2019. november 13. Szerda
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Szabad-e másként gondolkodni?

Balla Lajos - Laci

Szomorúan forgattam a VMDK Hírmondó 43. számát, mert mindent, amit közel két éve próbálok elmondani, most itt látom fehéren feketével, a lehető legrosszabb formában megír­va.

Szomorúságomat csak fokozza, hogy azok, akiket sorstársaimnak hittem, akikkel megkísé­reltem együtt tenni valamit, most nem vállalják velem a sorsközösséget, képtelenebbnél képte­lenebb vádakkal illetnek, és ami a legszomorúbb – a leírtak alapján úgy tűnik -, meg vannak győződve arról, hogy az övék az egyetlen, világ­megváltó és megváltoztathatatlan igazság.

Miként másként értelmezhetők a VMDK kró­nikájának hasábjain megjelent, a kishírek után következő, a legtöbb helyen kövér betűkkel szedett, kiemelt kommentároknak is csúfolható megbélyegzések? Az, aki ily módon kísérli meg elmondani véleményét – mivel még a nevét sem meri vagy akarja aláírni –, arra törekszik, hogy elhitesse az olvasóval: MINDEZ A VMDK VÉLEMÉNYE BALLA LAJOSRÓL, VALAMINT A KANIZSAI ÉS OROMHEGYESI TÖRTÉNÉ­SEKRŐL!

Miért kell valakinek ellenségképet keresnie a VMDK-n belül, fekete bárányként megjelölni azt, akinek más véleménye van, vagy úgy is fogal­mazhatnánk, azt, akinek VÉLEMÉNYE VAN? Ismerős a képlet, ezt a receptet valakik már sokkal hatásosabban alkalmazták a célból, hogy homogenizáljanak. (Mégis el kell mondani: si­kertelenül, mert a kezdeti látszateredmények után általában jött a keserű ébredés.)

Nincs szándékomban védekezni az övön aluli támadásokkal szemben, hiszen azok önmagu­kért beszélnek a támadó erkölcsi szintjéről ta­núskodnak; azonban tényeket szeretnék ismer­tetni, amelyek ismeretében az olvasónak kell eldöntenie: vajon igazak-e a leírt vádak?

Dudás Károly Hitelrontást követtek el elle­nem című írásával kapcsolatban (Magyar Szó, 1992. V. 28.) az ismeretlen szerző összefüggést vél fölfedezni az oromhegyesi történések és a Magyar Szóban megjelentettek között, tehát bi­zonyítva van: az oromhegyesiek olyan óriási befolyásra tettek szert, hogy hatásukra a lap hasábjain nem jelennek meg azok a nevek, akik az ő véleményükkel ellentétes mondanivalóval jelentkeznek. A Magyar Szó és szerkesztősége – Dudás Károly szerint – a VMDK ősellensége, tehát ebből is látszik, hogy az oromhegyesiek is VMDK-ellenesek. Mit sem segít az egész ítélet hitelének elbírálásában, hogy épp az említett napon kezdődött meg egy összetűzés az orom­hegyesiek és a Magyar Szó legújabb szer­kesztősége között, ami még ma is tart! Erről jut eszembe egy diktátori „velős gondolat”: az ellenségem ellensége a barátom!, de ez még jobban megzavar, mert ha az oromhegyesiek és a Magyar Szó a VMDK ellenségei, ugyanakkor egymás ellenségei is, akkor ki itt a VMDK barátja?

A VMDK krónikája részletet közöl Kókai Péter Oromhegyesi víg napok című írásából (Napló, 1992. VI. 3.), de elfelejti, hogy ennek az írásnak az „ősbemutató”-ja 1992. május 28-án este Oromhegyesen volt, amiről az aznap kiadott 28. közlemény is beszámolt. Szeretném, ha az olva­sók tudnák: az itt összegyűltek legjobban a saját gyöngeségeik, hibáik kifigurázásán tudnak szó­rakozni, amit nemcsak megengednek, hanem el is várnak a jó tollú íróktól!

Tóth Líviának a Szemben a valósággal dmű írásából (Napló, 1992. VI. 10.) kiragadott részlet után között „aranyköpés” („... és beíratni őket a Polgári Szövetség nevű, újonnan akkuit párt­ba.”), és az oromhegyesi Békeliga Ügyvezető Elnökségének 1992. június 13-ai határozata alatt megjelent szöveg („A tagtoborzás – hosszas és körültekintő előkészületek után – sikerült”) elolvasása óta nem tudok szabadulni egy gon­dolattól: miért zavar az valakit, hogy egy csoport ember úgy döntött, a hasonló gondolkodásúak­kal egy, e célból megalkotott szövetségbe lép (amit sehogyan sem lehet pártnak nevezni). Honnan ez a VMDK sorsa miatti paranoiás félelem, amikor annak alapszabálya nem gátolja a tagokat abban, hogy más politikai szervezet tagjai is lehessenek? Vajon a szöveg szerzője nem tudja, hogy a VMDK csúcsvezetéséből sokan más szervezetnek a tagjai is? Hogyan reagálna ezen „mélyenszántó” gondolatok szülőatyja, ha nyilvánosságra hoztuk volna azt is, hogy itt, Oromhegyesen, sokan, közöttük én is, köszönve Tóthfalusi Annának beléptek a Transz­nacionális Radikális Párt tagságába?

Az utolsó „magvas gondolatsor” a „tg” szignatúrájú, Foghíjasán is megalakulhat című cikk (Magyar Szó, 1992. VI. 12.) kiemelt részlete után olvasható: „Most már világos, hogy Balla Lajos miért nem akart részt venni a választásokon. Alkatánál fogva jobban érzi magát ellenzékben, s a biztonság kedvéért előbb maga elé engedte a megfelelő számú SZSZP-képviselőt.” Ezzel kap­csolatban csak a következőket szeretném közöl­ni:

1. A VMDK Tanácsa úgy döntött, hogy ajánlatos a választásokon való részvétel, de min­den körzetnek önmagának kell e kérdésben döntenie.

2. A kanizsai szervezet elnökségi üléseire, amelyeket a választások előtt tartottunk, szemé­lyesen hívtam meg Ágoston András elnököt és az alelnököket, dr. Hódi Sándort és Vékás Jánost Az illetők egyszer sem tettek eleget meghívásomnak.

3. 1992. május 8-án a VMDK kanizsai szer­vezete elnökségének összejövetelén személyesen kértem föl a jelenlevő tagokat, hogy tegyenek meg mindent a célból, hogy összegyűjtsék min­den egyes jelölt számára a jelöléshez szükséges aláírásokat.

4. Akkor, amikor Oromhegyesen a VMDK kanizsai szervezetének elnöksége meghozta döntését, hogy nem indul a választásokon, és fölhívta a polgárokat a választások bojkottálásá­ra, én nem voltam hajlandó véleményt nyilvání­tani mindaddig, amíg az elnökség tagjai el mondták a sajátjukat. El kell mondani, kisebb-nagyobb kétellyel minden jelenlevő az akkor hozott döntés mellett voksolt, hogy milyen megfontolásból, azt senki sem firtatta. Később derült ki, hogy egyeseknek tudomásuk arról, hogy az SZSZP aktivistái aláírásokat gyűjtöttek arra az esetre, ha a VMDK megnyeri választásokat. (Az aláírások fölötti szöveggel bizonyították volna: a szerbeket a VMDK veszélyezteti Kanizsa községben.) Én sem mondtam azt, hogy tudomásomra jutott, az SZSZP küldöttsége le fog késni a jelölések átadásának határidejéről, és ezáltal meg szeretnék kérdőjelezni Kanizsa községben a választások legitimitását. Mivel erről tudtam, én csak azt ajánlottam, hogy éjfél előtt 1-2 perccel kell átadni döntésünket, pontosan azért, ne legyen az SZSZP-nek lehetősége azonnali ellenlépés megtételért.

5. A demokrácia fogalmát már nagyon sokan megalkották, újrafogalmazták. Ezzel kapcsolatban – ellenzéki alkat vagyok vagy sem, csak annyit mondhatok: engedtessék meg, hogy gondolkozzam, sőt, ha másképpen megy, hát másként gondolkozzam!

Végezetül néhány parlagi gondolatom:

a) Nem azért lettem a VMDK tagja, hogy egyéneknek hízelegjek és fölülről jövő parancso­kat hajtsak végre. Engem a VMDK-ból elűzni ilyen módszerekkel nem lehet, mert akkor valójában hozzásegíteném a sikerélményhez azokat, akik a VMDK-ból erővel pártot szeretnének létrehozni. A VMDK-ból akkor fogok távozni, ha annak Elnöksége vagy Tanácsa kimondja a párttá való alakulást, mert azáltal a másként gondolkodás legminimálisabb föltételei is meg fognak szűnni.

Mindezekről szerettem volna az elnökségi vagy tanácsülésén beszélni, de két éve – a „súlyos pillanat” miatt – sohasem volt alkalmas erre az idő. Akkor, amikor az oromhegyesi megmozdulás megkezdődött, kértem a VMDK elnökét, ha lehet, a következő szombaton a VMDK tartson elnökségi vagy tanácsi összejövetelt Oromhegyesen. Azt a választ kaptam: ez lehetetlen, mert az emberek megszokták, hogy Adán gyűlnek össze. Egy tény: 1992. június 20-án a VMDK Tanácsa Zentán tartotta összejövetelét, és ott határozatot hoztak arról, hogy ezek után minden tanácsülés Zentán lesz!

Remélem, gondolataim közlésével megnyitottam egy folyamatot, s a vitán keresztül elkezdődik a megújulás folyamata. Abban az esetben, ha ez nem következik be, véleményem szerint a megcsontosodás, a karizmatikus egyéniségek kialakításának ténye, a párttá alakulással a másként gondolkodók eltiprása a VMDK agóniáját fogja eredményezni.

1992. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább