2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Albánia már bánja

A távolból feltűnik egy sugár, Belgrádból Tiranát mutál

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„El sem se hiszed, hogy Tiranában a haverjaim között hányan beszélnek néhány nyelvet”. Elhittem, hiszen a hírforrás teljesen hiteles volt: egy al­bán értelmiségi, aki végre kiszabadul­hatott a világba, még ha azt Kelet-Közép-Európának hívják is.

Mielőtt azonban bárki végletes következtetést vonna le Hoxháék kozmopolitizmusáról, el kell mondanom a hallott ma­gyarázatot is. Azért tanultak szorgal­masan nyelveket, mert csak így tud­tak legalább lélekben kiszabadulni a körülzárt pokolból. Aztán azt is kifej­tette újdonsült ismerősöm, hogy mi a különbség az albániai albánok és a kosovói albánok között. Ez utóbbiak közül sokan meggazdagodtak a nyugati munkavállalásból, ami az albánia­iak számára elérhetetlen volt. A meg­gazdagodott kosovóiak üzleteket nyitnak Tiranában és a többi városban, de portékájukat sokkal borsosabb áron kínálják, mint az olaszok a ma­guk hasonló, de sokkal jobb minősé­gű árujukat. Albániában sem ismeret­len az etnikai tisztogatás fogalma, itt ezt a nemes műveletet a görögök végzik, méghozzá igen perfid módon. Először is Athén azt állítja, hogy Albánia délkeleti részét nem albánok, ha­nem görögök lakják. Na már most az ott élő albán-görögöket, vagy, ha úgy tetszik, görög-albánokat azzal görögösítik, hogy akkor adnak nekik mun­kát, ha görögre változtatják a nevü­ket. Amikor aztán egy kis pénzzel és az új nevükkel hazatérnek, „javíthat­nak” a lakosság nemzeti összetételén. Ha valakinek ismerős ez a történet, akkor elértem a célomat, és fő mondanivalóm már majdnem kristálytisztán ragyog Pirinyó Jugoszlávia felhőtlen egén. Minden jel arra utal ugyanis, hogy a Milosevic-projektum végül is teljes sikert aratott, és Albániát fölváltva megszületett Európa újabb kon­centrációs tábora. Olyan hellyé változ­tatták ezt az egykori országot, ahol már csak mímelni lehet az életet. Egyik nyugdíjas ismerősöm márka helyett forintban számítja a nyugdíját, amely most, ebben a hónapban, két­ezret ér. Mégsem tűntek el a luxusau­tók a szerb utakról, sőt mondhatni, hogy csak azok közlekednek. Ciprusi gyerekek ők, akik a rezsim áldásával tisztára mosták a kitudjahonnanszármazó pénzüket. Az övékét meg a rezsimét.

Mindenki, aki csak távolról szemléli a délszláv eseményeket, azt kérdezi a leggyakrabban, hogy ilyen nyomást hogyan lehet kibírni. „Hogy nem lá­zad fel a nép?” Nincs mindig időm elmagyarázni nekik, hogy a világon is párját ritkító szerb agymosás öt-hat év alatt gügyére butított egy nemze­tet. És ebből a butításból kivették a részüket a vajdasági magyar újságírók is, hiába tiltakoznak, és hiába sirán­koznak most már, amikor műsorokat, lapokat akarnak megszüntetni. Az ál­lamilag támogatott sajtószerv, amely rendszeresen, naponta közölte fordí­tásban a Tanjug hírügynökség, híreit, az igenis részt vett a háborús propa­gandában, és ezen a más hangvételű kommentárokkal, helyszíni tudósítá­sokkal csak enyhíteni lehetett. Maga a rideg tény változatlan. És ezzel nem akartam beleszólni mások vitájába, már csak azért sem, mert egy tényle­gesen független lap újságírójaként nem érzem magaménak a hatalom és a tájékoztatás mindenkori áldatlan viszonyát.

A kellően előkészített (gügyésített) közvélemény most már újabb akció­kat követel a haza megmentésére és a nyomor táplálására. Minden Szer­bek (kivéve a hazaárulókat) Elnöke választott egy igazán pártatlan tájé­koztatási eszközt, a moszkvai Pravdát, amelynek a jelenétől csak a múltja fényesebb. Nos, ebben a szelíd hangú interjúcskában a Megdicsőült kiosz­totta az osztályzatokat. A németek természetesen elbuktak, súgójukkal, a Nemzetközi Katolikus Összeesküvővel együtt. A bűnök lajstroma végelátha­tatlan, de hogy a szerb nemzetet Bis­marck óta üldözik – az fix. Jelcin is azt hitte, hogy pótvizsgával is meg­ússza, de a szigorú Tanár úr úgy kivágta, mint a taknyot. Kapott egy osztályzatot is, a szégyenletest. Mert­hogy szégyenletes, amit a szerb nép ellen elkövetett a szankciók ügyében. Most már hiába viháncol Kozirjevvel együtt – késő a bánat. Jönnek a pravdások. A tőle megszokott nagylel­kűségét sem rejtette véka alá a Mes­ter. Ezúttal Billy fiún esett meg a szíve. Ő még javíthat, és első lépése a bölcs osztályzatot kapta. Csakhogy az ördög nem alszik: ez a Billy elkezdett rendetlenkedni, és nincs kizárva, hogy a Napló megjelenésének a napján Major barátjával eldöntik a Repülős Potyogtatás fedőnevű akció kezdetét. Arról van szó, hogy amerikai és brit repülők segélyszállítmányokat dobál­nának le a Kelet-Boszniában éhező több százezer muzulmánnak. Akik azért nem kapnak szárazföldi úton segélyt, mert mindeddig rendkívül egészségtelenül táplálkoztak, és most az atyáskodó Karadžić-féle szerbek fo­gyókúrát írtak ki a számukra.

Azonban itt nem kiírásról, hanem kiirtásról van szó. A görögök, mint azt már mondottuk volt, ezt nevekkel old­ják meg. Eszerint nem ők a legvé­rengzőbbek a Balkánon. Mint ahogy nem a vajdasági magyarok a leg­hangosabb tiltakozók. Ők már szinte belenyugodtak az etnikai tisztogatás­ba. Nem úgy a macedónok, akik a rendőrséggel is szembeszegültek, mert menekülttábort akartak létesíteni ná­luk. Valami bűzlik – Macedóniában.

1993. február 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább