2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Itt és ott, ott és itt

Gerold László
Gerold László

„Értik-e majd OTT úgy a nézők, ahogy mi értjük ITT?” Gerold László (Vajdaság Ma):

A napokban, ahogy ezt olvasni, látni, hallani lehetett a média különböző eszközeiben, az Újvidéki Színház Bánk bán előadását besorolták az idei POSZT műsorába. Kétségtelenül jó hír, amely megerősíti a színház tavalyi pécsi sikereit. Nem hiszem, hogy lenne valaki a színházba járók közül, aki – még ha történetesen nem is tetszett az Urbán András rendezte előadás – ne fogadta volna örömmel a fesztiváli meghívást. Ha valahol helye van ennek az előadásnak, az minden kétséget kizáróan az összmagyar színházi seregszemleként számon tartott Pécsi Országos Színházi Találkozó.

Magam is örülök a meghívásnak. Ugyanakkor féltem is az előadást. (…)

Az újvidéki Bánk bánra is érvényes, amit a pesti Krétakörről író kritikus, Jászay Tamás így fogalmaz meg a Színház márciusi számában: „társadalmilag releváns kérdéseket vet fel, és a nézőtől nem egyszerűen bólogatást vagy elutasítást, hanem valódi részvételt és érett véleménynyilvánítást követel”. (Zárójeles kitérő: ezért is sajnálatos, hogy nem lett tárgya például egy szombat esti tévéműsornak!)

Esetünkben – a magyar irodalmi hagyomány kultikus drámájának fölöttébb rendhagyó rendezői olvasata, mely Katona József művét ürügyként használta fel egy mai, mondhatnánk politikai előadáshoz – az említett társadalmi hasznosságon nem mellőzhető kisebbségi problematika is értendő, amennyiben a megmaradás, a drasztikus létszámcsökkenés annak tekinthető, márpedig igen.

Ezért mondható, hogy az újvidéki előadás ide készült, hozzánk szól, a mi közegünkben van otthon, itt él.

A POSZT-on viszont egy másik közegbe kerül. Más beállítottságú nézők előtt kell helytállnia. Kétszeresen is. Egyfelől olyan Bánk bán-előadásként, melyben az iskolás tananyagként is ismert dráma csupán háttércselekményül szolgál. Másfelől pedig társadalmi vonatkozások tekintetében. Értik-e majd OTT úgy a nézők, ahogy mi értjük ITT?

Semmiképpen sincs szándékomban lebecsülni a fesztiváli közönség fogékonyságát, de a színháztörténet számos olyan esetet ismer, amikor közegváltás során háttérbe szorultak, észrevétlenek maradtak az eredi helyszínen jól működő ötletek, elképzelések. Bizonyításul csupán két példát hoznék fel.

Történt néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a modern, avantgárd színházi törekvések belgrádi seregszemléjére, a BITEF-re meghívták a pesti Vígszínház Képzelt riport egy popfesztiválról című zenés produkcióját, amely a magyar színházi életben olyan szenzáció volt, mely bátran szembement a operettkultusszal. Belgrádban azonban, ahol az operettnek szinte semmilyen hagyománya, divatja nem volt, az előadást teljes értetlenség fogadta. Legfeljebb egy-egy dallam maradt meg a nézőkben. Semmi több. A másik példa az Újvidéki Színház Robert Kolar rendezésében 1997-ben (az év nem mellékes!) színre vitt Koldusoperája, melynek magyarországi előadása egyértelmű bukás volt. S nem azért, mert művészi szempontból sok hibája volt, mert volt, hanem azért, mert az ottani közönség nem ismerte fel azt a politikai véleménynyilvánítást, amely a miloševići rendszer, sőt az ország ura és nejének merész bírálataként fogalmazódott meg, s amit a mi közönségünk leplezetlen örömmel vett tudomásul.

A közegcsere semmiképpen sem veszélytelen. Nem véletlen, hogy bennem a meghívás kiváltotta öröm némi féltéssel párosul. Ezért fogom, ezért kell érdeklődéssel figyelni az Újvidéki Színház pécsi vendégszereplésének visszhangját. Vajon az, ami ITT kiválóan működött, hogy fog OTT ugyanígy funkcionálni? Ismerve a rendező és a társulat profizmusát, bízni kell abban, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a jó fogadtatás érdekében.

2015. március 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább