Ma Kolos, Györgyi, Georgina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Szeptember békében...
...telik el majd egyszer, ha vége lesz a háborúnak
Habár a fentiekre aligha van remény. Annak ellenére, hogy ismét egy békemisszió járt ebben a valamikori országban. Két volt külügyminiszter, Vance és Owen, most ott folytatja, ahol egy harmadik sorstársuk, Carrington abbahagyta. Vagyis az elejéről kezdi. Vagy még onnan sem.
Hallgatom ugyanis írás közben a legújabb szarajevói jelentéseket. A városnak szinte minden negyedét lövik. Furcsállom, én kis naiv, hogy miként történhet meg mindez, hiszen a szédült pszichiáter, a költőkhöz illő hajzattá, megmondta: az ENSZ átveheti a szerbek nehézfegyverzetét. Utána az UNPROFOR ügyeletes illetékese megerősítette, hogy az elmegyógyász betartotta az ígéretét. Ez mindenkit nagyon meglepett, tudniillik a loboncos hajú pszichiáteri becsületszava mind ez idáig egy fabatkát sem ért. Most jött azonban a bökkenő. Karadžić beleegyezett ugyan a nehézfegyverzet egy részének a beszolgáltatásába, de önmagából kikelve elkezdett fenyegetőzni, hogy kilép a béketárgyalások folyamatából, ha lezárják a boszniai légteret.
A légtér blokádjának gondolata Washingtonban született meg, és Hatfieldben (Anglia) megerősítették az európai tizenkettek, akik bizonyos értelemben visszakoztak a még szigorúbb szankciók bevezetésétől. Ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy időt és esélyt adnak Panić kormányfőnek, próbáljon rendet teremteni, amíg tényleg nem lesz késő.
Ha lehet a krónikás szubjektív, akkor elmondhatja, hogy a már említett hatfieldi tanácskozás fénypontja az volt, amikor a német külügyminiszter kezdeményezésére szentesítették egy nemzetközi bíróság felállításának a gondolatát. A vádlottak padjára a jugoszláv háború bűnöseit ültetnék. Kevés olyan kéjes gondolat jut a cikkíró eszébe, mint az, hogy ott lehetne tudósítóként, amikor a dedinjei tüskés hajú göringi dilemma elé kerülne. A széles, hosszú nyakkendő a divat.
Ez azonban nem az álmodozások kora. Vissza kell zuhanni a rideg valóságba, amelyben már csak egyetlen kapaszkodó maradt. Egy amerikai gyógyszergyáros, aki jelen pillanatban két távoli fronton harcol a jugoszláv színekért – szerintem nem a leghatásosabban. Mert lehet, ki tudja eszközölni, hogy Kína és Oroszország megvétózza Jugoszláviának az ENSZ-ből való kizárását (habár ez korántsem rajta múlik), de ezzel egy jottányit sem jut közelebb a megoldáshoz a délszláv válság. Panićnak egyetlenegy dologra kellene összpontosítania: Miloševićre.
Eddigi összpontosítására nem lehet panasz, hiszen már menesztette a mi drága Misikénket és a nem kevésbé kedves Jovanovićunkat. Úgyhogy a termelékenységgel nincs baj, csupán a féltő atya beszél belőlem, nehogy ott a távolban kilője magát a gyerek, és ne maradjon ereje honi dolgokra. Mert van itt még célpont. Ne feledjük azonban: minden út a Dedinje felé vezet.
Nem tudom, hogy az anyaországban melyik út hova vezet, de azt tudom, hogy amit egy bizonyos Csurka István írt le sok port felkavart dolgozatában, azt még Šešelj vajda is örömmel vállalná. Nagyon nehéz – és főleg kényes – nekünk, trianoni mostoháknak, az anyaország dolgaiba beleszólni, hiszen bennünket is úgy szeretnének (mint minden többség) kezelni, ahogyan mi viszonyulunk hozzájuk. Az érthetőség kedvéért: nekünk csak addig terjed a beleszólási jogunk az anyahoni ügyekbe, amíg azt latolgatjuk, eléggé támogatnak-e bennünket vagy sem. Ilyen szempontból pedig aligha emelhetünk panaszt, hiszen, tegyük a kezünket a szívünkre, ilyen mértéktartó magyar külpolitikával régen találkozhattunk, márpedig ez az alapvető feltétele a kisebbségben élő magyarok tényleges támogatásának.
Nos, ezen túlmenően már nemigen állnak jól a dolgok. És most fogok beleszólni olyasmibe, ami nem igazán a kisebbségi krónikás feladata lenne – egyesek szerint. De hát én sohasem gondolkodtam az egyesek feje szerint. Tehát: a Csurka-dolgozat legalább annyit ártott a határokon túl élő magyaroknak, mint a Magyarországon élő nem-magyaroknak. Ha valaki nem lát összefüggést a „dolgozat” és azon atrocitások között, amelyek a magyarországi cigányságot érték az utóbbi napokban, akkor az vagy vak, vagy nagy magyar köd lepte el a szemét.
Krónikásuknak az a végtelen boldogság jutott osztályrészéül, hogy végigkísérhette a délszláv válság kialakulását. Kíméletlen pontossággal kimutatható, hogy a „dolgozat” tételeit már évekkel ezelőtt papírra vetették Nagy-Szerbia megálmodói. A következmények szemmel láthatók: néhány környező országot felperzseltek. Ettől rettegünk mi is, határon túli magyarok. A nemzet szíve elkezd túl nemzetiül kalimpálni, közben meg minket sodor el az ár. Ilyen szempontból Csurka nagyobb veszélyt jelent számunkra, mint Kádár nemtörődömsége. Ha valaki 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni, akkor ezt is fontolóra kell vennie, amikor a Csurkától való elhatárolódás mértékét latolgatja.
Írás közben értesülök, hogy Izetbegovićék is nemet mondtak a legújabb béketárgyalásokra, mert a szerb csapatok állítólag mégsem helyezték az ENSZ ellenőrzése alá a nehézfegyverzetet. Nocsak, a kutyából ezúttal sem lett szalonna?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„VAJDASÁG SZERBIA RÉSZE”
Vučić most még a tartomány jelenlegi (kvázi) autonómiáját is meg akarja szüntetni! Újabb uszításokkal feszültséget akar >
Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”
A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >
Ők nem a „buborék hercegei”
Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >
Támadááás!
Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >
A VMSZ korifeusa
Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >
Szerbia – mi lesz ennek a vége?
Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >
VMSZ-es „normalitás”
A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >
I šta će sada biti sa nama?
Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >
A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >
Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet
A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >