2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Genf előttem, Genf utánam

Jelenetek egy országból, amely nem áll háborúban, csak búban

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Mértéktelen jóindulat és bágyadt melankólia kell ahhoz, hogy az ember ne röhögjön harsányan azon a bohó­zatsorozaton, amelyet a világ komoly­talanabb fele genfi tárgyalásoknak ne­vez, sőt egyes hivalkodók egyenesen genfi béketárgyalásoknak titulálnak.

A komédia minden elemével megáldott horror dráma főszereplői egy békésebb jogvilágban szinte kivétel nélkül már régen a háborús bűnösök sza­márpadjában ülnének. A mi álomvilá­gunkban azonban kéretik magukat, fölháborodnak, szavaztatnak és elsősor­ban balekra veszik a körülöttük lévő tüsténkedőket.

Pale

Gondterhelt boszniai szerb hadurak (közöttük az a szimpatikus tábornok, aki szétlövette Szarajevó előtt Dubrovnikot) és honleányok azon tanakod­tak, hogy beleegyezzenek-e abba, amit munkaadójuk (cím: 11000 Be­ograd, Predszednik Republike Szrbije). Amit korábban megparancsolt nekik. Színészi teljesítményük kiválóra sike­redett volna, ha a fináléban nem ron­tanak. Pancser módjára elfelejtették, kinek kell igennel és kinek nemmel szavaznia ahhoz, hogy drámaian szo­ros eredmény szülessen. Hát, ez nem jött össze, de van ám sansz a javítás­ra, hiszen a bohózatok sorozata foly­tatódik. Csak mellesleg jegyzem meg: ezeknek a betanított bohócoknak nem kell attól tartaniuk, hogy a Novi Szádi Rádió Dramszka Redakciájának a sorsára jutnak.

Washington

Miután a palei dráma a világközös­ség óriási megkönnyebbülésére happy enddel végződött, fölkapaszkodhatott a porondra – amely ugyan nem szín­tiszta szerb – a Fleetwood Mac együt­tes. Ugyanis minden akadálya elhárult annak, hogy a Mick Jaggernél (tud­ják, az az ugrálós a Kotrlyajutye kámenye bandából) is fiatalabb Béla Kutya-i lakos beköltözzön otthonába. De csak azok után, hogy jobb kezét föltartva megesküdött arra: mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy minden szerb egy államban él­jen. Sajnos, az amerikai MIP (Minisztársztvó Inosztránih Poszlová) új főnö­ke már sokkal idősebb Jaggernél, és emiatt arcátlanul azt állította, hogy a szerbek rossz színészek, a genfi Naci­onalna Komédijának pedig egyre ke­vesebb a közönsége. No de még van ideje javítani a jó öreg Warrennek, és követheti a kezes báránnyá átalakult Lordunk, Owenék Dávidjának példá­ját. Az anyag nem vész el, csak a hitel.

Zsenévá

Hőn szeretett színészeink, akiknek, mint már említettem volt, más jellegű cellákban lenne a helyük, fáradtságot és útiköltséget nem kímélve, ismét kiruccantak a genfi tó áhítattól befa­gyott partjára. Valaki mintha azt állí­totta volna, hogy a gazdasági szánkcijákhoz tartozik a Beográdszki Aéródróm és a JÁT (Jugoszlovenszki Áerótránszport) bojkottja is. Akkor viszont azok a hercig kis gépek honnan hová és milyen légitársaság fennhatósága alatt röpködnek a Veliká Szrbijá trupp komédiásaival. Nehogy valaki azt merje gondolni, hogy ez az embargó megsértését jelenti, mert azonnal megvonjuk genfi színházi bérletét, sőt könyörtelenebb lépésektől sem ria­dunk vissza: amennyiben visszaesne a bűnbe, és hasonló delejes gondolatok jutnának az eszébe, megtiltjuk Önnek a Rádió-Televízijá Szrbijának a nézé­sét is.

Washington (10 évvel később)

Al Gore, amerikai elnök összehívta a Nemzetbiztonsági Tanács ülését. Napirenden a délszláv válság szere­pelt. Erélyesebb lépéseket helyeztek kilátásba a következő tíz évben, amennyiben az ankarai szerbek nem hagynak föl az etnikai tisztogatással.

1993. január 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább