Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
A Clinton fiú esete M. Szlóbóval
Egy rémes történet több szereplővel meg néhány balekkal
Bódis Gábor
Hát ez az. Ez a mi formánk. Elmélkedhet Minden Szerbek Bölcs apja. És ha kell, anyja is. Alig néhány nappal azután, hogy Milošević a Mindörökké a Pravda című moszkvai bulvárlapban megdicsérte az amerikai elnököt, ez utóbbi annyira elkapatta magát, hogy nem másra, mint arra vetemedett, szorít a kapcán, azaz a Világ Legártatlanabb Országán, Kis-Jugoszlávián (amelynek vezetői azonban nagy bottal járnak).
Most már a vak is látja, hogy az új amerikai elnök nem látja a fát az erdőtől, vagyis azt, hogy a szerbek az áldozatok, bárhol is legyenek, az agresszorok pedig a muzulmánok meg a horvátok (adott esetben tetszés szerint behelyettesíthető a megfelelő). No most, a másik nagy hazafi, a bozontos hajú Karadžić New Yorkban (ahol ismét a dokkok között ólálkodott) joggal sértődhetett meg és fenyegethette meg a Világmindenséget, mondván: amennyiben ismét újabb szankciókat mernének emlegetni Jugoszláviával kapcsolatban, ki fogok vonulni a tárgyalásokról.”
A megszeppent Világmindenség most egy sarokban töpörögve várja a Nagy Palei Mágus következő szavát. Vajon fölmenti-e a világot a hatalmas felelősség alól, ami azért terheli, mert sehogyan sem tudja megérteni a szerb hódítások végsőkig igazságos voltát. Mire kényszerül hát a minden tisztességen alul álló polgár? Hazamegy, és megkérdezi a többi hazafit ott, a hírneves Pálén: adunk-e még egy esélyt a világnak? Nem érdemli meg, az az egy biztos, de hát ők is csak emberek. És fogolytáborainkban még bőven van hely. Karadžić, a Szerény azt is mondta, hogy Jugoszláviának semmi köze sincs a háborúhoz, ezért éppenséggel érthetetlen, miért molesztálják állandóan, csak igazán elvetemült gazemberek és szerbellenes népirtók emlegethetnek olyan apróságokat, mint a Boszniában maradt ingó- és ingatlanság, ami azelőtt a büszke Jugoszláv Néphadsereg tulajdona volt. A különböző arkanokról és šešeljekről nem is beszélve.
Ha már azonban a vajda nevét mertem kiejteni a számon, nem tudok ellenállni annak az ingernek, hogy ne fejtsem ki mélységes fölháborodásomat, amiatt, hogy azt merték állítani erről a talpig emberről, hogy horvát nemzetiségű.
E mellett a vád mellett teljesen eltörpül minden más, amit esetleg a nemzetközi bíróság (természetesen alaptalanul) Šešeljünk nyakába varrhat De ez csupán egy kis kitérő volt. A Clinton fiú nem tudja, mibe vágta a fejszéjét. Mert Szlóbó nem olyan menyecske, akinek az ágyában büntetlenül lehet ugrándozni. Megmutatta ő már mindenkinek, aki az útjába került, hogy a legényfogáshoz, de a szűr kitevéséhez is nagyon ért. Azt még valahogy elnézegeti; hogy az amcsik a levegőből potyogtatnak. Annak viszont nem lesz jó vége, ha azok a haza- és szerbáruló Jelcinék is beszállnak a Frankfurt-Bosznia járatba. Most már csak a géprablókban lehet bízni. Meg hogy az orosz parlament megzabolázza a Jelcin-Kozirjev párost, amely többet ártott a Szent Bolsevik Eszmének, mint Brzezinski, Kissinger és Reagan együttvéve.
A Közös Potyogtatás azonban csak az első lépés a teljes árulás felé. A belgrádi rádió feddhetetlen kommentátora, akit az a vád távolról sem érhet, hogy nem lihegte körül az összes hatalmi garnitúrát Broztól idáig meg vissza, azt állította elcsukló hangon, hogy Moszkvát akár egy ártatlan bárányt, becsalogatják a NATO-ba. Ennek a cselszövésnek az a magyarázata, hogy ezzel a lépéssel a Clinton fiú maga mellett és nem a háta mögött szeretné érezni Jelcinéket, amikor komolyabban fellép a boszniai szerbek ellen. Még egy szörnyűséges gyanú sejlett föl Belgrád szocialista részében, mégpedig az, hogy a NATO-t hivatalosan is az ENSZ fegyveres erőinek nevezik ki. Akkor aztán lőhetnek a Szocialista Internacionáléra, amelynek a következő ülését kétségkívül csakis Belgrádban lehetne megtartani. Ha ezt Lenin elvtárs, no meg a többi felejthetetlen elvtárs megérhette volna!
Hiába, ez a mulasztás is sorsdöntő bizonyíték arra, hogy Isten nem létezik. Mert különben nem vonta volna meg ezt a gyönyört a Milošević-Šešelj páros elődjeitől. Egyébként már megint ki kell térnem a rettenthetetlen vajdára, akit a rázúduló vádak alól nem siet menteni eddigi mentora. Egyes igazán elvetemült kommentátorok most azt a megalapozatlan rémhírt terjesztik, hogy Szlóbó ejtette volna a Feketevörös vajdát. Természetesen a Napló olvasói nem ülnek föl egy ilyen olcsó hírlapírói trükknek, és megmaradnak abban a rendületlen hitükben, hogy a világ legigazságosabb rendszerében élnek, és mindenki másnál sokkal, de sokkal nagyobb jogokkal rendelkeznek. Sajnos, erről egy ősrégi történet jut eszembe: a volt Szovjetunió fővárosában hosszú sor áll a pékség előtt. Egy bizonyos idő után a pék kijön, és azt mondja, hogy a zsidók hazamehetnek, mert számukra már nem lesz kenyér. Néhány óra múlva ismét kijön a fehér köpenyes, és bejelenti: a nem párttagok is hazamehetnek. Újabb néhány óra múlva harmadszor is megjelenik, és elárulja, hogy aznap már egyáltalán nem lesz kenyér. Mire az egyik meggémberedett végtagú párttag oda nyögi a másiknak: „Már megint a zsidók jártak a legjobban.”
Az a gyanúm, Szerbiában nem ismerik ezt a viccet, és a saját bőrükön kell tapasztalniuk a benne rejlő történelmi igazságot. Kifogynak ugyanis a szlovének, horvátok, muzulmánok, albánok, magyarok, és ők magukra maradnak. A jóisten mentse meg őket ettől a szembesüléstől – akkor már inkább potyogtassanak.
Mi, kisebbségiek, addig ingázunk a menekülés és az otthonrekedés örök dilemmája között.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az árulás testi kényszere
Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >
Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe
Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >