Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
A villamos
A márciusi remények szelét még bárki kifoghatja
Bódis Gábor
Előre is bocsánatot kérek a személyes hangvételért, de nem hagyhattam ki ezt az alkalmat. Természetesen a villamosról van szó, amely Szarajevóban immár örök szimbólummá vált. Ismét elindult.
Villamoshoz fűződött „karrierem'' kezdete is, csakhogy az a villamos már soha nem indult újra. A szabadkai, amelynek eltüntetésével ez az alföldi város – történetesen a szülővárosom – nagyot vesztett közép-európai jellegéből. Persze ez inkább egy háború előtti elmélkedésre hasonlít, hiszen most inkább azt mondhatnánk, hogy Szabadka lett Jugoszlávia zsibvására. A csodálatos nyitott villamos helyett koszos vagonok bonyolítják le az utasforgalmat. Palics már nem végállomás, hanem csak egy víztornyos falu útban az ígéret földje, jobban mondva városa, Szeged felé. Kalauzok helyett vámosok szedik a sarcot a „karte molim, ko još nema” felszólítás helyett a magyar fináncok követelik az elmaradhatatlan alkoholt.
Erről jut eszembe, hogy ez a nedű, 90 egy-két százalékos mivoltában nemcsak mostanság kelendő áru, hanem a szabadkai villamos fénykorában is az volt. Miket lehetett venni és enni akkoriban egy üveg alkoholért, vagy kiló kakaóért, vagy egy alig használt nejloningért! Egy világot lehetett ezekkel a kincsekkel megváltani akkoriban odaát. Nem a kesergés, a múlt feletti siránkozás beszél belőlem, hanem csak a kellemesebb emlékekhez való visszatérés kényszere.
Visszatérek azonban a „karrier” kezdetére, ezt úgysem ússzák meg. Annak idején a 7 Nap – még a régi – pályázatot írt ki újságíró-gyakornokok részére, és Colos barátommal éppen a Mokkában (ez az állóbüfé már a múlté) elmélkedtünk az egyetemistasors hányatott voltáról. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy kipróbáljuk a riportereskedést. A baj azonban ott volt, hogy mindketten ugyanazt a témát akartuk megírni: a szabadkai villamos szomorú történetét. Colos, mint ahogy a neve is mutatja, több mint egy fejjel volt magasabb nálamnál, tehát övé lett a villamos. Nekem a szabadkai Spartacus maradt. Még most is ráz a hideg, amikor arra gondolok, hogy ha komolyabbra veszem a pályázatot még sportújságíró is lehettem volna. Mekkorát veszített volna a sportújságírás, a Naplóról nem is beszélve.
A személyes emlékeken kívül a szarajevói villamosról természetesen a háború és béke is eszébe jut az embernek. A bajrám, a legnagyobb muzulmán ünnep vége jelentette két évvel ezelőtt a boszniai háború kezdetét. Akkor állt meg az ottani villamos is. Most, a hét végén ismét elkezdődött egy bajrám. És csodák csodájára, meg az amerikaiak nyomására, valami békeféleség, a háború kitörése óta először, tényleg alakulóban van.
Ennek a kialakulásnak egyik legfontosabb alapeleme, hogy a NATO igazából „bekeményített”. Először lelőtte senki gépeit, amelyeknek véletlenül szerb és Crna Gora-i nemzetiségű pilótái voltak, majd vasárnapra virradó éjszaka beindította bombázóit, hogy megtámadják a szerb harckocsikat Bihać körzetében. És mit tettek az ártatlan tankok? Hanyattágyú elmenekültek. Nem kellett volna ezt a gyógymódot előbb alkalmazni?
Sajnos nincs kinek feltenni ezt a kérdést, hiszen utóbb mindenki mossa a kezét. Európáé a legpiszkosabb, viszont az is igaz, hogy már egyáltalán nem beszélhetünk egységes Európáról. Az Óvilág legjelentősebb tényezője, Németország mindig is a volt háborús szövetségese, Horvátország mögött állt. Csak az igazán naivak hitték el, hogy Zágrábot is szankciók fenyegetik, mert reguláris egységei nyugodtan mászkálnak a szomszédos, független országban. A világ első számú, de nem egyetlen hatalma, az Egyesült Államok a bosnyák kormányt vette oltalmába. A sokáig szunyókáló, de mindig jelenlevő Oroszország a szerbek hátterét biztosítja.
Ilyen körülmények és előzmények után kezdődött meg a boszniai probléma végső felgöngyölítése, legalábbis Washingtonban úgy vélik, hogy most erről van szó. A formula, vagyis az, amit erről a jelen pillanatban tudni lehet, egyszerű: a horvátokat és a muzulmánokat addig kell szorongatni, amíg nem vallják be, hogy mindig is szerették egymást. Ezzel alapvetően megváltozik a stratégiai helyzet és az erőviszonyok a terepen. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az együttes muzulmán-horvát hadsereg már felveheti a versenyt a Karadžić-féle regimenttel.
Érdekes, hogy Milošević szerb elnök környezetéből nem érkezik érdemleges reagálás a legújabb diplomáciai fejleményekre. Egyes belgrádi megfigyelők szerint ez azzal magyarázható, hogy megcsappant a Milošević-csapat kezdeményezőkészsége. Pedig ez volt az egyetlen hajtóereje. És ennek a csappanásnak következményei vannak a belpolitikában is. A szuperdinár „varázslata” ugyanis múlóban van, a márka ismét fénylik.
A csodák atyja, Avramović úr sajtóértekezletén az volt a legmeghatóbb, hogy a helyszínen, Dedinjén szebbnél szebb nyugati autók hirdették az új jugoszláv valóságot. Nem kenyérért álltak sorban. És nem is lőttek rájuk gránátokkal. Békésen hazahajthattak, hiszen megtudhatták, hogy az első számú közellenség az úgynevezett „sticung”. Ez annyit jelent, hogy a Mercedesek, vagyis a vállalatigazgatók rendeletet adnak a márka megvásárlására – feláron. A felár mértéke egyenlő az infláció mértékével. De ha az igazgatók jó fiúk lennének, akkor nem követnének el ilyen, hazaárulással felérő gaztetteket. Meg kell hát őket büntetni. Ez lenne a legújabb kezdeményezés célpontja?
Még szerencse, hogy nem a szabadkai villamos.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Füstbe ment szerv
Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >
Virág a kormányzó úr sírján
Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >
Háborús emlékek nyomában
Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >
„Mórahalmon egyeztettek”
Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >
Ökomama
Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >
"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"
„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >
„Szerbiának két külügyminisztere...”
A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >
A jugoszláv rendszerváltás
Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!
A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >