2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Én lenni szakadár katalán

Olimpiai Napló-jegyzetek

Keszég Károly
Keszég Károly
Én lenni szakadár katalán

Tehát válaszoltunk a világnak go­noszságáért. Még stílusosabban: visszalőttünk.

A belgrádi tévé barcelonai sportkommentátora ugyanis ezzel a gondolattal ébresztett hétfőn reggel Binder Aranka bronzérmét ünnepelve. A Telepi Rádió megbízható forrásaira támaszkodva én is megtudtam, hogy minek szólt igazából a nagy öröm: fő eti- és kretimológusunk szerint „a Binder név (mint minden név) ősszláv eredetű”, jelentését ugyan homály fedi, de déli hangzásvilága jól felismer­hető, így aztán doboghat a jugoszláv kebel, hiszen a légpuskás bronzzal alaposan helybenhagytuk a világot. Ha valaki még kíváncsi a vélemé­nyemre, akkor neki elmondom, hogy az éremszerzés hiteles története arra az egyszerű tényre vezethető vissza, hogy Aranka tényleg tehetséges spor­toló, jól lő – ámbátor nem biztos, hogy kizárólag politikai okokból.

Volt még néhány kedves elszólása a röpke két perc alatt a kollégának. Leginkább lamentálása tetszett, mivel igencsak felháborította, hogy Jugo­szlávia nevét senki sem ejti ki a szá­ján. Névtelen ország versenyzői lépnek fel, mondja, holott mindenki tudja, hogy kies és festői hazánk bújik meg szerényen a névtelenség mögött. Azért én is csodálattal tartozom a kommentátornak, hogy nem vette fi­gyelembe azt a csekélységet: olyan országról beszél ebben a pilla­natban, amelyet a világ a tömeggyil­kosságok és a népirtás hónával azo­nosít; egyebek között ezért is rótta ki ránk a szankciókat. Még jó, hogy a szerbet nem beszélik tökéletesen Bar­celonában, mert lehet, azt a kérdést is feltennék politikamentes sportoló­inknak, hogy miért nem emelte fel a szavát egyikük sem a háború ellen akkor, amikor kellett volna. Igaz, ezt inkább sportvezetőinknek kellene fel­tenni, lévén, hogy ők már járatosak e kérdésben. Ebben az esetben is re­mélem, hogy végül is senki emberfiá­nak nem jut eszébe megszólaltatni legfontosabb olimpikonunkat, Alek­sandar Bakočević házmestert. Sze­gény, még majd összekeveri a szerb parlament elnöki tisztségét az olimpiai vízhordóéval, s obstrukcióról beszél akkor is, amikor hallgatnia kellene. Már csak azért is, mert nem is olyan régen még ő maga jelentette ki, hogy az olimpia számításba sem jöhet, ha a jugoszláv ékességek a zászló meg a név, nem szerepelhet hivatalosan. Ilyenkor következetesnek illik lenni egy vezetőnek. No, de ki mondott már le következetességből a hatalmi „elit” közül?

„Az igazság győzni fog!” – hallom egy másik sportriporter hangját. Mármint a szerb igazság, amely így hang­zik: „Mindenki más hazudik”. Ennyi igazsággal szemben már valóban véd­telen az ember. Még a Politika is, amely több „igazság”-ot kürtölt világ­gá, mint bármely más sajtótermék Szerbiában. Váljék egészségére! Most éppen nem vagyok olyan formában, hogy a sajtószabadság örve alatt har­coljak a Politika-ház közvállalattá nyil­vánítása ellen. Legfeljebb annak szur­kolok, hogy maga a téma úgy ossza meg á hatalmon levő pártot, hogy soha többé össze ne tudjon állni. Mert a hazugságok birodalmát terem­tette meg, és az nem olimpiai ver­senyszám. Az olimpiát pedig szere­tem.

Ilyenformán a Milošević-B. Jović párharcot is csak temetési menet kí­séretében tudom elképzelni, nem fél­tem tőlük a demokrácia jövőjét. Mert ha egyszer ezen a földön lesz még demokrácia, akkor azt nem ők terem­tik meg. Se együtt, se külön-külön. Köszönöm azt a kisebbségi létet, amelyben hálát kell adnunk azért is, hogy parlamenti utókezelésre utaltak egy olyan oktatási törvényt, amely eleve súlyos diszkriminációkat tartal­mazott a kisebbségekkel szemben, s csak szépített a valóságon a kezelés után. Én lenni lojális kisebbség. Én lenni analfabéta.

Kitűzöm inkább a katalán zászlót, mert az talán hat. A sportriporter ugyanis igencsak megütközött azon, hogy Spanyolország szívében nem a spanyol, hanem a katalán zászlót len­gette a szél. S azon is, hogy a spa­nyol király katalánul üdvözölte a kata­lán tömeget, a katalán NOB-elnök pedig ugyancsak ezen a nyelven, te­hát anyanyelvén tisztelte meg a vilá­got a jelenlétével és az olimpiai játé­kok megnyitásával. A megütközés ba­rátunknál addig tartott, amíg meg nem érkeztek a szlovén, horvát, litván sportolók, mert a tapsviharból azt vet­te ki, hogy a különben is az önállósá­gukért küzdő katalánok most tüntet­nek az említett nemzetek mellett. Ter­mészetesen saját önző céljaik érdeké­ben. Ha az európai demokrácia egyik vívmányának tartott Spanyolorszában ilyen dolgok történnek, milyen világ lehet a még fejlettebb Európában? A kérdés jogos, csak éppen nem biztos, hogy Spanyolországban mindenütt spanyolul kell beszélni, másrészt pe­dig hasonló kérdést csak az tehet fel, aki a spanyolénál fejlettebb demokrá­ciában él. Vagy egyáltalán demokráci­ában él. Vagy egyáltalán él.

Leszek tehát szakadár katalán. Én nem szeretni lenni lojális kisebbség. Én nem szeretni lenni analfabéta.

1992. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább