2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Szarajevó haláltusája

Németh Árpád
Németh Árpád
Szarajevó haláltusája

– Mi a különbség Szarajevó és Szomália között?

A válasz hátborzongató:

– 60 Celsius-fok!

Bosznia-Hercegovinában és az Egyenlítőn fekvő afrikai országban egyaránt kétmillió embert fenyeget az éhhalál, ám amíg Szomáliában a klíma még ilyenkor is trópusi, addig Szarajevóban a minap mínusz 25 Celsius-fokot jegyeztek.

Az utcákon mégis hihetetlenül nagy a forgalom. Az emberek rőzsét, gallyat gyűjte­nek, az egy-két ritka forrásnál vízért állnak sorba. S teszik mindezt gyalog, mert üzem­anyag sincs, és heteken át nincs víz, áram, ennélfogva fűtés és telefonkapcsolat sem.

Az egyik piacon ötven márkáért vesztege­tik a hordóból tákolt kályhát. Ugyanennyibe kerül egy zsák szén, és ennyi az ára a keményvalutával felérő egykartonnyi cigaret­tának is. Az öntöttvas kályha ára kétszáz, a gyertyaszálé kettő, négy ceruzaelemé tíz már­ka. Élelmiszerből csak egy liter tejet láttam, öt márkáért. Tulajdonosa annyit árult el, hogy a tehén Szarajevóban van, de – elkob­zástói tartva – világért sem mondta volna el, hogy melyik városrészben.

A temető hónapokkal ezelőtt betelt, a sírgödrök ásását a közeli stadion edzőpályá­ján folytatták. Ott sincs már sok hely. A friss fejfákon furcsa a műanyag kilencesek alakja, mire rájövök, hogy az elhalálozási évszám, 1992 miatt elfogytak, s nyolcasokból vésik azokat. A temetkezési vállalat kezdi már el­hagyni az évszázad jelölését is.

– Feladatunk ötezer koporsó szállítása is – mondta sajtóértekezletén Peter Kessler, a Menekültügyi Főbiztosság helyi képviselője.

Kíváncsi vagyok, milyen körülmények kö­zött élnek az emberek. A gallyat gyűjtő asszo­nyok egyike – intelligens arcú, jól öltözött – elárulja címét, felkeresem. Ő nyit ajtót. Meg­riad, aztán közli:

– Ne haragudjon, nem engedhetem be. Szégyellem a helyzetem!

Az első három éjszakát a tévében töltöm. A sarki fagyokhoz tervezett hálózsákban me­leg van, de a lefekvés előtti meg a fölkelés utáni egy óra kibírhatatlan. A híradószer­kesztő télikabátban, mégis dideregve vezeti a műsort, de még azon sem botránkozik meg senki, hogy melegedés reményében cigaretta füstölög mellette a hamutartóban.

A tévés éjszakák elviselhetetlensége miatt más szállás után kutattam. A Holiday Inn fagyos szobájáért 80 dollárt kértek, pedig az épületet időnként még lőtték. Néhány kollé­gám mégis ott aludt, gyertyákkal körülbás­tyázva.

– El nem tudod képzelni, hogy húsz gyer­tya milyen meleget ad – mondta az egyikük.

Végső kétségbeesésemben kórházi is­merőseimhez fordultam, akik a szülészeten találtak két szabad szobát. Esténként a távfű­tést is bekapcsolták, így rövid idő alatt kelle­mes 12 Celsius-fokra szökkent a hőmérsék­let.

Az átellenben levő belgyógyászati klinika ablakán jégrózsák virágoztak. Az intenzív osz­tály betegeinek egyike-másika takarókba, téli­kabátokba burkolózva várja a... megkönnyeb­bülést.

A szülészeten néhány nappal érkezésünk előtt, pontban karácsonykor hozott a világra egy egészséges kislányt az egyik, november végétől kórházban fekvő nő. Az orvosoktól megtudtam, hogy az anya egyike a nemzet­közi adatok szerint húszezerre becsült meg­erőszakoltnak. Kilenc hónapja tart a háború, a kelet-boszniai, sokolaci asszony az elsők között szült. Kertelés nélkül nyilatkozik:

– Látni sem akarom, csak a sírását hallot­tam, azonnal elvitettem a nővérekkel. Utóbb tudtam meg, hogy szerencséjére kislány. Ha fiú lett volna, biz' Isten megfojtom, hisz ellenség cseperedett volna belőle!

Közönyösen meséli el a háború első nap­jainak megrázó élményeit is:

– Bezártak, aztán minden este feltépték az ajtómat. Volt amikor kétszer is. Részegek voltak vertek, szidalmaztak. Kellett neked Alijára szavaznod, hajtogatták.

Összeszorítja hálóköntösét, visszabotorkál szobájába, az arcára van írva, nem felejt, és nem bocsát meg soha.

Felkeressük a belvárosban levő Európa Szállót is, amelyben utoljára augusztusban jártunk, amikor néhány gyújtólövedék az épü­let felső emeleteivel végzett. Legnagyobb megdöbbenésemre a szállodát még mindig ugyanazok a menekültek lakják. Ebédidőben toppanunk be. A menü ugyanaz, mint tegnap vagy a múlt hónapban: híg, vöröses folyadék néhány babszemmel, meg egy negyed ke­nyér fejenként. Néhányan két-három cipót is felmarkolnak, nyolcan, sőt tucatnyian laknak egy-egy szállodaszobában.

Orvos ismerősömtől sajátítom el, hogyan lehet egy teáskannányi vízzel hajat mosni. Ő jóval tapasztaltabb: egypohárnyival is elintézi. Kilométereket gyalogol vízért a család, hogy otthon naponta fejenként fél literrel is meg­elégedjenek. Ennyiből ki kell jönnie egy mosakodásnak, fogmosásnak, teának, levesnek a WC-kagyló leöblítésének.

– Ami itt folyik, az biológiai kísérlet, az emberi tűrőképesség küszöbének nemzetközi ellenőrzés alatt történő megállapítása – han­goztatja keserűen Ejup Ganić, a bosnyák elnökhelyettes.

Szilveszter napján Butrosz Gáli ENSZ-főtit­kár érkezik villámlátogatásra. A repülőtéren magabiztosan nyilatkozza, hogy az 1993-as esztendő békét hoz Boszniának. Az egykori katonakórház páciensei leköpik, az elnökség épülete előtt tüntetnek ellene.

Sietve távozik melegebb égtájakra, már­mint Szomáliába, de ezt megelőzően sajtóér­tekezletén még kijelenti:

– Legalább tíz, még súlyosabb helyzetben levő ország is van e földkerekségen.

Másnap, a békével kecsegtető új esztendő első napján kimegyünk a frontvonalra, ponto­sabban a város azon részébe, ahol csak utcák esetleg csak házak választják el egy­mástól a szerbeket meg a muzulmánokat.

Kísérőnk bizonytalan, tájékozatlan, erről az egyik utcasarkon végképp meggyőződünk, amikor ránk förmednek: fussunk át, mert orvlövészek tartják tűz alatt a terepet.

Végre a helyi parancsnoksághoz érünk, ahol lihegve magyarázkodik:

– Három napja itt még nem lőttek!

Egy ház mögül négy ember bukkan elő, hordágyat cipelnek. Előbb úgy vélem, sebe­sültet visznek, s csak mikor közelebb érnek, akkor döbbenek meg, a zubbonnyal letakart test – tetem. Abban a pillanatban éles vijjogás hallatszik. Egyikük elüvölti magát:

– Vigyááázz!

Hordágyastul együtt hasra vágják magukat, önkéntelenül mi is. Pedig tudom, hogy amíg hallani a gránátot, veszélytelen. Egy pillanaton belül be is csapódik, tőlünk lega­lább egy kilométerre. Ha ott volt valaki a közelben, azt már nem figyelmeztette a süvöltés, mint ahogyan a letakart katonát sem, akivel ugyancsak repesz végzett. Két társa is súlyosan megsebesült, közlik a többiek.

Az egykori zsebmetszőből tábornokká avanzsált, majd ismét lefokozott, legendás Juka, a bosnyák Robin Hood, aki egy kato­nai menetoszlop megtámadásával szerezte érdemeit, majd fosztogatásaival meg a bos­nyák katonai vezetéssel való összetűzésével veszítette el felettesei kegyeit, egy motoros szánon lovagolva osztogatja a parancsokat – lévén, hogy mi is figyeljük – időnként jóízű sortüzet ad le egy ártatlan zászlórúdra.

A motoros szán meg a zászlórúd az egykori, 1984-es téli olimpia emléke: a közelben rendezték meg a síugró- és sífutóversenyeket.

A közelben állomásozik a hivatalos bos­nyák hadsereg igmani egységének parancsnoka, Vehbija Karić ezredes is, aki azonban nem hajlandó nyilatkozni, még kevésbé cáfol­ni vagy megerősíteni a kéksisakos megfigyelők azon állítását, hogy a hegyen tízezer katona tartózkodik bevetésre készen.

Én ennek a nyomát sem láttam. Egy bonni rendszámtáblája, arab feliratos, zöld zászlójú terepjáróval, meg egy magyar rendszámú, négykerék-meghajtású, meggyvörös VW minibusszal találkoztam.

Még az az elavult mozsárágyú is eltűnt, amelyik egy héttel korábban legénységével és két szem lövedékével magányosan ált a hegyoldaIon.

1993. január 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább