Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Az ellenállás két hónapja
Oromhegyesi jubileum - Nyitány vagy finálé?
Keszég Károly
Többen a szememre vetették, miért járok annyit Oromhegyesre. A két hónap alatt valóban többször néztem ezeknek az embereknek a szemébe, s most is ezt tettem, pénteken este, amikor egy nem mindennapi elhatározás jubileumát ünnepelték.
Szerényebben, mint az első hónap után, némileg csalódottabban is talán, a meghívottak közül csak kevesen jöttek el, de azért szívósan, mint akik eddig is tudták, hogy igazuk van. Ők nem mentek a háborúba, s nem is számítanak agresszornak, sem pedig semittevő tartalékos katonának, aki csak a lakosságot ijesztgeti, az ellenséget nem. Ellenséget? Csak ezt a szót törölték ki szótárukból az itt jelenlevők, hiszen leginkább azért nem akartak angyalbőrbe bújni, mert megölni való ellenséget nem láttak maguk körül. A volt országban sem. Egyszerűen gyilkolni nem akartak a 20. század végén. Néha az is bizonyosnak látszott, hogy az oromhegyesi Zitzer Clubban összegyűlt közönség jobban informálódott, mint a sokat megjárt újságíró. S ha félelemről beszéltek, akkor a megértést is odagondolták; nem hősöknek csak egyszerű, határozott embereknek tartják magukat Abbahagyni? Persze, hogy erre is gondoltak, nem is egyszer. Csak hát lehet? Amikor éppen a pult hét közepén két hír is a további kitartásra ösztökélte őket: újból mozgósítottak Vajdaság-szerte és megtudták, hogy ismét feléjük közelednek a harckocsik. A Tisza menti mozgósítási szökőár központja ezúttal Becse volt, de átcsapott Adára is (ahogy időközben a Háborúellenes Központban megtudtam), s nem kerülte el Bácska és Bánát más településeit sem. – Becsét az őszi incidens után sokáig békén hagyták, de most ismét sorra került – hallom Balla Lajost. Ősszel – ezt mi egy katona megdöbbentő vallomása alapján dokumentáltuk is – a becsei tartalékosok otthagyták a frontot, mert nem akartak a kátyiak sorsára jutni, akiket aknamezőre kergettek. Most az oromhegyesiek hívják a sorstársakat a Zitzerbe.
Aztán elterjed a híre, hogy Szabadka körül harckocsik gyülekeztek. Egy nő elmondja, hogy ezek a tankosok megjárták a frontot, s attól félnek, hogy most parancsot kapnak saját fajtájuk lövetésére is. Tudja, hogy éreznek, mert a fiúja is köztük van. Őket is ide hívják. Az utolsó menedékhelyre. – Nemcsak a behívót megtagadókról kell beszélni, hanem azokat is támogatni kell, akik elmentek. Gyilkolni egyik sem akar – hallom ki a nő szavaiból. Senki sem hős, mindenki áldozat.
A függöny még nem gördül le, de a félelem sem erősödik Legfeljebb a szorongás.
*
Két ismerősömet ugyanakkor mozgósították, amikor az Oromhegyesen gyülekezőket. Az egyikkel a szabadkai autóbusz-állomáson találkoztam. Ment vissza. Két héten át bunkerben éltek. A vécépapírt nemcsak eredeti céljaira használták fel, hanem edényeik eltörlésére is. Lealjasításának hány osztályát kell még kijárnia az embernek? Lőtték Eszéket. Katonai célpontokat, ahogy a tisztek mondták. A vasút- és autóbuszállomást, a vállalatok környékét meg a városközpontot – ahogy ismerősöm megállapította a térkép alapján. Ő ugyanis tud térképről olvasni, mások meg sem próbálják. Hallgatnak és lőnek. Mondja nekik, hogy vele együtt ők is agresszorok, de a szóval együtt a lövedék is elszáll. Többször is éjjel riadóztatták őket. A tapasztaltabbak szóltak, hogy csak nyugodtan pihenjenek fél hatig. Akkor már lőhetnek, akkor van a legtöbb ember az utcán, akkor mennek dolgozni, akkor... Mellé lőni sem lehetett, mert boszniai volt a tüzér. Keverjük a múlt és a jelen időt. Időtlen ez a háború.
Másik ismerősöm lestoppolt. Ő Batináról jött néhány napi szabadságra. Őrzik a hidat – még azon az oldalon. Talán nemsokára teljesen kivonulnak. Ők juttatnak az ottani lakosságnak egy kevés élelmet „Nem hiszem, hogy ez a rész valaha is ezeké a szerbeké lesz. A saját fajtájuk is utálja őket” – mondja. Egész nap szinte semmit sem csinálnak, csak az elejében volt kisebb csetepaté, amikor az ENSZ-erők érkeztek. Arra is kaptak parancsot, hogy lőjenek az UNPROFOR-osokra. Nem lőttek. A tényleges tisztek alig vannak velük, a feletteseik is tartalékosok. A híd innenső oldalán vannak elszállásolva. Megkapják a katonák a zsoldjukat, és berúgnak. A tölténytár teli, sorozatokat lőnek esténként a levegőbe. Még oda.
„Nem az ellenségtől kell félni, hanem a mieinktől” – rímel az elmondottakra egy harmadik ismerősöm véleménye, aki ugyancsak arra járt. Vagy még jár is, ha időközben le nem szerelt. Társának egy ellenőrzéskor a horvátok kiverték a fogat, mert fegyvert találtak nála. Sofőrsors a háborúban. Elterjedt a híre, hogy ő is hasonlóan járt. A feleségét „enyhe” szélütés érte. Áldozatok, sorakozó!
*
Oromhegyesen találkoztam azzal a fiatalemberrel is, akiről nemrégen írtunk. „A fasisztának becézett kiskatona élményei” – ez volt a cikk alcíme. Az akkor elmondottak mellett most is kiáll, annak ellenére, hogy legutóbbi számunkban egyik tisztismerőse elvitatta igazát („Az érem másik oldala”). Mondom, nem sok változás történhet itt, a Zitzerben. Ha pedig most arra gondotok, hogy ennek a fiúnak Crna Gorába kellett volna ismét bevonulnia, oda, ahonnan a dubrovniki front halált hozó közelségben van – ő pedig ma még azt sem tudhatja, hogy „normális” sorkatona-e, vagy boszniai „önkéntes” –, akkor az igazság csak egy lehet: ezt a háborút mindenáron meg kell tagadni. Félelem és szorongás nélkül. A több évtizedes kisebbségi sors szolgareflexei ellenében is. A vezérürü hívogató kolompjának nem engedelmeskedve.
*
A Zitzer Szellemi Köztársaság Elnöksége úgy határozott, hogy „a Zitzer Clubban történő éjszakázás és bennlakás 1992. július 12-ével megszűnik”, de ha a helyzet úgy kívánja, továbbra is megszervezhető a polgári engedetlenség ezen formája. Műsoros estek hetente kétszer ezentúl Is lesznek.
A VMDK Elnöksége közleményben hív fel a bevonulás megtagadására. „A VMDK az értelmetlen háborút megtagadók mellett áll, s az itthon maradókat mind politikai, mind jogi eszközökkel támogatni kívánja, akár a szerbiai hatalmi szervekkel megkezdett dialógus azonnali beszüntetése árán is.”
Becséről a tartalékosok mégis elmentek. Temerinból mégis. Hány Temerin, Zenta, Ada, Moravica, Oromhegyes kell még, hogy ne vesszen ki a maradék értelem?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >