Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán vélt valósága. Avagy a szólásnak az szabadsága a gecibomba után
„Orbán végigsétál a tribünön, engedi, hogy megérintsék, arcán üdvözült mosoly.” Magyar Narancs, 444.hu, Tóta w. Árpád (hvg.hu):
Orbán ünnepi üzenete: mindent elhiszel nekem, ostoba magyar nép!
(...) A fideszes álvalóság toposzait Orbán Viktor mondja el újra, fújja ugyanazt a nótát. Az üres, gondolattalan retorikai fordulatok – örök zsinórmérték, ezerszáz éves Kárpát-medence, nagyjaink csillagmezeje, a Jóisten segedelme stb. – mellett kifejezetten bántó ostobaságokat is megengedett magának. 1956-ot például egy focimeccshez – mi máshoz? – hasonlította, mert akkor „mindenki drukkolt a partvonalról, de senki sem futott a pályán”. A Habsburgokat a multikkal hasonlította össze a nemzet első történésze, ami korántsem meglepő, ha azon a szellemi színvonalon mozgunk, ahonnan kijelenthető, hogy már a mohácsi vereség is a népnyúzó bankok hibája volt. De a II. világháború se bonyolult képlet: „a muszkák a labancoknak támadtak, és a labancok a muszkáknak”. Ilyen egyszerű az élet Orbán Viktor világában, csak jó messzire kell félretolni a józan észt és a becsületet.
Azt olvassuk több helyen, hogy a kormányoldalon nagy várakozás előzte meg Orbán ünnepi beszédét. Így szokott ez lenni: a tábor tőle várja a megoldást a bajban. De Orbán megint nem mondott semmit. Miért, az valami, hogy most is szabadságharcot kell vívnunk, mindig, minden pillanatban, a világ végezetéig? Vagy az gondolat, hogy „minden magyar felelős minden magyarért”?
Nem, ez éppen a gondolat hiánya. Üres monológ a színpadon, amely csak a törzsközönséghez szól. De most már egyre többen látnak be a színfalak mögé, és egyre többen tudják, hogy amikor a beszéd végén felharsan a „Viktor, Viktor” – logikusan, hiszen Orbán is önmagát ünnepelte elsősorban, mint a jelen legnagyobb szabadságharcosát, az Európának is példát mutató hőst –, akkor nem „a nép szavát” halljuk, hanem a válogatott statiszták kiabálását a gondosan kivágott képsorokon.
Orbán végigsétál a tribünön, engedi, hogy megérintsék, arcán üdvözült mosoly. Talán tényleg elhiszi, hogy amit maga körül lát, az a valóság.
XXX
Parti Nagy: Orbán önmaga dermesztő paródiájává vált
Parti-Nagy Lajos költő beszélt arról, hogy neki a nyelve is a nemzet, úgyhogy különösen rosszul érinti, ami történik. Hogy
“az a haza a haza, amit a fölszállott pávák összetörvénykeztek”.
Parti-Nagy arról is beszélt, hogy Orbán Viktor ma “önnön dermesztő paródiájává vált”, az ország pedig Orbán terepasztalává, rajta mindannyiunkkal.
XXX
Közszolgálati helikopterezés
Megkezdte adását a közmédia hírtévéje, amely állítólag az első számú hírforrás szeretne lenni; különösen miután Simicska Lajos bedobta a gecibombát. Az első nap észveszejtő bakiparádéval indul, de nemcsak a lámpaláz mutatkozik meg, hanem az előre megfontolt szándékú, különösen kegyetlen ostobaság is.
Lényegében egész délelőtt annyit tudtunk meg, hogy március 15-e van. Rajtuk kívül aligha van hírszerkesztő, aki szerint jó ötlet perceken át tolni a vakpalit és a zászlófelvonást a Kossuth térről. Ezt viszont becsületesen feldolgozták, kiküldött tudósító jelenti, hogy ma a gyalogsági és a lovassági zászlót is láthatja, aki kimegy ünnepelni. Ezeken úgynevezett farkasfogas díszítés látható.
Az alázatos puhatestűséggel nem lesz gond, már délelőtt vendégül látták Karas Monika NMHH-elnököt, aki reménykeltő újszülöttnek nevezte az M1-et, amihez szeretettel és büszkeséggel kell viszonyulni. A stáb viszont elképesztő állapotban van, különösen figyelembe véve, hogy a köztévének több pénze van műsorkészítésre, mint az összes többi magyar csatornának együtt. A tudósítók sorozott állomány benyomását keltik, összevissza habognak, zavartan billegnek a kamera előtt, felbuknak a saját nyelvükben.
(...) Eddig egyébként egy hírértékű esemény történt: tüntetők jelentek meg Orbán beszéde előtt, amiből dulakodás lett. Ezt természetesen nem találta meg az M1, de hát legendás tehetségük van elkerülni az efféle történéseket.
Az irgalmatlan bukás ezután szinte garantált – lenne, ha ez nem a közmédia lenne. Itt megbukni nem lehet, hiszen akkor már a mai műsor megtervezésekor kirúgták volna a legénységet. Nyilván azzal se lesz gond egy darabig, hogyha ezt a cuccot pont ugyanazok és ugyanazért fogják nézni, akik annak idején Anettkát. Csakhogy Anettka nem a mi nyolcvanmilliárdunkból mutogatta pucér alkalmatlanságát, és senki se várta tőle, hogy visszahozza a kormányzást a szarból.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >