2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Itt és ott, ott és itt

Gerold László
Gerold László

„Értik-e majd OTT úgy a nézők, ahogy mi értjük ITT?” Gerold László (Vajdaság Ma):

A napokban, ahogy ezt olvasni, látni, hallani lehetett a média különböző eszközeiben, az Újvidéki Színház Bánk bán előadását besorolták az idei POSZT műsorába. Kétségtelenül jó hír, amely megerősíti a színház tavalyi pécsi sikereit. Nem hiszem, hogy lenne valaki a színházba járók közül, aki – még ha történetesen nem is tetszett az Urbán András rendezte előadás – ne fogadta volna örömmel a fesztiváli meghívást. Ha valahol helye van ennek az előadásnak, az minden kétséget kizáróan az összmagyar színházi seregszemleként számon tartott Pécsi Országos Színházi Találkozó.

Magam is örülök a meghívásnak. Ugyanakkor féltem is az előadást. (…)

Az újvidéki Bánk bánra is érvényes, amit a pesti Krétakörről író kritikus, Jászay Tamás így fogalmaz meg a Színház márciusi számában: „társadalmilag releváns kérdéseket vet fel, és a nézőtől nem egyszerűen bólogatást vagy elutasítást, hanem valódi részvételt és érett véleménynyilvánítást követel”. (Zárójeles kitérő: ezért is sajnálatos, hogy nem lett tárgya például egy szombat esti tévéműsornak!)

Esetünkben – a magyar irodalmi hagyomány kultikus drámájának fölöttébb rendhagyó rendezői olvasata, mely Katona József művét ürügyként használta fel egy mai, mondhatnánk politikai előadáshoz – az említett társadalmi hasznosságon nem mellőzhető kisebbségi problematika is értendő, amennyiben a megmaradás, a drasztikus létszámcsökkenés annak tekinthető, márpedig igen.

Ezért mondható, hogy az újvidéki előadás ide készült, hozzánk szól, a mi közegünkben van otthon, itt él.

A POSZT-on viszont egy másik közegbe kerül. Más beállítottságú nézők előtt kell helytállnia. Kétszeresen is. Egyfelől olyan Bánk bán-előadásként, melyben az iskolás tananyagként is ismert dráma csupán háttércselekményül szolgál. Másfelől pedig társadalmi vonatkozások tekintetében. Értik-e majd OTT úgy a nézők, ahogy mi értjük ITT?

Semmiképpen sincs szándékomban lebecsülni a fesztiváli közönség fogékonyságát, de a színháztörténet számos olyan esetet ismer, amikor közegváltás során háttérbe szorultak, észrevétlenek maradtak az eredi helyszínen jól működő ötletek, elképzelések. Bizonyításul csupán két példát hoznék fel.

Történt néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a modern, avantgárd színházi törekvések belgrádi seregszemléjére, a BITEF-re meghívták a pesti Vígszínház Képzelt riport egy popfesztiválról című zenés produkcióját, amely a magyar színházi életben olyan szenzáció volt, mely bátran szembement a operettkultusszal. Belgrádban azonban, ahol az operettnek szinte semmilyen hagyománya, divatja nem volt, az előadást teljes értetlenség fogadta. Legfeljebb egy-egy dallam maradt meg a nézőkben. Semmi több. A másik példa az Újvidéki Színház Robert Kolar rendezésében 1997-ben (az év nem mellékes!) színre vitt Koldusoperája, melynek magyarországi előadása egyértelmű bukás volt. S nem azért, mert művészi szempontból sok hibája volt, mert volt, hanem azért, mert az ottani közönség nem ismerte fel azt a politikai véleménynyilvánítást, amely a miloševići rendszer, sőt az ország ura és nejének merész bírálataként fogalmazódott meg, s amit a mi közönségünk leplezetlen örömmel vett tudomásul.

A közegcsere semmiképpen sem veszélytelen. Nem véletlen, hogy bennem a meghívás kiváltotta öröm némi féltéssel párosul. Ezért fogom, ezért kell érdeklődéssel figyelni az Újvidéki Színház pécsi vendégszereplésének visszhangját. Vajon az, ami ITT kiválóan működött, hogy fog OTT ugyanígy funkcionálni? Ismerve a rendező és a társulat profizmusát, bízni kell abban, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a jó fogadtatás érdekében.

2015. március 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább