Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Én lenni szakadár katalán
Olimpiai Napló-jegyzetek
Keszég Károly
Tehát válaszoltunk a világnak gonoszságáért. Még stílusosabban: visszalőttünk.
A belgrádi tévé barcelonai sportkommentátora ugyanis ezzel a gondolattal ébresztett hétfőn reggel Binder Aranka bronzérmét ünnepelve. A Telepi Rádió megbízható forrásaira támaszkodva én is megtudtam, hogy minek szólt igazából a nagy öröm: fő eti- és kretimológusunk szerint „a Binder név (mint minden név) ősszláv eredetű”, jelentését ugyan homály fedi, de déli hangzásvilága jól felismerhető, így aztán doboghat a jugoszláv kebel, hiszen a légpuskás bronzzal alaposan helybenhagytuk a világot. Ha valaki még kíváncsi a véleményemre, akkor neki elmondom, hogy az éremszerzés hiteles története arra az egyszerű tényre vezethető vissza, hogy Aranka tényleg tehetséges sportoló, jól lő – ámbátor nem biztos, hogy kizárólag politikai okokból.
Volt még néhány kedves elszólása a röpke két perc alatt a kollégának. Leginkább lamentálása tetszett, mivel igencsak felháborította, hogy Jugoszlávia nevét senki sem ejti ki a száján. Névtelen ország versenyzői lépnek fel, mondja, holott mindenki tudja, hogy kies és festői hazánk bújik meg szerényen a névtelenség mögött. Azért én is csodálattal tartozom a kommentátornak, hogy nem vette figyelembe azt a csekélységet: olyan országról beszél ebben a pillanatban, amelyet a világ a tömeggyilkosságok és a népirtás hónával azonosít; egyebek között ezért is rótta ki ránk a szankciókat. Még jó, hogy a szerbet nem beszélik tökéletesen Barcelonában, mert lehet, azt a kérdést is feltennék politikamentes sportolóinknak, hogy miért nem emelte fel a szavát egyikük sem a háború ellen akkor, amikor kellett volna. Igaz, ezt inkább sportvezetőinknek kellene feltenni, lévén, hogy ők már járatosak e kérdésben. Ebben az esetben is remélem, hogy végül is senki emberfiának nem jut eszébe megszólaltatni legfontosabb olimpikonunkat, Aleksandar Bakočević házmestert. Szegény, még majd összekeveri a szerb parlament elnöki tisztségét az olimpiai vízhordóéval, s obstrukcióról beszél akkor is, amikor hallgatnia kellene. Már csak azért is, mert nem is olyan régen még ő maga jelentette ki, hogy az olimpia számításba sem jöhet, ha a jugoszláv ékességek a zászló meg a név, nem szerepelhet hivatalosan. Ilyenkor következetesnek illik lenni egy vezetőnek. No, de ki mondott már le következetességből a hatalmi „elit” közül?
„Az igazság győzni fog!” – hallom egy másik sportriporter hangját. Mármint a szerb igazság, amely így hangzik: „Mindenki más hazudik”. Ennyi igazsággal szemben már valóban védtelen az ember. Még a Politika is, amely több „igazság”-ot kürtölt világgá, mint bármely más sajtótermék Szerbiában. Váljék egészségére! Most éppen nem vagyok olyan formában, hogy a sajtószabadság örve alatt harcoljak a Politika-ház közvállalattá nyilvánítása ellen. Legfeljebb annak szurkolok, hogy maga a téma úgy ossza meg á hatalmon levő pártot, hogy soha többé össze ne tudjon állni. Mert a hazugságok birodalmát teremtette meg, és az nem olimpiai versenyszám. Az olimpiát pedig szeretem.
Ilyenformán a Milošević-B. Jović párharcot is csak temetési menet kíséretében tudom elképzelni, nem féltem tőlük a demokrácia jövőjét. Mert ha egyszer ezen a földön lesz még demokrácia, akkor azt nem ők teremtik meg. Se együtt, se külön-külön. Köszönöm azt a kisebbségi létet, amelyben hálát kell adnunk azért is, hogy parlamenti utókezelésre utaltak egy olyan oktatási törvényt, amely eleve súlyos diszkriminációkat tartalmazott a kisebbségekkel szemben, s csak szépített a valóságon a kezelés után. Én lenni lojális kisebbség. Én lenni analfabéta.
Kitűzöm inkább a katalán zászlót, mert az talán hat. A sportriporter ugyanis igencsak megütközött azon, hogy Spanyolország szívében nem a spanyol, hanem a katalán zászlót lengette a szél. S azon is, hogy a spanyol király katalánul üdvözölte a katalán tömeget, a katalán NOB-elnök pedig ugyancsak ezen a nyelven, tehát anyanyelvén tisztelte meg a világot a jelenlétével és az olimpiai játékok megnyitásával. A megütközés barátunknál addig tartott, amíg meg nem érkeztek a szlovén, horvát, litván sportolók, mert a tapsviharból azt vette ki, hogy a különben is az önállóságukért küzdő katalánok most tüntetnek az említett nemzetek mellett. Természetesen saját önző céljaik érdekében. Ha az európai demokrácia egyik vívmányának tartott Spanyolorszában ilyen dolgok történnek, milyen világ lehet a még fejlettebb Európában? A kérdés jogos, csak éppen nem biztos, hogy Spanyolországban mindenütt spanyolul kell beszélni, másrészt pedig hasonló kérdést csak az tehet fel, aki a spanyolénál fejlettebb demokráciában él. Vagy egyáltalán demokráciában él. Vagy egyáltalán él.
Leszek tehát szakadár katalán. Én nem szeretni lenni lojális kisebbség. Én nem szeretni lenni analfabéta.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Füstbe ment szerv
Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >
Virág a kormányzó úr sírján
Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >
Háborús emlékek nyomában
Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >
„Mórahalmon egyeztettek”
Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >
Ökomama
Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >
"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"
„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >
„Szerbiának két külügyminisztere...”
A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >
A jugoszláv rendszerváltás
Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!
A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >