2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Clinton fiú esete M. Szlóbóval

Egy rémes történet több szereplővel meg néhány balekkal

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Hát ez az. Ez a mi formánk. Elmél­kedhet Minden Szerbek Bölcs apja. És ha kell, anyja is. Alig néhány nappal azután, hogy Milošević a Mindörökké a Pravda című moszkvai bulvárlapban megdicsérte az amerikai elnököt, ez utóbbi annyira elkapatta magát, hogy nem másra, mint arra vetemedett, szo­rít a kapcán, azaz a Világ Legártatla­nabb Országán, Kis-Jugoszlávián (amely­nek vezetői azonban nagy bottal jár­nak).

Most már a vak is látja, hogy az új amerikai elnök nem látja a fát az erdőtől, vagyis azt, hogy a szerbek az áldozatok, bárhol is legyenek, az ag­resszorok pedig a muzulmánok meg a horvátok (adott esetben tetszés szerint behelyettesíthető a megfelelő). No most, a másik nagy hazafi, a bozontos hajú Karadžić New Yorkban (ahol ismét a dokkok között ólálkodott) joggal sértődhetett meg és fenyegethette meg a Világmindenséget,   mondván:  amennyiben ismét újabb szankciókat mernének emlegetni Jugoszláviával kapcsolatban, ki fogok vonulni a tár­gyalásokról.”

A megszeppent Világmindenség most egy sarokban töpörögve várja a Nagy Palei Mágus következő szavát. Vajon fölmenti-e a világot a hatalmas felelősség alól, ami azért terheli, mert sehogyan sem tudja megérteni a szerb hódítások végsőkig igazságos voltát. Mire kényszerül hát a minden tisztessé­gen alul álló polgár? Hazamegy, és megkérdezi a többi hazafit ott, a hírneves Pálén: adunk-e még egy esélyt a világnak? Nem érdemli meg, az az egy biztos, de hát ők  is csak emberek. És fogolytáborainkban még bőven van hely. Karadžić, a Szerény azt is mondta, hogy Jugoszláviának semmi köze sincs a háborúhoz, ezért éppenséggel érthe­tetlen, miért molesztálják állandóan, csak igazán elvetemült gazemberek és szerbellenes népirtók emlegethetnek olyan apróságokat, mint a Boszniában maradt ingó- és ingatlanság, ami azelőtt a büszke Jugoszláv Néphadse­reg tulajdona volt. A különböző arka­nokról és šešeljekről nem is beszélve.

Ha már azonban a vajda nevét mer­tem kiejteni a számon, nem tudok ellenállni annak az ingernek, hogy ne fejtsem ki mélységes fölháborodásomat, amiatt, hogy azt merték állítani erről a talpig emberről, hogy horvát nemzetiségű.

E mellett a vád mellett teljesen eltörpül minden más, amit esetleg a nemzetközi bíróság (természetesen alaptalanul) Šešeljünk nyakába varrhat De ez csu­pán egy kis kitérő volt. A Clinton fiú nem tudja, mibe vágta a fejszéjét. Mert Szlóbó nem olyan menyecske, akinek az ágyában büntetlenül lehet ugrándoz­ni. Megmutatta ő már mindenkinek, aki az útjába került, hogy a legényfogás­hoz, de a szűr kitevéséhez is nagyon ért. Azt még valahogy elnézegeti; hogy az amcsik a levegőből potyogtatnak. Annak viszont nem lesz jó vége, ha azok a haza- és szerbáruló Jelcinék is beszállnak a Frankfurt-Bosznia járatba. Most már csak a géprablókban lehet bízni. Meg hogy az orosz parlament megzabolázza a Jelcin-Kozirjev párost, amely többet ártott a Szent Bolsevik Eszmének, mint Brzezinski, Kissinger és Reagan együttvéve.

A Közös Potyogtatás azonban csak az első lépés a teljes árulás felé. A belgrádi rádió feddhetetlen kommentá­tora, akit az a vád távolról sem érhet, hogy nem lihegte körül az összes hatal­mi garnitúrát Broztól idáig meg vissza, azt állította elcsukló hangon, hogy Moszkvát akár egy ártatlan bárányt, becsalogatják a NATO-ba. Ennek a cselszövésnek az a magyarázata, hogy ezzel a lépéssel a Clinton fiú maga mellett és nem a háta mögött szeretné érezni Jelcinéket, amikor komolyabban fellép a boszniai szerbek ellen. Még egy szörnyűséges gyanú sejlett föl Belgrád szocialista részében, mégpedig az, hogy a NATO-t hivatalosan is az ENSZ fegy­veres erőinek nevezik ki. Akkor aztán lőhetnek a Szocialista Internacionáléra, amelynek a következő ülését kétségkí­vül csakis Belgrádban lehetne megtar­tani. Ha ezt Lenin elvtárs, no meg a többi felejthetetlen elvtárs megérhette volna!

Hiába, ez a mulasztás is sorsdöntő bizonyíték arra, hogy Isten nem létezik. Mert különben nem vonta volna meg ezt a gyönyört a Milošević-Šešelj páros elődjeitől. Egyébként már megint ki kell térnem a rettenthetetlen vajdára, akit a rázúduló vádak alól nem siet menteni eddigi mentora. Egyes igazán elvete­mült kommentátorok most azt a meg­alapozatlan rémhírt terjesztik, hogy Szlóbó ejtette volna a Feketevörös vaj­dát. Természetesen a Napló olvasói nem ülnek föl egy ilyen olcsó hírlapírói trükknek, és megmaradnak abban a rendületlen hitükben, hogy a világ leg­igazságosabb rendszerében élnek, és mindenki másnál sokkal, de sokkal na­gyobb jogokkal rendelkeznek. Sajnos, erről egy ősrégi történet jut eszembe: a volt Szovjetunió fővárosában hosszú sor áll a pékség előtt. Egy bizonyos idő után a pék kijön, és azt mondja, hogy a zsidók hazamehetnek, mert számukra már nem lesz kenyér. Néhány óra múl­va ismét kijön a fehér köpenyes, és bejelenti: a nem párttagok is hazame­hetnek. Újabb néhány óra múlva har­madszor is megjelenik, és elárulja, hogy aznap már egyáltalán nem lesz kenyér. Mire az egyik meggémberedett végtagú párttag oda nyögi a másiknak: „Már megint a zsidók jártak a legjobban.”

Az a gyanúm, Szerbiában nem isme­rik ezt a viccet, és a saját bőrükön kell tapasztalniuk a benne rejlő történelmi igazságot. Kifogynak ugyanis a szlové­nek, horvátok, muzulmánok, albánok, magyarok, és ők magukra maradnak. A jóisten mentse meg őket ettől a szem­besüléstől – akkor már inkább potyogtassanak.

Mi, kisebbségiek, addig ingázunk a menekülés és az otthonrekedés örök dilemmája között.

1993. március 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább