Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Délvidéki híg napok
Bódis Gábor
Nem tudom, Önök miként vannak vele, de én már egy kicsit unom ezt a Panić-ügyet, pedig az AIDS elleni (egyébként teljesen hatástalan) gyógyszer forgalmazója még igazán színre sem lépett – hazai pályán.
Külföldön már igen, hiszen Helsinkiben illedelmesen bekopogott azon az ajtón, amelyen a szerb-montenegrói államtákolmánynak azt írták ki: kívül tágasabb. Mindenesetre, jókat mondani már megtanult ez az amerikai szerb üzletember olyannyira, hogy a hazai fülnek kellemetes tónusokkal adta elő az amerikai és az orosz külügyminiszterrel folytatott párperces beszédét. A Napló megjelenésével egyidejűleg azonban meg kell mérkőznie hazai pályán is. Megmérettetésének kimenetele egyben híven fogja tükrözni, hogy a szerb sakkjátszmában melyik figurát képviseli. A sötét bábok vesztésre állnak, ez viszont még nem jelenti azt, hogy Panićnak igazán van választása. A figurák (még mindig) igazi gazdája Dobanovciban ugyanis nem azért találta fel az amerikai nagybácsi személyében a spanyolviaszt, hogy az az ő, mármint Milošević, sírját ássa meg. Hölgyeim és uraim, ne legyünk naivak. Ezek az utolsó csepp leheletükig kavarni fognak. Nagyon kényelmes elringatni magunkat olyan panići megnyilatkozásokkal, hogy „az Isten irgalmazzon Miloševićnek, ha az utamba mer állni”. Nem fog útjába állni, és pedig nem azért, mert nem ez lenne a stílusa, hanem, mert ugyanazon a vágányon van. Amennyiben tévednék, ez lenne egyik legkellemesebb tévedésem.
Panić nem fogja megmenteni a mini Jugoszláviát, hiszen a sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező elődje, A. Marković sem tudott zöldágra vergődni a nacionalizmus mámorában tomboló délszláv politikusokkal. A felmentő csapatok a tenger felől érkeznek.
Tragikus egybeesése a dolgoknak, hogy az iménti sorok leírásakor értesülök újabb áldozatokról. Ezúttal egy szabadkai és egy kishegyesi fiatalember vesztette életét – Dubrovniknél.
A rablóhadjárat hátországában pedig bevezették hivatalosan is azt, amit jobb helyeken hadikommunizmusnak neveznek. Milošević aktív énje, Božović elvtárs elfogadtatta a parlamenttel azt a törvénycsomagot, amelyre méltán lenne büszke Adolf és Joszif is. Öregedő, ám lágyulni nem lágyuló bajusztépő eleink pedig melengető érzéssel a szívük körül már mozgatgatják gémberedő végtagjaikat Töretlen optimizmusuk ellenére ők sem hittek igazán abban, hogy még egyszer eljöhet az ő idejük is. Az egy szintén daliás termetű olasz diktátorra emlékeztető szerb (?) kormányfő ezek után ott fog majd lógni a fejük felett. A szentkép helyén. Annak ellenére, hogy mindennapi kenyerünket már nem nagyon tudja megadni. Kenyéradó gazdája azonban méltán elégedett kegyeltje teljesítményével.
A másik kegyelt ezúttal az egyetemistákat fenyegette meg önvédelmi fegyverével. A vörös vajda, aki a tökélyre fejlesztette a szélső bal és szélső jobb harmonikus egységét, ezt követően egy felháborodott közleménnyel tiltakozott a hatóságok tétlensége miatt. Mert nem tudják őt és híveit megvédeni. Igaza van, tudja, hogy merről leselkedik a halálos veszély. A tüntető egyetemistáktól, a szerb valóság talán egyetlen fényes pontjától. Azt, amit ezek az érett fiatalok mutattak éretlen elődeiknek, felért egy hatalmas történelemórával. Sajnos, a vizsgázó felnőttek többsége örökre megbukott. Nem beszélve olyan ellenzéki politikusokról, akik a sorsdöntő napok alatt üdültek. A belgrádi egyetemisták szellemisége és szellemessége volt az utolsó remény, hogy Szerbia aránylag olcsón megússza ezt az ügyet. A bóra viszont most már egyre erősebben fúj az Adria felől.
Végül hadd ejtsek szót a délvidéki híg napokról is. Becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy szóljak a szegedi Délvidéki Magyarok Köréről, amelynek tavalyi alakuló ülésén ott lehettem személyesen is. Olyan emberbaráti szervezetről van szó, amely a legőszintébb szándékkal kísérelt meg – és tudomásom szerint még mindig megkísérel – segíteni a család, barát és munka nélkül maradt menekülteken. Részt vettem a DMK által szervezett gyűléseken, amelyeknek egyetlen célja a munka- és elszállásolási lehetőségek feltárása. Mint az ilyenkor elkerülhetetlen, számos ottani párt képviselője is, elsősorban a segítés szándékával, bemutatkozott ezeken az összejöveteleken. A DMK vezetőségi tagjai, talán már túl szigorúan is, azon nyomban reagáltak, ha a politika került szóba, állandóan hangsúlyozva, hogy politikamentes szervezetről van szó. A DMK élén olyan, a volt Jugoszláviából elszármazott személyek állnak, akik teljesen önkéntesen és bérmentesen próbáltak a menekültekkel foglalkozni. Nacionalista megnyilvánulásnak sem voltam egyetlen egyszer sem szemtanúja, sőt a legnagyobb számban akkor gyűltek össze a DMK-tagok, amikor N. Čanak látogatott Szegedre. Tetemes anyagi eszközökről beszélni szegedi menekültügyben pedig olyan, mint a pápát házasságszédelgéssel vádolni. Mindezek után számomra teljesen érthetetlen, hogy egyetlen napilapunk miért indított kampányt a DMK ellen. Arról nem beszélve, hogy az újságíró és annak informátora, enyhén szólva sem nevezhetők megbízható hírforrásnak Ezzel nagyon rossz szolgálatot tesznek elsősorban a menekülteknek, akik közül sokan, minden nehézség és átmeneti bosszúság ellenére, új otthonra leltek. A nemzetközi elismerést nyert magyar viszonyulást a menekültkérdéshez kinek áll érdekében lejáratni?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)
A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)
A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >
Harangok és mentőautók
Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >
Kellemes meglepetés
Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >