2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Van egy álmom

Mondom én Martin Luther King után (még) szabadon

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Van egy álmom

Az egykori tragikus sorsú néger emberjogi harcos híres mondását csentem el azzal a nyilvánvaló szán­dékkal, hogy a saját kis álmaimról regéljek.

Lehet, sőt biztos, hogy nem először vetem az Önök szeme elé a következő gondolatokat, de mielőtt feddőleg kapnák el tekintetüket, gon­doljanak egy krónikás gyarló mivoltá­ra, aki nem tud ellenállni a kísértés­nek, főleg akkor, amikor álmai kezde­nek valóra válni. Az ügyben a fő „vétkes” az amerikai külügyminisztéri­um, amely lelkemet melengető mó­don követeli, mind hangosabban a háborús bűnösök felelősségre voná­sát. Valószínűleg Önök sem gondol­ják azt, hogy Eagleburgerék a fronto­kon kegyetlenkedő különböző mezű Rambókat akarják a vádlottak padjára ültetni. Nem, erről szó sincs, azokban a padokban másoknak tartják fenn a helyet. Például Slobodan Milošević vagy VojisIav ŠešeIj számára, hogy az olyan pitiáner káderekről ne is beszél­jünk, mint Radoman Benito Božović vagy Mihalj Kertes, levitézlett UDBA-főnök.

Remélem, az eddig nem nagyon remekelő nemzetközi tényezőknek most már végre megjön az eszük és szellemességet is tudnak produkálni, nemcsak idült tehetetlenséget. Nem tudnám úgy istenigazából felróni ne­kik, ha mondjuk a végső igazságszolgáltatást a délszláv törzsi háborúban Vukováron tartanák meg. Abban a szellemvárosban, amelyet az említett jómadarak tettek romhalmazzá. Per­sze a padban van még hely azok számára is, akik a front másik felén tettek meg mindent egy város elpusz­tításáért. A tábornok éjszakájára azon­ban még várni kell.

Nemcsak álmodozásokból áll a világ, éppen ezért forduljunk a szörnyű valóság felé. A nem létező Jugoszlávi­ába becsöppenő gyanútlan megfigyelő mit vesz észre mindenekelőtt? Természetesen a végeláthatatlan sorokat a benzinkutak előtt. Ebből azt a naiv és elhamarkodott következtetést vonhatná le, hogy ahol ilyen sorok vannak, ott nem sok jó vár a fiatalokra. Persze alaposan tévedne, mert a jobb sorsot is megért jugo­szláv (?) honpolgár a valamikori len­gyel modell szerint a rezignáció far­kasvakságába menekül. A lengyel modell pedig a következő (példamese a benzineseknek):

Hatalmas sor Varsóban egy élelmi­szerüzlet előtt. Az egyik nem éppen kötélidegzetű sorban álló hirtelen kivá­lik, és elindul egy bizonyos irányba. A mellette álló nem kis megrökönyödé­sének adva hangot utána kiabál: „Ho­va megy?” A válasz: „Nem bírom tovább ezt a helyzetet, megyek és lelövöm a köztársasági elnököt.” Fél óra múlva a helyszín ugyanaz, azzal, hogy a felhergelt személy orrát lógat­va bandukol vissza a sor végére. A kíváncsiskodó ismét kérdez: „Na, mi történt?” Mire a válasz: „Ugyan hagy­ja, ott még hosszabb a sor”.

Régen voltam már Belgrádban, úgyhogy nem tudhatom, képződik-e már a sor a Dedinjén.

Mert a sor nélkül nem lesz széles e szerb rónaságon sem rendszerváltás, sem betevő falat. Arra ugyan hiába is várnak az ENSZ-ben meg mindenütt másutt, hogy a délszláv háború fő bűnöse önszántából távozik. Erre semmi jel nem utal, sőt a szocialis­táknak nevezett bolsevikok újabb és újabb trükköket találnak ki agyongyö­tört lakosságuk szórakoztatására. Most azzal rukkoltak elő, hogy válasz­tásokat csak népszavazás után lehet tartani. A referendumon pedig csak akkor mehet át az előrehozott válasz­tások gondolata, ha a bejegyzett sza­vazók több mint fele szavaz rá. De könyörgöm, hogyan járulhatna ennyi ember az urnák elé, amikor a benzin­kutak előtt állnak?

Nem ez azonban a legveszélyesebb játék, amelyet Milošević irodájából irá­nyítanak. Sokkal fenyegetőbbek azok a jelek, amelyek a krajinákból érkez­nek. Karadžićék és Hadžićék bejelen­tették, hogy egyrészt egyesülnek egy­mással és önmagukkal, másrészt vi­szont, ha nincs más, akkor majd ők védik meg a Nagy Vezért Belgrádban. Elérkezett ugyanis a végső leszámolás órája: vagy elfogadják a horvátországi szerb terroristák vezérecskéi, hogy a horvát állam fennhatósága alatt kell élniük vagy mehetnek.

És ezen a ponton vetődik fel a vajdasági magyarság sorskérdése. Ha Tuđmanék, ígéretükhöz híven, rendet teremtenek a saját fertályukon, akkor az ottani szerbek menekülni fognak. Nem Kosovóba, nem Sandžakra, nem a Morava partjára, hanem Vajda­ságba, ugyanígy, ha nem valósul meg Karadžićék (nem teljesen meg­alapozott) elképzelése a kantonizált Boszniáról, akkor onnan is várhatunk egy még nagyobb menekültáradatot. Ezek után a lakosság etnikai összeté­tele olyannyira megváltozik, hogy ho­mogénné válik. Ezek után már hiába ismernék él a nemzetközi tényezők Vajdaság speciális státusát, ami nagy­fokú autonómiát jelent, hiszen ezt a lakosság hatalmas többsége ellenez­né, sőt van egy sejtelmem, hogy akár fegyverrel a kezében is kiharcolná Vaj­daság önállóságának megsemmisíté­sét.

Mi hát a teendő? Teszem fel a kérdést Lenin elvtárs után majd egy századdal. Egyetlen egy járható út van: minden nemzetközi fórumon síkraszállni, hogy a horvátországi és a boszniai szerbek minél nagyobb auto­nómiát kapjanak. Ellenkező esetben szedhetjük a sátorfánkat.

1992. szeptember 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább