2021. december 1. Szerda
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A fül

Keszég Károly
Keszég Károly
A  fül

Az oromhegyesi ellenállók kérdez­ték tőlem, hogy a múltkori Naplók egyikének hátlapján miért növekedett meg Milošević füleinek a száma? Hát, mondják meg, hall ez az ember? Meg különben is, olyan hercig füle van, hogy nem árt azt szaporítani.

Azt is mesélte az egyik aktivista kollégám, hogy ezt a borítót ugyancsak elkap­kodták egy tüntetésen, mondván: ez igen, nekünk ilyen fül kell. Füles országnak füles vezér! De mi van akkor, ha a fül csak dekorációként használa­tos a nem túl előnyös formájú fejen?

Csak azt nem értem, hogy miért keresik annyira a kapcsolatot a fejjel és tulajdonosával mindannyian? Hi­szen a száj már mindent elmondott, s az is sok volt. A füleket meg ragasz­tgathatjuk a végtelenségig: süket fül­nek hiába való beszélni. Akkor mi a teendő? Megsúgjam, uraim? Nem kell rá figyelni. El kell felejteni. Még min­dig jobb, mintha állandóan arra emlé­kezünk, hogy mit adott nekünk. Mert arra jobb nem gondolni.

Soha nem hittem, hogy egy embe­ren múlik minden. Még akkor sem, ha ez az egy ember éppen azt gon­dolta, hogy rajta áll vagy bukik a világtörténelem. A 20. század véres folyamának egyik leggaládabb kalóza előbb-utóbb mégiscsak úgy fogja vé­gezni, ahogy a világból kitaszítottak mindig is végzik: fülét, farkát behúzva fog valahol megbújni a kamerák elől. Úgyhogy jó lenne most már a fülcimpák morzsolgatása helyett áttérni más testrészek hasonló ápolására. Az talán hatásosabb lenne, lévén, hogy ha to­vább tart ez a létnek nem nevezhető állapot, félő, hogy mindannyian a ké­pére formálódunk.

A vasárnapi tömeggyűlésen talán az Awaksoktól ijedt meg a jónép, mert harsány fogadtatásban részesí­tette a belgrádi trónjáért a bő termé­sű Angliát otthagyó trónörököst. Mu­tatni kellett valamit az igazi demokrá­ciából, ámbátor az az érzésem, hogy a szerbiai hazafiaknak és honleányok­nak lesz még mit tanulni. A sikeres pótvizsga előfeltétele mindenesetre az, hogy előbb eltűnjön egy történel­mi bokor mögött a Nagy Balkáni Hoppmester, s utána meg se jelen­jen. Hogy aztán a király már mit kezd az országalmával, az már az ő dolga – messziről elnézve, nem tűnik ki­mondottan vegetáriánus főszerkesz­tőnek; igaz, királynak sem.

„Én veletek vagyok!” – mondta II. Sándor. Mit mondta – kiáltotta, mint egy rosszul összejátszott rockzenekar énekese, aki hangjával próbálja kihúz­ni a bajból társait. Azt hiszem, gon­dok lesznek még vele. Noha a leg­több felszólaló a demokrácia mellett tette le a voksát, azért a királyság visszaállítása még nem tartozik a leg­demokratikusabb vívmányok közé. Különben is, mindig valami példát keresünk. Ebben az esetben a spa­nyol átmenetet kívánjuk utánozni, csak arról feledkezünk meg, hogy a spanyol csizma továbbra is szorítja a lábunkat, s az sem biztos, hogy a most spanyolgallérosnak tűnő urak nem fognak tovább csavarintani a lábbelin. Mégis azt mondom: akkor tudjuk meg, ha látjuk és tapasztaljuk. A mostani rendszert, sajnos, jól is­merjük ahhoz, hogy a nekrológját se írjuk meg. Mert érdemtelenül élt e földön.

Megint vissza kell térnem Milošević fülcimpájára. A görög-jugoszláv konföderáció gondolatát ugyanis egy tévéműsor keretében vetette fel, úgy, hogy még említett testi tartozéka sem pirult bele. Abba sem, hogy a görögök mindjárt megcáfolták. Ő még most is azt hiszi, hogy befolyá­solhatja a kort. S ez az, amitől tartani kell: vagy összeomlik, vagy még utol­jára olyan nagyot rúg, hogy mindnyá­jan belepistulunk. Számomra az is eléggé világos, hogy az annak idején bejelentett hírt, hogy az elnök házi őri­zetben van, csak látszólag cáfolta meg az élet. Őt már régóta a katona­ság tartja fogva, s sorsa is akkor dől el, amikor a hadsereg megelégeli a szerepjátszást. A Nyugaton a lépés újból, hogy belássa, érdemes-e to­vább támogatni egy világos program nélküli ellenzéket, vagy ideje agyon­ütni a magát elefántnak képzelő bol­hát. Úgy látszik, ez az utóbbi felfogás kezd túlsúlyba kerülni, s akkor: „ezer­szer jaj a legyőzöttnek”.

Mitterrand talán éppen azért járt Szarajevóban, hogy még egyszer figyelmeztessen a veszélyre. A jugo­szláv térségben államfőnek kijáró fo­gadtatásban, de még inkább búcsúz­tatásban volt része. Puskaropogással és tanktámadással. Ennyit a békéről, melyhez Szerbiának semmi köze. Ha már Karadžićhoz, Mladićhoz és a boszniai belháborúhoz sincs. Csak a levegőből kilőtt „taposóaknák”, csak a háború folytatása. Mert a véres trón nem csupán a kiválasztottaknak, ha­nem azok kiválasztottjainak is jár. Diktátorocskák az államocskákban. Hogy fogadhatja el ezt a képletet az egysé­gesülés útját egyengető Európa és a világ csendőrének szerepét nem válla­ló, de egyedüli szuperhatalmi pozíció­jából adódóan lépésre kényszerülő Amerika? Azt hiszem, unják már a dolgot. Ha nem is a humanista tanok vezérlik tetteiket, hanem az étvágy, akkor is humanistábbak a szándékaik, mint a vörös fülcimpájú balkáni hitegetőknek. Akik előbb voltak hit­szegők, s csak azután lettek tárgyaló­partnerek.

Csakhogy tovább nincs tárgyalás. Se kint, se bent. Mert akinek több füle van és mégsem hall, az nem ember többé. Még csak nem is politi­kus.

1992. július 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább