Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Nem tudom, Önök miként vannak vele, de én már egy kicsit unom ezt a Panić-ügyet, pedig az AIDS elleni (egyébként teljesen hatástalan) gyógy­szer forgalmazója még igazán színre sem lépett – hazai pályán.

Külföldön már igen, hiszen Helsinkiben illedelme­sen bekopogott azon az ajtón, amelyen a szerb-montenegrói államtákolmány­nak azt írták ki: kívül tágasabb. Minden­esetre, jókat mondani már megtanult ez az amerikai szerb üzletember olyannyi­ra, hogy a hazai fülnek kellemetes tónu­sokkal adta elő az amerikai és az orosz külügyminiszterrel folytatott párperces beszédét. A Napló megjelenésével egyidejűleg azonban meg kell mérkőznie hazai pályán is. Megmérettetésének kime­netele egyben híven fogja tükrözni, hogy a szerb sakkjátszmában melyik figurát képviseli. A sötét bábok vesztésre állnak, ez viszont még nem jelenti azt, hogy Panićnak igazán van választása. A figurák (még mindig) igazi gazdája Dobanovciban ugyanis nem azért találta fel az amerikai nagybácsi személyében a spa­nyolviaszt, hogy az az ő, mármint Milošević, sírját ássa meg. Hölgyeim és uraim, ne legyünk naivak. Ezek az utol­só csepp leheletükig kavarni fognak. Nagyon kényelmes elringatni magunkat olyan panići megnyilatkozásokkal, hogy „az Isten irgalmazzon Miloševićnek, ha az utamba mer állni”. Nem fog útjába állni, és pedig nem azért, mert nem ez lenne a stílusa, hanem, mert ugyanazon a vágányon van. Amennyiben tévednék, ez lenne egyik legkellemesebb tévedé­sem.

Panić nem fogja megmenteni a mini Jugoszláviát, hiszen a sokkal nagyobb ta­pasztalattal rendelkező elődje, A. Mar­ković sem tudott zöldágra vergődni a nacionalizmus mámorában tomboló délszláv politikusokkal. A felmentő csa­patok a tenger felől érkeznek.

Tragikus egybeesése a dolgoknak, hogy az iménti sorok leírásakor értesü­lök újabb áldozatokról. Ezúttal egy sza­badkai és egy kishegyesi fiatalember vesztette életét – Dubrovniknél.

A rablóhadjárat hátországában pedig bevezették hivatalosan is azt, amit jobb helyeken hadikommunizmusnak nevez­nek. Milošević aktív énje, Božović elv­társ elfogadtatta a parlamenttel azt a törvénycsomagot, amelyre méltán lenne büszke Adolf és Joszif is. Öregedő, ám lágyulni nem lágyuló bajusztépő eleink pedig melengető érzéssel a szívük körül már mozgatgatják gémberedő végtagja­ikat Töretlen optimizmusuk ellenére ők sem hittek igazán abban, hogy még egyszer eljöhet az ő idejük is. Az egy szintén daliás termetű olasz diktátorra emlékeztető szerb (?) kormányfő ezek után ott fog majd lógni a fejük felett. A szentkép helyén. Annak ellenére, hogy mindennapi kenyerünket már nem na­gyon tudja megadni. Kenyéradó gazdá­ja azonban méltán elégedett kegyeltje teljesítményével.

A másik kegyelt ezúttal az egyetemis­tákat fenyegette meg önvédelmi fegyve­rével. A vörös vajda, aki a tökélyre fejlesztette a szélső bal és szélső jobb harmonikus egységét, ezt követően egy felháborodott közleménnyel tiltakozott a hatóságok tétlensége miatt. Mert nem tudják őt és híveit megvédeni. Igaza van, tudja, hogy merről leselkedik a halálos veszély. A tüntető egyetemisták­tól, a szerb valóság talán egyetlen fé­nyes pontjától. Azt, amit ezek az érett fiatalok mutattak éretlen elődeiknek, felért egy hatalmas történelemórával. Sajnos, a vizsgázó felnőttek többsége örökre megbukott. Nem beszélve olyan ellenzéki politikusokról, akik a sors­döntő napok alatt üdültek. A belgrádi egyetemisták szellemisége és szellemes­sége volt az utolsó remény, hogy Szer­bia aránylag olcsón megússza ezt az ügyet. A bóra viszont most már egyre erősebben fúj az Adria felől.

Végül hadd ejtsek szót a délvidéki híg napokról is. Becsületbeli kötelessé­gemnek tartom, hogy szóljak a szegedi Délvidéki Magyarok Köréről, amelynek tavalyi alakuló ülésén ott lehettem sze­mélyesen is. Olyan emberbaráti szerve­zetről van szó, amely a legőszintébb szándékkal kísérelt meg – és tudomá­som szerint még mindig megkísérel – segíteni a család, barát és munka nél­kül maradt menekülteken. Részt vettem a DMK által szervezett gyűléseken, amelyeknek egyetlen célja a munka- és elszállásolási lehetőségek feltárása. Mint az ilyenkor elkerülhetetlen, számos otta­ni párt képviselője is, elsősorban a segí­tés szándékával, bemutatkozott ezeken az összejöveteleken. A DMK vezetőségi tagjai, talán már túl szigorúan is, azon nyomban reagáltak, ha a politika került szóba, állandóan hangsúlyozva, hogy politikamentes szervezetről van szó. A DMK élén olyan, a volt Jugoszlá­viából elszármazott személyek állnak, akik teljesen önkéntesen és bérmente­sen próbáltak a menekültekkel foglal­kozni. Nacionalista megnyilvánulásnak sem voltam egyetlen egyszer sem szemtanúja, sőt a legnagyobb számban akkor gyűltek össze a DMK-tagok, ami­kor N. Čanak látogatott Szegedre. Tete­mes anyagi eszközökről beszélni szege­di menekültügyben pedig olyan, mint a pápát házasságszédelgéssel vádolni. Mindezek után számomra teljesen ért­hetetlen, hogy egyetlen napilapunk mi­ért indított kampányt a DMK ellen. Arról nem beszélve, hogy az újságíró és an­nak informátora, enyhén szólva sem nevezhetők megbízható hírforrásnak Ezzel nagyon rossz szolgálatot tesznek elsősorban a menekülteknek, akik közül sokan, minden nehézség és átmeneti bosszúság ellenére, új otthonra leltek. A nemzetközi elismerést nyert magyar vi­szonyulást a menekültkérdéshez kinek áll érdekében lejáratni?

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |