2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Édentől Balkánra

Beszély a veszélyben a kígyóról meg a bűnbeesésről

Keszég Károly
Keszég Károly
Édentől Balkánra
Bámul, mint...

„Lóra, magyar!”, más úgysem ma­rad. Ha így folytatódik, oda jutunk, hogy a lovat nem csak mint közleke­dési eszközt, hanem mint kiváló minőségű hentesárut is újból számon tartjuk.

Ajánlom a figyelmükbe még a következő, csöppet sem régi keltezé­sű ötleteket: ha van cukruk, lisztjük, sójuk és egyéb, a háztartásban nélkü­lözhetetlen portékájuk mérjék ki kilós csomagokra, s dugják el a ház külön­böző rejtekhelyein. Ennyit a nekünk feltálalt „demokráciá”-ról, amely ide juttatott bennünket.

Elnéztem a tartományi pártértekez­let megelégedett tekintetű atyafiait, s nem jutott eszembe semmi. Nekik se. Ami azt jelenti, hogy továbbra is né­zünk egymásra, mint ama bizonyos borjú az új kapura. Ők kissé (!) hülyé­nek néznek bennünket, mert nem látjuk a nép és a nemzet avantgárdjá­nak fölfogásában beállt változást. Ez igaz, mert nehéz fölfogni a fölfogha­tatlant. Mondjuk azt, hogy ebből a tartományból indult el az a lavina, amely az ország széteséséhez, majd a háborúhoz vezetett, s ennek a militáns szellemnek a szekértolói tovább­ra is a díszpáholyban, s nem a bör­tönben ülnek. Októberben nemcsak az aradi vértanúkra emlékezünk, ha­nem a 88-as tragédiára is. Nem annyira a tartomány elvesztésére, mint inkább a „minden lelket egy te­metőbe” vezérgondolat agylágyító tér­hódítására, amely lassan, de biztosan kiterjedt a Balkánra, majd Közép-Eu­rópára is.

A jelenlegi viszály ősforrásánál most is vért ivó Radovan Karadžić úr, poétához nem illően, többször is elis­métli, hogy a boszniai szerbek nem folytatják a genfi béketárgyalásokat, ha az amerikaiak és nyugati szövetsé­geseik légizárlatot vezetnek be a bos­nyák ég felett. Őszintén szólva, nincs is mit tárgyalni erről a kérdésről – vele. Lehet ugyanis, hogy a Nyugat fél az iszlám további térhódításától, de attól még inkább, hogy olyanok védjék érdekeit, akikhez képest Has­felmetsző Jack valóságos Hófehérke volt. Ha pedig a pakisztáni látogatásá­ról hazatérő Izetbegović nem puská­val, hanem fegyverszüneti fölhívással érkezik haza, akkor azért arról is el lehetne beszélgetni, hogy az iszlám országok sem akarnak szent háborút indítani az egyetemes pravoszláv kommunizmust, megtestesítő Szerbia, illetve a Szerbiával mindenáron egye­sülni akaró krajinák önjelölt vezérecskéi ellen. Ha Allah úgy akarja, akkor az Isten is megsegíti azt, aki néhány lövéssel elhallgattatja a hadak útján megfeneklett pszichológust. Hasonló esetre volt már példa, s nem is kell a történelmet segítségül hívni.

Az ámokfutó háborús kalandorok­nak kétségkívül az sem tetszik, hogy Milán Panić népszerűsége töretlen; nem így képzelték el a szebb szerb jövőt. A jugoszláv kormányfő demok­ratikus választásokat sürget, a szerb parlament pedig referendumot írat ki a választásokról. Panić kifejti, hogy az előállt helyzetért Milošević a hibás, a szerb tévénéző pedig ezt nem hallja, nem látja. Választhat. A szankciók pedig maradnak. Romániában is válasz­tott a nép, s mivel arra szavazott, aki egyenes ági leszármazottja Ceausescunak az USA-tól nem kapja meg a legnagyobb kereskedelmi kedvez­ményt. Ők valahogy csak túlélik azt a diktatúrát, nekünk nem biztos, hogy ennyi esélyünk is van. Annál kevésbé, mert – bármennyire szeretné – nem Milošević a megmondhatója annak, hogy hány héten belül oldják fel a zárlatot; tőle meg se kérdezik. Legföl­jebb azt, hogy mikor akar lelépni a porondról, mert akkor esetleg szó lehet a könnyítésekről.

Hogy ki a nemzetmentő és ki nem, arról még bizonyára sokat fogunk hallani a ránk mért időszakban. Min­den jel arra mutat viszont, hogy a nagy nemzeti hősökből lesznek az árulók. Lehet, hogy mire ez a lap megjelenik, már ki is mondták a szerb nép atyjáról a szentenciát: nem tárgyalhat önkezdeményezésre az ősellenségnek titulált Franjo Tuđman-nal, tehát áruló. Dobrica Ćosić megíz­lelheti az általa ültetett fa gyümölcseit; sovány vigasz, hogy a szerb édenkert még az Ádám és Éva előtti állapotban van: sok a kígyó, kevés az alma.

Amit most felvázoltunk az nem más, mint a menekülés esélyének útja. Keskenynél is keskenyebb. Sok­kal szélesebb az az út, amelyen a kilátástalanság elől menekülők hada lépked. Valahogy ismétlődnek az évek tavaly ilyentájt indult meg a vajdasági magyarok népvándorlása észak felé, s most ismét ennek va­gyunk a tanúi. Megint főleg az értel­miség távozik. Értelmisége nélkül a nép sokkal sebezhetőbb, bár ha jól belegondolunk soha igazán nem ala­kult ki életképes, feladatát vállalni tu­dó vajdasági magyar értelmiség. Kü­lön tragédia, hogy amikor kialakulha­tott volna, akkor kényszerült háború­ba vagy menekülésbe. Akkor is, most is. Az éveken nem fog az ima, sem a megkeseredés, sem pedig a dac. S még kevésbé az egymás húsába való beletépés, az eltűnt idő bűneinek föl-hánytorgatása. Még most is az hely­zet, hogy az ittmaradás és a mindenki számára elfogadható élet megterem­tése egyaránt tartozik azokra is, akik kint rekedtek, s azokra is, akik bent maradtak. Hogy ne kelljen rejtegetni a lisztet, a cukrot, a sót és – soha többé – az értelmet.

1992. október 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább