Ma Tamás, Perpétua, Felicitász névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Itt és ott, ott és itt
Gerold László
„Értik-e majd OTT úgy a nézők, ahogy mi értjük ITT?” Gerold László (Vajdaság Ma):
A napokban, ahogy ezt olvasni, látni, hallani lehetett a média különböző eszközeiben, az Újvidéki Színház Bánk bán előadását besorolták az idei POSZT műsorába. Kétségtelenül jó hír, amely megerősíti a színház tavalyi pécsi sikereit. Nem hiszem, hogy lenne valaki a színházba járók közül, aki – még ha történetesen nem is tetszett az Urbán András rendezte előadás – ne fogadta volna örömmel a fesztiváli meghívást. Ha valahol helye van ennek az előadásnak, az minden kétséget kizáróan az összmagyar színházi seregszemleként számon tartott Pécsi Országos Színházi Találkozó.
Magam is örülök a meghívásnak. Ugyanakkor féltem is az előadást. (…)
Az újvidéki Bánk bánra is érvényes, amit a pesti Krétakörről író kritikus, Jászay Tamás így fogalmaz meg a Színház márciusi számában: „társadalmilag releváns kérdéseket vet fel, és a nézőtől nem egyszerűen bólogatást vagy elutasítást, hanem valódi részvételt és érett véleménynyilvánítást követel”. (Zárójeles kitérő: ezért is sajnálatos, hogy nem lett tárgya például egy szombat esti tévéműsornak!)
Esetünkben – a magyar irodalmi hagyomány kultikus drámájának fölöttébb rendhagyó rendezői olvasata, mely Katona József művét ürügyként használta fel egy mai, mondhatnánk politikai előadáshoz – az említett társadalmi hasznosságon nem mellőzhető kisebbségi problematika is értendő, amennyiben a megmaradás, a drasztikus létszámcsökkenés annak tekinthető, márpedig igen.
Ezért mondható, hogy az újvidéki előadás ide készült, hozzánk szól, a mi közegünkben van otthon, itt él.
A POSZT-on viszont egy másik közegbe kerül. Más beállítottságú nézők előtt kell helytállnia. Kétszeresen is. Egyfelől olyan Bánk bán-előadásként, melyben az iskolás tananyagként is ismert dráma csupán háttércselekményül szolgál. Másfelől pedig társadalmi vonatkozások tekintetében. Értik-e majd OTT úgy a nézők, ahogy mi értjük ITT?
Semmiképpen sincs szándékomban lebecsülni a fesztiváli közönség fogékonyságát, de a színháztörténet számos olyan esetet ismer, amikor közegváltás során háttérbe szorultak, észrevétlenek maradtak az eredi helyszínen jól működő ötletek, elképzelések. Bizonyításul csupán két példát hoznék fel.
Történt néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a modern, avantgárd színházi törekvések belgrádi seregszemléjére, a BITEF-re meghívták a pesti Vígszínház Képzelt riport egy popfesztiválról című zenés produkcióját, amely a magyar színházi életben olyan szenzáció volt, mely bátran szembement a operettkultusszal. Belgrádban azonban, ahol az operettnek szinte semmilyen hagyománya, divatja nem volt, az előadást teljes értetlenség fogadta. Legfeljebb egy-egy dallam maradt meg a nézőkben. Semmi több. A másik példa az Újvidéki Színház Robert Kolar rendezésében 1997-ben (az év nem mellékes!) színre vitt Koldusoperája, melynek magyarországi előadása egyértelmű bukás volt. S nem azért, mert művészi szempontból sok hibája volt, mert volt, hanem azért, mert az ottani közönség nem ismerte fel azt a politikai véleménynyilvánítást, amely a miloševići rendszer, sőt az ország ura és nejének merész bírálataként fogalmazódott meg, s amit a mi közönségünk leplezetlen örömmel vett tudomásul.
A közegcsere semmiképpen sem veszélytelen. Nem véletlen, hogy bennem a meghívás kiváltotta öröm némi féltéssel párosul. Ezért fogom, ezért kell érdeklődéssel figyelni az Újvidéki Színház pécsi vendégszereplésének visszhangját. Vajon az, ami ITT kiválóan működött, hogy fog OTT ugyanígy funkcionálni? Ismerve a rendező és a társulat profizmusát, bízni kell abban, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a jó fogadtatás érdekében.
Következő cikk: A múlt orwellesítése
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A legújabb kapitalista menstruáció ideje
A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >
(Meg)marad, vagy nem?
Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >
Gurul a dinár, gurul a forint
Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >
Ki a jó magyar és ki nem az
Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >
A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?
Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >