2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Miért sz@r a magyar irodalom?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Csak nosztalgiáznak a vének, hogy régen minden jobb volt, még a krumplileves is.” Szerbhorváth György (Librarius):

Nem szoktam magyar íróként bemutatkozni, így akár azt is mondhatnám, nem érint a téma. Tamás Gazsi ugyanis letámadta Spiró Györgyöt, hogy hülye, és különben is, a magyar irodalom 1990 után egy nagy rakás ganéj, bezzeg 1990 előtt hat hónaponként több jelentős mű született, mint az utóbbi 25 évben.

Most erről folyik a vita a mancs.hu-n. Van, aki szerint TGM-nek meg a másutt hasonló gondolatot megfogalmazó Réz Pálnak, a volt Holmi volt főszerkesztőjének van igaza, mások szerint nincs, és csak nosztalgiáznak a vének, hogy régen minden jobb volt, még a krumplileves is (ez utóbbiban biztosak vagyunk). Mindenki Nemes Nagy Ágnesbe volt szerelmes, bezzeg ma! (Egy versét se tudnám felidézni, mea culpa.)

Nem tudom, ezt milyen algoritmussal, digitronnal vagy akár fejbe’ hogy lehet kiszámolni. Talán az MTA Irodalomtudományi Intézetét kéne felhívni, hátha van valami katalógusuk, és egy, a problémát orvosolni igyekvő bizottság szavaz minden egyes versről, novelláról, regényről, drámáról, remekmű-e vagy se. És benyomják az SPSS nevű programba (statisztika), és kinyomja a végeredményt, szignifikancia-szintet mutatva, szórásilag, ha nem értenék.

EGYÉBKÉNT ÉN A LEGNAGYOBB MAGYAR ÍRÓNAK THOMAS MANNT TARTOM,

minden lefordított sorát elolvastam ifjúkoromban, a javát nyilván sznobizmusból, istenem, erre születtünk, olvasunk össze-vissza, néha ez tetszik, néha meg amaz. Szintén remekművekként olvasom szülőfalum dilettáns íróinak munkáit, egyfelől megtudom, mi történik otthon, másfelől van min vidulni. De félre ne értsék: ez nem sértés, tényleg érdekel, mit írnak s hogyan írnak meg.

TGM-nek amúgy nem ez az első kirohanása a magyaríró ellen, x éve azon elmélkedett, hogy a magyaríró miért nem tudja leírni két tinédzser lány mobiltelefonos beszélgetését a villamoson ülve. Halkan hellózunk: azért, mert nem titkosszolga, s maximum csak az egyik felet hallja, és különben is, a lányok is annyit bazmegelnek, hogy abból irodalom nem lenne. Ha leírnák az írók, ha nem. 52 bazdmeg és apámfasza egy perc alatt még nem próza. Különösen fényes vád, hogy a magyar írók nem tudják megírni, mi történt itt a rendszerváltás után. Tetszettek volna maguk megírni, TGM és Réz Pál.

Próza az, amit kinyomtatnak, és igen, Ottlik nekem a legnagyobb. Ám az utóbbi években nagy volt Borbély Szilárd, akit József Attila „kárára” olvastam. Vagy Péterfy Gergely, aki magát Kazinczyt szorította háttérbe (akit úgyse olvastam, nálunk nem tanították). Vagy Pintér Béla drámái, leírva, kötetben Örkény Istvánt túrták ki friss olvasmányélményeimből, bár a litera.hu-n a kedvencemnek neveztem.

Így megy ez. Bár TGM-től, a filozófustól megkérdezhetnénk, miért pont az írókat cseszteti, miért nem néz körül saját szakterületén? Bezzeg Lukács Györgyöt olvasta anno a fél nyugat, igaz, a végén már senki sem értette. Vagy hogy hol van Neumann, Teller, Rubik utódja? És a történészek? Nem beszélve a focistákról. Vagy a festőkről és zenészekről. Szociológusokról és … Jó, állítólag a pornóban megvan a világhír, pedig 1990 előtt sehol se voltunk.

Réz Pál, idézzük, így vélekedett:

Furcsa, hogy a kommunizmusban több jelentős író alkotott, mint a szabad időkben.

Ez így igaz, Moldova György másfél millió példányban adta el több, mint száz könyvét, bár termékenysége a rendszerváltás után még nőtt is. Igaz, azóta nem tartják őt írónak, de 1990 előtt igen (digitális akadémiánk halhatatlanunk ő is, zsebünk bánja). Erről meg az jut eszünkbe, hogy megkérdezték egyszer Yehudi Menuhint, hogy van az, hogy oly sok remek zsidó hegedűs és karmester van, mint ő is? (Ugyanezt kérdezték Lajkó Félixtől is, bácskai zenész vonatkozásban.) Amire ő is, Lajkó is úgy válaszolt:

Igen, sok remek hegedűs van, de legalább annyi rossz is.

Így volt ez a kommunizmus alatt is, amikor vagy ezer író élt meg abból, hogy odaköpött egy verset, odanyalt, ahova köllött, jó is v’ót az, megélhetési íróilag. Újvidéken az Új Symposion-ban soronként fizettek, ezért lett hát annyi prózavers. Kétszáz sorért annyi járt, mint az anyja takarítónői fizetése, számolt be erről anno Tari István költő, politikus, aki azért nem egy Ady Endre, bár sokat aggódik a magyarságért.

 

Ma meg egy kezünkön megszámolhatjuk, hány író él meg szépirodalmi alkotásaiból, ők is főleg külföldi jogdíjaikból, bár ha a hatalom íróbérenceit hozzászámítjuk, a szám mégis nagyobb. Az internet korában persze bárki bármit publikálhat, de az, ahogyan a két említett jeles figura az ún. társadalmi rendszertől teszi függővé, ezzel hozza össze, hány remekmű született, nos, izé, ciki. Teher alatt nő a pálma? Értelmezhetetlen, mit akarnak mondani – de ez egy korszak vége is így, szerencsére.

Imádom a szülőfalum, ott viszont épp egy ezzel ellentétes diskurzus dívik évtizedek óta: hogy ez az írók falva, hisz annyi remek írót adott népünknek. Aki kitalálja, mely faluról van szó, illetve megnevez egy (1) jelentős szépírót, ezentúl ingyenesen olvashatja a librarius.hu-t. Hátha talál itt is egy jelentős művet, vagy se – de legalább olvasni fog.

2015. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább