keresztül fenn tud­tunk maradni. Sőt, tudomásom sze­rint az egyetlen olyan lap vagyunk, amely szerényen ugyan, de folyama­tosan tiszteletdíjakat is tudott fizetni, ami nem mellékes körülmény a tengődő vajdasági tollforgatók meg­élhetése és maradása szempontjá­ból.

Büszkék vagyunk arra is, hogy – véleményem szerint – meg tudtuk őrizni független és pártatlan szerkesz­tési politikánkat ami, valljuk be őszintén, nem egy nagy bűvészmu­tatvány, amikor ténylegesen függet­len lapról van szó. Alapelvünk mindig is az volt, hogy minden véleményt megjelentetünk, mindenkinek helyt adunk és semmilyen megkötöttsége nincsen szerzőinknek. Illetve egy azért van: hogy ne szítsanak nemzeti gyűlöletet. Lám, ilyen könnyű szer­kesztéspolitikát lefektetni, ha az em­ber nem akar fából vaskarikát csinál­ni, azaz ha különböző eszmei vetüle­tekkel szeretné leplezni, amit nem le­het. Hogy egy pártot, egy szervezetet egy Gazdát szolgál. És ilyen esetek­ben kell a mogorva arcú, sokakat szolgált szerkesztőknek elemezni és eszmeileg helyre tenni minden mon­datot. A Napló gárdája számára ezek mindig is nevetséges pótcselekvések voltak.

Kevésbé vagyunk büszkék arra, hogy a naplósok, vagy legalábbis azok, akiket mi azoknak tartottunk, szétszóródtak, mint megannyi vajda­sági honfitársuk. A legtöbbjük tartja velünk a kapcsolatot, írnak, jelent­keznek a világ minden tájáról. Van­nak azonban olyanok is, akiket a Napló, másokkal szemben kivételt téve, felkarolt a maga szerény mód­ján futtatott, mert úgy vélte, hogy ez­zel is hozzájárul a vajdasági magyar kultúra fejlesztéséhez. Hálát termé­szetesen nem vártunk, de arról még álmodni sem mertünk volna, hogy egykori Napló-szerzők a legsötétebb ideológia szolgálatába állnak. Az emigráció is egyfajta rosta, amelyen a töpörödöttek nem jutnak túl.

Hagyjuk azonban a múltat és a je­lent és forduljunk az optimista jövő felé, amelyben a Napló már csak minőség szempontjából lesz egyedül­álló. Kívánjunk magunknak, és remél­jük Önöknek is, még legalább tízszer 200 számot.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |