2021. december 1. Szerda
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Végjáték a Miljacka mentén

A mérhetetlen mennyiségű borzalom a képernyőről akciót szül. Végre?

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Szarajevói kolléganőm rémülten a fejéhez kapott. A képernyőn a CNN on­totta a képeket. Egy Idősebb férfi kétrét görnyedve zokogott.

– De hát ez a fiam barátjának az ap­ja! – kiáltott fel a kolléganőm.

A férfi a képernyőn a fiát siratta, ő volt a 68 közül az egyik. Akit a gyilkos gránátok széttéptek a szarajevói pia­con. Tizenhárom éves volt.

Gyanítom, soha nem fog teljes bizo­nyossággal kiderülni, hogy kik voltak a gyilkosok. Az ENSZ illetékesei az első pillanattól kezdve rendkívül vigyáztak arra, nehogy kitudódjon az Igazság. Ennek csak két magyarázata lehet: vagy tényleg nem tudják az Igazságot, vagy az annyira egyértelmű, hogy az azonnali megtorlás elkerülhetetlen lett volna. Márpedig a nemzetközi körül­mények még abban a pillanatban sem tették volna lehetővé a NATO-gépek akcióját.

Mindenesetre az elviselhetetlenné váló szörnyűségek mégiscsak mozgás­ba lendítették az arra hivatottakat. Csak emlékeztetőül: a boszniai szerbek mögött álló Jugoszláviát azok után súj­tották (nagyobb) szankciókkal, amikor a pékség előtt sorakozókat érte az alat­tomos támadás. Persze Karadžićék ak­kor is muzulmán cselszövésről beszél­tek. És most is kijátszották ezt a kár­tyát. Sőt a költő-pszichiáter-háborús bűnös még a jelenlegi esetben rá is tett egy lapáttal. Genfben ő követelte a nemzetközi bizottság felállítását a tette­sek megnevezése érdekében. így aztán a többségben levő naivaknál szinte be­bizonyította, hogy hegyi bandája feltét­lenül ártatlan. Egyébként nem merné kérni a kivizsgálást. Nem-e?

Sokakat nem is kell ilyen „érvekkel” meggyőzni. A szarajevói piactér elleni merénylet után egy nappal a Zeleni venac nevű belgrádi piacon rögtönzött körkérdést végzett a CNN riportere. Az eredmény: senki, de egyetlenegy em­ber sem akadt, aki csak megengedte volna annak a lehetőségét, hogy a szerbek ilyesmit tehettek. A sokéves te­levíziós propaganda jobban már nem is sikerülhetett. Az égbéli népről szőtt rege valósággá, közös történelmi delíriummá vált.

Ez azonban nem hatotta meg túlsá­gosan a NATO-nagyköveteket, akik február 21-éig adtak haladékot Karadžićeknak, hogy nehéztüzérségüket 20 kilométerre arrább vezényeljék. A Nyugat, úgy tűnik, ezúttal tényleg elha­tározta magát. Akadékoskodni már csak az oroszok tudnak. De mintha Jelcinék sem követnék a Zsirinovszkij-vonalat (aki csak egy ujjal is hozzányúl a testvérekhez, az közös ellenség, aki­vel leszámolunk), és látszólag erélye­sen (a Biztonsági Tanács összehívása) lépnek, valójában azonban ők is az Időhúzás taktikáját választották. A ha­zai közvélemény, de elsősorban az el­lenzéki duma nem nézné jó szemmel, ha Kozirjevék ölbe tett kézzel szemlél­nék a szerb állások bombázását. Ezért kell hadonászni – nézés közben.

A diplomácia történetének egyik kü­lön fejezete lesz Süket telefon címszó alatt az, amit a világ két legbefolyáso­sabb embere, az amerikai Billy és az orosz Borisz műveltek a jobb sorsra ér­demes Bell-találmánnyal. Clinton azt állította, hogy hiába tárcsázott, Jelcin pedig azt, hogy az ő készüléke meg sem szólalt. Korábban, amikor Boriszék telefonja nem akart csöngeni, ál­talában az elnök gyengélkedéséről volt szó. Most azonban más is közrejátsz­hatott. Például az, hogy megvárták, míg elcsitulnak a belső szirénahangok a NATO döntése után.

Végül mégis összejött a telefonparti, és a két elnök nagy egyetértésben el­határozta, hogy közösen oldják meg a boszniai csomót. Utasították külügymi­nisztereiket, hogy egyeztessék a részle­teket. Ez utóbbiak már problémamen­tesen tudták egymást tárcsázni.

Közben megindultak a különböző felségjelzésű hadihajók az Adria felé. Az amerikaiak sajátságos erődemonstrá­cióként még egy valóságos összeütkö­zést Is produkáltak. Az egyik repülő megúszta, a másik lezuhant, de a piló­tának sikerült idejében kiugrania. Mi lesz ott, ha véletlenül komolyra fordul a dolog?

A britek után az amerikaiak is elren­delték diplomáciai személyzetük hoz­zátartozóinak evakuálását Belgrádból és általában Jugoszláviából. Erre mi szükség lehet? – tehetnénk fel joggal a kérdést, hiszen tudomásunk szerint az első számú szerb fővárost nem fenye­geti veszély. Vagy mégis? Inkább arról lehet szó, hogy nyomásgyakorlásnak vagy ijesztgetésnek ez is megteszi. Másrészt viszont ha tényleg sor kerülne Karadžićék megrendszabályozására, akkor a főszerepet játszó amerikaiak nem alaptalanul tartanának a megtor­lástól. Nem tudom, hogy a belgrádiak mire képesek, de Bosznia szerb részé­ben már elhangzottak olyan fenyegeté­sek, hogy bombázás esetén a „nép” akár vasvillákkal is nekimenne például az ott állomásozó franciáknak.

Mindez azonban csak feltételezés,” ami viszont kézzelfogható, hogy Szara­jevóban, akárcsak tíz évvel ezelőtt, most is lesznek téli olimpiai játékok. Igaz, hogy a nemzetköziségével egy ki­csit bajok vannak, hiszen csak szerbek vesznek majd részt rajta, de hát iste­nem, semmi sem tökéletes. A Boszniai Szerb Köztársaság Olimpiai Bizottsága (nem vicc, ne tessék nevetni), mivel sportolóit nem hívták meg Lillehammerba, kénytelen az Igman békés lan­káin megrendezni az örök fáklya játé­kait. Meghívták, mert nem haragtartóak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság el­nökét, Samaranchot.

Most már csak azt nem lehet tudni, hogy ez a hír bomba jó-e vagy nem.

1994. február 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább