2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kiállás egy kétes hírű háborús kalandor ügyében

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Rengeteget árthat a szerb ügynek a hágai Nemzetközi Bíróság előtti perben, amelyben Horvátország népirtással vádolja Szerbiát.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Még el sem kezdődött az újesztendő (mármint a Gergely-naptár szerinti új év) első munkahete - a Julián naptár követői, mint tudjuk, még a karácsonynál tartanak -, máris újabb vita robbant ki Belgrád és Zágráb között. Nem, nem a naptár és nem is Šešelj vajda miatt – akinek két hónappal ezelőtt sikerült összeveszítenie a két szomszédot -, hanem Dragan kapitány, alias Dragan Vasiljković miatt. Annak apropóján, hogy kinek adja ki Ausztrália a háborús bűnökkel vádolt volt zsoldosvezért: a horvát vagy a szerb igazságszolgáltatásnak?

Lám, a húsz évvel ezelőtti háborús konfliktus szereplői még most is képesek viszályt kavarni a két volt „testvérnemzet” viszonyában!

Közismert tény, hogy a horvátok azzal vádolják Vasiljkovićot, hogy az 1991-95 közötti szerb-horvát háborúban a belgrádi állambiztonság támogatásával félkatonai alakulatot létesített Kninben, és vörös sapkás martalócaival számos háborús bűncselekményt követett el: utasítására a „knindzsák” horvát katonákat és civileket kínoztak meg és öltek meg, az elmenekült lakosok házait kifosztották. Mindezt a Belgrádból vezényelt etnikai tisztogatás keretében tették, hogy helyet teremtsenek az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaságnak. A szerb köztudat viszont Dragan kapitányt a krajinai nemzettársak védelmezőjeként, nemzeti hősként tartja számon. Horvátország azért kéri kiadatását, hogy számon kérje a gaztetteket és ítélkezzen felette, Szerbia pedig ezt szeretné mindenáron megakadályozni.

Az ügy akkor vett nem várt fordulatot, amikor Nikola Selaković szerb igazságügyminiszter az óév utolsó napjaiban nagy meglepetésre azzal a kérelemmel fordult az ausztrál igazságügyi hatóságokhoz, hogy ne Horvátországnak, hanem Szerbiának adják ki Dragan kapitányt. Azzal érvelt, hogy a szerb igazságügy képes tárgyilagosan ítélkezni a szerb-ausztrál kettős állampolgárságú vádlott felett, szemben Horvátországgal, ahol kellő bizonyítékok híján minden bizonnyal igazságtalan verdikt születne. Mindezt azzal próbálta nyomatékosítani, hogy a horvátoknak való kiadatás „nyugtalanságot okozna Szerbiában”.

Selaković fellépésére azonnal megérkezett a válasz Zágrábból: Ivan Crnčec horvát igazságügyminiszter-helyettes azzal vágott vissza, hogy „Szerbia nincs abban a pozícióban, hogy felülbírálja a horvát igazságszolgáltatást, mert a dolog pont fordítva áll”. A zágrábi tisztségviselő emlékeztet arra, hogy Szerbiának az uniós csatlakozási folyamatban még nem sikerült megnyitnia az igazságszolgáltatásról szóló 23. tárgyalási fejezetet, amit Horvátország az unióba történt belépéssel már régen lezárt. Tehát Horvátország van abban a helyzetben, hogy mint uniós tagállam, felülbírálja a szerb bíráskodási gyakorlatot.

Ám felmerül a kérdés: valóban akkora az aggodalom Szerbiában Vasiljkovićért, hogy Zágrábnak való kiadatása nyugtalanságot idézne elő? Tényleg szívügyüknek tekintik az emberek Dragan kapitány védelmét? Attól kellene tartanunk, hogy tömegek vonulnak az utcára, és nagygyűlésen tiltakoznak érdekében? Egyáltalán emlékeznek még az emberek Dragan kapitányra? (...)

Lehetséges, hogy nem is a kétes hírű zsoldos sorsa miatt aggódik a buzgó igazságügyi miniszter. Dragan kapitány ugyanis nem az a sziklaszilárd jellemű hazafi, akiben feltétlenül meg lehetne bízni. Elvégre egy világot járt kalandorról van szó, nem éppen szeplőtelen előélettel. Belgrádból került ki Ausztráliába még gyermekként, majd katonai kiképzőként dolgozott Dél-Amerikában és Afrikában, Melbourne-ben prostituáltak futtatásáért ítélték el, amikor pedig kitört a délszláv háború, visszatért régi hazájába, és felajánlotta szolgálatait a szerb szabadcsapatok szervezőinek.

„Krajina Köztársaság” bukása után, a háború befejeztével újra Belgrádban tűnt fel, és az ellenzéki megmozdulások hatására hátat fordított volt gazdájának, Slobodan Miloševićnek. Mi több, még tanúskodott is ellene 2004-ben a hágai Nemzetközi Bíróságon. Megjelenése a horvát bíróság előtt azzal a veszéllyel járhat, hogy ismét megfordul, lemezt vált, és hogy mentse a bőrét, kitálal a szerb állami vezetés háborús szerepéről Horvátországban. Elmondhatja például, hogy miként szervezték Belgrádból a krajinai félkatonai alakulatokat, hogyan fegyverezték fel őket az állambiztonság közreműködésével. Ezzel pedig rengeteget árthat a szerb ügynek a hágai Nemzetközi Bíróság előtti perben, amelyben Horvátország népirtással vádolja Szerbiát.

Az egész ügyben az a legvisszásabb, hogy a Vasiljković érdekében történt fellépéssel a mostani szerb vezetés felvállalta a miloševići agresszió örökségét, tulajdonképpen vállalta a felelősséget az elkövetett háborús bűnökért. Pedig azt hihettük, hogy ezen már túltette magát a belgrádi kormány, eltökélten halad az európai felzárkózás útján, és tartja magát ahhoz a horvát kormánnyal kötött megállapodáshoz, hogy a háborús múltat átengedik a történészeknek, a háborús bűncselekményeket pedig az igazságszolgáltatásnak.

2015. január 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább