Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Rongy Elek és a többiek
Avagy: Rejtő Jenő élt, él és élni fog
Bódis Gábor
Talán nem véletlen, hogy Pesten és Budán az utóbbi időben két olyan vendéglátóipari létesítmény (magyarul: kocsma) látott borvirágot, amelyeket vajdaságiak alapítottak.
„A belépés díjtalan, a kilépés bizonytalan” elmélet alapján azt állíthatnók, hogy a szellem itt tör ki a palackból, ahol a leginkább kéretnék visszafojtani. Az első, világot jelentő pince a Marxim volt. Egy budai sikátorban csillant föl – az úri közönség nagy-nagy megelégedettségére. A Mester, Rejtő, ismét fölbukkant! Csalóka látszat csupán, hogy a szocreál köntösét vette föl. Rákosi, Kádár, Sztálin, Tito, Milošević és a többiek ugyanis Rejtő-hősök. Azzal a különbséggel, hogy időközben kialudt a szívükben mélyen lapuló emberiesség, és sohase válhattak igazán Fülig Jimmyvé, hogy Piszkos Fredről ne is beszéljünk. De már hogy ne beszélnénk róla! Korcsmája ugyanis most bukkant föl a Marxim túloldalán, a pesti félhomályban, egy zakatoló nyomda és egy peepshow vidám szomszédságában. Adódik mindebből ama magasztos végkövetkeztetés, hogy Rejtő élt, és élni fog. Persze a mostani megnyilatkozás csak a fizikai jelenlét tántoríthatatlan tényét támasztja alá (Drugics létrájával), viszont a szellem, mint már említettem volt, sohasem veszett el. Erre perdöntő bizonyítékok vannak és olyan koronatanúk, akiknél a fejlövés nem gátló tényező a szemenszedett mellébeszélések pufogtatásában.
A Keresd a nőt! elévülhetetlen Sherlock Holmes-i szimatelvből kiindulva, vajon hány díszpéldányát tudnánk fölfedezni Leila, az arab démon számára, aki hiába igyekszik ellejteni csábos, de fölöttébb megroggyant táncát. Az sem vitás, hogy hol kell keresni ezeket a hölgyeményeket. Természetesen a söntés mögött, a televíziónak nevezett hordó tetején, amint éppen a vajda intésére várnak, hogy a feléjük repülő késekre fittyet hányva szórakoztathassák a közönséget. Az sem izgatja kiégett lelki világukat, hogy a tisztelt közönség nem tart igényt delejes mutatványukra. Nekik az okozza a kielégülést, hogy rémítgethetik a békésen rumozó halandókat, akik csak rumozni, falatozni, szeretkezni és főleg szeretni szeretnének. Leiláink azonban képtelenek erre, és ezért akarnak mindenáron, dühödt elvetemültséggel, táncra perdülni. Másokat is meg kell rontani. Különben mit sem ér a kéj.
Fülig Jimmyt, Csülököt és a többieket azonban nagyon nehéz megrontani. Ők kitanulták a szakmát, és megérezték a félárboc enyhe tapintását.
Nem úgy az a szerencsétlen, akinek egy kés virít a hátából, melynek gazdája a magántulajdon szent mivolta jegyében visszaköveteli azt, de nagy kegyesen felajánlja, hogy tesz a helyére egy másikat. Kit ismernek föl szereplőinkben? Természetesen a New York-i dokkokban ólálkodó Karadžićot, aki – miután hátba döfte Izetbegovićot – most nagy kegyesen békét kiált. Arról nem beszélve, hogy még a gatyáját is ellopta a himbálózó ősi szerb csónakon. A muzulmánok hontalan vezére, aki nem örökölt semmit sem Török Szultán áldásos jellemvonásaiból, nemcsak a kést szeretné valahogy kipiszkálni a saját hátából, hanem egész tőrkészleteket követel a Keleti folyó partján székelő Elnémult Nincstelenek Szakszervezetétől. Ez utóbbiak viszont visszakoznak, mert attól félnek, ha tőrt adnak a másik kezébe is, akkor késelés lesz. Mennyivel szebb a mostani állapot, amikor csupán mészárlás folyik. így sütögetik manapság a sült malacokat és a mozsárágyúkat mocsáron innen és mocsáron túl.
És csodák csodájára fölbukkant Potrien őrmester is a maga makulátlan nyersességével és alázatot anticipáló életfilozófiájával. A Mit szólna a köztársasági elnök? attitűdje divattá vált (nemcsak a Jugoszláviának keresztelt cirkálón!), unos-untalan belebotlunk olyanokba, akik mindent túllihegnek és Tuskó Hopkins módjára tankolnak, közben a Vezér csupán egy pár áldozattal járó csetepatét rendelt náluk.
Joggal kérdezhette volna meg a köztársasági elnök Szlóbó őrmestert az utóbbi másfél év során számtalan esetben, hogy „ugyan, kedves őrmesterem; hova settenkedik ez a század?”. Mert, hogy settenkedett, arra mérget lehet venni. Nyomában elüszkösödött városok, tömegsírok maradtak. És jár ezért jutalom? Már hogy ne járna! Megjelent a köztársasági elnök lord Owen képében, és a feddhetetlen őrmester büszkén dagadó mellére tűzte a Világ Első Békeharcosa elnevezésű érdemrendet. Jenő, ne forgolódj!
A nagy rejtői félhomálytól móst még nem látni, hogy az igazi köztársasági elnök, a Billy, kinek a szerepében fog föltűnni. Egyesek azt szeretnék, ha ő lenne a Kapitány. Aki mindig kavarja. És mindenkit legalább egy gondolattal megelőz. Mert a gőzös igen vad vizekre érkezett, és himbálózik úgy istenigazában.
Mit fog mondani az utolsó szó jogán az Elnémult Nincstelenek Szakszervezete és annak becses generálja, Butrosz? És hol vannak a vadul költekező milliomosok? Hiszen nem kell őket nagyon keresni, mert a Néma Szerbek Városaiban ott suhannak a Cipruson megmosott pénzért vásárolt 14 karátos autóikon. Azzal gyűjtik be a pénzt, amit a kinnszülöttek váltanak be a sarkokon. Azelőtt ugyan, a boldog békeidőkben, szőke ciklonok álltak a sarkokon, de hát hol van ma már hajfesték..
Lesz-e végül is rejtői fordulat eme ponyva végén? Jogos a kérdés, és bizonyára van rá egyértelmű válasz, csakhogy a szerző az utolsó pillanatig nem mutatja meg ütőkártyáját – ütésekből amúgy sincs hiány. Valami azonban dereng: a belgrádi törzsfőnök csak a látszat kedvéért simogatja vélt szerelmét, Miss Diktatúrát, ezzel próbálva leplezni szenvedélyes elkötelezettségét Miss Demokrácia iránt. A minél jobb hatás miatt még frigyre is lép vele – nehogy kitudódjon a cinkosság. Sőt még az életét is leéli vele, mert az ördög nem alszik.
A Csontbrigád meg egyre gyarapodik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >