2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Délvidéki híg napok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Nem tudom, Önök miként vannak vele, de én már egy kicsit unom ezt a Panić-ügyet, pedig az AIDS elleni (egyébként teljesen hatástalan) gyógy­szer forgalmazója még igazán színre sem lépett – hazai pályán.

Külföldön már igen, hiszen Helsinkiben illedelme­sen bekopogott azon az ajtón, amelyen a szerb-montenegrói államtákolmány­nak azt írták ki: kívül tágasabb. Minden­esetre, jókat mondani már megtanult ez az amerikai szerb üzletember olyannyi­ra, hogy a hazai fülnek kellemetes tónu­sokkal adta elő az amerikai és az orosz külügyminiszterrel folytatott párperces beszédét. A Napló megjelenésével egyidejűleg azonban meg kell mérkőznie hazai pályán is. Megmérettetésének kime­netele egyben híven fogja tükrözni, hogy a szerb sakkjátszmában melyik figurát képviseli. A sötét bábok vesztésre állnak, ez viszont még nem jelenti azt, hogy Panićnak igazán van választása. A figurák (még mindig) igazi gazdája Dobanovciban ugyanis nem azért találta fel az amerikai nagybácsi személyében a spa­nyolviaszt, hogy az az ő, mármint Milošević, sírját ássa meg. Hölgyeim és uraim, ne legyünk naivak. Ezek az utol­só csepp leheletükig kavarni fognak. Nagyon kényelmes elringatni magunkat olyan panići megnyilatkozásokkal, hogy „az Isten irgalmazzon Miloševićnek, ha az utamba mer állni”. Nem fog útjába állni, és pedig nem azért, mert nem ez lenne a stílusa, hanem, mert ugyanazon a vágányon van. Amennyiben tévednék, ez lenne egyik legkellemesebb tévedé­sem.

Panić nem fogja megmenteni a mini Jugoszláviát, hiszen a sokkal nagyobb ta­pasztalattal rendelkező elődje, A. Mar­ković sem tudott zöldágra vergődni a nacionalizmus mámorában tomboló délszláv politikusokkal. A felmentő csa­patok a tenger felől érkeznek.

Tragikus egybeesése a dolgoknak, hogy az iménti sorok leírásakor értesü­lök újabb áldozatokról. Ezúttal egy sza­badkai és egy kishegyesi fiatalember vesztette életét – Dubrovniknél.

A rablóhadjárat hátországában pedig bevezették hivatalosan is azt, amit jobb helyeken hadikommunizmusnak nevez­nek. Milošević aktív énje, Božović elv­társ elfogadtatta a parlamenttel azt a törvénycsomagot, amelyre méltán lenne büszke Adolf és Joszif is. Öregedő, ám lágyulni nem lágyuló bajusztépő eleink pedig melengető érzéssel a szívük körül már mozgatgatják gémberedő végtagja­ikat Töretlen optimizmusuk ellenére ők sem hittek igazán abban, hogy még egyszer eljöhet az ő idejük is. Az egy szintén daliás termetű olasz diktátorra emlékeztető szerb (?) kormányfő ezek után ott fog majd lógni a fejük felett. A szentkép helyén. Annak ellenére, hogy mindennapi kenyerünket már nem na­gyon tudja megadni. Kenyéradó gazdá­ja azonban méltán elégedett kegyeltje teljesítményével.

A másik kegyelt ezúttal az egyetemis­tákat fenyegette meg önvédelmi fegyve­rével. A vörös vajda, aki a tökélyre fejlesztette a szélső bal és szélső jobb harmonikus egységét, ezt követően egy felháborodott közleménnyel tiltakozott a hatóságok tétlensége miatt. Mert nem tudják őt és híveit megvédeni. Igaza van, tudja, hogy merről leselkedik a halálos veszély. A tüntető egyetemisták­tól, a szerb valóság talán egyetlen fé­nyes pontjától. Azt, amit ezek az érett fiatalok mutattak éretlen elődeiknek, felért egy hatalmas történelemórával. Sajnos, a vizsgázó felnőttek többsége örökre megbukott. Nem beszélve olyan ellenzéki politikusokról, akik a sors­döntő napok alatt üdültek. A belgrádi egyetemisták szellemisége és szellemes­sége volt az utolsó remény, hogy Szer­bia aránylag olcsón megússza ezt az ügyet. A bóra viszont most már egyre erősebben fúj az Adria felől.

Végül hadd ejtsek szót a délvidéki híg napokról is. Becsületbeli kötelessé­gemnek tartom, hogy szóljak a szegedi Délvidéki Magyarok Köréről, amelynek tavalyi alakuló ülésén ott lehettem sze­mélyesen is. Olyan emberbaráti szerve­zetről van szó, amely a legőszintébb szándékkal kísérelt meg – és tudomá­som szerint még mindig megkísérel – segíteni a család, barát és munka nél­kül maradt menekülteken. Részt vettem a DMK által szervezett gyűléseken, amelyeknek egyetlen célja a munka- és elszállásolási lehetőségek feltárása. Mint az ilyenkor elkerülhetetlen, számos otta­ni párt képviselője is, elsősorban a segí­tés szándékával, bemutatkozott ezeken az összejöveteleken. A DMK vezetőségi tagjai, talán már túl szigorúan is, azon nyomban reagáltak, ha a politika került szóba, állandóan hangsúlyozva, hogy politikamentes szervezetről van szó. A DMK élén olyan, a volt Jugoszlá­viából elszármazott személyek állnak, akik teljesen önkéntesen és bérmente­sen próbáltak a menekültekkel foglal­kozni. Nacionalista megnyilvánulásnak sem voltam egyetlen egyszer sem szemtanúja, sőt a legnagyobb számban akkor gyűltek össze a DMK-tagok, ami­kor N. Čanak látogatott Szegedre. Tete­mes anyagi eszközökről beszélni szege­di menekültügyben pedig olyan, mint a pápát házasságszédelgéssel vádolni. Mindezek után számomra teljesen ért­hetetlen, hogy egyetlen napilapunk mi­ért indított kampányt a DMK ellen. Arról nem beszélve, hogy az újságíró és an­nak informátora, enyhén szólva sem nevezhetők megbízható hírforrásnak Ezzel nagyon rossz szolgálatot tesznek elsősorban a menekülteknek, akik közül sokan, minden nehézség és átmeneti bosszúság ellenére, új otthonra leltek. A nemzetközi elismerést nyert magyar vi­szonyulást a menekültkérdéshez kinek áll érdekében lejáratni?

1992. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább