2021. április 19. hétfő
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szeptember békében...

...telik el majd egyszer, ha vége lesz a háborúnak

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Szeptember békében...

Habár a fentiekre aligha van re­mény. Annak ellenére, hogy ismét egy békemisszió járt ebben a valami­kori országban. Két volt külügyminisz­ter, Vance és Owen, most ott folytat­ja, ahol egy harmadik sorstársuk, Carrington abbahagyta. Vagyis az ele­jéről kezdi. Vagy még onnan sem.

Hallgatom ugyanis írás közben a legújabb szarajevói jelentéseket. A vá­rosnak szinte minden negyedét lövik. Furcsállom, én kis naiv, hogy miként történhet meg mindez, hiszen a szé­dült pszichiáter, a költőkhöz illő hajza­ttá, megmondta: az ENSZ átveheti a szerbek nehézfegyverzetét. Utána az UNPROFOR ügyeletes illetékese meg­erősítette, hogy az elmegyógyász betar­totta az ígéretét. Ez mindenkit nagyon meglepett, tudniillik a loboncos hajú pszichiáteri becsületszava mind ez idá­ig egy fabatkát sem ért. Most jött azonban a bökkenő. Karadžić bele­egyezett ugyan a nehézfegyverzet egy részének a beszolgáltatásába, de ön­magából kikelve elkezdett fenye­getőzni, hogy kilép a béketárgyalások folyamatából, ha lezárják a boszniai légteret.

A légtér blokádjának gondolata Washingtonban született meg, és Hatfieldben (Anglia) megerősítették az európai tizenkettek, akik bizonyos ér­telemben visszakoztak a még szigo­rúbb szankciók bevezetésétől. Ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy időt és esélyt adnak Panić kor­mányfőnek, próbáljon rendet teremte­ni, amíg tényleg nem lesz késő.

Ha lehet a krónikás szubjektív, ak­kor elmondhatja, hogy a már említett hatfieldi tanácskozás fénypontja az volt, amikor a német külügyminiszter kezdeményezésére szentesítették egy nemzetközi bíróság felállításának a gondolatát. A vádlottak padjára a ju­goszláv háború bűnöseit ültetnék. Ke­vés olyan kéjes gondolat jut a cikkíró eszébe, mint az, hogy ott lehetne tudósítóként, amikor a dedinjei tüs­kés hajú göringi dilemma elé kerülne. A széles, hosszú nyakkendő a divat.

Ez azonban nem az álmodozások kora. Vissza kell zuhanni a rideg való­ságba, amelyben már csak egyetlen kapaszkodó maradt. Egy amerikai gyógyszergyáros, aki jelen pillanatban két távoli fronton harcol a jugoszláv színekért – szerintem nem a leghatá­sosabban. Mert lehet, ki tudja eszközölni, hogy Kína és Oroszország megvétózza Jugoszláviának az ENSZ-ből való kizárását (habár ez korántsem rajta múlik), de ezzel egy jottá­nyit sem jut közelebb a megoldáshoz a délszláv válság. Panićnak egyetlen­egy dologra kellene összpontosítania: Miloševićre.

Eddigi összpontosítására nem lehet panasz, hiszen már menesztette a mi drága Misikénket és a nem kevésbé kedves Jovanovićunkat. Úgyhogy a termelékenységgel nincs baj, csupán a féltő atya beszél belőlem, nehogy ott a távolban kilője magát a gyerek, és ne maradjon ereje honi dolgokra. Mert van itt még célpont. Ne feledjük azonban: minden út a Dedinje felé vezet.

Nem tudom, hogy az anyaország­ban melyik út hova vezet, de azt tudom, hogy amit egy bizonyos Csurka István írt le sok port felkavart dolgozatában, azt még Šešelj vajda is örömmel vállalná. Nagyon nehéz – és főleg kényes – nekünk, trianoni mos­toháknak, az anyaország dolgaiba be­leszólni, hiszen bennünket is úgy sze­retnének (mint minden többség) ke­zelni, ahogyan mi viszonyulunk hozzá­juk. Az érthetőség kedvéért: nekünk csak addig terjed a beleszólási jogunk az anyahoni ügyekbe, amíg azt latol­gatjuk, eléggé támogatnak-e bennün­ket vagy sem. Ilyen szempontból pe­dig aligha emelhetünk panaszt, hi­szen, tegyük a kezünket a szívünkre, ilyen mértéktartó magyar külpolitiká­val régen találkozhattunk, márpedig ez az alapvető feltétele a kisebbség­ben élő magyarok tényleges támoga­tásának.

Nos, ezen túlmenően már nemigen állnak jól a dolgok. És most fogok beleszólni olyasmibe, ami nem igazán a kisebbségi krónikás feladata lenne – egyesek szerint. De hát én sohasem gondolkodtam az egyesek feje szerint. Tehát: a Csurka-dolgozat legalább annyit ártott a határokon túl élő ma­gyaroknak, mint a Magyarországon élő nem-magyaroknak. Ha valaki nem lát összefüggést a „dolgozat” és azon atrocitások között, amelyek a magyarországi cigányságot érték az utóbbi napokban, akkor az vagy vak, vagy nagy magyar köd lepte el a szemét.

Krónikásuknak az a végtelen bol­dogság jutott osztályrészéül, hogy vé­gigkísérhette a délszláv válság kiala­kulását. Kíméletlen pontossággal ki­mutatható, hogy a „dolgozat” tételeit már évekkel ezelőtt papírra vetették Nagy-Szerbia megálmodói. A követ­kezmények szemmel láthatók: néhány környező országot felperzseltek. Ettől rettegünk mi is, határon túli magya­rok. A nemzet szíve elkezd túl nemze­tiül kalimpálni, közben meg minket sodor el az ár. Ilyen szempontból Csurka nagyobb veszélyt jelent számunk­ra, mint Kádár nemtörődömsége. Ha valaki 15 millió magyar miniszterelnö­ke akar lenni, akkor ezt is fontolóra kell vennie, amikor a Csurkától való elhatárolódás mértékét latolgatja.

Írás közben értesülök, hogy Izetbegovićék is nemet mondtak a legújabb béketárgyalásokra, mert a szerb csa­patok állítólag mégsem helyezték az ENSZ ellenőrzése alá a nehézfegyver­zetet. Nocsak, a kutyából ezúttal sem lett szalonna?

1992. szeptember 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább