2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Brüsszel és Bonn

Állítólag ebben a két nyugati fővárosban döntenek Bosznia sorsáról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Azért biggyesztettem az alcímbe az állítólag szót, mert ilyen csodát már nem egyet láttunk az újkori délszláv há­borúk végsőkig elszomorító története során. Ismét előtérbe került egy külső katonai intervenció lehetősége, és az erről szóló döntés sokak szerint éppen Brüsszelben történik.

A vezércikk írásakor a 16 tagállam vezetői éppen első reggeli tárgyalásuk­nál tartottak. Sőt arról is beszámolha­tok, hogy a főszereplő, az amerikai el­nök, a belga főváros parkjában fél tu­cat biztonsági ember kíséretében meg­tartotta szokásos joggingját. Előző nap mondott beszédében nem sokat fog­lalkozott a délszláv térséggel. Körülbe­lül azt mondta, hogy jobb megelőzni a bajt, mint gyógyítani. Konkrétan a ka­tonai intervencióról megállapította, hogy nem érzi fenyegetően közelinek. Más képet alkothat magának a megfi­gyelő, ha a nyugati tévéállomások mű­sorait nézi, főleg a CNN-ét. Az említett médiumok szinte olyan hangulatot árasztanak, mint az Irak elleni támadás előtt.

Kétségtelen, hogy Brüsszelben hát­térbe szorult az eredeti napirend, amely szerint a NATO bővítéséről tárgyaltak volna. Talán még az sem tudta teljes egészé­ben felizgatni a kedélyeket, hogy a len­gyel államfő bojkottálni kívánta a viseg­rádi csoport (Lengyelország, Magyar­ország, Csehország, Szlovákia) prágai találkozóját Bill Clintonnal. Walesa sze­rint ugyanis az amerikaiak a NATO-tagság helyett egy langyos javaslatot tettek a csoportnak, amelynek a hang­zatos Partnerség a békéért elnevezést adták. A „nesze semmi, fogd meg jól”-nak az a lényege, hogy összehangol­nák a katonai gyakorlatokat és a béke­fenntartási tevékenységet. Nem kell katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a teljes jogú tagságtól ez olyan messze van, mint a béke Boszniától. A gyári szakszervezetisként felcseperedett Walesa szókimondóan azt mondta, hogy ez egy közönséges zsarolás.

Ami a zsarolást illeti, a valamikori Jugoszlávia lakói regéket mesélhetné­nek ennek a nemes cselekedetnek a gyakoriságáról. Csupán a be nem tar­tott ígéretek előzik meg a zsarolást a ranglistán.

Egyfajta zsarolásra hasonlít a kato­nai intervencióval való fenyegetőzés is. De nem hiszem, hogy az érintetteket ez különösebben megszeppentette volna. A lángoló költőhadvezér, Radovan Karadžić, a Szarajevót bombázó ágyúk mellől megüzente ismét a világnak, hogy „a szerb nép egy világcsoda”. És csodálatossága csak növekszik az irán­ta táplált ellenszenv mennyiségétől. Na mármost, ezt a kijelentést többfélekép­pen lehet értelmezni. Szerintem a mondat, mint egész, zagyva badarság. Mások viszont nem így vélekednek, és csak a szerb jelzőt cserélnék fel saját, istenített nemzetük nevével.

De ez most nincs közvetlen összeköttetésben a katonai intervencióval, amelynek árnyéka, mint láttuk, nem árnyékolta be a Pale fölötti eget. Mégis vannak elgondolkodtató körülmények, amelyek nem zárják ki egy példamuta­tó akció megindítását. A brüsszeli ta­nácskozás egyik főszereplője – távollé­tében is – Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz szélsőjobboldal első, a választá­sokon megmérettetett képviselője. A nyugati sajtó olyannyira foglakozik ve­le, hogy azt már túlbuzgóságnak is le­hetne nevezni. Mellesleg az orosz de­mokrácia jelenlegi felállásában Zsiri­novszkij szószátyárkodásából Boris Jel­cinnek van a legnagyobb haszna, hi­szen joggal követelhet hathatósabb nyugati segélyt az orosz Hitlerre muto­gatva. „Ha engem veszni hagytok, ak­kor ezt kapjátok” – szól Clintonéknak az üzenet. Ez utóbbiak ezt úgy is értel­mezhetik, hogy minden hasonló jelen­séget csírájában, vagy ha azzal már megkéstek, akkor legalább a további növekedése előtt kell megsemmisíteni. Emiatt, de csak emiatt nem lehet telje­sen kizárni, hogy mégis beindul a NA­TO gépezete. Nagyon sok minden mú­lik Milošević szerb elnök első számú védőszentjén, Major brit miniszterelnö­kön, aki mindeddig erélyesen megaka­dályozta a komolyabb fellépést Boszni­ában. Most a franciák is megelégelték a paleiak pajkosságát, akik az elmúlt hétvégén azzal szórakoztak, hogy lőtték a szarajevói repülőteret. Ezzel akarták megakadályozni Alija Izetbegovićot, hogy elutazzon Bonnba, és tár­gyaljon horvát ellenségkollégájával, Franjo Tuđmannal. Amíg ők Kinkel né­met külügyminiszter asszisztenciájával valamiben megkíséreltek megállapod­ni, a boszniai horvátok és muzulmánok változatlan harci kedvvel lőtték egy­mást Közép-Boszniában. A már emlí­tett katonai intervenció tekintetében a bonni találkozó sem elhanyagolható, hiszen amennyiben kibékítik a horváto­kat és muzulmánokat, tisztább lesz a képlet, azaz a célpont.

Bárhogyan alakulnak is a dolgok az elkövetkező napokban, attól nem kell tartani, hogy a tartós béke fenyegető közelségbe kerül.

1994. január 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább