2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A fül

Keszég Károly
Keszég Károly
A  fül

Az oromhegyesi ellenállók kérdez­ték tőlem, hogy a múltkori Naplók egyikének hátlapján miért növekedett meg Milošević füleinek a száma? Hát, mondják meg, hall ez az ember? Meg különben is, olyan hercig füle van, hogy nem árt azt szaporítani.

Azt is mesélte az egyik aktivista kollégám, hogy ezt a borítót ugyancsak elkap­kodták egy tüntetésen, mondván: ez igen, nekünk ilyen fül kell. Füles országnak füles vezér! De mi van akkor, ha a fül csak dekorációként használa­tos a nem túl előnyös formájú fejen?

Csak azt nem értem, hogy miért keresik annyira a kapcsolatot a fejjel és tulajdonosával mindannyian? Hi­szen a száj már mindent elmondott, s az is sok volt. A füleket meg ragasz­tgathatjuk a végtelenségig: süket fül­nek hiába való beszélni. Akkor mi a teendő? Megsúgjam, uraim? Nem kell rá figyelni. El kell felejteni. Még min­dig jobb, mintha állandóan arra emlé­kezünk, hogy mit adott nekünk. Mert arra jobb nem gondolni.

Soha nem hittem, hogy egy embe­ren múlik minden. Még akkor sem, ha ez az egy ember éppen azt gon­dolta, hogy rajta áll vagy bukik a világtörténelem. A 20. század véres folyamának egyik leggaládabb kalóza előbb-utóbb mégiscsak úgy fogja vé­gezni, ahogy a világból kitaszítottak mindig is végzik: fülét, farkát behúzva fog valahol megbújni a kamerák elől. Úgyhogy jó lenne most már a fülcimpák morzsolgatása helyett áttérni más testrészek hasonló ápolására. Az talán hatásosabb lenne, lévén, hogy ha to­vább tart ez a létnek nem nevezhető állapot, félő, hogy mindannyian a ké­pére formálódunk.

A vasárnapi tömeggyűlésen talán az Awaksoktól ijedt meg a jónép, mert harsány fogadtatásban részesí­tette a belgrádi trónjáért a bő termé­sű Angliát otthagyó trónörököst. Mu­tatni kellett valamit az igazi demokrá­ciából, ámbátor az az érzésem, hogy a szerbiai hazafiaknak és honleányok­nak lesz még mit tanulni. A sikeres pótvizsga előfeltétele mindenesetre az, hogy előbb eltűnjön egy történel­mi bokor mögött a Nagy Balkáni Hoppmester, s utána meg se jelen­jen. Hogy aztán a király már mit kezd az országalmával, az már az ő dolga – messziről elnézve, nem tűnik ki­mondottan vegetáriánus főszerkesz­tőnek; igaz, királynak sem.

„Én veletek vagyok!” – mondta II. Sándor. Mit mondta – kiáltotta, mint egy rosszul összejátszott rockzenekar énekese, aki hangjával próbálja kihúz­ni a bajból társait. Azt hiszem, gon­dok lesznek még vele. Noha a leg­több felszólaló a demokrácia mellett tette le a voksát, azért a királyság visszaállítása még nem tartozik a leg­demokratikusabb vívmányok közé. Különben is, mindig valami példát keresünk. Ebben az esetben a spa­nyol átmenetet kívánjuk utánozni, csak arról feledkezünk meg, hogy a spanyol csizma továbbra is szorítja a lábunkat, s az sem biztos, hogy a most spanyolgallérosnak tűnő urak nem fognak tovább csavarintani a lábbelin. Mégis azt mondom: akkor tudjuk meg, ha látjuk és tapasztaljuk. A mostani rendszert, sajnos, jól is­merjük ahhoz, hogy a nekrológját se írjuk meg. Mert érdemtelenül élt e földön.

Megint vissza kell térnem Milošević fülcimpájára. A görög-jugoszláv konföderáció gondolatát ugyanis egy tévéműsor keretében vetette fel, úgy, hogy még említett testi tartozéka sem pirult bele. Abba sem, hogy a görögök mindjárt megcáfolták. Ő még most is azt hiszi, hogy befolyá­solhatja a kort. S ez az, amitől tartani kell: vagy összeomlik, vagy még utol­jára olyan nagyot rúg, hogy mindnyá­jan belepistulunk. Számomra az is eléggé világos, hogy az annak idején bejelentett hírt, hogy az elnök házi őri­zetben van, csak látszólag cáfolta meg az élet. Őt már régóta a katona­ság tartja fogva, s sorsa is akkor dől el, amikor a hadsereg megelégeli a szerepjátszást. A Nyugaton a lépés újból, hogy belássa, érdemes-e to­vább támogatni egy világos program nélküli ellenzéket, vagy ideje agyon­ütni a magát elefántnak képzelő bol­hát. Úgy látszik, ez az utóbbi felfogás kezd túlsúlyba kerülni, s akkor: „ezer­szer jaj a legyőzöttnek”.

Mitterrand talán éppen azért járt Szarajevóban, hogy még egyszer figyelmeztessen a veszélyre. A jugo­szláv térségben államfőnek kijáró fo­gadtatásban, de még inkább búcsúz­tatásban volt része. Puskaropogással és tanktámadással. Ennyit a békéről, melyhez Szerbiának semmi köze. Ha már Karadžićhoz, Mladićhoz és a boszniai belháborúhoz sincs. Csak a levegőből kilőtt „taposóaknák”, csak a háború folytatása. Mert a véres trón nem csupán a kiválasztottaknak, ha­nem azok kiválasztottjainak is jár. Diktátorocskák az államocskákban. Hogy fogadhatja el ezt a képletet az egysé­gesülés útját egyengető Európa és a világ csendőrének szerepét nem válla­ló, de egyedüli szuperhatalmi pozíció­jából adódóan lépésre kényszerülő Amerika? Azt hiszem, unják már a dolgot. Ha nem is a humanista tanok vezérlik tetteiket, hanem az étvágy, akkor is humanistábbak a szándékaik, mint a vörös fülcimpájú balkáni hitegetőknek. Akik előbb voltak hit­szegők, s csak azután lettek tárgyaló­partnerek.

Csakhogy tovább nincs tárgyalás. Se kint, se bent. Mert akinek több füle van és mégsem hall, az nem ember többé. Még csak nem is politi­kus.

1992. július 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább