Ma Beáta, Izolda, Lea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A Clinton fiú esete M. Szlóbóval
Egy rémes történet több szereplővel meg néhány balekkal
Bódis Gábor
Hát ez az. Ez a mi formánk. Elmélkedhet Minden Szerbek Bölcs apja. És ha kell, anyja is. Alig néhány nappal azután, hogy Milošević a Mindörökké a Pravda című moszkvai bulvárlapban megdicsérte az amerikai elnököt, ez utóbbi annyira elkapatta magát, hogy nem másra, mint arra vetemedett, szorít a kapcán, azaz a Világ Legártatlanabb Országán, Kis-Jugoszlávián (amelynek vezetői azonban nagy bottal járnak).
Most már a vak is látja, hogy az új amerikai elnök nem látja a fát az erdőtől, vagyis azt, hogy a szerbek az áldozatok, bárhol is legyenek, az agresszorok pedig a muzulmánok meg a horvátok (adott esetben tetszés szerint behelyettesíthető a megfelelő). No most, a másik nagy hazafi, a bozontos hajú Karadžić New Yorkban (ahol ismét a dokkok között ólálkodott) joggal sértődhetett meg és fenyegethette meg a Világmindenséget, mondván: amennyiben ismét újabb szankciókat mernének emlegetni Jugoszláviával kapcsolatban, ki fogok vonulni a tárgyalásokról.”
A megszeppent Világmindenség most egy sarokban töpörögve várja a Nagy Palei Mágus következő szavát. Vajon fölmenti-e a világot a hatalmas felelősség alól, ami azért terheli, mert sehogyan sem tudja megérteni a szerb hódítások végsőkig igazságos voltát. Mire kényszerül hát a minden tisztességen alul álló polgár? Hazamegy, és megkérdezi a többi hazafit ott, a hírneves Pálén: adunk-e még egy esélyt a világnak? Nem érdemli meg, az az egy biztos, de hát ők is csak emberek. És fogolytáborainkban még bőven van hely. Karadžić, a Szerény azt is mondta, hogy Jugoszláviának semmi köze sincs a háborúhoz, ezért éppenséggel érthetetlen, miért molesztálják állandóan, csak igazán elvetemült gazemberek és szerbellenes népirtók emlegethetnek olyan apróságokat, mint a Boszniában maradt ingó- és ingatlanság, ami azelőtt a büszke Jugoszláv Néphadsereg tulajdona volt. A különböző arkanokról és šešeljekről nem is beszélve.
Ha már azonban a vajda nevét mertem kiejteni a számon, nem tudok ellenállni annak az ingernek, hogy ne fejtsem ki mélységes fölháborodásomat, amiatt, hogy azt merték állítani erről a talpig emberről, hogy horvát nemzetiségű.
E mellett a vád mellett teljesen eltörpül minden más, amit esetleg a nemzetközi bíróság (természetesen alaptalanul) Šešeljünk nyakába varrhat De ez csupán egy kis kitérő volt. A Clinton fiú nem tudja, mibe vágta a fejszéjét. Mert Szlóbó nem olyan menyecske, akinek az ágyában büntetlenül lehet ugrándozni. Megmutatta ő már mindenkinek, aki az útjába került, hogy a legényfogáshoz, de a szűr kitevéséhez is nagyon ért. Azt még valahogy elnézegeti; hogy az amcsik a levegőből potyogtatnak. Annak viszont nem lesz jó vége, ha azok a haza- és szerbáruló Jelcinék is beszállnak a Frankfurt-Bosznia járatba. Most már csak a géprablókban lehet bízni. Meg hogy az orosz parlament megzabolázza a Jelcin-Kozirjev párost, amely többet ártott a Szent Bolsevik Eszmének, mint Brzezinski, Kissinger és Reagan együttvéve.
A Közös Potyogtatás azonban csak az első lépés a teljes árulás felé. A belgrádi rádió feddhetetlen kommentátora, akit az a vád távolról sem érhet, hogy nem lihegte körül az összes hatalmi garnitúrát Broztól idáig meg vissza, azt állította elcsukló hangon, hogy Moszkvát akár egy ártatlan bárányt, becsalogatják a NATO-ba. Ennek a cselszövésnek az a magyarázata, hogy ezzel a lépéssel a Clinton fiú maga mellett és nem a háta mögött szeretné érezni Jelcinéket, amikor komolyabban fellép a boszniai szerbek ellen. Még egy szörnyűséges gyanú sejlett föl Belgrád szocialista részében, mégpedig az, hogy a NATO-t hivatalosan is az ENSZ fegyveres erőinek nevezik ki. Akkor aztán lőhetnek a Szocialista Internacionáléra, amelynek a következő ülését kétségkívül csakis Belgrádban lehetne megtartani. Ha ezt Lenin elvtárs, no meg a többi felejthetetlen elvtárs megérhette volna!
Hiába, ez a mulasztás is sorsdöntő bizonyíték arra, hogy Isten nem létezik. Mert különben nem vonta volna meg ezt a gyönyört a Milošević-Šešelj páros elődjeitől. Egyébként már megint ki kell térnem a rettenthetetlen vajdára, akit a rázúduló vádak alól nem siet menteni eddigi mentora. Egyes igazán elvetemült kommentátorok most azt a megalapozatlan rémhírt terjesztik, hogy Szlóbó ejtette volna a Feketevörös vajdát. Természetesen a Napló olvasói nem ülnek föl egy ilyen olcsó hírlapírói trükknek, és megmaradnak abban a rendületlen hitükben, hogy a világ legigazságosabb rendszerében élnek, és mindenki másnál sokkal, de sokkal nagyobb jogokkal rendelkeznek. Sajnos, erről egy ősrégi történet jut eszembe: a volt Szovjetunió fővárosában hosszú sor áll a pékség előtt. Egy bizonyos idő után a pék kijön, és azt mondja, hogy a zsidók hazamehetnek, mert számukra már nem lesz kenyér. Néhány óra múlva ismét kijön a fehér köpenyes, és bejelenti: a nem párttagok is hazamehetnek. Újabb néhány óra múlva harmadszor is megjelenik, és elárulja, hogy aznap már egyáltalán nem lesz kenyér. Mire az egyik meggémberedett végtagú párttag oda nyögi a másiknak: „Már megint a zsidók jártak a legjobban.”
Az a gyanúm, Szerbiában nem ismerik ezt a viccet, és a saját bőrükön kell tapasztalniuk a benne rejlő történelmi igazságot. Kifogynak ugyanis a szlovének, horvátok, muzulmánok, albánok, magyarok, és ők magukra maradnak. A jóisten mentse meg őket ettől a szembesüléstől – akkor már inkább potyogtassanak.
Mi, kisebbségiek, addig ingázunk a menekülés és az otthonrekedés örök dilemmája között.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >