2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Korszerű-e naplót írni Máraihoz a chat, Face, blog, mail korában?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Mert hogy magyar Újvidéken is lassan annyi marad, mint San Diegóban, Kaliforniában.” Szerbhorváth György (Librarius):

Bezzeg régen, mondhatjuk már megint. Amikor az irodalom után érdeklődő ifjú előszeretettel kukkantott be az írók naplóiba, kotorászott magán- és közéletükben, fürkészte emésztésüket, szerelmi és társasági életüket, a történelem viharait. Magyarul, azt hiszem, már mindörökké Márai Sándor naplói képezik az etalont, de én anno nem kevésbé érdeklődéssel forgattam Thomas Mann (jól meghúzott) naplóit. És örök téma (volt), hogy vajon a naplóíró, mármint a profi író, vagy egyéb művész, tudós, közéleti személy eleve úgy írja-e a naplóit, hogy nem szánja a nyilvánosságnak – noha kiköti, csak ezer év múlva publikálhatók, sőt, halála után azok megsemmisítendők, vagy kisagyában nagyon is ott motoszkál a gondolat, hogy az utókor erre bizony kíváncsi lesz, hisz nagy ember ő. Olykor persze a mindennapi emberek naplói végül érdekesebbek, hitelesebbek, például a társadalomtörténészeknek bizonyosan. Akárcsak a levelezések.

De ki ír ma még naplót? Amikor naponta az is ír, beszámol életéről stb., aki sose írt volna: chat-en, Face-n, e-mail-ben, blogon – ha úgy vesszük, ezek is a naplók, levelezések formái, és akkor a Face-re feldobott képekről, selfikről, kommentekről nem is szóltunk. Életünk sose volt ennyire dokumentált írásban (is), de ha Nobel-díjat is kapunk, ki a fene lesz az – mondjuk egy irodalomtörténész –, aki egyszer majd nekilát a tömérdek anyag (szemét?!) feldolgozásához?

Végel László, Újvidék írója viszont nem most kezdte a naplóírást. Ha jól rémlik, ha jól látom, naplójegyzeteit már a 90-es évek legeleje óta írja s publikálja, azaz a délszláv háborúk kitörése óta. Rendszeresen megjelennek az újvidéki Családi Kör c. hetilapban, s eddig két kötetben is megjelentek összegyűjtve (Időírás, időközben I. és II., 2003, ill. 2011) Most egy harmadik válogatással rukkolt elő – valahol úgy nyilatkozott, fiókjában legalább négykötetnyi napló van még –, amely az 1992-2014-es jegyzetekből válogat, bár 1992-ből csak kettő akad, s utána 2000-től sorjáznak, de ez a koncepció miatt van: mindegyikben Máraival folytat diskurzust, vagy idézi és hozzáfűzi gondolatait, aktualizálja, kibővíti, Márait a közelmúlt Szerbiájába, Vajdaságába ülteti.

Márait az utóbbi 25 éve számosan lovagolták meg kurzusformán, lábszagúan: megdöbbentő élményem volt Békésszentandráson pár éve, hogy amikor belép az ember a könyvtárba, oltárszerűen két könyvespolc fogadja: a baloldalin csak Márai-könyvek sorakoznak, a jobbon meg Wass Albertéi; pedig ha valami nagyon nem illik össze, mint a cukor és a só, az pont Márai és Wass. S noha Márai és Végel életútja közt, mondhatni, semmi hasonlóság sincs, a párhuzam sok tekintetben adott. Nem csak azért, mert mondjuk mindketten így vagy úgy több időt töltöttek el Berlinben, elég sokat utaztak, vagy hogy számos műfajban alkotott egyik, s alkot ma is a másik: regény, dráma, esszé, napló (Végel csak verset nem ír). A sajátos kisebbségi sors köti össze őket: Márai kassai, felvidéki, innen indul el bolyongani a nagyvilágba, míg a szenttamási születésű Végel az onnan 30 kilométerre lévő Újvidéken marad, s ide tér mindig vissza.

Átélik a háborús időket, egyikük sem a régi avagy új rezsim(ek) kedvencei, és óhatatlanul ugyanazok a kérdések merülnek fel ilyenkor: menni vagy maradni? Mit jelent a haza? Mi (volt) a kommunizmus, az áporodott hűbéri álkapitalizmus vagy épp manapság a vadkapitalizmus? Mit tehet az író, aki szabadon akar gondolkodni is? Márai és Végel elmélkedései sok helyütt párhuzamba állíthatók: avagy semmi új a nap alatt.

Ma már persze egy honlapon is kiadható minden, nem kell kiadóra várni. Az effajta tematikus összeállításoknak azonban mégis az az előnye, hogy esszévé, esszékötetté állnak össze, szerkesztettek, és nem egy végeláthatatlan folyamot kapunk. Az azonban bizonyos, hogy Végel jegyzetei – épp rendszerességük okán, ahogyan konzekvensen beszámol arról, mi történik a panelházban, ahol lakik, a közeli boltban, kedvenc kávézóiban, a Duna-parti séták során, a budapesti utakon, amelyeken mindig azzal szembesül, mi a magyar most?, a külföldi utakon, vagy ahogyan olvasmányélményeiről, beszélgetéseiről, írótársairól, fellépéseiről vagy akár az egészségüggyel folytatott küzdelemről ír (ami legalább olyan nehéz, mint magával a betegséggel küzdeni), továbbá a politikáról, a gazdaságról, maffiáról – maradandóbbak lesznek, és a korszak tanulmányozói számára inspirációt, biztos kiindulópontot adnak-adhatnak majd.

Mert hogy magyar Újvidéken is lassan annyi marad, mint San Diegóban, Kaliforniában. Vagy ha vannak is, legalábbis nevük alapján, nevükről lehullott az ékezet (sőt, cirill betűs lett) és a magyart is kerékbe törik, vagy már nem is értik. Ők is már, legfeljebb, gasztromagyarok, és elvétve akad köztük még egy-egy író.

(Gondolom, szimpla hiba, de mily jellemző: szövetgondozóként Farbas Anikó van feltüntetve. Feltételezem, ő Fárbás Anikó, Végel László felesége. Lám, két ékezet még Pesten is eltűnhet.)

Végel László: Négyszermközt Máraival. Naplójegyzetek, 1992-2014. Budapest, Noran Libro, 2014, 164 oldal, 2690 Ft

2015. április 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább