Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Van egy álmom
Mondom én Martin Luther King után (még) szabadon
Bódis Gábor
Az egykori tragikus sorsú néger emberjogi harcos híres mondását csentem el azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a saját kis álmaimról regéljek.
Lehet, sőt biztos, hogy nem először vetem az Önök szeme elé a következő gondolatokat, de mielőtt feddőleg kapnák el tekintetüket, gondoljanak egy krónikás gyarló mivoltára, aki nem tud ellenállni a kísértésnek, főleg akkor, amikor álmai kezdenek valóra válni. Az ügyben a fő „vétkes” az amerikai külügyminisztérium, amely lelkemet melengető módon követeli, mind hangosabban a háborús bűnösök felelősségre vonását. Valószínűleg Önök sem gondolják azt, hogy Eagleburgerék a frontokon kegyetlenkedő különböző mezű Rambókat akarják a vádlottak padjára ültetni. Nem, erről szó sincs, azokban a padokban másoknak tartják fenn a helyet. Például Slobodan Milošević vagy VojisIav ŠešeIj számára, hogy az olyan pitiáner káderekről ne is beszéljünk, mint Radoman Benito Božović vagy Mihalj Kertes, levitézlett UDBA-főnök.
Remélem, az eddig nem nagyon remekelő nemzetközi tényezőknek most már végre megjön az eszük és szellemességet is tudnak produkálni, nemcsak idült tehetetlenséget. Nem tudnám úgy istenigazából felróni nekik, ha mondjuk a végső igazságszolgáltatást a délszláv törzsi háborúban Vukováron tartanák meg. Abban a szellemvárosban, amelyet az említett jómadarak tettek romhalmazzá. Persze a padban van még hely azok számára is, akik a front másik felén tettek meg mindent egy város elpusztításáért. A tábornok éjszakájára azonban még várni kell.
Nemcsak álmodozásokból áll a világ, éppen ezért forduljunk a szörnyű valóság felé. A nem létező Jugoszláviába becsöppenő gyanútlan megfigyelő mit vesz észre mindenekelőtt? Természetesen a végeláthatatlan sorokat a benzinkutak előtt. Ebből azt a naiv és elhamarkodott következtetést vonhatná le, hogy ahol ilyen sorok vannak, ott nem sok jó vár a fiatalokra. Persze alaposan tévedne, mert a jobb sorsot is megért jugoszláv (?) honpolgár a valamikori lengyel modell szerint a rezignáció farkasvakságába menekül. A lengyel modell pedig a következő (példamese a benzineseknek):
Hatalmas sor Varsóban egy élelmiszerüzlet előtt. Az egyik nem éppen kötélidegzetű sorban álló hirtelen kiválik, és elindul egy bizonyos irányba. A mellette álló nem kis megrökönyödésének adva hangot utána kiabál: „Hova megy?” A válasz: „Nem bírom tovább ezt a helyzetet, megyek és lelövöm a köztársasági elnököt.” Fél óra múlva a helyszín ugyanaz, azzal, hogy a felhergelt személy orrát lógatva bandukol vissza a sor végére. A kíváncsiskodó ismét kérdez: „Na, mi történt?” Mire a válasz: „Ugyan hagyja, ott még hosszabb a sor”.
Régen voltam már Belgrádban, úgyhogy nem tudhatom, képződik-e már a sor a Dedinjén.
Mert a sor nélkül nem lesz széles e szerb rónaságon sem rendszerváltás, sem betevő falat. Arra ugyan hiába is várnak az ENSZ-ben meg mindenütt másutt, hogy a délszláv háború fő bűnöse önszántából távozik. Erre semmi jel nem utal, sőt a szocialistáknak nevezett bolsevikok újabb és újabb trükköket találnak ki agyongyötört lakosságuk szórakoztatására. Most azzal rukkoltak elő, hogy választásokat csak népszavazás után lehet tartani. A referendumon pedig csak akkor mehet át az előrehozott választások gondolata, ha a bejegyzett szavazók több mint fele szavaz rá. De könyörgöm, hogyan járulhatna ennyi ember az urnák elé, amikor a benzinkutak előtt állnak?
Nem ez azonban a legveszélyesebb játék, amelyet Milošević irodájából irányítanak. Sokkal fenyegetőbbek azok a jelek, amelyek a krajinákból érkeznek. Karadžićék és Hadžićék bejelentették, hogy egyrészt egyesülnek egymással és önmagukkal, másrészt viszont, ha nincs más, akkor majd ők védik meg a Nagy Vezért Belgrádban. Elérkezett ugyanis a végső leszámolás órája: vagy elfogadják a horvátországi szerb terroristák vezérecskéi, hogy a horvát állam fennhatósága alatt kell élniük vagy mehetnek.
És ezen a ponton vetődik fel a vajdasági magyarság sorskérdése. Ha Tuđmanék, ígéretükhöz híven, rendet teremtenek a saját fertályukon, akkor az ottani szerbek menekülni fognak. Nem Kosovóba, nem Sandžakra, nem a Morava partjára, hanem Vajdaságba, ugyanígy, ha nem valósul meg Karadžićék (nem teljesen megalapozott) elképzelése a kantonizált Boszniáról, akkor onnan is várhatunk egy még nagyobb menekültáradatot. Ezek után a lakosság etnikai összetétele olyannyira megváltozik, hogy homogénné válik. Ezek után már hiába ismernék él a nemzetközi tényezők Vajdaság speciális státusát, ami nagyfokú autonómiát jelent, hiszen ezt a lakosság hatalmas többsége ellenezné, sőt van egy sejtelmem, hogy akár fegyverrel a kezében is kiharcolná Vajdaság önállóságának megsemmisítését.
Mi hát a teendő? Teszem fel a kérdést Lenin elvtárs után majd egy századdal. Egyetlen egy járható út van: minden nemzetközi fórumon síkraszállni, hogy a horvátországi és a boszniai szerbek minél nagyobb autonómiát kapjanak. Ellenkező esetben szedhetjük a sátorfánkat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >