2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Ha meghallom azt a szót, hogy kultúra ...

... rögtön ezek a rohadt bevándorlók (én) jutok az eszembe

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Köztem és a kormányzat és az őket kiszolgálók közt van ám a legnagyobb kulturális távolság.” 

Nem új ez a diskurzus arról, hogy az a nagy bé probléma, hogy az őslakosok és a köztük élő, akár első-, akár másod-harmad stb. generációs bevándorlók közt nagy a kulturális különbség, ezért nem megy a beilleszkedés, ily mód az együttélés. (Ahol mégis megy, az meg valami kirívó példa...)

A kormányfő már erről regélt augusztusban is, akkor még csak azon a szinten, hogy nem vehető át a kínai, japán stb. ázsiai modell a gazdaságban, mert az kulturálisan más. Azt már százszor leírták, hogy nem egyfajta kapitalizmus van a világon, de erről itt most nem regélnék. Na meg  tény, illetlenség Japánban orrot fújni, ahogy ma már bunkóság a nyugati világban mások előtt szellenteni, pedig ez régen nem a királyok előjoga volt.

A kultúra persze iszonyatosan tág fogalom, beletartozhat akár a sport is (hogy a kormányzatiak értsék. pl. a latin focikultúra), a használati tárgyak (a jó magyar köcsögök), a mindennapi viselkedés szabályai, a tudomány, a művészetek, sőt, a műkörömépítés is. S értem én, hogy a kormányfőnek meg az utána rohanóknak az ázsiaiakkal (sárgákkal), afrikaiakkal (niggerekkel) van a bajuk,  a nem keresztényekkel, erről szól a nyugati (szélső)jobb, nemzeti radikális duma is (pedig pl. Afrikában egyre több a keresztény), s nem az idetántorgó, határon túli magyarokkal (pedig olyanból is jó párat ismerek, aki kőbunkó...)

Emiatt jutott eszembe – mint elsőgenerációs külhoni magyar bevándorló (pontosabban háromszor vándoroltam Budapestre, egyetemistaként, aztán a háború miatt menekültként, majd mint munkavállaló –, hogy voltaképp mit is jelent a kulturális távolság? A bőrszínt, a vallást, a neveltetést, a nyelvtudást?

Nem volt nehéz rájönnöm, hogy köztem és a kormányzat és az őket kiszolgálók közt van ám a legnagyobb kulturális távolság. Velük nem tudok szót érteni – mint például egykori kollégámmal, aki a napot 2009-ben még a Népszava olvasásával kezdte, nagy áhítattal, ma meg – nagy a család! –  valamelyik minisztériumi osztályon osztogat vagy fosztogat (n.b. ő erdélyi elsőgenerációs bevándorló). Na velük nem tudnék én már együtt dolgozni. Viszont kisebb vagy nagyobb sikerrel x-számú munkahelyen dolgoztam már zsidóval (vagy zsidó származásúval), ma a szomszéd irodában három roma dolgozik, velük is kijövök, főnökeim közt volt már – igaz, nem elsőgenerációs, de - tótságára emlékező, vagy sváb (vér szerint háromnyolcadiglan én is az lennék), elsőgenerációs erdélyi (mit erdélyi, székely!) főnököm, vagy szabolcsi parasztgyerek származék boss, de budai úrigyerek is. Ezekkel ki tudtam/tudok jönni, részben a szakmaiság köt bennünket össze, részben csak úgy. (Talán épp az idevándorolt vajdaságiakkal tartom kevésbé a kapcsolatot, ha már, akkor inkább az otthoniakkal, már csak nosztalgiából is.) Ugyanakkor arra is akadt példa, hogy szerbek közt szégyelltem magam más magyarok miatt. Például amikor Belgrádban megkérdezték: mi a francot csinál ez a ti kormányfőtök?

De félreértés ne essék, Gyurcsány és egykori társasága, zuschlágostul-cenzor-lendvaistól, is ugyanakkora kulturális távolságra áll tőlem, mint emezek. Hát még a jobbikosok. Viccből mondom: előbb lennék iszlamista, mint félkatonai szittya betyár gárdista (egyik se leszek).

Ám az igazi kulturális különbség nem ott van, hogy én nem járok a budai elit vendéglőkbe és nem telik százezres vodkára. Hanem például ott, hogy ha jut jegy, eljárok Pintér Béla előadásaira vagy a Katonába, az újvidéki és szabadkai színházakba. Néha írok is róluk. Olvasok friss magyar regényeket, verseket, esszéket. Oké, az opera nem a kedvencem, zenét is főleg itthon hallgatok, hol mit, viszont nem a felcsúti stadionban szotyolázok. A múzeumokat nem a festmények ára miatt látogatom, és a két legnagyobb budapesti könyvtárba is van éves bérletem (pedig elég drágák a fizuhoz képest, Norvégiában mindez tök ingyenes még a bevándorlóknak is). A történelmet, szociológiát stb. meg nem harmadrangú, összeesküvés-elméleteket ápoló magazinokból, honlapokról, a wikiről tanulmányozom, hanem ... de nem sorolom a szerzőket, mert fellengzősnek tűnnék.

Kihagytam valamit a kultúra területéről? Bizonyosan. A minap mentem az egyik egyetemre hablatyolni, és összefutottam egyik egykori lakótársammal, Omárral Nigériából. Ő most e magyar egyetemen az Afrika-referens (hogy ez mit jelent, nem volt időnk megbeszélni). 15 éve jókat röhögtünk és egymás kajájából ettünk (ő kézzel ette a kuszkusz-félét és a húst is, még ha paprikásszerű afrikai specialitás is volt). De most visszaemlékeztünk arra, miket röhögtünk egy Fradi-meccset nézve a tévén, mert a magyar foci már akkor semmilyen volt.

Nos, Omár azóta is közelebb áll hozzám kulturálisan, ez a nigériai bevándorolt (aki haza sem tud/mer menni a folyamatos háborúk miatt), mint azok a suttyók, akik utoljára saját feleségük szakácskönyvét tartották a kezükben, azt is azért, hogy kiadják egy szerkesztőnek recenzálásra, aki hajbókolva távozott az irodából.

2015. január 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább