Ma Malvin, Teréz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Brüsszel és Bonn
Állítólag ebben a két nyugati fővárosban döntenek Bosznia sorsáról
Bódis Gábor
Azért biggyesztettem az alcímbe az állítólag szót, mert ilyen csodát már nem egyet láttunk az újkori délszláv háborúk végsőkig elszomorító története során. Ismét előtérbe került egy külső katonai intervenció lehetősége, és az erről szóló döntés sokak szerint éppen Brüsszelben történik.
A vezércikk írásakor a 16 tagállam vezetői éppen első reggeli tárgyalásuknál tartottak. Sőt arról is beszámolhatok, hogy a főszereplő, az amerikai elnök, a belga főváros parkjában fél tucat biztonsági ember kíséretében megtartotta szokásos joggingját. Előző nap mondott beszédében nem sokat foglalkozott a délszláv térséggel. Körülbelül azt mondta, hogy jobb megelőzni a bajt, mint gyógyítani. Konkrétan a katonai intervencióról megállapította, hogy nem érzi fenyegetően közelinek. Más képet alkothat magának a megfigyelő, ha a nyugati tévéállomások műsorait nézi, főleg a CNN-ét. Az említett médiumok szinte olyan hangulatot árasztanak, mint az Irak elleni támadás előtt.
Kétségtelen, hogy Brüsszelben háttérbe szorult az eredeti napirend, amely szerint a NATO bővítéséről tárgyaltak volna. Talán még az sem tudta teljes egészében felizgatni a kedélyeket, hogy a lengyel államfő bojkottálni kívánta a visegrádi csoport (Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia) prágai találkozóját Bill Clintonnal. Walesa szerint ugyanis az amerikaiak a NATO-tagság helyett egy langyos javaslatot tettek a csoportnak, amelynek a hangzatos Partnerség a békéért elnevezést adták. A „nesze semmi, fogd meg jól”-nak az a lényege, hogy összehangolnák a katonai gyakorlatokat és a békefenntartási tevékenységet. Nem kell katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a teljes jogú tagságtól ez olyan messze van, mint a béke Boszniától. A gyári szakszervezetisként felcseperedett Walesa szókimondóan azt mondta, hogy ez egy közönséges zsarolás.
Ami a zsarolást illeti, a valamikori Jugoszlávia lakói regéket mesélhetnének ennek a nemes cselekedetnek a gyakoriságáról. Csupán a be nem tartott ígéretek előzik meg a zsarolást a ranglistán.
Egyfajta zsarolásra hasonlít a katonai intervencióval való fenyegetőzés is. De nem hiszem, hogy az érintetteket ez különösebben megszeppentette volna. A lángoló költőhadvezér, Radovan Karadžić, a Szarajevót bombázó ágyúk mellől megüzente ismét a világnak, hogy „a szerb nép egy világcsoda”. És csodálatossága csak növekszik az iránta táplált ellenszenv mennyiségétől. Na mármost, ezt a kijelentést többféleképpen lehet értelmezni. Szerintem a mondat, mint egész, zagyva badarság. Mások viszont nem így vélekednek, és csak a szerb jelzőt cserélnék fel saját, istenített nemzetük nevével.
De ez most nincs közvetlen összeköttetésben a katonai intervencióval, amelynek árnyéka, mint láttuk, nem árnyékolta be a Pale fölötti eget. Mégis vannak elgondolkodtató körülmények, amelyek nem zárják ki egy példamutató akció megindítását. A brüsszeli tanácskozás egyik főszereplője – távollétében is – Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz szélsőjobboldal első, a választásokon megmérettetett képviselője. A nyugati sajtó olyannyira foglakozik vele, hogy azt már túlbuzgóságnak is lehetne nevezni. Mellesleg az orosz demokrácia jelenlegi felállásában Zsirinovszkij szószátyárkodásából Boris Jelcinnek van a legnagyobb haszna, hiszen joggal követelhet hathatósabb nyugati segélyt az orosz Hitlerre mutogatva. „Ha engem veszni hagytok, akkor ezt kapjátok” – szól Clintonéknak az üzenet. Ez utóbbiak ezt úgy is értelmezhetik, hogy minden hasonló jelenséget csírájában, vagy ha azzal már megkéstek, akkor legalább a további növekedése előtt kell megsemmisíteni. Emiatt, de csak emiatt nem lehet teljesen kizárni, hogy mégis beindul a NATO gépezete. Nagyon sok minden múlik Milošević szerb elnök első számú védőszentjén, Major brit miniszterelnökön, aki mindeddig erélyesen megakadályozta a komolyabb fellépést Boszniában. Most a franciák is megelégelték a paleiak pajkosságát, akik az elmúlt hétvégén azzal szórakoztak, hogy lőtték a szarajevói repülőteret. Ezzel akarták megakadályozni Alija Izetbegovićot, hogy elutazzon Bonnba, és tárgyaljon horvát ellenségkollégájával, Franjo Tuđmannal. Amíg ők Kinkel német külügyminiszter asszisztenciájával valamiben megkíséreltek megállapodni, a boszniai horvátok és muzulmánok változatlan harci kedvvel lőtték egymást Közép-Boszniában. A már említett katonai intervenció tekintetében a bonni találkozó sem elhanyagolható, hiszen amennyiben kibékítik a horvátokat és muzulmánokat, tisztább lesz a képlet, azaz a célpont.
Bárhogyan alakulnak is a dolgok az elkövetkező napokban, attól nem kell tartani, hogy a tartós béke fenyegető közelségbe kerül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Joyce regényét csak fiatalon érdemes olvasni
Pamukot olvasva Újvidékre gondolok. A múltjátvesztett szeretett városomra. Ahogy látom, az új elit újra ki akarja >
Magyar! De milyen?
„Hogyan is vélekedett Márai? Szerinte ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, ahhoz meg kell szabadulni a >
Jedna zemlja, jedan narod, jedan vođa
KONCEPT NELIBERALNE DEMOKRATIJE PREMIJERA VIKTORA ORBANA JE DA SU SVE DRŽAVNE INSTITUCIJE, KAKVE POZNAJE LIBERALNA DEMOKRATIJA, >
„A vajdasági magyarság lapja”?
A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >
A rossz közérzet lázadása
Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >