2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha meghallom azt a szót, hogy kultúra ...

... rögtön ezek a rohadt bevándorlók (én) jutok az eszembe

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Köztem és a kormányzat és az őket kiszolgálók közt van ám a legnagyobb kulturális távolság.” 

Nem új ez a diskurzus arról, hogy az a nagy bé probléma, hogy az őslakosok és a köztük élő, akár első-, akár másod-harmad stb. generációs bevándorlók közt nagy a kulturális különbség, ezért nem megy a beilleszkedés, ily mód az együttélés. (Ahol mégis megy, az meg valami kirívó példa...)

A kormányfő már erről regélt augusztusban is, akkor még csak azon a szinten, hogy nem vehető át a kínai, japán stb. ázsiai modell a gazdaságban, mert az kulturálisan más. Azt már százszor leírták, hogy nem egyfajta kapitalizmus van a világon, de erről itt most nem regélnék. Na meg  tény, illetlenség Japánban orrot fújni, ahogy ma már bunkóság a nyugati világban mások előtt szellenteni, pedig ez régen nem a királyok előjoga volt.

A kultúra persze iszonyatosan tág fogalom, beletartozhat akár a sport is (hogy a kormányzatiak értsék. pl. a latin focikultúra), a használati tárgyak (a jó magyar köcsögök), a mindennapi viselkedés szabályai, a tudomány, a művészetek, sőt, a műkörömépítés is. S értem én, hogy a kormányfőnek meg az utána rohanóknak az ázsiaiakkal (sárgákkal), afrikaiakkal (niggerekkel) van a bajuk,  a nem keresztényekkel, erről szól a nyugati (szélső)jobb, nemzeti radikális duma is (pedig pl. Afrikában egyre több a keresztény), s nem az idetántorgó, határon túli magyarokkal (pedig olyanból is jó párat ismerek, aki kőbunkó...)

Emiatt jutott eszembe – mint elsőgenerációs külhoni magyar bevándorló (pontosabban háromszor vándoroltam Budapestre, egyetemistaként, aztán a háború miatt menekültként, majd mint munkavállaló –, hogy voltaképp mit is jelent a kulturális távolság? A bőrszínt, a vallást, a neveltetést, a nyelvtudást?

Nem volt nehéz rájönnöm, hogy köztem és a kormányzat és az őket kiszolgálók közt van ám a legnagyobb kulturális távolság. Velük nem tudok szót érteni – mint például egykori kollégámmal, aki a napot 2009-ben még a Népszava olvasásával kezdte, nagy áhítattal, ma meg – nagy a család! –  valamelyik minisztériumi osztályon osztogat vagy fosztogat (n.b. ő erdélyi elsőgenerációs bevándorló). Na velük nem tudnék én már együtt dolgozni. Viszont kisebb vagy nagyobb sikerrel x-számú munkahelyen dolgoztam már zsidóval (vagy zsidó származásúval), ma a szomszéd irodában három roma dolgozik, velük is kijövök, főnökeim közt volt már – igaz, nem elsőgenerációs, de - tótságára emlékező, vagy sváb (vér szerint háromnyolcadiglan én is az lennék), elsőgenerációs erdélyi (mit erdélyi, székely!) főnököm, vagy szabolcsi parasztgyerek származék boss, de budai úrigyerek is. Ezekkel ki tudtam/tudok jönni, részben a szakmaiság köt bennünket össze, részben csak úgy. (Talán épp az idevándorolt vajdaságiakkal tartom kevésbé a kapcsolatot, ha már, akkor inkább az otthoniakkal, már csak nosztalgiából is.) Ugyanakkor arra is akadt példa, hogy szerbek közt szégyelltem magam más magyarok miatt. Például amikor Belgrádban megkérdezték: mi a francot csinál ez a ti kormányfőtök?

De félreértés ne essék, Gyurcsány és egykori társasága, zuschlágostul-cenzor-lendvaistól, is ugyanakkora kulturális távolságra áll tőlem, mint emezek. Hát még a jobbikosok. Viccből mondom: előbb lennék iszlamista, mint félkatonai szittya betyár gárdista (egyik se leszek).

Ám az igazi kulturális különbség nem ott van, hogy én nem járok a budai elit vendéglőkbe és nem telik százezres vodkára. Hanem például ott, hogy ha jut jegy, eljárok Pintér Béla előadásaira vagy a Katonába, az újvidéki és szabadkai színházakba. Néha írok is róluk. Olvasok friss magyar regényeket, verseket, esszéket. Oké, az opera nem a kedvencem, zenét is főleg itthon hallgatok, hol mit, viszont nem a felcsúti stadionban szotyolázok. A múzeumokat nem a festmények ára miatt látogatom, és a két legnagyobb budapesti könyvtárba is van éves bérletem (pedig elég drágák a fizuhoz képest, Norvégiában mindez tök ingyenes még a bevándorlóknak is). A történelmet, szociológiát stb. meg nem harmadrangú, összeesküvés-elméleteket ápoló magazinokból, honlapokról, a wikiről tanulmányozom, hanem ... de nem sorolom a szerzőket, mert fellengzősnek tűnnék.

Kihagytam valamit a kultúra területéről? Bizonyosan. A minap mentem az egyik egyetemre hablatyolni, és összefutottam egyik egykori lakótársammal, Omárral Nigériából. Ő most e magyar egyetemen az Afrika-referens (hogy ez mit jelent, nem volt időnk megbeszélni). 15 éve jókat röhögtünk és egymás kajájából ettünk (ő kézzel ette a kuszkusz-félét és a húst is, még ha paprikásszerű afrikai specialitás is volt). De most visszaemlékeztünk arra, miket röhögtünk egy Fradi-meccset nézve a tévén, mert a magyar foci már akkor semmilyen volt.

Nos, Omár azóta is közelebb áll hozzám kulturálisan, ez a nigériai bevándorolt (aki haza sem tud/mer menni a folyamatos háborúk miatt), mint azok a suttyók, akik utoljára saját feleségük szakácskönyvét tartották a kezükben, azt is azért, hogy kiadják egy szerkesztőnek recenzálásra, aki hajbókolva távozott az irodából.

2015. január 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább