2020. augusztus 11. kedd
Ma Zsuzsanna, Tiborc, Klára névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Clinton fiú esete M. Szlóbóval

Egy rémes történet több szereplővel meg néhány balekkal

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Hát ez az. Ez a mi formánk. Elmél­kedhet Minden Szerbek Bölcs apja. És ha kell, anyja is. Alig néhány nappal azután, hogy Milošević a Mindörökké a Pravda című moszkvai bulvárlapban megdicsérte az amerikai elnököt, ez utóbbi annyira elkapatta magát, hogy nem másra, mint arra vetemedett, szo­rít a kapcán, azaz a Világ Legártatla­nabb Országán, Kis-Jugoszlávián (amely­nek vezetői azonban nagy bottal jár­nak).

Most már a vak is látja, hogy az új amerikai elnök nem látja a fát az erdőtől, vagyis azt, hogy a szerbek az áldozatok, bárhol is legyenek, az ag­resszorok pedig a muzulmánok meg a horvátok (adott esetben tetszés szerint behelyettesíthető a megfelelő). No most, a másik nagy hazafi, a bozontos hajú Karadžić New Yorkban (ahol ismét a dokkok között ólálkodott) joggal sértődhetett meg és fenyegethette meg a Világmindenséget,   mondván:  amennyiben ismét újabb szankciókat mernének emlegetni Jugoszláviával kapcsolatban, ki fogok vonulni a tár­gyalásokról.”

A megszeppent Világmindenség most egy sarokban töpörögve várja a Nagy Palei Mágus következő szavát. Vajon fölmenti-e a világot a hatalmas felelősség alól, ami azért terheli, mert sehogyan sem tudja megérteni a szerb hódítások végsőkig igazságos voltát. Mire kényszerül hát a minden tisztessé­gen alul álló polgár? Hazamegy, és megkérdezi a többi hazafit ott, a hírneves Pálén: adunk-e még egy esélyt a világnak? Nem érdemli meg, az az egy biztos, de hát ők  is csak emberek. És fogolytáborainkban még bőven van hely. Karadžić, a Szerény azt is mondta, hogy Jugoszláviának semmi köze sincs a háborúhoz, ezért éppenséggel érthe­tetlen, miért molesztálják állandóan, csak igazán elvetemült gazemberek és szerbellenes népirtók emlegethetnek olyan apróságokat, mint a Boszniában maradt ingó- és ingatlanság, ami azelőtt a büszke Jugoszláv Néphadse­reg tulajdona volt. A különböző arka­nokról és šešeljekről nem is beszélve.

Ha már azonban a vajda nevét mer­tem kiejteni a számon, nem tudok ellenállni annak az ingernek, hogy ne fejtsem ki mélységes fölháborodásomat, amiatt, hogy azt merték állítani erről a talpig emberről, hogy horvát nemzetiségű.

E mellett a vád mellett teljesen eltörpül minden más, amit esetleg a nemzetközi bíróság (természetesen alaptalanul) Šešeljünk nyakába varrhat De ez csu­pán egy kis kitérő volt. A Clinton fiú nem tudja, mibe vágta a fejszéjét. Mert Szlóbó nem olyan menyecske, akinek az ágyában büntetlenül lehet ugrándoz­ni. Megmutatta ő már mindenkinek, aki az útjába került, hogy a legényfogás­hoz, de a szűr kitevéséhez is nagyon ért. Azt még valahogy elnézegeti; hogy az amcsik a levegőből potyogtatnak. Annak viszont nem lesz jó vége, ha azok a haza- és szerbáruló Jelcinék is beszállnak a Frankfurt-Bosznia járatba. Most már csak a géprablókban lehet bízni. Meg hogy az orosz parlament megzabolázza a Jelcin-Kozirjev párost, amely többet ártott a Szent Bolsevik Eszmének, mint Brzezinski, Kissinger és Reagan együttvéve.

A Közös Potyogtatás azonban csak az első lépés a teljes árulás felé. A belgrádi rádió feddhetetlen kommentá­tora, akit az a vád távolról sem érhet, hogy nem lihegte körül az összes hatal­mi garnitúrát Broztól idáig meg vissza, azt állította elcsukló hangon, hogy Moszkvát akár egy ártatlan bárányt, becsalogatják a NATO-ba. Ennek a cselszövésnek az a magyarázata, hogy ezzel a lépéssel a Clinton fiú maga mellett és nem a háta mögött szeretné érezni Jelcinéket, amikor komolyabban fellép a boszniai szerbek ellen. Még egy szörnyűséges gyanú sejlett föl Belgrád szocialista részében, mégpedig az, hogy a NATO-t hivatalosan is az ENSZ fegy­veres erőinek nevezik ki. Akkor aztán lőhetnek a Szocialista Internacionáléra, amelynek a következő ülését kétségkí­vül csakis Belgrádban lehetne megtar­tani. Ha ezt Lenin elvtárs, no meg a többi felejthetetlen elvtárs megérhette volna!

Hiába, ez a mulasztás is sorsdöntő bizonyíték arra, hogy Isten nem létezik. Mert különben nem vonta volna meg ezt a gyönyört a Milošević-Šešelj páros elődjeitől. Egyébként már megint ki kell térnem a rettenthetetlen vajdára, akit a rázúduló vádak alól nem siet menteni eddigi mentora. Egyes igazán elvete­mült kommentátorok most azt a meg­alapozatlan rémhírt terjesztik, hogy Szlóbó ejtette volna a Feketevörös vaj­dát. Természetesen a Napló olvasói nem ülnek föl egy ilyen olcsó hírlapírói trükknek, és megmaradnak abban a rendületlen hitükben, hogy a világ leg­igazságosabb rendszerében élnek, és mindenki másnál sokkal, de sokkal na­gyobb jogokkal rendelkeznek. Sajnos, erről egy ősrégi történet jut eszembe: a volt Szovjetunió fővárosában hosszú sor áll a pékség előtt. Egy bizonyos idő után a pék kijön, és azt mondja, hogy a zsidók hazamehetnek, mert számukra már nem lesz kenyér. Néhány óra múl­va ismét kijön a fehér köpenyes, és bejelenti: a nem párttagok is hazame­hetnek. Újabb néhány óra múlva har­madszor is megjelenik, és elárulja, hogy aznap már egyáltalán nem lesz kenyér. Mire az egyik meggémberedett végtagú párttag oda nyögi a másiknak: „Már megint a zsidók jártak a legjobban.”

Az a gyanúm, Szerbiában nem isme­rik ezt a viccet, és a saját bőrükön kell tapasztalniuk a benne rejlő történelmi igazságot. Kifogynak ugyanis a szlové­nek, horvátok, muzulmánok, albánok, magyarok, és ők magukra maradnak. A jóisten mentse meg őket ettől a szem­besüléstől – akkor már inkább potyogtassanak.

Mi, kisebbségiek, addig ingázunk a menekülés és az otthonrekedés örök dilemmája között.

1993. március 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább