2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Történelemoktatás Szerbiában – halni jó

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Egy szerb töritankönyv meg ugyanúgy nackós, mint egy magyar – de ilyenkor torát üli a térképész is.” Szerbhorváth György (Átlátszó):

Magolni azért kell, hogy felejteni is megtanuljunk. Nemzetről, történelemről megmondják a tutit, gondolkodni nem kell – és kész az ideális állampolgár. Aki kész meghalni a honért.

Dušan T. Bataković: Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. Beograd, Zavod za udžbenike, 2012. (A Szerb Köztársaság oktatási minisztere 2009. szeptember 11-én engedélyezte.)

A magyar nemzet történelmével kiegészítette: dr. Csehák Kálmán és dr. Pál Tibor

Általános iskolai tankönyvet felnőtt legfeljebb akkor vesz a kezébe, ha szülő vagy épp szakértő. Esetleg unokatestvérei megmutatják neki, nézd már meg, mi a túró ez.

Így került kezembe hetedikes unokahúgom törikönyve – Szerbiában, egy túlnyomórészt magyarok lakta faluban járunk. Az én időmben még csak magyar osztályok voltak, ma már szerb is akad. A nyolcvanas években a tanterv elsősorban Tito elvtársra, a partizánok hősies, náciellenes harcára és a szocializmus szépségeire koncentrált. Bár nem maradtak ki az ősemberek, az ógörögök, Róma, a setét középkor, sőt, 1848 sem. Majd az 1944-től a magyarokból álló Petőfi brigád sztorija sem, akik Tito mellett harcoltak. Petőfit betéve tudtuk, mégiscsak közös volt az ellenség, a Habsburgok. Tanultuk a délszláv népek történetét is -  a magyar helyett -, de hát annyi király(gyilkosság), fejedelem, ország, tartomány, nép, törzs, lázadás, háború volt Nyugat-Balkánon, hogy a tanárnő sem boldogult velük. Inkább kétéves kisfiáról anekdotázott.

Főképp ma is a tanártól függ, miből mennyi infót akar beletömni a diákba, akár a libába. Ám ez az A5-ös, 239 oldalas tankönyv (amiből az utolsó 60 jut a magyarokra), még ha teli is van színes képekkel, ábrákkal, térképekkel, keretes anyagokkal, kérdésekkel, oly tömény, hogy ha pálinka lenne, ütné a 72 fokos Tátrateát is – már az előszó után forgott a fejem. Mert a szerző szerint: „A tananyag terjedelme összhangban áll az európai standardokkal. (Sic! – a terjedelme!, nem ám a tartalma…) (…) A történelem tehát nem száraz tények összessége, hanem az emberek azon törekvése, meghatározott történelmi keretek között, hogy a világot, amelyben élünk, továbbfejlesszék és új tartalmakkal bővítsék. A történelem a jelen előcsarnoka.”

A felvezetés ütős, rögtön látjuk, a történelem ismerete valamire való. Rögvest a politikusok jutnak eszünkbe, tipikus elmélkedésük minden emlékmű-koszorúzáson: dicsőséges történelem, múlt nélkül nincs jelen, jelen nélkül nincs jövő(és ezek variánsai). Ám ehhez képest mást kapnak a nebulók. Először is tömérdek adatot – dátumot, számot, személy- és helységneveket, idegen kifejezéseket, mintha az ember agya – ahogy Nietzsche írta a történelem hasznáról és káráról írott esszéjében – káposztáshordó lenne, amibe mindent belegyömöszölünk, utána jól megtapossuk, és eltesszük a pince hűvösébe.

De a történelem itt szinte csak politikatörténet, amit a politikusok csinálnak – s minthogy úgy a XV. századtól indulunk a VII. osztályban, óhatatlanul a nemzetek és államaik kialakulásai, ezek konfliktusai kerülnek a középpontba. Szőr mentén megismerkedünk a kor nagy európai és szerb művészeivel is, de dögöljek meg, ha én ezt mind be tudnám vágni – aki mindezt tudja, minimum ász egy pázmányos töri-gólyatáborban. Hogy egy hetedikesnek miért kell tudnia, mi az a koncílium, a berat, hogy miért írja be füzetébe, mit jelentenek a beglegbégség, a szandzsák és a náhije szavak (még ha a Balkánon is járunk), vagy mi okból kéne megmagyaráznia (tudnia), hogy Nagy-Britanniát miért kerülték el a XIX. századra jellemző forradalmak, arra nehezen találok választ (amúgy sem tudnám rá csak úgy). Utóbbiról előbb Marxot kéne megkérdezni, például.

Egy szerb töritankönyv meg ugyanúgy nackós, mint egy magyar – de ilyenkor torát üli a térképész is. Az ipeki (peći) patriarkátusról szóló részben van egy ragyogó térkép (62. o.) – a város maga ma a független, albánok lakta Koszovó része –, és az 1689-es állapotot ábrázoló térkép első ránézésre azt sugallja, hogy akkor a pravoszláv szerbeké volt a mai Szerbia, de Arad, Esztergom, a Balaton, Zágráb, azaz a fél Kárpát-medence és persze egész Bosznia-Hercegovina is. Pedig hát ez olyasmi, mintha a pápa ma rajzolna egy olyan térképet, hogy ahol katolikusok élnek, na az az ő földje – csak hát a valóság, ugye, más. Kezdeti agymosásnak azonban nem rossz ez.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy egy szerb tankönyvben a szerbek szenvednek az idegen uralom alatt, vándorolnak (épp Magyarországra), de azért fel is emelkednek a Habsburg uralom idején. Az élet harc, háború, felkelés, az egyház szerepe elsődleges. Ha meg kell halni, meg kell halni – első a haza, a nemzet, a fejedelem, az ősi föld. Ráadásul a szerbeket, a szlávokat minden nép uralni akarja, elnémetesíteni, elmagyarosítani. Na de a délszlávok szabadságot akarnak, közben Európát védik a töröktől, az iszlámtól (ismerős, mi?). A nép hősei azok, akik e szent célokért küzdenek.

Az illusztrációk java is erre hajaz: ágyuk, puskák, szablyák, katonák, mártírok, királyok, határőrvidékek, menekülések. Arról kevésbé esik szó, hogy aztán a szerb királyi dinasztiák egymást is úgy nyírták, mint gondos amerikai a ház előtt a füvet.

De a magyar diáknak eközben az amnesztia szó mellett a csitluk, a barjak és az insurrectio szavak jelentésével is tisztába kell jönnie, hogy aztán megválaszolja a kérdést: milyen célokért szállt síkra az Egyesült Szerb Ifjúság, és miért támadta Mihailo fejedelmet? Garantálom, erre a naponta sajtótájékoztatót tartó szerb miniszterelnök sem tudna pontos, egyértelmű választ adni.

De jő az amerikai forradalom, a polgárosodás, a felvilágosodás, az ipari forradalom – igaz, másutt, de tessék tudni, miért fontos a Habeas Corpus Act. Voltaire-től, Rousseau-tól magvas idézeteket magolhatnak a 13 évesek, előbbi véleményét a katolikus egyházról tudni kell. A szótár megmagyarázza, mi a terror, mire jó a guillotine – gyerekek, veszélyes világban élünk! (Ezek szerint mi még a világbékében éltünk, és ennyit tudni sem kellett.)

Azt azért mégsem állítanám, hogy történelemhamisító lenne e könyv (azt bebizonyítandó akadémikusnak kéne lennem, a téma specialistájának). De az azért röhejes, hogy miközben 2006-ban Montenegró függetlenné vált, kivált Kis-Jugoszláviából, amire a szerbek be is pöccentek, ezen, később íródott könyv úgy tárgyalja a feketehegyiek történetét (akik 1914 előtt is önállóak voltak, még Japánnal is hadban álltak 1905-től, bár egymást nem látták, s csak 2006-ban tudtak békét kötni mint két szuverén állam), mintha az szerves része lenne a szerbnek (ehhez képest a boszniai szerbekét vagy épp a koszovóiakét kevésbé emlegetik…)

És hát persze az etnikai térképeken mindig kiválóan lehet szórakozni: Az Osztrák-Magyar Monarchia népei 1878 után címűn Bosznia-Hercegovinában csak szerbek és horvátok laknak (muzulmánok, azaz bosnyákok nem), a tucatnyi kisebbség jelzésére sincs mód. S szépen elhatárolódik itt a német (ami osztrák lenne amúgy), vagy ellenkezőleg, a világoskékkel jelzettekről nem is jelzik, hogy ezek svábok, szászok, azaz ők a németek. De azért nem panaszkodhatunk, Székelyföld egy nagy piros folt a zöld román tengerben.

Aztán jöhet a magyar blokk, 1526-tól 1867-ig. Nem fogunk itt most azon szívózni, hogy azért a labanc-kuruc szembenállás nem volt oly egyértelmű, ahogy azt még a mi fejünkbe verték, s hogy mennyi a megválaszolatlan kérdés az erdélyi fejedelemség felemelkedése és hanyatlása kapcsán; ki volt valójában áruló. Vagy ki volt az igazi hazafi, Kossuth vagy Széchenyi, netán Deák? De hogy a merkantilizmusról miért Erdély kapcsán esik szó (meg minek ilyen korán?), az az UFO-aktákba illik. És szép ám II. Rákóczi szabadságharca (ha már a róla elnevezett utcában lakunk szülőfalumban), hogy kivertük a törököket, de nem hiszem, hogy egy vajdasági magyar diáknak betéve kéne tudnia a 18. században élt gróf Hadik András életrajzát (na, kinek van meg, ki ő? – nekem biztos nincs).

Némi szó esik ugyan a művelődésről – de hogy Bácska a törökök után elnéptelenedett, mocsaras semmivé vált, az nem téma, s az is fél oldalacska, Mária Terézia miképp telepítette be ama vidéket, ahol a tankönyv felett gubbasztó tanuló él. Hogy milyen körülmények közt éltek akkor, vagyis a társadalomtörténet ismét hiányzik: a fontos ismét a harc, a forradalom, a nemzet. Fegyver, csata, halál. A képeken ismét hadvezéreket, tábornokokat, csatákat, trónfosztást látunk – gyerekek, az élet harc, az élet politika!

Aztán meg csodálkozunk, hogy aki ma nem emigrál nyugatra dolgozni, egy lehetőséget lát a boldogulásra: belép a pártba. Mert úgy látta: csak így kerülhet majd be a történelemkönyvbe.

2015. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2015. április 9. 18:43:42

Gyurikám,
Gondolom itt csak elírás történhetett???:
"De jő az amerikai forradalom, a polgárosodás, a felvilágosodás, az ipari forradalom ? igaz, másutt, de tessék tudni, miért fontos a Habeas Corpus Act. Voltaire-től, Rousseau-tól magvas idézeteket magolhatnak a 13 évesek, előbbi..."
Te a francia forradalomra gondoltál-de állandóan Amerika jár a tudatalattidban???
Üdv. és javítsatok!Ha már ilyen komoly munkát végeztél...

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább