2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Végjáték a Miljacka mentén

A mérhetetlen mennyiségű borzalom a képernyőről akciót szül. Végre?

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Szarajevói kolléganőm rémülten a fejéhez kapott. A képernyőn a CNN on­totta a képeket. Egy Idősebb férfi kétrét görnyedve zokogott.

– De hát ez a fiam barátjának az ap­ja! – kiáltott fel a kolléganőm.

A férfi a képernyőn a fiát siratta, ő volt a 68 közül az egyik. Akit a gyilkos gránátok széttéptek a szarajevói pia­con. Tizenhárom éves volt.

Gyanítom, soha nem fog teljes bizo­nyossággal kiderülni, hogy kik voltak a gyilkosok. Az ENSZ illetékesei az első pillanattól kezdve rendkívül vigyáztak arra, nehogy kitudódjon az Igazság. Ennek csak két magyarázata lehet: vagy tényleg nem tudják az Igazságot, vagy az annyira egyértelmű, hogy az azonnali megtorlás elkerülhetetlen lett volna. Márpedig a nemzetközi körül­mények még abban a pillanatban sem tették volna lehetővé a NATO-gépek akcióját.

Mindenesetre az elviselhetetlenné váló szörnyűségek mégiscsak mozgás­ba lendítették az arra hivatottakat. Csak emlékeztetőül: a boszniai szerbek mögött álló Jugoszláviát azok után súj­tották (nagyobb) szankciókkal, amikor a pékség előtt sorakozókat érte az alat­tomos támadás. Persze Karadžićék ak­kor is muzulmán cselszövésről beszél­tek. És most is kijátszották ezt a kár­tyát. Sőt a költő-pszichiáter-háborús bűnös még a jelenlegi esetben rá is tett egy lapáttal. Genfben ő követelte a nemzetközi bizottság felállítását a tette­sek megnevezése érdekében. így aztán a többségben levő naivaknál szinte be­bizonyította, hogy hegyi bandája feltét­lenül ártatlan. Egyébként nem merné kérni a kivizsgálást. Nem-e?

Sokakat nem is kell ilyen „érvekkel” meggyőzni. A szarajevói piactér elleni merénylet után egy nappal a Zeleni venac nevű belgrádi piacon rögtönzött körkérdést végzett a CNN riportere. Az eredmény: senki, de egyetlenegy em­ber sem akadt, aki csak megengedte volna annak a lehetőségét, hogy a szerbek ilyesmit tehettek. A sokéves te­levíziós propaganda jobban már nem is sikerülhetett. Az égbéli népről szőtt rege valósággá, közös történelmi delíriummá vált.

Ez azonban nem hatotta meg túlsá­gosan a NATO-nagyköveteket, akik február 21-éig adtak haladékot Karadžićeknak, hogy nehéztüzérségüket 20 kilométerre arrább vezényeljék. A Nyugat, úgy tűnik, ezúttal tényleg elha­tározta magát. Akadékoskodni már csak az oroszok tudnak. De mintha Jelcinék sem követnék a Zsirinovszkij-vonalat (aki csak egy ujjal is hozzányúl a testvérekhez, az közös ellenség, aki­vel leszámolunk), és látszólag erélye­sen (a Biztonsági Tanács összehívása) lépnek, valójában azonban ők is az Időhúzás taktikáját választották. A ha­zai közvélemény, de elsősorban az el­lenzéki duma nem nézné jó szemmel, ha Kozirjevék ölbe tett kézzel szemlél­nék a szerb állások bombázását. Ezért kell hadonászni – nézés közben.

A diplomácia történetének egyik kü­lön fejezete lesz Süket telefon címszó alatt az, amit a világ két legbefolyáso­sabb embere, az amerikai Billy és az orosz Borisz műveltek a jobb sorsra ér­demes Bell-találmánnyal. Clinton azt állította, hogy hiába tárcsázott, Jelcin pedig azt, hogy az ő készüléke meg sem szólalt. Korábban, amikor Boriszék telefonja nem akart csöngeni, ál­talában az elnök gyengélkedéséről volt szó. Most azonban más is közrejátsz­hatott. Például az, hogy megvárták, míg elcsitulnak a belső szirénahangok a NATO döntése után.

Végül mégis összejött a telefonparti, és a két elnök nagy egyetértésben el­határozta, hogy közösen oldják meg a boszniai csomót. Utasították külügymi­nisztereiket, hogy egyeztessék a részle­teket. Ez utóbbiak már problémamen­tesen tudták egymást tárcsázni.

Közben megindultak a különböző felségjelzésű hadihajók az Adria felé. Az amerikaiak sajátságos erődemonstrá­cióként még egy valóságos összeütkö­zést Is produkáltak. Az egyik repülő megúszta, a másik lezuhant, de a piló­tának sikerült idejében kiugrania. Mi lesz ott, ha véletlenül komolyra fordul a dolog?

A britek után az amerikaiak is elren­delték diplomáciai személyzetük hoz­zátartozóinak evakuálását Belgrádból és általában Jugoszláviából. Erre mi szükség lehet? – tehetnénk fel joggal a kérdést, hiszen tudomásunk szerint az első számú szerb fővárost nem fenye­geti veszély. Vagy mégis? Inkább arról lehet szó, hogy nyomásgyakorlásnak vagy ijesztgetésnek ez is megteszi. Másrészt viszont ha tényleg sor kerülne Karadžićék megrendszabályozására, akkor a főszerepet játszó amerikaiak nem alaptalanul tartanának a megtor­lástól. Nem tudom, hogy a belgrádiak mire képesek, de Bosznia szerb részé­ben már elhangzottak olyan fenyegeté­sek, hogy bombázás esetén a „nép” akár vasvillákkal is nekimenne például az ott állomásozó franciáknak.

Mindez azonban csak feltételezés,” ami viszont kézzelfogható, hogy Szara­jevóban, akárcsak tíz évvel ezelőtt, most is lesznek téli olimpiai játékok. Igaz, hogy a nemzetköziségével egy ki­csit bajok vannak, hiszen csak szerbek vesznek majd részt rajta, de hát iste­nem, semmi sem tökéletes. A Boszniai Szerb Köztársaság Olimpiai Bizottsága (nem vicc, ne tessék nevetni), mivel sportolóit nem hívták meg Lillehammerba, kénytelen az Igman békés lan­káin megrendezni az örök fáklya játé­kait. Meghívták, mert nem haragtartóak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság el­nökét, Samaranchot.

Most már csak azt nem lehet tudni, hogy ez a hír bomba jó-e vagy nem.

1994. február 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább