Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kiállás egy kétes hírű háborús kalandor ügyében
J. Garai Béla
„Rengeteget árthat a szerb ügynek a hágai Nemzetközi Bíróság előtti perben, amelyben Horvátország népirtással vádolja Szerbiát.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Még el sem kezdődött az újesztendő (mármint a Gergely-naptár szerinti új év) első munkahete - a Julián naptár követői, mint tudjuk, még a karácsonynál tartanak -, máris újabb vita robbant ki Belgrád és Zágráb között. Nem, nem a naptár és nem is Šešelj vajda miatt – akinek két hónappal ezelőtt sikerült összeveszítenie a két szomszédot -, hanem Dragan kapitány, alias Dragan Vasiljković miatt. Annak apropóján, hogy kinek adja ki Ausztrália a háborús bűnökkel vádolt volt zsoldosvezért: a horvát vagy a szerb igazságszolgáltatásnak?
Lám, a húsz évvel ezelőtti háborús konfliktus szereplői még most is képesek viszályt kavarni a két volt „testvérnemzet” viszonyában!
Közismert tény, hogy a horvátok azzal vádolják Vasiljkovićot, hogy az 1991-95 közötti szerb-horvát háborúban a belgrádi állambiztonság támogatásával félkatonai alakulatot létesített Kninben, és vörös sapkás martalócaival számos háborús bűncselekményt követett el: utasítására a „knindzsák” horvát katonákat és civileket kínoztak meg és öltek meg, az elmenekült lakosok házait kifosztották. Mindezt a Belgrádból vezényelt etnikai tisztogatás keretében tették, hogy helyet teremtsenek az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaságnak. A szerb köztudat viszont Dragan kapitányt a krajinai nemzettársak védelmezőjeként, nemzeti hősként tartja számon. Horvátország azért kéri kiadatását, hogy számon kérje a gaztetteket és ítélkezzen felette, Szerbia pedig ezt szeretné mindenáron megakadályozni.
Az ügy akkor vett nem várt fordulatot, amikor Nikola Selaković szerb igazságügyminiszter az óév utolsó napjaiban nagy meglepetésre azzal a kérelemmel fordult az ausztrál igazságügyi hatóságokhoz, hogy ne Horvátországnak, hanem Szerbiának adják ki Dragan kapitányt. Azzal érvelt, hogy a szerb igazságügy képes tárgyilagosan ítélkezni a szerb-ausztrál kettős állampolgárságú vádlott felett, szemben Horvátországgal, ahol kellő bizonyítékok híján minden bizonnyal igazságtalan verdikt születne. Mindezt azzal próbálta nyomatékosítani, hogy a horvátoknak való kiadatás „nyugtalanságot okozna Szerbiában”.
Selaković fellépésére azonnal megérkezett a válasz Zágrábból: Ivan Crnčec horvát igazságügyminiszter-helyettes azzal vágott vissza, hogy „Szerbia nincs abban a pozícióban, hogy felülbírálja a horvát igazságszolgáltatást, mert a dolog pont fordítva áll”. A zágrábi tisztségviselő emlékeztet arra, hogy Szerbiának az uniós csatlakozási folyamatban még nem sikerült megnyitnia az igazságszolgáltatásról szóló 23. tárgyalási fejezetet, amit Horvátország az unióba történt belépéssel már régen lezárt. Tehát Horvátország van abban a helyzetben, hogy mint uniós tagállam, felülbírálja a szerb bíráskodási gyakorlatot.
Ám felmerül a kérdés: valóban akkora az aggodalom Szerbiában Vasiljkovićért, hogy Zágrábnak való kiadatása nyugtalanságot idézne elő? Tényleg szívügyüknek tekintik az emberek Dragan kapitány védelmét? Attól kellene tartanunk, hogy tömegek vonulnak az utcára, és nagygyűlésen tiltakoznak érdekében? Egyáltalán emlékeznek még az emberek Dragan kapitányra? (...)
Lehetséges, hogy nem is a kétes hírű zsoldos sorsa miatt aggódik a buzgó igazságügyi miniszter. Dragan kapitány ugyanis nem az a sziklaszilárd jellemű hazafi, akiben feltétlenül meg lehetne bízni. Elvégre egy világot járt kalandorról van szó, nem éppen szeplőtelen előélettel. Belgrádból került ki Ausztráliába még gyermekként, majd katonai kiképzőként dolgozott Dél-Amerikában és Afrikában, Melbourne-ben prostituáltak futtatásáért ítélték el, amikor pedig kitört a délszláv háború, visszatért régi hazájába, és felajánlotta szolgálatait a szerb szabadcsapatok szervezőinek.
„Krajina Köztársaság” bukása után, a háború befejeztével újra Belgrádban tűnt fel, és az ellenzéki megmozdulások hatására hátat fordított volt gazdájának, Slobodan Miloševićnek. Mi több, még tanúskodott is ellene 2004-ben a hágai Nemzetközi Bíróságon. Megjelenése a horvát bíróság előtt azzal a veszéllyel járhat, hogy ismét megfordul, lemezt vált, és hogy mentse a bőrét, kitálal a szerb állami vezetés háborús szerepéről Horvátországban. Elmondhatja például, hogy miként szervezték Belgrádból a krajinai félkatonai alakulatokat, hogyan fegyverezték fel őket az állambiztonság közreműködésével. Ezzel pedig rengeteget árthat a szerb ügynek a hágai Nemzetközi Bíróság előtti perben, amelyben Horvátország népirtással vádolja Szerbiát.
Az egész ügyben az a legvisszásabb, hogy a Vasiljković érdekében történt fellépéssel a mostani szerb vezetés felvállalta a miloševići agresszió örökségét, tulajdonképpen vállalta a felelősséget az elkövetett háborús bűnökért. Pedig azt hihettük, hogy ezen már túltette magát a belgrádi kormány, eltökélten halad az európai felzárkózás útján, és tartja magát ahhoz a horvát kormánnyal kötött megállapodáshoz, hogy a háborús múltat átengedik a történészeknek, a háborús bűncselekményeket pedig az igazságszolgáltatásnak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szabadkai városvezetést nem érdekli a falusiak nyomora
Szégyen és gyalázat. Ez testvérek között is azt jelenti, hogy a VMSZ és a várost vele >
OKTATÁSI ÜRÖMÖK
A legújabb PISA teszt szerint „a szerbiai tanulók eredményei 50 ponttal alacsonyabbak, mint a Gazdasági Együttműködési >
Magyar mozgalom – A vég kezdete
Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az >
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >