2024. november 10. vasárnap
Ma Réka, András, Leó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Kosztolányi tintái

Avagy: egy szegény kis körzeti prefektus panaszai

Soltis Gyula
Kosztolányi tintái

Vajon milyen tintával írna üdvözlőlapot szülővárosából a koszorús költő, ha megélte volna az idei nyarat? A piros azért nem jó, mert virágnyelvi jelentésével ellentétben nem a szerelem, a szeretet színe, hanem a vérre, az emberi véráldozatokra emlékeztet A fekete nem jó, mert a gyász színe, a zöld túlságosan magyaros, a kék pedig bunyevácos.

Ennyi kedvezőtlen tényező nyilván el is venné a kedvét, meg különben is hol találna most egy szabadkai képeslapot? Lám, az idén még Ristić, a színháztemető vendégrendező, vendégigazgató sem adott jelentést az északi végekről, amint tette azt volt két esztendeje, így nyáridőben, mert roppant gyanús volt neki, hogy a városelnök, Kasza József Szöge­débe jár színházba. Nos, Kasza maradt. Saj­nos Ristić is. Pedig az ő hét esztendeje az idén ősszel lejár, s maga mondta, hogy ha addig nem sikerül átnevelnie az itteni közön­séget, főleg leszoktatni az itteni magyarokat hogy, úgymond, Magyarország felé kacsin­gassanak, akkor szedi a sátorfáját és megy. Hát nem sikerült neki. Mármint az átnevelés. A kacsingatásról való leszoktatás sem. Sőt át is mentek sokan a határon, sajnos nem színházba. A szülészek Is szétszéledtek. Még a Jónás-Korica házaspár is elpártolt mellőle. Áldásos színháztemető munkásságának ered­ményeként most ott tart, ahol ez a színház 1945-ben az újrainduláskor: kezdhet mindent előröl amatőrökkel. Bravó, direktore!

Ha emberünknek netán mégis kedve szottyanna jelentést tenni az északi végekről, elég, ha csak egy esztendőre nyúl vissza a jelenbe! Nem egészen egy év alatt ugyanis Szabadka maga 22 fiatal életet áldozott a „haza oltárán”. Igaz, senki sem tudná megmondani, hogy miért is. Hiszen ez a haza, a Crna Gorával megtoldott Szerbia, amely ettől a kis toldalékolástól maradhatott Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, sohasem volt háborúban senkivel. Igaz, ezt már azok sem hihetik komolyan, akik még mindig váltig bizonygatják, de ők már ilyenek. Hogy a világ nem hisz nekik, az nem baj. Az a fontos, hogy ők mit hisznek magukról. Főleg, ha van, aki lovat ad alájuk! Mint pl. az ENSZ főtitkára. Jó az, ha van az embernek egy ilyen támogató­ja, mert lehet ezer ellenlábasa, ha ennek az egynek olyan hatalmat adott a világközösség, amellyel úgy bánik, ahogy akar. Még akkor is, ha tekintélye csorbulna is ezzel. No hi­szen, lord Carrington is sokra ment a tekinté­lyével!

No, de vissza a végekre! Történnek ám itt még csuda dolgok közvetlenül a határon. A minap is itt jöttek vissza Magyarországról azok a boszniai menekültek, akik már nem bírták a megaláztatást, sőt a tettleges bántal­mazást a békéscsabai táborban. És ezt rög­tön el is panaszolták az itteni menekültügyi kormánybiztosnak. Az meg az újságíróknak. S ha már valamit egy kormánybiztos, az állam embere mond, akkor az ugye igaz is. Mire a magyarok cáfolták a „szerb vádakat”, mint olyanokat, már beismerték, hogy az önszántukból hazamenekülő menekültek kö­zött egyet kénytelenek voltak bilincsbe verni, mert a határon tettlegességhez folyamodott. Akkor hát ki kit vert, és miért? Mire ez a cáfolat eljutott volna és netán meg is jelent volna a tömegtájékoztatásban, addigra persze az eredeti story már megtette a magáét. A kormánybiztos nemkülönben, a sajtó nemkü­lönben! Azok a piszok magyarok meg nem elég, hogy verik azokat a szerencsétlen mene­külteket, hanem még hazudnak is!

Pedig miattuk kell felszámolni a palicsi gyűjtőtábort is. Kitalálták ugyanis, hogy azok a boszniai menekültek, akiknek Szerbiában, vagy ahogyan ők nevezik Kis-Jugoszláviában adnak útlevelet, azok nem is menekültek, hanem kitelepítettek. Ilyen alapon pedig nem vonatkoznak rájuk a menekültekről szóló nemzetközi megállapodások, s mivel Ausztria úgysem engedné be őket vízum nélkül, nincs értelme, hogy Magyarországra menjenek, így tehát logikus, hogy a magyar határ előtti palicsi gyűjtőtábort fel kell számolni. Tisztán a magyarok miatt. Hogy ki indította meg ezeket a szerencsétleneket otthonaikból, és miért, az nem téma. De nem is titok: a harcok addig meg nem szűnnek, amíg etnikailag tiszta területek nem kelet­keznek Bosznia-Hercegovi­nában és Horvátországban egyaránt. Ennek így kell len­nie, mert a főtérképészek így döntötték el. Elképzelé­sükből nem engednek, leg­feljebb a taktikán változtat­nak mindig úgy, ahogyan a helyzet kívánja. Ennek tuda­tában Tuđman máris fejede­lemnek kijáró parádékon grasszál, operettbe illően csicsás díszgárdája előtt, Mi­lošević pedig odáig fokozta az önámítást hogy ha álmá­ból felriasztják, akkor is hiba nélkül idézi önmagát, misze­rint Szerbia mindig is a bé­kés megoldás híve volt stb., stb. Miért is gondolna akkor lemondásra? Legfeljebb újra megkérdezi a népét, hogy bízik-e még benne? A 104 százalékos igenlő válasz pe­dig , eleve biztosítva lesz, amint államosítják a Politika-kiadóházat, és amíg az RTV továbbra is a néphülyítésért szedi be a sarcot.

Mert itt rendnek kell lennie! – nyilatkozta nemrégiben a helyi hetilapban a Szabadkán székelő észak-bácskai körzet kormánybiztosa, értsd még: prefektus, vagy, jobb híján: Isten földi helytartója. A községi kormányelnöki posztról kiemelt conducator a nyilatkozatban felpanaszolja, hogy „egy ilyen községet, mint Szabadka, nagyon nehéz ellenőrzés alatt tar­tani, mert ugyebár itt van az országhatár, nagy az emberek és az áru áramlása, sok a cég, a bank, gyárak vannak és iskolák, így hát államnak lenni itt sokkal nehezebb, mint a köztársaság körzeteinek zömében”. A kör­zeti kormánymegbízott „nem szabja meg a politikát, de kötelessége azoknak a törvé­nyeknek a tiszteletben tartatása, amelyeket a parlament megalkot”. – Na!

Valóban nagyon nehéz lehet itt nálunk „államnak lenni”. Ehhez minimum tízemele­tes irodaház, kis ezer felügyelő, finánc, pénz­ügyőr, ilyen-olyan ellenőrző szerv szükségelte­tik. A prefektus már hozzá is látott a beren­dezkedéshez. A valaha járási központnak épült tízemeletes községházából, és a hozzá tartozó üléstermekből kilakoltatott mindenkit, aki nem tartozik az állami ellenőrző szervek­hez. A végrehajtó bizottságot átköltöztette a régi városházára, a polgármesteri hivatalhoz csapva őket, így a négy városatya és a három városanya sem lábatlankodik az állam felségterületén. A körzeti prefektúra káderál­lományában megtartott egy bizonyos számú embert, míg azok, akik – mint mondotta – nem eléggé képzettek vagy az előző időszakban nyíltan vagy burkoltan az állam ellen szóltak, nem ismerik el, mint például egyes szemé­lyek a volt Községközi Pedagógiai Intézetben, azok magától értetődően, nem jöhettek szá­mításba. Azok keressenek maguknak más állást mindazokkal együtt, akik ilyen vagy olyan oknál fogva munkahely nélkül marad­tak – nyilatkozta a helytartó.

Ezek után kész szerencse, hogy a politikát nem ő szabja meg, mondhatja magában az alattvaló, aki egyre kisebbnek érzi magát, ha elhalad a prefektúra toronyháza alatt. Nem minden ok nélkül érzi úgy, hogy az ilyen-olyan ellenőrök onnan felülről nem csak a zsebébe látnak, de a gondolatait ellenőrzik, vasmarokba szorítják a lelkét is.

1992. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább